Mákos túrógombóc

Kicsi Vúnál láttam meg a gombóc receptjét, tegnap kipróbáltam. Két verzióban tálaltam fel, egyrészt a képen láthatóan, pucéron - zsemlemorzsa nélkül -. házi málnalekvárral, a fiúk pedig morzsásan, édes tejföllel kapták.

Hozzávalók:

50 dkg tehéntúró

2 tojás

1 tojásfehérje

15 dkg búzadara

5 dkg liszt

csipet só

3 evőkanál cukor

6 evőkanál darált mák

 

Elkészítés:

A túrót villával áttöröm, hozzákeverem a tojásokat, a búzadarát, lisztet, sót, cukrot, mákot, végül a keményre felvert tojásfehérjét. Nekem most volt annyi időm, hogy reggeltől estig a hűtőben pihentessem. Forró vízben kifőztem a gombócokat, nem kell nekik sok idő, csak míg feljönnek a víz színére.

 

Nehézségi fok:

 

Bagett

Csalódott vagyok. No azért nem nagyon, de egy kicsit mindenképpen. Tegnap egész nap arra gondoltam, hogyan fog a bagett héja roppanni a kezemben, amikor langyosra hül és én kettétöröm. Sajnos az elkészült darab nem szólt hozzám így. Nagyon kellemes szendvicsalap lett belőle, de az általam elképzelt bagettől messze van. Egy számomra kedves blogból való a recept, az arányokon nem változtattam, csak kevesebbet sütöttem belőle, mint ő. Azért nem hivatkozom rá, mint forrásra, nehogy magára vegye a kudarcot, mert szó sincs arról, hogy a recepttel lenne bajom. Csak nem ezt kerestem.

 

Hozzávalók:

60 dkg liszt

3 dkg élesztő

2 teáskanál só

2 teáskanál méz

3,5 dl tej

3 dkg olvasztott vaj

 

Elkészítés:

A lisztet mikróban kicsit megmelegítettem, hozzáöntöttem a mézes tejben felfuttatott élesztőt, az olvasztott vajat és a sót, majd alaposan kidolgoztam a tésztát. Langyos helyen először egy órát kelesztettem letakarva, majd kissé átgyúrtam, és újabb fél óra pihenőt kapott. Négy darabra vágtam, hosszúkás bagett formákat formáztam a rudakból, sütőlapra téve bevagdostam őket. Amíg a sütő bemelegedett 230 fokra, addig is keltek egy keveset. Lekentem mindegyik rudat egy tojássárgájával, és kb. 25 perc alatt készre sütöttem őket úgy, hogy a hőfokot tíz perc után visszavettem 200-ra.

Nehézségi fok:

Rosszkedv, hó, frittata

Na jó, ha kicsit kevésbé vagyok nagyképű, akkor egy jófajta rántotta. Az uramnak mostanában nincs túl jó kedve, ezt az is mutatja, hogy nem tudta megmondani, mit reggelizne vasárnap, közvetlenül hólapátolás után. Nem volt túl széles a választék, amit felkínáltam, ez igaz, de semmi nem tetszett neki. Így kénytelen voltam a készletekre hagyatkozva improvizálni, és sütöttem neki egy jó kis rántottát a "jó lesz neked, ha nem akarod, akkor is" jegyében:)

Hozzávalók:

2-3 hajszálvékony szelet bacon

5 tojás

1 héjában főtt krumpli

kaliforniai paprika

1 fej vöröshagyma

néhány vékony szelet kolbász

2-3 dkg ementáli sajt

20 ml tejszín

só

bors

pici olaj

 

Elkészítés:

