Fura nap volt a tegnapi, és egy kicsit a mai is... Karácsonyost játszottam két bloggerinával. Megkésve kissé, persze, de a tegnapi időjárás remekül hozta a karácsony feelinget. Nevetgéltünk is rajta MohaKonyhával, ahhoz képest, hogy lassan húsvéti ajándék lesz a karácsonyiból, így hóesésben, mézes teával mégis inkább karácsonyi hangulatunk van, mint húsvéti.
Nagyon jót beszélgettünk, a magam részéről sokkal jobban örültem annak, hogy kettesben tölthettünk másfél órát és csak egymásra (no meg az örökmozgó kiskutyára) figyelhettünk, mintha a karácsonyi GBT-n vesztünk volna el a tömegben. Csodálatos ajándékokat kaptam! Többek között enyém lett a kifoztuk.hu internetes receptújság címlapján szereplő húsvéti mézeskalács kollekció, melyek gyönyörűek. Kaptam továbbá házi limoncellot, szatmári szilvalekvárt és illatos mécseseket. A kép bal oldalán látható üres dobozban pedig isteni finom magos bucik voltak, szám szerint kilencen, amiből ma reggelre a család minden tagjának jutott szendvics. Köszönet érte!

Ma reggel pedig Csicsiborsó-bab-lencsével kávéztunk egy nagyon kellemeset a Gellértben. Neki jutottam én, mint angyalka, korán reggel:) Vele is nagyon jót beszélgettünk, a fecsegésnek csak az ő következő randevúja és az én munkaidőm kezdete szabott határt.
Néha eszembe jut, mennyire átalakult a viszonyom a gasztroblogger társadalomhoz. Eleinte nyüzsögtem, pezsegtem, ott akartam lenni mindenhol, ahol főzésről esik szó. Mára ez a vágy alábbhagyott, sokkal jobban tudok értékelni ilyen alkalmakat, amikor kettesben-hármasban lehet beszélgetni, már egyáltalán nem bánom, ha nemcsak főzésről esik szó, hanem gyereknevelésről, kézműveskedésről, jövőképről, nyelvtanulásról, a negyvenes korosztály problémáiról. A mostani két találkozás is sokkal mélyebb nyomot hagyott bennem, mintha egy nagy közösségi megmozduláson találkoztam volna A-val és K-val. Köszönöm, lányok!


Rémesen egyszerű vacsora. Brokkolit kívántam, de krémleves múlt héten volt, most valami másra vágytam. A töltött krumpli pedig mindig beválik, bármilyen variációban...

Hozzávalók:
30 dkg brokkoli megfőzve
1 tojás
személyenként 2 db krumpli
reszelt parmezán ízlés szerint (sok!)
bors
Elkészítés:
A krumplikat héjában megfőztem, meghámoztam, félbevágtam, és egy kiskanállal mélyedést vájtam beléjük. A főtt brokkolit villával összetörtem, összekevertem a reszelt sajttal, a kivájt krumpival és egy tojással. Sóztam, borsoztam, visszatöltöttem a fél burgonyákba, és forró sütőben pirosra sütöttem. Fokhagymás tejföllel tálaltam.

Szombaton délután nagyon megkívántam a gyümölcsrizst, mert ettem volna végre egy könnyű, gyümölcsös édességet, és a gyümölcsrizs mindig is nagy favoritom volt ezen a téren. Mivel színházba mentünk, csak odáig jutottam a műveletben, hogy megfőzzem a vaníliás tejberizst, abból kanalaztam néhányat, de a tejszínhab és a gyümölcsök csak vasárnap kerültek a képbe, akarom mondani, a rizsbe. Áfonyával, málnával és szederrel gazdagítottam.
Képet nem csatolnék a poszthoz, annyi riasztóan csúnya fotót látok mostanában blogokon, hogy nem csatlakoznék hozzájuk. El kell fogadni, hogy vannak ételek, amiket nem lehet szépen fotózni, vagy legalábbis kell hozzájuk egy food designer és egy jól képzett ételfotós. Nekem egyik sem áll rendelkezésemre, úgyhogy a gyümölcsrizs fotókat önkritikusan kitöröltem a gépről:)
Hozzávalók:
25 dkg kerekszemű rizs
5-6 dl tej
2 dl víz
cukor ízlés szerint, én ehhez a mennyiséghez 3 vaníliás cukrot használtam el
fél citrom héja
3 dl tejszín
1 habfixáló
gyümölcsök
Elkészítés:
A világ egyik legegyszerűbb dolga. A rizst megmostam, lecsöpögtettem, majd két deci vízben a citromhéjjal odatettem főni. Amikor azt felszívta, elkezdtem hozzá adagolni a tejet, és folyamatosan kevergetve, öntögetve hozzá a tejet puhára főztem a rizst. Hozzáadtam a cukrot, majd félretettem, hogy kihüljön. A tejszínt egy kevés cukorral keményre vertem, hozzáadtam a habfixálót, összekevertem a rizzsel. Rétegezve leraktam egy edénybe a gyümölcsökkel, és alaposan behűtöttem.


