Kísérletek

Folynak a kísérletek a macaronok színezésével és ízesítésével kapcsolatosan. Most a lila ételfesték paszta volt soron, hát ez sokkal inkább szürke, mint lila szerintem, de ezzel a céklaporral színezett citromos vajas krémmel töltött darabnak jól áll.

Született már tonkababos csokoládés, Meyer citromos vajkrémes, kávés, narancsos csokis. A lehetőségek száma ha nem is végtelen, de számos. A töltés terén is van még mit gyakorolnom, de haladok:)

Banános, aszalt barackos csiga

Először is: legyen már nyár! Utálom a fényképezőgépben maradó, használhatatlan, ronda képeket, napfényt akarok és szép képeket. Ilyenkor őszintén szólva már a recept posztolásától is elmegy a kedvem, amikor meglátom a letöltött képeket, nem mintha a kijelzőn nem látszana kristálytisztán, hogy über ronda. Tegnap könnyesre röhögtük magunkat Almával, mert már próbálkozni se volt kedv, hogy épkézláb fotó szülessen. Télen, este 7-kor? Nincs értelme felállítani a lámpákat, derítőket, hagyjuk inkább az egészet!

Ez a csiga azonban jobb sorsra érdemes, mert egyszerű elkészíteni, és nagyon finom. Alapvetően azért született, mert három óriási banán készülődött szétfolyni a gyümölcsös tálban, nem akartam kidobni. Így aztán a GoodFood receptjét valósítottam meg, hogy megmentsem őket.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

1,5 dl langyos tej

1-1,5 dl langyos víz

7 gr szárított élesztő

1-1 teáskanál cukor és só

1 tojás

1 teásknál olíva olaj

Töltelék:

3 db banán felkarikázva

10-15 dkg aszalt sárgabarack felaprítva

2 teáskanál őrölt fahéj

10 dkg barnacukor

egy kevés méz a tetejére

Elkészítés:

A lisztet, a cukrot és a sót, valamint a szárított élesztőt összekevertem egy tálban. A közepébe ütöttem a tojást, a tejet, az olíva olajat, és a robotgép dagasztó spiráljával elkezdtem megdolgozni. Közben adagoltam a langyos vizet, és amikor szépen összeállt a tészta, jól kidolgoztattam a géppel. Vékonyan kiolajoztam egy mély tálat, belegömbölygettem a tésztát, és folpackkal letakartam, megvártam, míg duplájára kel.

Eközben egy kevés vajjal kikentem egy 20,20 cm-es teflon formát.Összeaprítottam a banánt és a barackot, kimértem a cukrot és a fahéjat.

Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkára húztam, kinyújtottam úgy 35x25 centisre. A recept itt azt javasolja, kenjem meg 5 dkg  olvasztott vajjal a tésztát, én ezt elhagytam. Pakoljuk meg a tésztát a banánnal és barackkal, szórjuk meg a fahéjjal, valamint a barna cukorral, és tekerjük fel bejgliszerűen a tésztát. Azaz a két rövidebb oldalán 2-2 centit hajtsunk be, ez meg fogja akadályozni a töltelék kifolyását, utána pedig hengergessük fel az egészet egy rúddá.

Vágjuk 9, egyenlő széles karikára a rudat, a vágott felével helyezzük az edénybe, majd 200 fokra előmelegített sütőben süssük 20 percig. A sütőből való kivétel után megkenhetjük egy-két kanál mézzel.

Én elkövettem azt a hibát, hogy le akartam egyszerűsíteni a dolgokat, a banánt, barackot, cukrot és fahéjat előre összekevertem. Ti ne tegyétek, mert a cukor egy pillanat alatt folyékonyra olvad, és ez nem könnyíti meg sem a feltekerést, de pláne a csigát tepsibe helyezését. Magyarul orrán-száján dőlni fog a cukrot lé, és higgyétek el, ti ezt nem akarjátok.

