Ezzel a recepttel már évek óta szemeztem a GoodFood weboldalán. Őszintén szólva nem olyan ütős, mint amilyennek gondoltam, de gyors vacsorának, ebédnek tökéletes. A fűszerezésével lehet bátran játszani, a recept ugyan nem tesz említést oregánóról és rozmaringról, én mindkettőt tettem bele, és biztos vagyok benne, hogy javított rajta.

Hozzávalók:
1 tekintélyes darab sütni való kolbász
egy löttyintésnyi olíva olaj
1 nagy vöröshagyma finomra vágva
3 zellerszár feldarabolva
2 kisebb sárgarépa feldarabolva
2-3 gerezd fokhagyma
1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv
1 doboz fehérbab konzerv
1 liter csirkehúsleves
20 dkg apró tészta, én maceronit használtam
friss petrezselyemzöld
Elkészítés:
A kolbászokat kiszabadítottam a bélből, diónyi gombócokat formáltam belőlük, majd egy gondolatnyi olajon megsütöttem őket, csak annyira, hogy körben színt kapjanak. Amikor szép barnák voltak, kiszedtem őket az edényből, félretettem.
Adjunk még egy kevés olajat a visszamaradt zsiradékhoz, dobjuk az edénybe a hagymákat, zellerszárat és a répát, pároljuk kevergetve 10 percig. Öntsük hozzá a paradicsomot és a levest, forraljuk fel és főzzük úgy tíz percig, ezután tegyük vissza a levesbe a húsgombócokat, majd adjuk hozzá a tésztát is. Főzzük a levest addig, amíg a tészta meg nem főtt. Utoljára adjuk a levesbe a babot, azt már csak át kell forrósítani. Sűrű, tartalmaz egytálételt kapunk, átmenet a leves felé. Ha marad belőle, a levet a tészta felszívja, ezt pótolhatjuk egy kis levessel, de ehetjük sűrűn is. Friss petrezselyem nem fog ártani a tetejére.

Annak ellenére, hogy imádom a krumplit, időnként rémesen meg tudom unni.* A krumpli köret remek alternatívája - főleg így tél közepén, amikor ürülőben vannak a vitamin raktáraink - ez a csőben sült besameles zöldségtál, ami egytálételnek is kiváló persze. Mivel nagyon szeretem a kelbimbót és a brokkolit, az étel gerincét is ez képezte, de természetesen amilyen zöldségünk van otthon, minden jó bele.

Hozzávalók:
1/2 kg kelbimbó
3-4 virágnyi brokkoli
1 kisebb zellergumó
1 sárgarépa
1 cukkini
3 evőkanál liszt
6 dl tej
5 dkg vaj
reszelt sajt ízlés szerint
só, bors, szerecsendió, fokhagyma
Elkészítés:
A lehető legegyszerűbb. A zöldségeket megtisztítottam, a kelbimbót és a brokkolit néhány percig főztem, majd jeges vízben lehűtöttem. A nagyobb kelbimbókat félbe vágtam. A répát, zellert és cukkinit legyalultam.
A vajat felforrósítottam, rászórtam a lisztet, elkevertem, megvártam, meg elkezd habzani. Ekkor ráöntöttem a hideg tejet (minden okos szakkönyvben forró tejet olvasok, de én esküszöm a hideg tejre, amivel a csomósodást és a nokedliszerű besamelt remekül el lehet kerülni), felforralom a mártást, és jó pár percig kevergetve kiforralom. Ízesítem sóval, borssal, fokhagymával, végül a reszelt sajtot is beleszórom. Ebbe a mártásba keverem bele a zöldségeket. Áttelepítem őket egy tűzálló tálba, és 180 fokon addig sütöm, amíg a kelbimbó meg nem puhul. Addigra a többi zöldség is biztosan puha.
* Házigazdája voltam anno a VKF 13. fordulójának, aminek témája éppen az volt, hogy a megszokott krumpli-rizs köret helyett milyen lehetőségek vannak még. Itt olvashatjátok az összefoglalókat:
http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/02/28/VKF_13_-_Az_osszefoglalo_elso_resze/
http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/02/28/VKF_13_-_Az_osszefoglalo_masodik_resze/