Pedig ez a gyönyörűség ott virít az ablakban, cserépben, mégse elég hozzá, hogy idecsalogassa a tavaszt...

Régen keresem már az ideális szendvicsnek való péksüteményt. Szeretjük az édeskés tésztát is, a sósat is, a rozsost is, de valahogy még nem jött szembe az igazi. Egészen a hét elejéig, amikor is rátaláltam az ideális receptre. Kicsit vicces ugyan a hely, ahol rábukkantam, de az élet nagy mókamester. A recept ugyanis a saját blogomon figyelt, várva a nagy egymásra találásra. Jó régen volt már, mikor azt a rozskenyeret sütöttem, de emlékszem, finom volt. Neki is álltam a hét elején, hogy újra elkészítsem, és már rakosgattam össze a gépbe az alapanyagokat, amikor szomorúan kellett rájönnöm, hogy a rozslisztemet a múltkor ki kellett kukáznom, mivel hívatlan, ámde nem ideiglenesen állomásozó vendégekre bukkantam a zacskóban. Ezért a rozslisztet kényszerűségből tönkölybúza lisztre cseréltem. Ezzel a cserével pedig megérkezett az a péksütemény a repertoáromba, amit ezentúl bármikor boldogan megsütök, ugyanis tökéletes a mi ízlésünknek.
Hozzávalók:
40 dkg búzaliszt
20 dkg tönkölybúza liszt
0,5 dl olaj
2,5-3 dl langyos víz
2,5 dkg élesztő
2 teáskanál só
1 marék napraforgó mag
2 evőkanál szezámmag
1 evőkanál lenmag
egy csipet cukor
Elkészítés:
A hozzávalókat a kenyérsütő üstjébe teszem (a friss élesztőt egy kevés cukros vízben megfuttatom), a géppel megdagasztatom, és másfél óra múlva egy tökéletes állagú tésztát veszek elő belőle. Tetszés szerint formálom, kipróbáltam már a zsemlét is és a stanglit is. Gőzös sütőben 180 fokon 20-25 percig sütöm.

A blogon már fent van a juhtúrós sztrapacska Szú néni jóvoltából. Tegnap délután magam is nekiveselkedtem a dolognak, és be kell vallanom, nem ártott volna, ha főzés előtt beleolvasok a saját blogomba, mert a sajtreszelőn lereszelt, kissé szálas krumplival sokkal nehezebb volt bánni, mint amit Zsuzsi javasol a receptben, hogy ugyanis turmixgépben pépesítsük a meghámozott krumplit. No, majd legközelebb!


A barátnőm hiányolta erősen a szamár orrát a blogból, hát nem hagyhatom, hogy hiányérzete legyen:)


Még sosem készítettem ezt a húsételt, de volt egy idő, amikor a munkahelyemen gyakran ettem ilyet, és szerettem nagyon. Úgyhogy a tegnapi vacsorát a nosztalgia szülte. Kicsit aggódtam, amíg előkészítettem, mert hússütésben nem vagyok elég jó, vagy kemény és rágós marad a hús, vagy órákig kell főzni, és nem finom. De ez most tökéletes lett.
Hozzávalók:
fejenként két szelet karaj, esetünkben 5 szelet
3 dl tej
2 gerezd fokhagyma
só
liszt
pirospaprika
olívaolaj
3-4 dkg vaj
Elkészítés:
A húst vékonyra klopfoltam, és fokhagymás tejbe áztattam egy éjszakára. Sütés előtt papírtörlővel szárazra töröltem, majd összekevertem a lisztet a sóval és a pirospaprikával, ebbe mártottam a hússzeleteket. A felforrósított olaj és vaj keverékén a hússzeleteket oldalanként 3-3 percig sütöttem. Petrezselymes krumplival és savanyúsággal tálaltam.
Nehézségi fok: 

Múlt héten csúfos kudarcot vallottam a kefíres, hűtős lángossal, pedig kipróbált receptem van. A csillagok állása azonban nem kedvezett a vállalkozásnak. De nemigen szeretek ennyiben hagyni dolgokat, úgyhogy nekiálltam Limara lángosának, és nem csalódtam. A kefíres lángos nálunk mostantól múlt idő.