Keksz goji bogyóval és citronáttal

A goji bogyóról először Maci blogjában olvastam, és meg voltam róla győződve, hogy a goji egy hasznos növény, sokáig nem találkoztam vele bio boltokban, amikor meg igen, az ára igencsak elriasztott attól, hogy magamévá tegyem. Aztán néhány hónapja egy most-aztán-olyan-egészségesen-fogok-élni-mint-senki-más típusú fellángolásom során ellátogattam a Herbaházba, és ott nagyon baráti áron beszereztem egy közepes tasak gojit. Megkóstoltam, tán két napig műzlibe is beletettem, majd az ikrekre nagyon jellemző felületesség és kitartási képtelenség elsodorta ezt is, mint oly sok mindent az életemben.

Aztán a minap láttam egy keksz receptet Krisztánál, és ahogy összeállítottam, kénytelen voltam a kandírozott narancshéjat citronátra cserélni, tekintve, hogy ez volt itthon, és akkor hirtelen beugrott a kis piros bogyók képe, hogy az majd milyen jól fog mutatni a kekszben. Hát jelentem: nem mutat benne sehogy, mert sütés közben megsötétedett, cserébe viszont nagyon finom. A keksz állt a hűtőben vagy négy napot nyersen, két adagban sütöttem meg, és a később kisült adag sokkal porhanyósabb, mint az első. És sajnos... nagyon-nagyon jó...

Hozzávalók:

10 dkg liszt

15 dkg darált mandula

4 evőkanál cukor

10 dkg vaj

1 tojás

1/2 csomag sütőpor

10 dkg kandírozott citromhéj

egy marék goji bogyó

1 csipet só

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem a cukorral, hozzáadtam a tojást, majd pedig az előzőleg összekevert száraz anyagokat: lisztet, mandulát, sűtőport, sót. Legvégül a cukrozott citrom és a goji került a tésztába. Egy hosszú folpack fóliára halmoztam az anyagot, és egy kb. 4 cm átmérőjű rudat formáltam belőle. A fólia két végét szorosan, szaloncukor szerűen betekertem, még sodortam a pulton egyet-kettőt, hogy a rúd minél egyenletesebb legyen, és betettem a hűtőbe. Másnap, illetőleg negyednap 4 mm vastag korongokat vágtam a tésztából, sütőlemezre fektettem, és 170 fokon aranybarnára sütöttem őket. Ne szárítsuk ki, nem kell sötét színűnek lennie a keksznek.

Nehézségi fok:

Karibi húsgolyók

Nos, ez volt az a húsgolyó, amit elkészítettem a könyvből, és amely zajos sikert aratott nálunk. Tudom, a hozzávalók hosszú sora riasztó lehet, de a chutneyn, a korianderen és talán a szegfűborson kívül nem igényel extra beszerzést a húsgolyó elkészítése. A koriandert nyugodtan lehet petrezselyemzölddel helyettesíteni. A főzés pedig mindösszesen két munkafázist tartalmaz, pillanatok alatt elvégezhető.

Hozzávalók:

75 dkg darált marha- vagy pulykahús

fél csésze zsemlemorzsa

1 tojás

fél csésze mangó chutney

néhány csepp chili olaj

egy teáskanál római kömény

1 teáskanál curry

só

bors

egy marék friss korianderzöld

néhány szem szegfűbors porrá törve

3 gerezd fokhagyma

2 evőkanál tej

1 evőkanál citromlé

Elkészítés:

Az összes hozzávalót késes aprítóba tesszük, és egy sima masszává dolgoztatjuk össze a géppel. Ezután elkeverjük a darált húsban, és kicsi gombócokat formálunk a keverékből. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, ecsettel vagy olajsprayvel olajozzuk ki, rakosgassuk rá a gombócokat, a tetejüket is spricceljük-kenjük meg az olajjal, és 180 fokra előmelegített sütőben süssük nagyjából 20-25 percig.

Nehézségi fok:

Londonban, sej...

Csak reménykedem benne, hogy jellegzetes és önkéntelen kis sikkantásomat, ami előtör belőlem, ha meglepő, váratlan helyzetbe kerülök, nem hallattam azon a márciusi napon, amikor megláttam a Notting Hillen A Boltot. Pedig akár egy tisztességesebb sikolyt is megérdemelt volna a hely, sőt, később néhány könnycseppet is, amit akkor kellett volna elhullatnom, amikor elhagytam az objektumot, és úgy éreztem, hogy én ott még napokig, hetekig tudnék ülni azon a kényelmetlen, mély kanapén, amit a hozzám hasonló gasztrobolondoknak helyeztek el a bolt középső helyiségében.