No, hát régóta izgultam így valamiért/ételért, mint a mostani kekszekért, amik a sütőben izzadnak. Az úgy volt, hogy másfél-két éve szemezek egy GoodFood recepttel, ezért belenéztem a recept listámba, amit a GF weboldalán tárolok. De ez a keksz előbb jött szembe, mint a babos egytálétel, és hát szöget ütött a fejembe. Mert a héten elhoztam Dolce Vitáéktól a szicíliai narancsot, amit rendeltem, és szorgosan rakosgatom a narancshéjakat a hűtőbe/mélyhűtőbe. Amit most nem tudok kandírozni, az majd szépen megvárja a mínusz sok fokon, hogy feldolgozzam, nem megy pocsékba egy szem se belőle, ha már sikerül az ember lányának egy évben egyszer kezeletlen narancshoz jutnia. És mivel ebbe a kekszbe is kell reszelt narancshéj, alkalmasnak látszott rá, hogy elkészítsem. Igazság szerint már a nyers tésztát is szívesen elpusztítottam volna, annyira finom, de megálljt parancsoltam magamnak. Nincs kétségem felőle, hogy nagyon finom lesz.
Hozzávalók:
10 dkg puha vaj
10 dkg barna cukor
5 dkg banán villával szétnyomva
1 evőkanál vanília kivonat
1 db tojás
1/2 evőkanál reszelt narancshéj
szárazak:
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
egy nagy csipet só
1 teáskanál sütőpor
10 dkg zabpehely
2,5 dkg kókuszreszelék
5 dkg durvára vágott dió
7,5 dkg mazsola vagy csoki chips
Elkészítés:
A vajat alaposan kikeverem a cukorral, hozzáadom a banánt, a vanília kivonatot és a tojást, végül a narancshéjat. Egy másik edényben összekeverem az összes többi hozzávalót, és nem túl sokat vacakolva hozzákeverem a vajas-cukros-tojásos cucchoz. Két kanál segítségével gombócokat ültetek a sütőpapírral kibélelt tepsire, hagyok a gombócok között jó 5 centi távolságot. 170 fokon 15-20 percet sül.
PS: Igen, nagyon finom lett. Fénysebességgel fogyott el. Tapasztalat: tilos túlsütni.

Éspedig azért ausztrál, mert onnan jutott a birtokomba, Anitától származik a recept, aki Ausztráliában élő séf, és már sok remek receptet köszönhetek neki, többek között a csodás kókusz kockát, a Lamingtont.
Ez a banánkenyér egy karácsonyi süticserére készült, amibe az utolsó pillanatban értem célba, így volt szerencsém Hedonista Anával, Lila Fügével, Zsófival, Sajtkukac Nikivel egy csapatot alkotni. A deal az volt, hogy mindenki süt egy fajta süteményből öt adagot. Egyet megtart magának, a többi négyet odaadja a négy társának, aminek eredményeképpen egy sütéssel lesz ötféle sütije. Remek ötlet, jövőre is résen leszek, vagy ha lemaradok, akkor keresek magam mellé társakat. Én ezzel a sütivel készültem, és pozitív visszajelzéseket kaptam.
Íme a recept:
Hozzávalók:
320 gr banán
240 gr növényi olaj
320 gr kristálycukor
80 gr barna cukor
160 gr (3 db) tojás
310 gr liszt
2 gr őrölt fahéj
6 gr szódabikarbóna
3 gr só
1 teáskanál vaníliakivonat
60 ml tejszín
Elkészítés:
A tojásokat kikeverjük a cukrokkal, majd hozzákeverjük az olajat. Hozzákeverjük a pépesre tört banánt és a tejszínt.
Összeszitáljuk az összes száraz hozzávalót, és a masszához adjuk. Ízlés szerint lehet bele tenni durvára őrölt diót is – én 100 grammot tettem a legkisebb adagba. De nem árt neki némi kandírozott narancshéj, csak hogy erősítsük a karácsonyi hangulatot.
Sütőpapírral bélelt formába öntjük. Ez lehet kenyérsütő forma, gyümölcskenyér forma, vagy egyszerű tepsi. 170 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük a tésztát, légkeveréssel ugyanilyen sütési idő mellett 150 fokon. Mindenképpen szükséges tűpróbával ellenőrizni, hogy átsült-e a közepe is.
Amint látható, a mennyiségek igen pontosan vannak megadva, ami köszönhető egyrészt annak, hogy a recept séftől érkezett, akiknél az anyaghányadok ugyebár igen pontosak egy-egy receptben, de ennek oka az is, hogy az eredeti recept ipari mennyiségre készült (példának okáért 2045 gr banánnal indít...), és erre a normál konyhai adagra így lett leosztva.
A sütemény csodásan gazdag ízű, sokáig frissen tartható, szuperfinom cucc, a mindenképpen-próbáld-ki kategória. Fotó sajnos nincs, merthogy egészben nem különösebben látványos a süti, felvágni természetesen nem akartam a többiek részét, a sajátunkat pedig mesterséges fénynél fotózni teljesíthetetlen küldetés volt.