Egy gondolatnyi olajon ropogósra pirítottam az ollóval kis darabokra vágott bacont, majd kistányérra szedtem, hagytam kihűlni. A maradék olajon puhára dinszteltem a kis kockákra vágott vöröshagymát, a vékony karikákra vágott főtt krumplit, amikor átmelegedett, utána dobtam a kis kockákra vágott kaliforniai paprikát, a kolbászt, néhány percig pirítottam együtt az alkotórészeket, végül a tejszínnel dúsított, habosra vert tojás is a serpenyőbe került. A sülő tojást a szélétől befelé húzogattam, elemelgettem a serpenyőtől,  a keletkezett résekbe belecsorgattam a még folyékonyat, így szép fodros lett. Megvártam, míg az alja megszilárdul, a teteje még kissé folyós, és a nagyon apró kockákra vágott ementálit is a tetejére szórtam. Amikor a sajt elolvadt, jött még díszítésnek egy kis zöldpetrezselyem. A szalonnát a tányéron szórtam a rántotta tetejére. Pirítóssal remek reggeli.

 

Aszalt barackos húsgombócok

Lám, ez történik, amikor egy szakácskönyv kint marad napokig a konyhaasztalon. Ismét Stahl-recept következik, kissé átdolgozva. A férjem követte el, nekem már csak sütni kellett. Ez is megtartós recept, csakúgy, mint a mandulás pulyka vagy az empanada a Gyors húsos ételek című könyvből.

Hozzávalók:

60 dkg darált hús

1 fej vöröshagyma

10 dkg aszalt sárgabarack

1 teáskanál gyömbér--fokhagyma krém

1/2 teáskanál fahéj

só ízlés szerint

15 dkg kissé szikkadt kenyérbél

olaj a sütéshez

 

Elkészítés:

Hagyományos módon fasírtot készítünk a hozzávalókból. Ha van konyhai késes aprítónk, nyert ügyünk van, mert a hagymát és a kenyérbelet ugyanúgy összedaraboltathatjuk benne, mint a kevés vízben felfőzött, majd leszűrt aszalt barackot. Kis gombócokat formálunk a masszából, majd forró olajban 5-6 perc alatt pirosra sütjük azokat. Vigyázzunk, mert a barackban lévő cukor megtréfálhat minket és odakaphat.

Tegnap pirítóssal, valamint mangó, illetve rebarbara chutney-val tálaltam.

Mandulás pulykaragu

Tegnap igen finomat főztem! Ez itt nem az önfényezés helye, hanem a tényeké. Viszonylag laza nap volt, és egy kellemes kötelességgel indult: beteg barátnőmnek ígértem húslevest. Persze ebben nem az a kellemes, hogy Gyé beteg, hanem hogy főzhettem neki. Úgyhogy irány a Bosnyák - nagyon szomorú látvány üresen, hótól gyötörten, hétfőn... -, szerencsére egy baromfis és egy zöldséges volt pont nyitva. Így aztán megvásároltam a húslevesnek valót, és még muszáj volt vennem hatvan deka pulykamell filét, mert szép volt. Stahl Judit egyik receptjét készítettem el belőle, és nem bántam meg. A férjem mondjuk annyira nem volt boldog, mert kénytelen volt szegény mandulát törni, és az nem olyan jó móka.

Hozzávalók:

60 dkg pulykamell filé vékony csíkokra vágva

10 dkg pirított mandula őrölve

6-8 gerezd fokhagyma

10 dkg vaj

1 dl olívaolaj

4 dl tejszín

egy csipet sáfrány 20 ml forró vízbe áztatva

 

Elkészítés:

A fokhagymagerezdeket 3-4 dkg vajon, kis lángon puhára pároltam, kellett neki úgy 10 perc. Néha megkevertem, de sok energiát nem kell rá fordítani. Közben a mandulát megpirítottam, ledaráltam, beleöntöttem a turmixgép tartályába. Követte ezt később a vajas fokhagyma, a sáfrányos víz, végül a tejszín. Sima mártássá kevertem az anyagokat. A vaj és olívaolaj keverékén két részletben barnáspirosra sütöttem a húscsíkokat, melyeket előzőleg sóztam, borsoztam. Ráöntöttem a mártást, felforraltam, rottyantottam rajta egyet. Aztán a turmix tartályát fél deci vízzel kiöblítettem, azt is a húshoz öntöttem. Egy kis só, bors még utánízesítésként, egy késhegynyi kurkuma a szebb színhatás kedvéért, és már lehetett is tálalni. Tegnap mazsolás rizst főztem köretnek, kétféle mazsolából.