Hozzávalók:
60 dkg liszt
4-4,5 dl langyos víz
2 tk só
2 ek olaj
3 ek burgonyapehely
1 tk cukor
3 dkg friss élesztő
Elkészítés:
Az élesztőt egy kevés langyos-cukros tejben felfuttattam, majd hozzáadtam a robotgép táljában várakozó száraz anyagokhoz. A vizet fokozatosan adagolva megdagasztattam a tésztát a géppel (5-7 perc), gombócokat szakítottam belőle, majd 20 percig kelesztettem. Bő, nem túl forró olajban sütöttem pirosra a lángosokat.

Több szállal is kötődöm a www.csaladinet.hu oldalhoz. Február eleje óta a szálak kissé szorosabbra fonódtak, melynek eredménye egyelőre néhány cikk, ezeknek számát a későbbiekben is gyarapítani szándékozom:)
A blog profiljába ez a kettő vág, ha van kedvetek, olvassátok el.


Elkényeztet mostanában a sors. Nemrég Szigetmonostoron jártam, most pedig a bikali Puchner Kastélyszálló vendége lehettem három napon át. Egyrészt csapatépítési céllal mentünk, másrészt azt terveztem, hogy lesek majd el a disznóvágáson recepteket, fotózok, teszek-veszek, sürgök-forgok, de ez utóbbiból sajnos nem lett semmi.

Mégpedig azért nem, mert nem számítottam rá, hogy a disznóvágás és az ahhoz tartozó járulékos dolgok nem nekem valók. Abban már induláskor biztos voltam, hogy nem kívánom végignézni a kétszáz kilós mangalica halálát, de azt nem gondoltam, hogy a szalonna, a tarja és az oldalas látványától nem fogom magam jól érezni. Pedig ez történt. Nagyon másként néz ki a tarja akkor, amikor egy órája még futkosott a disznó, mint amikor a piacon látom, szépen megtisztítva, kicsit lehűlve. De a hagymás vér látványa a tálon szintén nem hozta meg a kedvemet a műfajhoz. Úgyhogy itt maradtunk recept és tüsténkedés nélkül, egy tapasztalattal mindenképpen gazdagabban...

A barátnőm készítette ezt a remek ételt, ami köretnek ugyanúgy jó hús mellé, mint húsmentes ebédnek. Nagyon kellemesen simul egybe a tejszín, a kelbimbó és a hagyma íze benne.

Hozzávalók 4 főre:
5 közepes krumpli
1 fej hagyma
1/2 kg kelbimbó
2-3 dl tejszín
5 dkg vaj
só
bors
petrezselyem
kapor
Elkészítés:
A krumplit nyersen vékony karikákra vágjuk, kivajazott jénaiba terítünk belőle egy sort. Erre szórjuk a félkarikára vágott hagymát, a megtisztított, félbe vágott kelbimbót, és a rétegezést addig folytatjuk, amíg tart a hozzávalókból. A rétegeket sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. A tejszínbe belekeverjük a fűszereket és meglocsoljuk vele az ételt. 20 percig fólia alatt sütjük, majd újabb 20 percig anélkül pirítjuk. A rétegek közé szórhatunk reszelt sajtot, nem fogja elrontani.
Nehézségi fok: 

Kicsi Vúnál láttam meg a gombóc receptjét, tegnap kipróbáltam. Két verzióban tálaltam fel, egyrészt a képen láthatóan, pucéron - zsemlemorzsa nélkül -. házi málnalekvárral, a fiúk pedig morzsásan, édes tejföllel kapták.

Hozzávalók:
50 dkg tehéntúró
2 tojás
1 tojásfehérje
15 dkg búzadara
5 dkg liszt
csipet só
3 evőkanál cukor
6 evőkanál darált mák
Elkészítés:
A túrót villával áttöröm, hozzákeverem a tojásokat, a búzadarát, lisztet, sót, cukrot, mákot, végül a keményre felvert tojásfehérjét. Nekem most volt annyi időm, hogy reggeltől estig a hűtőben pihentessem. Forró vízben kifőztem a gombócokat, nem kell nekik sok idő, csak míg feljönnek a víz színére.
Nehézségi fok: 


balinto 2006