A másik überklasszikus így karácsony táján. Ez is tepsi hátán sütős, mint az előző.
Nem tudom, lesz-e ma világvége végül is, vagy pólusváltás és elsötétedés, én mindenképpen ajánlanám ezt a krémest elkészíteni még előtte. Megéri:)
Hozzávalók a tésztához:
45 dkg liszt
1 tojás
3 dkg zsír
2 evőkanál méz
3 evőkanál tej
15 dkg cukor
1 teáskanál szódabikarbóna
A krémhez:
25 dkg cukor
20 dkg vaj
4 dl tej
4 evőkanál gríz
vanília kivonat ízlés szerint
a töltéshez baracklekvár bőségesen
Elkészítés:
A mézet a tejjel, zsírral és a cukorral kissé összemelegítjük, hogy a cukor elolvadjon. Nem kell forralni, csak melegíteni. Amikor langyos, hozáadjuk a tojást, belekeverjük a lisztet és a szódabikarbónát. Lisztezett deszkára öntjük, összegyúrjuk és 4 cipót formálunk belőle. Külön-külön vékonyra nyújtjuk őket, és zsírozott tepsi hátán megsütjük.
A krémhez a cukrot a vajjal habosra keverjük, ízesítjük vaníliával. A tejben a darát keményre főzzük, és ha kihűlt, apránként adagolva a habos vajhoz adagoljuk.
Az első lapot krémmel, a másodikat lekvárral, a harmadikat ismét krémmel kenjük meg.
A tetejére bátortalanabbak szitálhatnak porcukrot, gyakorlottabbak csokimázzal fedhetik azt be.

Erre a névre hallgat az a fantasztikus sütemény, amit bátran emlegethetünk a klasszikusok között, hiszen a sok háztartásban jól ismert mézes tészta és főzött vajas krém házasságából született, sok magyar család kedvence. Az én receptem, ez a kockás papírra íródott fecni legalább 20 éves, sajnos már a kolléganőm pontos nevére sem emlékszem, akitől még a Magyar Ifjúság szerkesztőségében kaptam. A Magyar Ifjúság azt hiszem, épp olyan klasszikusnak számít, mint a fehér krémes:)
Hozzávalók:
25 dkg liszt
5 dkg vaj
5 dkg porcukor
1 tojássárgája
1/2 csomag szalalkálé
1-2 evőkanál tejföl
Krém:
4 dl tej
3 evőkanál liszt
25 dkg vaj
20 dkg porcukor
3 csomag vaníliás cukor (válasszuk a Bourbon vaníliával készültet az Oetkertől)
Elkészítés:
A tésztához valókat összeállítjuk. A tésztát három gombócba szedjük, mindhármat lisztezett tepsi hátán kinyújtjuk, és azon is sütjük meg. Erre azért van szükség, mert a tészta a sütés után elég törékeny, és hogy megelőzzük a balesetet, ami akkor következhetne be, amikor a mély tepsiből próbáljuk kiügyeskedni a lapokat, a tepsi sima hátán sütjük azokat, így csak le kell csúsztatni a megsült darabokat. Ne süssük barnára, mert kemény lesz, és az nem cél. Amikor mindegyikkel elkészültünk, elkészítjük a krémet.
A lisztet elkeverjük egy kevés tejjel, majd amikor már csomómentes, hozzáadjuk a maradék tejet. Közepes lángon főzzük meg, hűtsük ki. Közben a 25 dkg vajat keverjük nagyon habosra a cukrokkal, aztán a hideg lisztes pépet kanalanként adagoljuk hozzá, minden adaggal simára keverve a krémet. Ezzel töltsük meg a lapokat, helyezzük egymásra őket, kenjük meg a tetejét is. Díszíthetjük villával a krémet.
Takarjuk le, és hideg helyen hagyjuk pihenni, másnapra csodásan szeletelhető, puha sütemény lesz a jutalmunk.