Nehézségi fok:

Kakukkfű illatú parmezános töltött gomba

Remek kis előétel, gyorsan elkészíthető, mutatós, és nem utolsó sorban finom. Mióta Anitától megérkezett a recept Ausztráliából, már másodszor kerül az asztalra. Eredetileg kakukkfűvel készül, most azonban csak petrezselymem volt itthon, úgy is nagyon finom. A leírás nagy mennyiségre vonatkozik, lehet felezni, harmadolni, ahogy tetszik.

 

Hozzávalók:

4-5 cm átmérőjű csiperkegomba – annyi, ahány darabot tervezel + 10% töréspótlásra

 

35-40 gombához kb. 40dkg gomba, ez a töltelék lesz, lehet nagyméretű is

 

1ek friss vagy szárított kakukkfű  (2kk)

 

1 fej vöröshagyma, apróra vágva

 

4 gerezd fokhagyma, összezúzva

 

2 dl friss zsemlemorzsa (ha lehet, házi, mert nem kell túl finomra darált, sőt)

 

5 dkg reszelt parmezán

 

Opció: pár db szárított vargánya, forró vízbe áztatva, majd felaprózva

 

2 kk paradicsomsűritmény

 

1 kk Worcestershire szósz

 

1 ek oliva olaj

 

Só, bors

 

Elkészítés:

A töltésre szánt gombafejekből óvatosan törd ki a szárukat, hámozd le róluk a külső réteget és tedd őket félre.

A szárakat aprítsd nagyon apróra a maradék gombával. Pirítsd üvegesre a hagymát, dobd hozzá a fokhagymát, majd nagyobb lángon add hozzá a felaprózott gombát. Tégy bele minden fűszert és hozzávalót a morzsa és a sajt kivételével. Pirítsd, amíg minden levét elpárologja. A végén add hozzá a morzsát, és a tűzről levéve a sajtot is. Hagyd kihűlni.

Egy nagy méretű lapos tepsire sorakoztasd fel a gombafejeket. Tekerj beléjük kis sót és borsot, és egy csurgatásnyi oliva olajat. Halmozd beléjük a tölteléket, lazán, kicsit kiemelkedősre. 190-200 fokos előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megpirulnak, kicsit „összeesnek”.

A kész gombát rakd át egy konyhai papírtörülközővel bélelt tálcára, hogy a még bennük maradt víz leszívódjon belőlük. Szobahőmérsékleten a legfinomabb. A tölteléket el lehet késziteni egy nappal előbb. A töltést-sütést a fogyasztás napján ajánlom, úgy, hogy a hűtést elkerüljük. Tálaláskor, ha van friss kakukkfű, még meg lehet szórni őket.

Esik a hó

Az a helyzet, hogy én alapvetően szeretem a havat. De amikor a városban leesik 5 centi, ami fél óra múlva retkes-fekete lesz, azonban arra kiválóan alkalmas, hogy csúszóssá tegye az utakat, nekem meg halálfélelmem legyen a járművekről való leszálláskor, hogy vajon mikor töröm ki a nyakam... azt nem annyira kedvelem. De ez a hó, ami tegnap leesett, ez nagyon kedvemre való. Mert ilyenkor kicsit lelassul az élet, lehet jönni-menni az úttesten is, hiszen az autók otthon maradnak, de ha mégsem, akkor is csak araszolnak a nagy hóban, és amit a legjobban imádok, hogy csend száll a városra. A hó letompítja a zajokat. Ilyenkor van az, hogy fejben felleltározom a kamrai, mélyhűtői készleteket, hogy vajon hány napig bírunk meglenni vásárlás nélkül (sokáig...), ábrándozom azon, hogy nem lehet majd munkába menni, és egész nap csak itthon teszünk-veszünk, mert a hó fogságába estünk...