Barátnőm, aki nem elkötelezett híve - de nem is ellensége persze - a szakácskönyveknek, türelmesen üldögélt mellettem egy darabig, nézte, ahogy egyik könyvet leteszem, másikat kézbe fogom, nyakamat kitekerve olvasom a könyvek gerincén a címeket, és néha, egy-egy nagyon érdekes cím láttán sóvárogva-könyörögve nézek rá. Időnként biztatott is, hogy vegyem meg egyiket vagy másikat, de aztán hamar beláttuk, hogy szerény kézipoggyászunkba, amivel Londonba érkeztünk, nem fog beleférni túl sok könyv.

Ekkor vettem magamnak a Bake it című könyvet, amit azóta is nagy kedvvel forgatok, és ha nem vigyáznék legalább minimálisan a vonalainkra, minden nap sütnék belőle.

Ez nem volt túl nagy beruházás, az a könyv azonban, amit még sokáig és vágyódóan magamhoz öleltem, húzósabb árú volt. Már a címe is sokat ígért.

És akkor elkezdődött a vita:

- Vedd meg, ha annyira szeretnéd!

- Nem veszem, drága.

- De látom, hogy akarod.

- Persze, hogy akarom. De dögnehéz.

- Nem baj, majd én viszem.

- Dehogy viszed! Neked is nehéz.

- Ne törődj vele, csak vedd meg!

- Jó, de mondom, hogy drága!

- Akkor megveszem neked.

- Szó se lehet róla! DRÁGA!

- Ne vitatkozz, ajándék.

- Ilyen drága ajándékot nem fogadok el.

És így tovább, és így tovább. Mondjuk igazán megtanulhatnám már, hogy szakácskönyvnek nem tudok ellenállni, és így teljesen fölösleges ezeket a köröket lefutni. Na de hát ha egyszer tényleg drága volt?

Ennek mindjárt két éve lesz, és még csak odáig jutottam el, hogy átlapozzam a könyvet, de még csak nem is alaposan. De tegnap elérkezett a nap, hogy egy receptet ki is próbáljak belőle.

Egyelőre nem mondhatok mást, csak annyit: eszelős jó lett!

Kiwi lekvár

Kicsit tekintsünk túl a sütemények garmadáján, amiket az elmúlt napokban posztoltam.

Csalóka képet ad ugyanis mindarról, ami a konyhámban és a fejemben zajlik. A helyzet ugyanis úgy áll, hogy a fejemben mindenféle zöldségek és gyümölcsök alakulnak át lekvárokká, krémekké, chutney-kká, könyvek érkeznek szatyorban, postán, amik mind-mind ebben az irányba mutatnak, üvegek gyűlnek, teszt adagok készülnek, barátok kóstolgatnak, egyszóval folyik a munka.

Az egyik kísérlet, és egész nyugodtan mondhatom, bevált kísérlet volt ez a kiwi lekvár. Pont megfelelően savanykás, és az eredeti recepten való változtatásnak köszönhetően pont elég zselés és lekvárszerű is.

Hozzávalók 2 kis üveghez:

10 db közepes méretű kiwi

25 dkg cukor

1 lime leve és héja

1 púpozott teáskanál zselésítő por

Elkészítés:

A barátaink szilveszteri alkoholos mámorának folyományaként elkészült híg, savanyú lekvárt öntsük vissza egy lábasba, forraljuk fel újra, adjunk hozzá még cukrot és zselésítőt, majd töltsük üvegbe a lekvárt. A kiwiket hámozzuk meg, vágjuk kis darabokra, majd tegyük oda főni a cukorral és a zselésítő porral együtt. Amikor felforrt, adjuk hozzá a lime levét és lereszelt, zöld héját, főzzük az anyagot 5 percig, majd még forrón kanalazzuk üvegekbe, és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Kourabiedes