Minden évben sütünk mézeskalácsot, hol én, hol a lányom, hol a testvérem, szóval mézes minden karácsonykor van. A tavalyi különösen jól sikerült, így aztán nem változtatunk a jól bevált recepten, ami egyébként Mohától származik, köszönet érte!

Hozzávalók:
25 dkg méz
25 dkg vaj
6 tojás
35 dkg porcukor /vagy 25 dkg Xilit)
2 tk.szódabikarbóna
1 zacskó Kotányi mézes fűszerkeverék
4 ek.citromlé
1 kg liszt
Íróka:
1 tojásfehérje,
kb. 20-25 dkg porcukor,
1 teáskanál ecet/citromlé
Elkészítés:
A vajat és a mézet egy lábasban felolvasztottam, majd félretettem, hogy kicsit hűljön. Nem kell felforralni, vagy ilyesmi, csak kézmeleg legyen. Amikor langyos, hozzáadtam a tojásokkal, a cukrot, szódabikarbónát, fűszereket és citromlevet, végül beledolgoztam a lisztet. Kimondottan lágy tészta a végeredmény. A tálra, amiben készült az anyag, fóliával letakarom, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap lisztezett deszkán kis adagokban átgyúrom, kb. 2 milliméter vastagra kinyújtom, és kiszúró formákkal alakzatokat szúrok ki belőle. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, és 180 fokon 5-7 perc alatt megsütöm. Nem tévedés, elég neki ilyen rövid idő. Tapintsuk meg a sütemény felszínét, ha szilárd, már jó is. Ha túlsütjük, száraz és kopogós lesz, azt pedig nyilván nem szeretnénk. Az elkészült adagot öntsük le a tepsiről, hagyjuk hűlni. Amikor mind elkészült, a cukros tojásfehérjével díszíthetjük kedvünk szerint.


Az előző bejegyzés végén beígért "holnap" ugyan már jócskán elmúlt, de még mindig nem késő a jó ötletet megvalósítani.