1987 januárján nosztalgiáztam, amikor tegnap a barátnőmmel tapostuk a friss, ropogós havat a Rákos-patak partján, néztük a gyerekeket, kutyákat, akik örültek a fehérségnek.  Az volt az a tél, amikor a lányom még a hasamban volt, és napokra megállt az élet a fővárosban, volt olyan ház, aminek a kapuját se lehetett kinyitni, úgy befújta a méteres hó. Imádtam - volna, ha nem azon izgultam volna, nehogy a leányka idejekorán akkor akarjon megszületni.

Nem véletlenül sütöttem tegnap hókiflit, egyrészt ugye az időjárási helyzet inspirált, másrészt Mirelle sütött ilyet a Rosinantében az elmúlt hétvégén, és ki akartam próbálni az ő receptjét is. Bár változtattam a mennyiségeken, cseppet talán az arányokon is, zseniális lett a végeredmény.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg darált dió

25 dkg margarin

10 dkg cukor

1 nagy csipet só

a hempergetéshez  10 dkg porcukor + 2 csomag vaníliás cukor

Elkészítés:

A lisztet, diót, cukrot elvegyítem egymással, majd a kis kockákra vágott hideg margarinnal eldörzsölöm, türelmes munkával egynemű tésztává gyúrom a masszát. Kitettem egy órára az erkélyre, hadd élvezze a havazást. Utána kifliket (meg más, nem publikus alakzatokat:) formáltam belőle, és 170 fokon, légkeveréssel sütöttem valameddig. Egész pontosan addig, míg meg nem vacsoráztuk a thai csirkét. A lényege a sütésnek, hogy nem szabad a kifliket megbarnítani, de tapintásra már szilárdnak kell éreznünk a tésztát.

Még forrón vaníliás porcukorba hempergettem minden kiflit.

 

FINOmÁNIA Szigetmonostoron

Valamikor november tájékán Tita barátném érdeklődött levélben, tudnék-e ajánlani valami jó kis főzőiskolát, ami ilyen, meg olyan, meg amolyan. Megosztottam vele az elmúlt években felgyűlt tapasztalataimat, választott is egyet a felsorolt helyek közül. Ha most kérdezné ugyanezt, én egyértelműen a Rosinante fogadóban működő FINOmÁNIÁ-t ajánlanám.

Fantasztikus hétvégét  töltöttünk el náluk, minden perce élmény volt. Már a készülődés fázisában örültem, hogy mehetek, tekintve, hogy konyhai aktivitásom az utóbbi időben látványosan csökkent, de ami még ennél is nagyobb baj, hogy mostanában fejben sem főzök, nem várom a hétvégét, hogy legalább akkor alkossak valamit. Nem esem kétségbe, tudom, hogy vannak ilyen időszakok az életemben, és ahogy jöttek, majd el is múlnak, mégis izgalommal töltött el a gondolat, hogy két napra megint a gasztroblogger énem kerül kicsit előtérbe.

Már vagy két napja forgatom a fejemben a posztot, és rájöttem, hogy képtelenség visszaadni jól a hangulatot olyanoknak, akik nem voltak ott. Azt azért elmondom, hogy nagyon jókat főztünk (részletek Mirelle-nél), rengeteget nevettünk (ó, azt hiszem, leginkább egyfolytában nevettünk), iszonyatos mennyiséget ettünk (Annamária, a kismama, mikor letették elé a vasárnapi ebéd desszertjét, utánozhatatlan hangsúllyal, kicsit enerváltan csak ennyit mondott: ó, már megint egy...), és hogy még biztosan visszatérünk a Rosinantéba.

Mert a FinoMánia főzős hétvégéjén éppen tökéletes arányban találkozik a profi főzés a családias hangulattal, ami szerintem a létező legjobb párosítás. (Mert persze jó "a híres étteremben" kurzuson részt venni, de ha nem nyúlhatsz hozzá az alapanyagokhoz, csak nézheted a séfeket, úgy mit ér az egész?) Itt minden kérdésre választ ad Zsolt, a séf, nem érezteti veled, ha ügyetlen vagy valamiben, és egy csomó műhelytitkot is megtudhatsz, amik bár nem falrengetőek, de nagyon sokat tudnak segíteni főzés közben. Még Zsolt segítőjétől is tanultam valamit habverés közben, aki elmondta, hogy ha a fehérjehab amolyan elefántormányt mintázóan folyik le a habverőről, akkor ott még van mit tenni, de ha csibecsőrszerű alakzatot vesz fel, akkor jó a hab állaga.