Azt se tudtam ma délutánig, hogy a világon van. Vagyis tudtam, csak nem sejtettem:)

Valamikor a tavasszal a kolléganőm férje Athénban járt, hozott kintről egy doboz süteményt. Annak ellenére, hogy a kollegina édesszájú, ez a süti valahogy nem jött be neki, letette az irodában a párkányra, közprédának. De a vastag réteg porcukor, amiben a sütik hevertek, mindenkit elriasztott - kivéve engem. Egy-két nap alatt be is toltam a cuccot, nagyon finom volt kávéhoz például. No persze a porcukor hegyeket leveregettem róla. Itt végződik a nem túl érdekes történet. És ott folytatódik, hogy ma délután a keresztanyám - 80 éves, filigrán asszony - sok könyörgésre végre meglátogat minket, de  előre tisztáztuk, hogy nem, nem, vacsoráról szó sem lehet, legfeljebb egy kis süti, kávé. A pogácsa tésztája már előző nap óta várta a hűtőben, hogy megsüssem, na de kéne valami édes is... Van nekem ez a C. Atkinson, J. Farrow és V. Barrett által jegyzett The Cookie Bookom, ami néhányszor már kisegített, nyilvánvaló volt, hogy most is azt fogom felütni. S lőn.

Kiválasztottam belőle - kevés hozzávaló, kevés ráfordítandó idő - a kourabiedes receptjét, megnéztem hozzá egy videót, és akkor összeállt a kép. Hogy én ezt a kurabizét ismerem, egész biztos, hogy ez volt az a csodás porcukor takaró alatt lapuló ízletes keksz, amit a tavasszal ettem. Úgyhogy most izgatottan várom, hogy kivehessem a sütőből, és megkóstolhassam...

Hozzávalók:

23 dkg vaj

fél mokkáskanál őrölt szerecsendió

20 ml narancsvirág víz

10 dkg porcukor + a hempergetéshez

18 dkg liszt

23 dkg örölt mandula

5 dkg durvára tört mandula (én ezt most kihagytam, súlyát persze hozzáadtam az őrölt mandulához, nem akartam, hogy bármilyen ráharapós-fogsor alá kerülős baleset történjen)

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem robotgép segítségével. Amikor már jó levegős volt, hozzáadtam a szerecsendiót, a narancsvirág vizet, porcukrot, lisztet, és összeállíttattam a géppel. Mivel én roppant módon kedvelem például a hókifliben is, amikor egy-egy apró sószem kerül a fogam alá, ebbe is tettem egy csipet sót. Nem volt kedvem gyúródeszkát előszedegetni, ezért inkább két kanál segítségével nagyobb galuska formákat formáltam a tésztából, szilikonos lappal kibélelt tepsibe rakosgattam őket, és 160 fokon 15 perc alatt megsütöttem mindet.

Még forrón porcukorba hempergetjük őket, vagy kissé kalóriatakarékosabb módon csak meghintjük a süti tetejét.

Részeges Izidor

Tartozom egy vallomással... Amikor a húgom a facebookon azt írta: viszek majd desszertet, joghurtost és izidort... nos, akkor azt gondoltam, szegény, az ünnepek súlya alatt megmakkant. Aztán mikor Izidor megérkezett a konyhámba, különösebb érdeklődést nem váltott ki belőlem, valamivel többet is csak akkor, amikor megpróbáltam kiküzdeni a meglehetősen ragaszkodó izét a tortaformából.

Aztán sikerült a mutatvány, a cucc nem landolt a konyhapulton. Amikor kóstolásra került a sor, mondtam, hogy én csak egy vékony szeletet kérek. És attól a pillanattól kezdve, hogy megízleltem, végem volt. Mert hát ez a Részeges Izidor valami überkirályság, isteni  ez úgy, ahogy van. Szerintem sok ezer kalóriát vettem magamhoz Izidor képében, de egyetlen egyet sem bánok belőle... 55 deka vaj egy süteményben... uram atyám!:)

Hozzávalók:

A tésztához:
15 dkg vaj;
1 tasak sütőpor;
5 dkg finomliszt;
10 dkg darált dió;
15 dkg porcukor
5 db tojás
20 dkg sárgabaracklekvár

A diókrémhez:
20 dkg darált dió
10 dkg porcukor
2-3 ek. tej
0,5 dl rum vagy rumaroma

A kakaós krémhez:
30 dkg vaj
0,3 dl rum vagy rumaroma
2 ek. kakaópor
15 dkg porcukor
10 dkg mazsola

A mázhoz:
10 dkg vaj
10 ek. cukor
5 ek. kakaó

Már Megy a Macaron

Jó pár hónap telt el a legutolsó próbálkozásom óta. Ma megint úgy ébredtem, hogy macaront akarok sütni/enni. Szépet és finomat. Meg amúgy is... ahogy elnézem, a francia mandulalisztem mindjárt tönkremegy, ha nem használom fel hamarosan, ahhoz pedig túl húzós volt az ára, hogy ezt megengedhessem magunknak.

Nem az olasz főzött habos módszert választottam, hanem a jóval egyszerűbbet: fehérje hab keményre ver, porcukros mandula belezuttyant, hellósziaszevasz. Na persze...! Mondjuk ezekkel a fázisokkal most sem gyűlt meg a bajom, annál inkább a habzsákból való kivarázsolással. Volt már olyan, hogy gyakorlatilag minden karizmomra szükség volt, hogy ki tudjam nyomni a cuccot a zsákból, szakadt a zsák a ragasztás mentén, folyt a matéria világba. Ma épp az ellenkezője állt elő: úgy folyt a matéria a világba, hogy kissé hígnak találtam az anyagot, ezért aztán szép nagy plecsnik kerültek a gyönyörű, új szilikonos sütőlapra. Most itt száradnak mellettem az asztalon, és baromi kíváncsi vagyok, ezúttal a sütés milyen meglepetéseket tartogat. 2011.11.21.

Eddig tartott a piszkozatban heverő poszt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, volt több, sajnos sikertelen próbálkozás is, hogy Piszkével, a magyar macaronok koronázatlan királynőjével egyeztessünk egy időpontot, amikor is Piszke beleveri a fejembe a macaron sütésének minden csínját-bínját. Ha jól emlékszem, harmadszorra sikerült összehoznunk a találkát a konyhámban, hiszen hazai terepen kellett indulnunk, ahhoz, hogy megtudjuk, mi a kudarcaim oka. Itt szeretném megjegyezni, hogy a címben jelzett már-megy-a-macaron elég nagyképű megfogalmazás, inkább csak azt mondanám: egyszer már sikerült a macaron:)

Hogy ne csigázzam a végsőkig az olvasókat, itt árulom el, hogy a massza állagában aka a keverésben volt eltérésem a perfekttől, valamint a sütőmet kellett kitapasztalni, hogy nálam mi az a hőfok, amikor a kis rohadékok macaronok nem szoknyát, hanem talpat növesztenek. Jelentem, mindkét akadályt megugrottam/megugrottuk. Piszkével isteni jót beszélgettünk az alatt a kb. 3,5 óra alatt, amíg összehoztunk négy tepsi macaront, jókat nevettünk magunkon, amint a konyhakövön térdelve lessük, mikor jönnek elő a talpak, hol süti túlságosan, hol kevésbé a sütő a kis mocskokat korongokat.

Hozzávalók:

90 gr két napig szobahőmérsékleten öregített tojásfehérje

24 gr kristálycukor

200 gr porcukor átszitálva

110 gr mandulaliszt átszitálva (a francia mandulaliszt is kiváló, de jó a Lidl-s is)

Elkészítés:

A mandulalisztet és a porcukrot gondosan átszitáljuk. A tojásfehérjét először alacsony fokozaton, később kicsit magasabb fordulatszámra kapcsolva, a kristálycukrot hozzáadva addig verjük, amíg a tálból, amit fejre állítunk, nem folyik ki. Nem kell, hogy kemény legyen, inkább tíz másodpercenként álljunk meg ellenőrizni, mintsem hogy túlverjük a habot. Amikor ezzel készen vagyunk, az összekevert mandula-porcukor keveréket egyben hozzáadjuk a fehérjéhez, elkezdjük a masszát keverni. Először lehet nagy mozdulatokkal, majd minden keverésnél a massza alá nyúlva, óvatos mozdulatokkal keverjük tovább, időnként nézzük meg a massza középső részét, vannak-e benne légbuborékok. Ha vannak, keverhetjük még. Óvatosan, nem ész nélkül, mert a végső, optimális állagot egyik másodpercről a másikra fogjuk elérni. A masszának szakadás nélkül kell lefolynia a falapátról, amivel kevertük.