Az ujjlenyomatos egyéni ajándék medál nem egy bonyolult agyműtét végeredménye, hanem egy szinte mindannyiunk által ismert anyag, a só-liszt gyurma névre hallgató szuper alapanyagból készült, gyorsan elkészíthető ajándéktárgy. Elsősorban azt gondolom, a nagyszülők lehetnek a célközönség, de alighanem mindenki örül neki, aki kapja, már persze, ha nem az ellensége ujjlenyomata van benne:)
Teendőnk rém egyszerű. Keverjünk össze 2 csésze lisztet 1 csésze finom szemű sóval, majd apránként adagoljunk hozzá 1 csésze kézmeleg vizet. (1 csésze = 2,5 dl) Közben gyúrjuk a tésztát, és ha összeállt, adjunk még neki legalább 10 percnyi gyúrást. A lisztben lévő sikér elkezd dolgozni, és simább lesz a végeredmény. Nem árt, ha a tésztát letakarva hagyjuk 20 percig pihenni, mielőtt munkába vennénk.
Munkafelületünk legyen sima és tiszta, ügyeljünk rá, hogy a kezünk is tiszta legyen. Legjobb, ha a formára szaggatást rögtön sütőpapíron végezzük, így elkerülhetjük, hogy az alakzatokat át kelljen emelni a tepsibe. Ezt gyakorlatilag lehetetlen deformálódás nélkül megúszni. Az anyagot nyújtsuk kb. 2 mm vékonyra, figyelve rá, hogy mindenhol egyforma vastag legyen a tészta. Szaggatásukhoz használhatunk sütemény kiszúró formákat, különböző méretű poharak száját, és bármi mást, amit erre alkalmasnak tartunk.
A tészta szárítása történhet a szabadban (nyáron), tehetjük az elkészült darabokat radiátorra, én mégis azt tanácsolom, kezdjük el szárítani a tésztát 50 fokos sütőben, majd úgy 30-40 perc után emelhetjük a hőfokot 100 fokra. Itt akár 3-4 órát is eltölthetnek a darabok.
Teljes száradás után festhetők a díszek, határt kizárólag a fantáziánk szab.
Íme, itt vannak a saját kreálmányaim, ajándékok díszítésére fogom őket használni.

Az alsó sorban lévő csillagok nyers állapotban vannak még, a többi már lefestve, antikolva.

"Ők" pedig már az idei mézesek.

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen készülünk a karácsonyra. Én már hetek óta karácsonyi lázban égek, tervezek, ezeknek a terveknek a döntő többségéből persze semmi sem lesz. De azok az órák, amiket ötletek vadászásával töltök a neten, annyi örömet adnak, mintha ezeket az ötleteket meg is valósítanám.
Itt az első, aminek a megvalósításáról még korántsem mondtam le, szerintem nagyon jópofa, nagyon egyedi.

Forrás: goodhousekeeping.co
Vagy itt van ez a másik, ami szintén nem igényel túl nagy befektetést, de kreativitást annál inkább:

Forrás: inspiringbydesign.com
Ennek megvalósításáról pedig holnap részletesen írok.

Forrás: etsy.com

Emlékszem, évekkel ezelőtt szent borzadállyal néztem mindenkire, aki életében evett már mogyoróvajat, sőt, képes még szeretni is azt. Aztán harmadik amerikai látogatásom során valahogy egy fiókból, rejtélyes körülmények között a kezembe került egy mogyoróvajjal töltött csoki, ami egyszerre volt gazdagon krémes, lágy, édes és sós, és ez utóbbi párosítással teljesen levett a lábamról.
Már régen rakosgatom a receptet, azt tervezve, hogy a Maradj talpon című vetélkedő utolsó forgatási napjára, melyben van szerencsém nekem is dolgozni, a kollégáknak amolyan búcsú ajándékként viszek egy kis mogyoróvajas sütit. Erről menet közben lebeszéltem magam, hátha a kollégák között is van olyan, aki ellenérzéssel viseltetik a mogyoróvajjal szemben. A családi teszten sem ment át csont nélkül, de én feltétlen rajongója lettem. A keksz nem puha és omlós, ellenben ropogós, kávé mellé például egészen eszméletlenül jó.

Hozzávalók 30 közepes méretű darabhoz:
6 dkg vaj
15 dkg mogyoróvaj (sima vagy darabos, egyre megy)
1 tojás
15 dkg liszt
15 dkg barnacukor
1 teáskanál szódabikarbóna
nagy csipet só
Elkészítés:
A kétféle vajat robotgéppel habosra keverem. Hozzáadom a tojást, azzal is keverem egy kicsit, majd hozzáadom a cukrot és a szódabikarbónával elkevert lisztet, sót, majd ennek a keveréknek is adok a robotgéppel egy fordulót. Nem lesz homogén a tésztamassza, kézzel még gyúrjuk át alaposan. Formáljunk kis golyókat a masszából, és ültessük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, tekintettel arra, hogy sütés közben a szódabikarbónától terjedelmesek lesznek a kekszek. 190 fokon 10 perc sütés elég nekik. Amikor kivesszük a sütőből, még lágynak fogjuk érezni a tésztát, de emiatt nem kell aggódnunk, miközben hűlnek a kekszek, meg is fognak szilárdulni.
Nehézségi fok: 

Fájdalom, a családban csak én szeretem a sütőtököt. Hiába ragyognak a megsült tökszeletek csodálatos ősz-sárgában, családom tagjait a legkevésbé sem hozza lázba a dolog. Így hát gyakran történik meg, hogy a piacról csodás tökkel/tökökkel érkezem haza, meg is sütöm őket, aztán a maradék darabok az enyészeté lesznek. Kis híján így történt ez most is. Az első példányt kissé szénné megégettem, a második meg a spájzban felejtődött, viszonylag nagy darabot le is kellett nyesni belőle, hogy a maradék sütőtök muffinban öltsön testet.

Hozzávalók:
30 dkg liszt
25 dkg barnacukor (érdemes ezt használni, sokkal teltebb, jellegzetesebb ízt kapunk, mint az egyszerű kristálycukorral)
45 dkg tökhús
4 db tojás
csipet só
1 púpozott teáskanál fahéj
1 csomag sütőpor
175 ml olívaolaj
Elkészítés:
A tököt meghámoztam, kisebb kockákra vágtam, és betettem a késes aprítóba. Megforgattam, majd hozzáütöttem a tojásokat, így könnyen és gyorsan csinált a gép csodás színű masszát a tökből. Ezt átkanalaztam egy műanyag tálba, hozzáadtam a többi anyagot, és csak annyira kevertem össze, hogy a liszt mindenütt nedves legyen.
Papírkapszlikkal bélelt muffin formába kanalaztam a matériát, de jutott belőle egy mini kuglóf- és egy mini kenyérformába is. 180 fokon 30 percig sültek.
Apróra darabolt dió, mandula biztosan jót tesz neki.

Teljesen véletlenül találtam rá a google-ben, miközben kerestem valamit. Ez most azért jól esik, na:) Pedig egyetlen egy kampányoló mozdulatot nem tettem.
http://goldenblog.hu/hirek/20121002_Gasztro_kategoria_teljes_lista.aspx

Ez a név jutott eszembe, mikor megkóstoltam a kisült pitét. Úgy tűnik, abból mindig jó dolgok születnek, ha az ember improvizál kicsit. Mert van ugye az eredeti almás pite, ami finom. Aztán van néhány szem szilva, amik már-már a kukában landolnak. Nincs viszont kedv diót vadászni a mélyhűtőben, de főleg nincs kedv ledarálni azt. Így lett ez a pite, amelyik olyan finom, hogy súlyos erőszakot kell venni magamon, hogy ne faljam fel az egész tepsivel, amúgy langyosan. A fotóért elnézést kérek:)
Hozzávalók:
40 dkg finomliszt
20 dkg vaj
10 dkg kristálycukor
1 tojás
1 cs. sütőpor
egy csipet só
két evőkanál tejföl
60-70 dkg alma
néhány szem szilva
őrölt fahéj, szegfűszeg
darált mandula
kristálycukor ízlés szerint
reszelt citromhéj
Elkészítés:
A lisztből, vajból, cukorból, sütőporból és tojásból tésztát gyúrunk, majd a hűtőben pihentetjük egy órácskát. Közben az almákat meghámozzuk, lereszeljük, a szilvákat feldaraboljuk.
A tészta felét belenyújtjuk egy 25x30-as tepsibe (vagy akkorába, amiben nem túl vastagon tud a tészta elfeküdni), megszórjuk a darált mandula felével. Ráegyengetjük a reszelt almát, szilvát, megszórjuk kristálycukorral, citromhéjjal, fahéjjal és szegfűszeggel, végül rászórjuk a mandula másik felét. Betakarjuk a kinyújtott második adag tésztával. Tetejét megszurkáljuk villával, lekenjük tejföllel, és 180 fokon 35-40 perc alatt készre sütjük.

balinto 2006