A következő posztban megkísérlem a lehetetlent, hogy a zöldséges lasagne-ról írjak.

 

 

Elvan a gyerek, ha játszik...:)

 

Az uram nagyon ráér...:)

Január, hideg, fánk

Amikor a gasztroblogger napokra magára hagyja a családját, hogy továbbképezze magát a főzés frontján, akkor boldogan konstatálja, hogy a férjére is ragad valami azért a paprikáskrumpli-tojásrántotta reláción kívül is. Így történt, hogy a szalmaözvegység örömeit kihasználó fiúk fánkot ebédeltek.

 

 

Túrós pite

Csibe konyhájában láttam meg ezt a receptet, és már vagy két hete hordozom a gondolataimban, annyira étvágygerjesztő volt a fotó. De nem volt érkezésem megsütni a pitét, mígnem elérkezett a péntek este, és én az egész heti megpróbáltatások után olyan fáradt voltam este 7-re, hogy az autóba is alig bírtam behajtogatni magam.

 

Ezért aztán kézenfekvőnek tűnt, hogy kiadjam a "pitére fel!" jelszót magamnak. Nem mondom, hogy amikor a tészta felső rétege hűlt a mélyhűtőben, hogy nem kívántam az egészet a fenébe, de milyen jó volt cserébe a langyos túróst majszolni úgy este 10 tájban...

Legközelebb nem szórakozom a reszeléssel, hanem a második tésztalapot is kinyújtom, ez az egyik tanulság. A másik, hogy soha többé nem teheti be a lábát a konyhámba a teszkós "túró".

Hozzávalók:

50 dkg liszt

25 dkg margarin

10 dkg porcukor

1-2 evőkanál tejföl

2 tojássárgája

1 mokkáskanál sütőpor

pici só

Töltelék:

50 dkg túró

15 dkg porcukor

1 evőkanál vaníliás pudingpor

2 db tojás szétválasztva

1 citrom reszelt héja

opcionálisan rumba áztatott mazsola

egy marék zsemlemorzsa

Elkészítés:

A hozzávalókból rugalmas  tésztát gyúrunk és két részre osztjuk. Egy nem túl nagy tepsibe beleterítjük a kinyújtott alsó lapot, megszórjuk a zsemlemorzsával, majd rákenjük a tölteléket. Ehhez áttörjük a túrót, elkeverjük benne a cukrot, a tojások sárgáját, a citrom héját és a pudingport, végül a kemény habbá vert fehérjét is. Csibe receptje szerint a második adag tésztát ráreszeljük a töltelékre, én is ezt tettem most, de legközelebb azt is kinyújtom, ahogy az almáspiténél. 170 fokon, légkeveréssel 25 percig sült.

Nehézségi fok:

 

 

 

Katt!:)

 

 

Tésztasaláta pestoval és tonhallal

No meg kukoricával és olajbogyóval.

Hirtelen jött ötlettől vezérelve - valamint az esti munka folyományaként - készült reggel ez a tésztasaláta, amiből ma az ebéd lesz. Elkészítése rém egyszerű, variálhatóságának pedig csak a hűtő és a kreativitás szab határt.

Hozzávalók:

10 dkg tészta, ajánlanám az orsó- vagy szarvacskatésztát

2 evőkanál pesto

2 keménytojás

1 doboz kukoricakonzerv lecsöpögtetve

1 doboz tonhalkonzerv lecsöpögtetve

fekete olajbogyó ízlés szerint

só

bors

 

Elkészítése:

A tésztát főzzük ki, hűtsük le, és adjuk hozzá az összes hozzávalót. Lazán keverjük át. Van ennél egyszerűbb recept? Nincs.