Ekkor habzsákba öntjük a tésztát - még ekkor is törik egy kicsit -, és az előkészített sima szilikonos sütőpapírra kis köröket nyomunk a masszából. Számítsunk rá, hogy ha jól dolgoztunk, egy keveset a massza még terülni fog a tepsin.

Hagyjuk száradni 40-50 percet is akár. Amikor óvatosan megérintjük a tetejét a tésztakorongnak, érintés száraznak kell lennie.

Az én sütőmben 140 fokon 15 perc alatt sültek meg a macaronok, kb. 5-7 percnél kandikáltak elő a talpak. A felső képen látható, narancsos csoki ganache-sal töltötteket először légkeveréssel próbáltuk sütni, jól látszik rajtuk, hogy kiszoknyásodtak, mert viszonylag gyorsan kapták a hősokkot, noha a légkeverést visszavettük úgy 120 fokra kb. Egyszóval az én sütőmben a légkeverés nem játszik.

A tökéletes darabokat citromos vajkrémmel, a kevésbé szépeket narancsos ganache-sal töltöttem. A vajkrémes a harmadik napon érte el tökéletes állagát, addig a hűtőben tartózkodott.

Piszke, nagyon köszönöm, jövök neked eggyel!:)

Gyümölcskenyér

Állandó szereplője a karácsonyainknak, nemcsak azért, mert pillanatok alatt összedobható - tényleg! -, hanem mert gyakorlatilag elronthatatlan, ugyanakkor nagyon finom, némileg variálható is a beleszórt ez-meg-azok változtatásával. Ha még nincs tele a puttonyod a karácsonyi sütikkel, vagy szilveszterre szeretnél valami édeset is az asztalra tenni, próbáld ki nyugodtan!

Hozzávalók:

6 db tojás

25 dkg kristálycukor

25 dkg finomliszt

30 dkg ez-meg-az: kandírozott citrom-, narancshéj, csokicsepp, apróra vágott dió, birsalmasajt, zselécukor

Elkészítés:

Az egész tojásokat a cukorral fehérre-habosra kevertetem a robotgéppel. Térfogata igencsak megnövekszik, színe szinte fehérre vált, és az egész massza egy könnyű, habos állagot nyer. Ekkor fakanállal beleforgatom a lisztet, végül hozzáadom az egy kanál liszttel megszórt, azzal jó alaposan összeforgatott ez-meg-azt.

Sütőpapírral kibélelt őzgerinc formába (kettő fog ezzel a mennyiséggel megtelni) öntöm a masszát, és 170-180 fokos sütőben 30-35 percig sütöm. Tűpróba kötelező!

Teljes kihűlés után lehet szépen szeletelni. Teához, kávéhoz nagyon finom.

Horváth Ilona klasszikus receptje.

Nehézségi fok:

Gondolatok a bejgli körül

Azt kérdezte a barátnőm - és mennyire igaza van! -, hogy aztán mondd csak, honnan tudják az emberek, hogy te vállalsz sütést megrendelésre? Merthogy a blogon erről nem esett szó.

Hm... jogos... Szóval  jobb későn, mint soha alapon közhírré teszem: sütést és főzést is vállalok olyanoknak, akiknek nincs idejük, kedvük vagy affinitásuk erre. Az idei karácsonyon a képen látható bejgliket sütöttem megrendelésre (30 fölött volt a bejglik száma, amit elkészítettem, és ez indulásnak nem is rossz), valamint töltött káposztát, és egyéni kérésre csirkepörköltet is.

Vállalom családi ebédek, vacsorák megtervezését, a bevásárlást, az elkészítést, és ha igény mutatkozik rá, akkor az ételek házhoz szállítását is.

Az első alkalommal, amikor megrendelésre főztem, egy 9 fős (plusz néhány gyerek) társaságnak főztem születésnapi ebédet, konfitált kacsacomb volt narancsos-céklás chutney-val, hagymalekvárral, párolt lila káposztával, krumplipürével, készítettem előételnek konyakos kacsamáj pástétomot és fokhagymás-juhtúrós kencét, no és egy kis sajtos rudat. Hát így... Ha olvasol, terjeszd a hírt, vagy vedd magad igénybe a szolgáltatást, örömmel várok minden kuncsaftot.

Bejgli

Amíg arra várok, hogy a konyhában kihűljön a mézeskalácshoz való vajas méz, leírom a bejgli receptjét.

Évtizedek óta anyósomtól kapjuk a bejglit, a párom mindig 23-án ment el érte, ahogy hazaért, megkóstoltuk a bejglit, és megállapítottuk, hogy a konyhaművészet terén drága anyósom küszködik ugyan kihívásokkal, de bejgliben verhetetlen.  Vékony tésztájú, szaftos töltelékű bejglik kerülnek ki a keze alól évről évre. Akarom mondani: kerültek... Merthogy elmúlt 80 éves, idén már túl nagy megterhelés neki a bejglisütés. Így aztán a recept átvándorolt hozzám, és nemcsak egy lemásolt cetli érkezett, hanem az a papírlap, amit huszonéve kapott valakitől, akire így ismeretlenül is szeretettel gondolok.

Hozzávalók:

1 kg liszt

20 dkg vaj

15 dkg zsír

60 dkg cukor

1 dkg élesztő

2 tojás

2 dl tej

só

40 dkg mák

40 dkg dió

10 dkg mazsola

fél citrom

A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, zsírral és 8 dkg porcukorral. Az élesztőt 2 dl langyos, cukros tejben felfuttatjuk és a tésztához vegyítjük, hozzáadunk egy tojást, késhegyni sót. Az egészet jól összegyúrjuk, hideg helyen néhány órán át pihentetjük.

Utána 6 egyenlő részre osztjuk és cipókba formáljuk, téglalap alakúra kinyújtjuk a cipókat. Hármat mákos, hármat diós töltelékkel töltünk meg úgy, hogy a tölteléket lapos késsel egészen a tészta széléig kenjük. A keskenyebbik végén 1 cm-t visszahajtunk a tésztából, felsodorjuk. Villával sűrűn megszurkáljuk a tésztát, hogy a keletkező gőz távozhasson belőle. Gyengén kizsírozott tepsibe rakjuk, tojással megkenve fél óráig meleg helyen tartjuk, majd ismét megkenjük és ezúttal hideg helyre tesszük, míg a tojás megszárad a tetején. Mérsékelten meleg sütőben kb. 35-40 percig sütjük.

Töltelékek:

A diót, illetve a mákot egy-egy 26 dkg cukorból 2.5 dl vízzel főzött sziruppal leforrázzuk, hozzáadunk 5-5 dkg mazsolát,  reszelt citromhéjat (a mákoshoz esetleg 1-2 hámozott, lereszelt almát is, amitől szaftosabb lesz a töltelék).

A tölteléket mindig hidegen kenjük a tésztára, és ügyeljünk arra, hogy ne legyen se túl sűrű, se túl híg (köszi:))), mert akkor a tészta sütés közben felreped.

Sajtos krumpli

A több tucat szakácskönyv mellett, amivel rendelkezem, vannak még más formában is receptjeim, a kedvenc gyűjtemény ezek közül azok a kinyomtatott GoodFood receptek, amelyek az évek során gyűltek össze. Ezeket időről időre átnézem, mindig megállapítom, hogy amikor a mostaninál lényegesen több szabadidővel rendelkezem, végig fogom főzni az összeset, aztán visszakerülnek a lapok ismét a helyükre, a polcra.

Épp egy ilyen nyálcsorgatós-átnézős estén kiemeltem egyet a sok lap közül, mert a recept annyira egyszerűnek és finomnak tűnt, hogy eldöntöttem: ez lesz a másnapi vacsora. Nem írom azt, hogy "még a férjemre is rá mertem bízni", mert a pasi egyre gyakrabban, és egyre jobbakat főz, őszintén szólva a stefánia vagdaltja már régen kenterbe veri az enyémet...

Hozzávalók:

1 kg jó minőségű, nem szappanos krumpli

10 dkg vaj

1 vöröshagyma apróra vágva

20 dkg bacon apró kockákra vágva

1,25 dl száraz fehér bor

1,5 dl tejszín

30-35 dkg vegyes sajt, nálunk most cheddar és trappista

1,5 teáskanál füstölt pirospaprika

Elkészítés:

A krumplit vágjuk kockákra, és sós vízben főzzük öt percig. Ezután szűrjük le, és tegyük egy nagy tálba. A vajon pároljuk néhány percig a hagymát, adjuk hozzá a bacont, süssük együtt öt percig őket, majd keverjük a krumplihoz. Keverjük össze a tejszínt, a paprikát és a reszelt sajtot, borsozzuk kissé, öntsük a hagymás krumplira, és az egészet öntsük egy kivajazott sütőtálba. Megtehetjük a keverést már a sütőtálban is, ezzel mosogatnivalót spórolunk. 180 fokos sütőben fólia alatt süssük az ételt 25 percig, majd a fóliát eltávolítva még 20 percet kapjon. Addigra a krumpli puha lesz, a sajtok csodásan megolvadnak. Bármilyen húsételhez ajánlom köretnek, mi savanyúsággal főételként fogyasztottuk.

Nehézségi fok:

Mézeskalács

Az idei év a nagy változások, nagy próbatételek éve - a konyhámban is. Ennek részeként sütök idén mézeskalácsot - is. Emígyen:

Hozzávalók 200 darabhoz:

30 dkg margarin
30 dkg cukor
3 tojás
25 dkg méz
1 kg liszt
1 cs mézeskalácsfűszer, VAGY ha ez nincs, akkor: 2 tk őrölt gyömbér, 2 tk szegfűszeg, 2 tk fahéj
1 kk reszelt narancshéj
3 tk szódabikarbóna

A mézet a "2 tk-s" fűszerekkel elkeverve lábasban enyhén felmelegítjük, majd amikor levesszük a gázról, hozzáadjuk a margarint, s megvárjuk, míg kihűl.
Felverjük a tojást, és  beleöntjük a cukrot. A liszt egy részét elkeverjük a szódabikarbónával, és a fűszeres-vajas mézzel. Ehhez a masszához hozzáadjuk a cukros tojást, és a maradék lisztet.

Enyhén összegyúrjuk, majd belecsomagoljuk egy zacskóba, és egy éjszakára (vagy ha reggel álltunk neki, akkor kb 8 órára) a hűtőbe tesszük pihenni.

A hűtés után elővesszük az enyhén megkeményedett tésztát, és alaposan átgyúrjuk. A kézmelegtől meg fog ismét puhulni. Gyúrás után kinyújtjuk kb 5 mm vastagra (sütés közben kissé meg fog emelkedni), és kiszaggatjuk belőle a formákat. Ha dióval, mandulával, mogyoróval szeretnénk díszíteni, akkor azokat is nyomkodjuk bele.
Tespire pakolva betesszük a 180C-os sütőbe, és aranybarnára sütjük. Kevés idő kell neki, éa figyeljünk oda rá, nehogy megégjen, vagy keményre száradjon!

Miután elkészültek a mézeskalácsok, kedvünk szerint díszíthetjük őket.

Cukormáz készítése:
1 tojás fehérjétfel kell verni, majd hozzáadni 15-20 dkg porcukrot. 15 dkg-n túl óvatosan kell hozzáadni a cukrot, nehogy túl kemény és sűrű legyen az anyag. Zacskóba, vagy cukrászformázóba beletöltjük, a zacskó csücskét kivágjuk, és már "rajzolhatunk" is kedvünkre.

forrás: http://almafoto.freeblog.hu