Kolbászos, babos egytál

Ezzel a recepttel már évek óta szemeztem a GoodFood weboldalán. Őszintén szólva nem olyan ütős, mint amilyennek gondoltam, de gyors vacsorának, ebédnek tökéletes. A fűszerezésével lehet bátran játszani, a recept ugyan nem tesz említést oregánóról és rozmaringról, én mindkettőt tettem bele, és biztos vagyok benne, hogy javított rajta.

 

Hozzávalók:

1 tekintélyes darab sütni való kolbász

egy löttyintésnyi olíva olaj

1 nagy vöröshagyma finomra vágva

3 zellerszár feldarabolva

2 kisebb sárgarépa feldarabolva

2-3 gerezd fokhagyma

1 doboz hámozott, darabolt paradicsomkonzerv

1 doboz fehérbab konzerv

1 liter csirkehúsleves

20 dkg apró tészta, én maceronit használtam

friss petrezselyemzöld

Elkészítés:

A kolbászokat kiszabadítottam a bélből, diónyi gombócokat formáltam belőlük, majd egy gondolatnyi olajon megsütöttem őket, csak annyira, hogy körben színt kapjanak. Amikor szép barnák voltak, kiszedtem őket az edényből, félretettem.

Adjunk még egy kevés olajat a visszamaradt zsiradékhoz, dobjuk az edénybe a hagymákat, zellerszárat és a répát, pároljuk kevergetve 10 percig. Öntsük hozzá a paradicsomot és a levest, forraljuk fel és főzzük úgy tíz percig, ezután tegyük vissza a levesbe a húsgombócokat, majd adjuk hozzá a tésztát is. Főzzük a levest addig, amíg a tészta meg nem főtt. Utoljára adjuk a levesbe a babot, azt már csak át kell forrósítani. Sűrű, tartalmaz egytálételt kapunk, átmenet a leves felé. Ha marad belőle, a levet a tészta felszívja, ezt pótolhatjuk egy kis levessel, de ehetjük sűrűn is. Friss petrezselyem nem fog ártani a tetejére.

 

 

Csőben sült zöldségek

Annak ellenére, hogy imádom a krumplit, időnként rémesen meg tudom unni.* A krumpli köret remek alternatívája - főleg így tél közepén, amikor ürülőben vannak a vitamin raktáraink - ez a csőben sült besameles zöldségtál, ami egytálételnek is kiváló persze. Mivel nagyon szeretem a kelbimbót és a brokkolit, az étel gerincét is ez képezte, de természetesen amilyen zöldségünk van otthon, minden jó bele.

 

Hozzávalók:

1/2 kg kelbimbó

3-4 virágnyi brokkoli

1 kisebb zellergumó

1 sárgarépa

1 cukkini

3 evőkanál liszt

6 dl tej

5 dkg vaj

reszelt sajt ízlés szerint

só, bors, szerecsendió, fokhagyma

Elkészítés:

A lehető legegyszerűbb. A zöldségeket megtisztítottam, a kelbimbót és a brokkolit néhány percig főztem, majd jeges vízben lehűtöttem. A nagyobb kelbimbókat félbe vágtam. A répát, zellert és cukkinit legyalultam.

A vajat felforrósítottam, rászórtam a lisztet, elkevertem, megvártam, meg elkezd habzani. Ekkor ráöntöttem a hideg tejet (minden okos szakkönyvben forró tejet olvasok, de én esküszöm a hideg tejre, amivel a csomósodást és a nokedliszerű besamelt remekül el lehet kerülni), felforralom a mártást, és jó pár percig kevergetve kiforralom. Ízesítem sóval, borssal, fokhagymával, végül a reszelt sajtot is beleszórom. Ebbe a mártásba keverem bele a zöldségeket. Áttelepítem őket egy tűzálló tálba, és 180 fokon addig sütöm, amíg a kelbimbó meg nem puhul. Addigra a többi zöldség is biztosan puha.

* Házigazdája voltam anno a VKF 13. fordulójának, aminek témája éppen az volt, hogy a megszokott krumpli-rizs köret helyett milyen lehetőségek vannak még. Itt olvashatjátok az összefoglalókat:

http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/02/28/VKF_13_-_Az_osszefoglalo_elso_resze/

http://fakanal.freeblog.hu/archives/2008/02/28/VKF_13_-_Az_osszefoglalo_masodik_resze/

 

Narancsos-zabpelyhes keksz

 

No, hát régóta izgultam így valamiért/ételért, mint a mostani kekszekért, amik a sütőben izzadnak. Az úgy volt, hogy másfél-két éve szemezek egy GoodFood recepttel, ezért belenéztem a recept listámba, amit a GF weboldalán tárolok. De ez a keksz előbb jött szembe, mint a babos egytálétel, és hát szöget ütött a fejembe. Mert a héten elhoztam Dolce Vitáéktól a szicíliai narancsot, amit rendeltem, és szorgosan rakosgatom a narancshéjakat a hűtőbe/mélyhűtőbe. Amit most nem tudok kandírozni, az majd szépen megvárja a mínusz sok fokon, hogy feldolgozzam, nem megy pocsékba egy szem se belőle, ha már sikerül az ember lányának egy évben egyszer kezeletlen narancshoz jutnia. És mivel ebbe a kekszbe is kell reszelt narancshéj, alkalmasnak látszott rá, hogy elkészítsem. Igazság szerint már a nyers tésztát is szívesen elpusztítottam volna, annyira finom, de megálljt parancsoltam magamnak. Nincs kétségem felőle, hogy nagyon finom lesz.

Hozzávalók:

10 dkg puha vaj

10 dkg barna cukor

5 dkg banán villával szétnyomva

1 evőkanál vanília kivonat

1 db tojás

1/2 evőkanál reszelt narancshéj

szárazak:

10 dkg teljes kiőrlésű liszt

egy nagy csipet só

1 teáskanál sütőpor

10 dkg zabpehely

2,5 dkg kókuszreszelék

5 dkg durvára vágott dió

7,5 dkg mazsola vagy csoki chips

Elkészítés:

A vajat alaposan kikeverem a cukorral, hozzáadom a banánt, a vanília kivonatot és a tojást, végül a narancshéjat. Egy másik edényben összekeverem az összes többi hozzávalót, és nem túl sokat vacakolva hozzákeverem a vajas-cukros-tojásos cucchoz. Két kanál segítségével gombócokat ültetek a sütőpapírral kibélelt tepsire, hagyok a gombócok között jó 5 centi távolságot. 170 fokon 15-20 percet sül.

 

PS: Igen, nagyon finom lett. Fénysebességgel fogyott el. Tapasztalat: tilos túlsütni.

Ausztrál banánkenyér

Éspedig azért ausztrál, mert onnan jutott a birtokomba, Anitától származik a recept, aki Ausztráliában élő séf, és már sok remek receptet köszönhetek neki, többek között a csodás kókusz kockát, a Lamingtont.

Ez a banánkenyér egy karácsonyi süticserére készült, amibe az utolsó pillanatban értem célba, így volt szerencsém Hedonista Anával, Lila Fügével, Zsófival, Sajtkukac Nikivel egy csapatot alkotni. A deal az volt, hogy mindenki süt egy fajta süteményből öt adagot. Egyet megtart magának, a többi négyet odaadja a négy társának, aminek eredményeképpen egy sütéssel lesz ötféle sütije. Remek ötlet, jövőre is résen leszek, vagy ha lemaradok, akkor keresek magam mellé társakat. Én ezzel a sütivel készültem, és pozitív visszajelzéseket kaptam.

Íme a recept:

Hozzávalók:

320 gr banán

240 gr növényi olaj

320 gr kristálycukor

80 gr barna cukor

160 gr (3 db) tojás

310 gr liszt

2 gr őrölt fahéj

6 gr szódabikarbóna

3 gr só

1 teáskanál vaníliakivonat

60 ml tejszín

Elkészítés:

A tojásokat kikeverjük a cukrokkal, majd hozzákeverjük az olajat. Hozzákeverjük a pépesre tört banánt és a tejszínt.

Összeszitáljuk az összes száraz hozzávalót, és a masszához adjuk. Ízlés szerint lehet bele tenni durvára őrölt diót is – én 100 grammot tettem a legkisebb adagba. De nem árt neki némi kandírozott narancshéj, csak hogy erősítsük a karácsonyi hangulatot.

Sütőpapírral bélelt formába öntjük. Ez lehet kenyérsütő forma, gyümölcskenyér forma, vagy egyszerű tepsi. 170 fokra előmelegített sütőben 45-50 percig sütjük a tésztát, légkeveréssel ugyanilyen sütési idő mellett 150 fokon. Mindenképpen szükséges tűpróbával ellenőrizni, hogy átsült-e a közepe is.

 

Amint látható, a mennyiségek igen pontosan vannak megadva, ami köszönhető egyrészt annak, hogy a recept séftől érkezett, akiknél az anyaghányadok ugyebár igen pontosak egy-egy receptben, de ennek oka az is, hogy az eredeti recept ipari mennyiségre készült (példának okáért 2045 gr banánnal indít...), és erre a normál konyhai adagra így lett leosztva.

A sütemény csodásan gazdag ízű, sokáig frissen tartható, szuperfinom cucc, a mindenképpen-próbáld-ki kategória. Fotó sajnos nincs, merthogy egészben nem különösebben látványos a süti, felvágni természetesen nem akartam a többiek részét, a sajátunkat pedig mesterséges fénynél fotózni teljesíthetetlen küldetés volt.

 

 

Krémes mézes

A másik überklasszikus így karácsony táján. Ez is tepsi hátán sütős, mint az előző.

Nem tudom, lesz-e ma világvége végül is, vagy pólusváltás és elsötétedés, én mindenképpen ajánlanám ezt a krémest elkészíteni még előtte. Megéri:)

 

Hozzávalók a tésztához:

45 dkg liszt

1 tojás

3 dkg zsír

2 evőkanál méz

3 evőkanál tej

15 dkg cukor

1 teáskanál szódabikarbóna

A krémhez:

25 dkg cukor

20 dkg vaj

4 dl tej

4 evőkanál gríz

vanília kivonat ízlés szerint

a töltéshez baracklekvár bőségesen

 

Elkészítés:

A mézet a tejjel, zsírral és a cukorral kissé összemelegítjük, hogy a cukor elolvadjon. Nem kell forralni, csak melegíteni. Amikor langyos, hozáadjuk a tojást, belekeverjük a lisztet és a szódabikarbónát. Lisztezett deszkára öntjük, összegyúrjuk és 4 cipót formálunk belőle. Külön-külön vékonyra nyújtjuk őket, és zsírozott tepsi hátán megsütjük.

A krémhez a cukrot a vajjal habosra keverjük, ízesítjük vaníliával. A tejben a darát keményre főzzük, és ha kihűlt, apránként adagolva a habos vajhoz adagoljuk.

Az első lapot krémmel, a másodikat lekvárral, a harmadikat ismét krémmel kenjük meg.

A tetejére bátortalanabbak szitálhatnak porcukrot, gyakorlottabbak csokimázzal fedhetik azt be.

 

Fehér krémes

Erre a névre hallgat az a fantasztikus sütemény, amit bátran emlegethetünk a klasszikusok között, hiszen a sok háztartásban jól ismert mézes tészta és főzött vajas krém házasságából született, sok magyar család kedvence. Az én receptem, ez a kockás papírra íródott fecni legalább 20 éves, sajnos már a kolléganőm pontos nevére sem emlékszem, akitől még a Magyar Ifjúság szerkesztőségében kaptam. A Magyar Ifjúság azt hiszem, épp olyan klasszikusnak számít, mint a fehér krémes:)

Hozzávalók:

25 dkg liszt

5 dkg vaj

5 dkg porcukor

1 tojássárgája

1/2 csomag szalalkálé

1-2 evőkanál tejföl

 

Krém:

4 dl tej

3 evőkanál liszt

25 dkg vaj

20 dkg porcukor

3 csomag vaníliás cukor (válasszuk a Bourbon vaníliával készültet az Oetkertől)

 

Elkészítés:

A tésztához valókat összeállítjuk. A tésztát három gombócba szedjük, mindhármat lisztezett tepsi hátán kinyújtjuk, és azon is sütjük meg. Erre azért van szükség, mert a tészta a sütés után elég törékeny, és hogy megelőzzük a balesetet, ami akkor következhetne be, amikor a mély tepsiből próbáljuk kiügyeskedni a lapokat, a tepsi sima hátán sütjük azokat, így csak le kell csúsztatni a megsült darabokat. Ne süssük barnára, mert kemény lesz, és az nem cél. Amikor mindegyikkel elkészültünk, elkészítjük a krémet.

A lisztet elkeverjük egy kevés tejjel, majd amikor már csomómentes, hozzáadjuk a maradék tejet. Közepes lángon főzzük meg, hűtsük ki. Közben a 25 dkg vajat keverjük nagyon habosra a cukrokkal, aztán a hideg lisztes pépet kanalanként adagoljuk hozzá, minden adaggal simára keverve a krémet. Ezzel töltsük meg a lapokat, helyezzük egymásra őket, kenjük meg a tetejét is. Díszíthetjük villával a krémet.

Takarjuk le, és hideg helyen hagyjuk pihenni, másnapra csodásan szeletelhető, puha sütemény lesz a jutalmunk.

Mézeskalács

Minden évben sütünk mézeskalácsot, hol én, hol a lányom, hol a testvérem, szóval mézes minden karácsonykor van. A tavalyi különösen jól sikerült, így aztán nem változtatunk a jól bevált recepten, ami egyébként Mohától származik, köszönet érte!

 

 

Hozzávalók:

25 dkg méz
25 dkg vaj
6 tojás
35 dkg porcukor /vagy 25 dkg Xilit)
2 tk.szódabikarbóna
1 zacskó Kotányi mézes fűszerkeverék
4 ek.citromlé
1 kg liszt

Íróka:

1 tojásfehérje,

kb. 20-25 dkg porcukor,

1 teáskanál ecet/citromlé

Elkészítés:

A vajat és a mézet egy lábasban felolvasztottam, majd félretettem, hogy kicsit hűljön. Nem kell felforralni, vagy ilyesmi, csak kézmeleg legyen. Amikor langyos, hozzáadtam a tojásokkal, a cukrot, szódabikarbónát, fűszereket és citromlevet, végül beledolgoztam a lisztet. Kimondottan lágy tészta a végeredmény. A tálra, amiben készült az anyag, fóliával letakarom, és egy éjszakán át a hűtőben pihentetem. Másnap lisztezett deszkán kis adagokban átgyúrom, kb. 2 milliméter vastagra kinyújtom, és kiszúró formákkal alakzatokat szúrok ki belőle. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, és 180 fokon 5-7 perc alatt megsütöm. Nem tévedés, elég neki ilyen rövid idő. Tapintsuk meg a sütemény felszínét, ha szilárd, már jó is. Ha túlsütjük, száraz és kopogós lesz, azt pedig nyilván nem szeretnénk. Az elkészült adagot öntsük le a tepsiről, hagyjuk hűlni. Amikor mind elkészült, a cukros tojásfehérjével díszíthetjük kedvünk szerint.

Adventi vásár Szigetmonostoron

Még mindig advent

Az előző bejegyzés végén beígért "holnap" ugyan már jócskán elmúlt, de még mindig nem késő a jó ötletet megvalósítani.

Az ujjlenyomatos egyéni ajándék medál nem egy bonyolult agyműtét végeredménye, hanem egy szinte mindannyiunk által ismert anyag, a só-liszt gyurma névre hallgató szuper alapanyagból készült, gyorsan elkészíthető ajándéktárgy. Elsősorban azt gondolom, a nagyszülők lehetnek a célközönség, de alighanem mindenki örül neki, aki kapja, már persze, ha nem az ellensége ujjlenyomata van benne:)

Teendőnk rém egyszerű. Keverjünk össze  2 csésze lisztet 1 csésze finom szemű sóval, majd apránként adagoljunk hozzá 1 csésze kézmeleg vizet. (1 csésze = 2,5 dl) Közben gyúrjuk a tésztát, és ha összeállt, adjunk még neki legalább 10 percnyi gyúrást. A lisztben lévő sikér elkezd dolgozni, és simább lesz a végeredmény. Nem árt, ha a tésztát letakarva hagyjuk 20 percig pihenni, mielőtt munkába vennénk.

Munkafelületünk legyen sima és tiszta, ügyeljünk rá, hogy a kezünk is tiszta legyen. Legjobb, ha a formára szaggatást rögtön sütőpapíron végezzük, így elkerülhetjük, hogy az alakzatokat át kelljen emelni a tepsibe. Ezt gyakorlatilag lehetetlen deformálódás nélkül megúszni. Az anyagot nyújtsuk kb. 2 mm vékonyra, figyelve rá, hogy mindenhol egyforma vastag legyen a tészta. Szaggatásukhoz használhatunk sütemény kiszúró formákat, különböző méretű poharak száját, és bármi mást, amit erre alkalmasnak tartunk.

A tészta szárítása történhet a szabadban (nyáron), tehetjük az elkészült darabokat radiátorra, én mégis azt tanácsolom, kezdjük el szárítani a tésztát 50 fokos sütőben, majd úgy 30-40 perc után emelhetjük a hőfokot 100 fokra. Itt akár 3-4 órát is eltölthetnek a darabok.

Teljes száradás után festhetők a díszek, határt kizárólag a fantáziánk szab.

Íme, itt vannak a saját kreálmányaim, ajándékok díszítésére fogom őket használni.

 

Az alsó sorban lévő csillagok nyers állapotban vannak még, a többi már lefestve, antikolva.

"Ők" pedig már az idei mézesek.

Ünnepi készülődés

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen készülünk a karácsonyra. Én már hetek óta karácsonyi lázban égek, tervezek, ezeknek a terveknek a döntő többségéből persze semmi sem lesz. De azok az órák, amiket ötletek vadászásával töltök a neten, annyi örömet adnak, mintha ezeket az ötleteket meg is valósítanám.

 

Itt az első, aminek a megvalósításáról még korántsem mondtam le, szerintem nagyon jópofa, nagyon egyedi.

Forrás: goodhousekeeping.co

Vagy itt van ez a másik, ami szintén nem igényel túl nagy befektetést, de kreativitást annál inkább:

Forrás: inspiringbydesign.com

Ennek megvalósításáról pedig holnap részletesen írok.

Mogyoróvajas keksz

Emlékszem, évekkel ezelőtt szent borzadállyal néztem mindenkire, aki életében evett már mogyoróvajat, sőt, képes még szeretni is azt. Aztán harmadik amerikai látogatásom során valahogy egy fiókból, rejtélyes körülmények között a kezembe került egy mogyoróvajjal töltött csoki, ami egyszerre volt gazdagon krémes, lágy, édes és sós, és ez utóbbi párosítással teljesen levett a lábamról.

Már régen rakosgatom a receptet, azt tervezve, hogy a Maradj talpon című vetélkedő utolsó forgatási napjára, melyben van szerencsém nekem is dolgozni, a kollégáknak amolyan búcsú ajándékként viszek egy kis mogyoróvajas sütit. Erről menet közben lebeszéltem magam, hátha a kollégák között is van olyan, aki ellenérzéssel viseltetik a mogyoróvajjal szemben. A családi teszten sem ment át csont nélkül, de én feltétlen rajongója lettem. A keksz nem puha és omlós, ellenben ropogós, kávé mellé például egészen eszméletlenül jó.

 

Hozzávalók 30 közepes méretű darabhoz:

6 dkg vaj

15 dkg mogyoróvaj (sima vagy darabos, egyre megy)

1 tojás

15 dkg liszt

15 dkg barnacukor

1  teáskanál szódabikarbóna

nagy csipet só

Elkészítés:

A kétféle vajat robotgéppel habosra keverem. Hozzáadom a tojást, azzal is keverem egy kicsit, majd hozzáadom a cukrot és a szódabikarbónával elkevert lisztet, sót, majd ennek a keveréknek is adok a robotgéppel egy fordulót. Nem lesz homogén a tésztamassza, kézzel még gyúrjuk át alaposan. Formáljunk kis golyókat a masszából, és ültessük őket egy sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól legalább 5-6 centi távolságra, tekintettel arra, hogy sütés közben a szódabikarbónától terjedelmesek lesznek a kekszek. 190 fokon 10 perc sütés elég nekik. Amikor kivesszük a sütőből, még lágynak fogjuk érezni a tésztát, de emiatt nem kell aggódnunk, miközben hűlnek a kekszek, meg is fognak szilárdulni.

Nehézségi fok:

Szezonja van: a sütőtök

Fájdalom, a családban csak én szeretem a sütőtököt. Hiába ragyognak a megsült tökszeletek csodálatos ősz-sárgában, családom tagjait a legkevésbé sem hozza lázba a dolog. Így hát gyakran történik meg, hogy a piacról csodás tökkel/tökökkel érkezem haza, meg is sütöm őket, aztán a maradék darabok az enyészeté lesznek. Kis híján így történt ez most is. Az első példányt kissé szénné megégettem, a második meg a spájzban felejtődött, viszonylag nagy darabot le is kellett nyesni belőle, hogy a maradék sütőtök muffinban öltsön testet.

 

Hozzávalók:

30 dkg liszt

25 dkg barnacukor (érdemes ezt használni, sokkal teltebb, jellegzetesebb ízt kapunk, mint az egyszerű kristálycukorral)

45 dkg tökhús

4 db tojás

csipet só

1 púpozott teáskanál fahéj

1 csomag sütőpor

175 ml olívaolaj

 

Elkészítés:

A tököt meghámoztam, kisebb kockákra vágtam, és betettem a késes aprítóba. Megforgattam, majd hozzáütöttem a tojásokat, így könnyen és gyorsan csinált a gép csodás színű masszát a tökből. Ezt átkanalaztam egy műanyag tálba, hozzáadtam a többi anyagot, és csak annyira kevertem össze, hogy a liszt mindenütt nedves legyen.

Papírkapszlikkal bélelt muffin formába kanalaztam a matériát, de jutott belőle egy mini kuglóf- és egy mini kenyérformába is. 180 fokon 30 percig sültek.

Apróra darabolt dió, mandula biztosan jót tesz neki.

 

Goldenblog 2012

Teljesen véletlenül találtam rá a google-ben, miközben kerestem valamit. Ez most azért jól esik, na:) Pedig egyetlen egy kampányoló mozdulatot nem tettem.

http://goldenblog.hu/hirek/20121002_Gasztro_kategoria_teljes_lista.aspx

 

Prémium pite

Ez a név jutott eszembe, mikor megkóstoltam a kisült pitét. Úgy tűnik, abból mindig jó dolgok születnek, ha az ember improvizál kicsit. Mert van ugye az eredeti almás pite, ami finom. Aztán van néhány szem szilva, amik már-már a kukában landolnak. Nincs viszont kedv diót vadászni a mélyhűtőben, de főleg nincs kedv ledarálni azt. Így lett ez a pite, amelyik olyan finom, hogy súlyos erőszakot kell venni magamon, hogy ne faljam fel az egész tepsivel, amúgy langyosan. A fotóért elnézést kérek:)

Hozzávalók:

40 dkg finomliszt

20 dkg vaj

10 dkg kristálycukor

1 tojás

1 cs. sütőpor

egy csipet só

két evőkanál tejföl

 

60-70 dkg alma

néhány szem szilva

őrölt fahéj, szegfűszeg

darált mandula

kristálycukor ízlés szerint

reszelt citromhéj

 

Elkészítés:

A lisztből, vajból, cukorból, sütőporból és tojásból tésztát gyúrunk, majd a hűtőben pihentetjük egy órácskát. Közben az almákat meghámozzuk, lereszeljük, a szilvákat feldaraboljuk.

A tészta felét belenyújtjuk egy 25x30-as tepsibe (vagy akkorába, amiben nem túl vastagon tud a tészta elfeküdni), megszórjuk a darált mandula felével. Ráegyengetjük a reszelt almát, szilvát, megszórjuk kristálycukorral, citromhéjjal, fahéjjal és szegfűszeggel, végül rászórjuk a mandula másik felét. Betakarjuk a kinyújtott második adag tésztával. Tetejét megszurkáljuk villával, lekenjük tejföllel, és 180 fokon 35-40 perc alatt készre sütjük.