 

Empanada

Mélyhűtő leürítési fázisban vagyok, megfőzöm az összes húst mostanában belőle, csak gyümölcsök és sajtok maradnak, aztán jöhet majd a friss hústartalék. Találtam egy viszonylag kis adag darált húst, fasírtot, bolognai spagettit, olasz húsgombócot mostanában gyakran készítettem, így előóvakodott a fejemből az empanada gondolata.

Mivel tegnap futkosós napom volt, megkértem az uramat, készítse elő számomra a terepet  - magyarul csinálja meg a fűszeres húsragut és állítsa össze a tésztát, vagyis csináljon meg mindent a sütésen kívül:) Így nekem már csak egy kis utánfűszerezés és a sütés jutott.

Nagy sikert arattam főleg a fiamnál, úgyhogy empanadák gyakrabban kerülnek majd fakanál végre.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

15 dkg hideg vaj

1 evőkanál só

1 tojás

0,75 dl hideg víz

1 evőkanál borecet

 

Töltelék:

1 fej vöröshagyma apróra vágva

30 dkg darált hús

olaj

fűszerek ízlés szerint (oregano pl.)

1 evőkanál Worchester-szósz

só

bors

1 evőkanál sürített paradicsom

 

Elkészítés:

A liszthez hozzáadjuk a sót, majd belereszeljük a hideg vajat, elmorzsoljuk. A vizet, a tojást és az ecetet elvegyítjük egymással, majd a liszthez adjuk. Gyors mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát, majd fóliába csomagolva egy éjszakát pihentetjük a papírforma szerint. Nálunk erre most nem jutott idő, de ennek az étel nem látta kárát. Amíg a tészta pihen, elkészítjük a tölteléket, ami lehet húsos, gombás, felvágottas, csak a fantáziánk szab határt.

Az olajon üvegesre pirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, rádobjuk a darált húst, fehéredésig sütjük. Fűszerezzük sóval, borssal és a kedvenc fűszereinkkel, és kevergetve puhára sütjük.

A tésztát lisztezett deszkán 2 mm vastagra nyújtjuk, 10-12 centis kiszúróval kiszaggatjuk. Egy-egy kanál tölteléket teszünk minden kör közepére, félbehajtjuk és villával összenyomkodjuk a félholdak széleit. Forró olajban 2-3 perc alatt pirosra sütjük a tésztabatyukat.

Nehézségi fok:

 

Tészta, ahogy mi szeretjük

Ha valami gyorsat és biztosan  közkedveltet akarok főzni, én mindig a tésztához folyamodom. Nem volt ez másként tegnap sem. Segédeim beszerezték a nélkülözhetetlen sonkát és sajtot, útközben hazafelé még beugrott egy csinos fej brokkoli a képbe, a többi örömfőzés volt.

Hozzávalók:

50 dkg tészta (spagetti, farfalle,  tagliatelle, fussili)

10 dkg serrano sonka (vagy pármai)

20 dkg parmezán

1 doboz kukoricakonzerv

125 gr Philadelphia krémsajt

3 dl tejszín

1 csokor petrezselyem

1 fej brokkoli

só

bors

őrölt rozmaring, oregano és bazsalikom

 

Elkészítés:

A tésztát al dente, egy másik edényben a brokkolit roppanósra főzzük. Közben olívaolajon megpirítjuk kissé a csíkokra vágott sonkát, hozzáadjuk a fűszereket, a kukoricát, amikor átforrósodott, belekanalazzuk a krémsajtot, olvadásig kevergetjük, majd felöntjük annyi tejszínnel, hogy kellemes állagú szószt kapjunk. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. A reszelt parmezánból tehetünk a szószba egy keveset, a többit majd a tészta tetejére szórjuk tálaláskor. A brokkolirózsákat utoljára tegyük a mártásba, nehogy összetörjenek. Ekkor kerül sor az összevagdalt petrezselyemre is, ami nemcsak színt, de kellemes ízt is ad a tésztának. A forró mártást összeforgatjuk a kifőtt tésztával, és már lehet is tálalni, az egész nem több 15 percnél.

Nehézségi fok: