Sok kicsi, ami sokra megy, és a coming out

Olvasóim közül talán már sokan találkoztak a Sok kicsi névre keresztelt jótékonysági akcióval, remélem, sokan rákattintottak a jobb oldali sávban látható logóra, és olvasták a kezdeményezés számára létrehozott blogban a részleteket. A lényeget azért idemásolom.

Közeleg a karácsony, készülnek az ajándéklisták, formálódnak a menük, és ilyenkor általában az emberek gondolni szoktak a kevésbé szerencsés helyzetűekre is. Sok kedves, hasznos, megható akció indul karácsony előtt, és ebbe a sorba szeretnénk beállni mi, gasztrobloggerek is "sok kicsi" névre keresztelt kezdeményezésünkkel, Chili&Vanilia valamint fakanál szellemi anyákkal vállt vállnak vetve :). A külföldi blogokon jártasabb sasszemű olvasó figyelmét nem kerülheti el, hogy a Chez Pim által meghirdetett Menu for Hope magyarított változatával áll szemben, és bár nem valószínű, hogy több tízezer dollárnyi összeget össze tudunk szedni, bízunk abban, hogy mi is sokra megyünk.

1) Mi ez?

Az elképzelés a következő. Lesz 15 gasztroblogger és 15 szervezet, akik különböző felajánlásokat tesznek, ajándékcsomagot vagy remek programok lehetőségét biztosítják (a későbbiekben kiderül, hogy miket). A gasztrobloggerek programjait abból a szempontból feltétlenül kiemelném, hogy ezek teljesen egyedi és meglehetősen ritkán adódó lehetőségek, pénzért nem megvehetőek. Ezekre a felajánlott programokra az irántuk érdeklődő kedves támogatók amolyan virtuális sorsjegyeket vehetnek, darabja 1000 forint értékben, és az akció végén kisorsoljuk közöttük a 30 izgalmasabbnál izgalmasabb lehetőséget.

2) Mikor?

Az akció felvezető részében november 16-30 között fokozatosan megismerhetitek a felajánlásokat: minden nap egy blogger és egy szervezet programját tesszük közzé, részletes leírással, helyszínmegjelöléssel, mindenféle hasznos információval. A sorsjegyek megvásárlását december 1-től december 14-ig várjuk a felajánlott programokra. A sorsolást december 18-án ejtjük meg, és közzétesszük a nyertesek nevét. A nyeremények ajándékba is adhatók! Maguk a programok az ünnepek elmúltával, januárban, az adott bloggerrel, szervezettel való egyeztetés után realizálódnak majd, az ajándékcsomagokat is ekkor lehet átvenni.

3) Hogyan?

A befizetést a Gyermekétkeztetési Alapítvány javára kell megtenni (számlaszám: 10300002-10350923-49020011), akik 1993 óta segítik a rászoruló gyermekek étkeztetését, iskolán túli képzését. (Aki az adószámot/adóazonosító jelet az átutaláson, befizetésen feltünteti, a hatályos adószabályok szerint adóvisszatérítésre jogosult lehet.) A befizetésről, átutalásról az igazolást (beszkennelt vagy lefényképezett befizetési szelvény, screenshot az internetes átutalásról, stb.) pedig kérjük megküldeni a sokkicsi kukac hotmail pont com e-mail címre, annak feltüntetésével, hogy a 30 lehetőség közül melyikre vette az illető a sorsjegyet.

Természetesen aki szeretné, többször 1000 forinttal is beszállhat a játékba (őt nagyon fogjuk szeretni :) ), ebben az esetben két lehetőség áll rendelkezésére: vagy az által megjelölt egyetlen programra kéri az összes sorsjegyet, így erre nézve megnöveli a saját nyerési lehetőségét, vagy több programra "szétosztja" ezeket, megjelölve, hogy melyikekre szán egy-egy vagy több sorsjegyet. Az e-mailben jelezni kell, hogy miként gondolja ezt. Az esélyegyenlőség jegyében azonban ha valakinek a nevét egyszer kihúztuk egy programhoz, a többinél már nem nyerhet; ha ismét az ő nevét húzzuk ki, ez esetben újra sorsolunk.

És akkor lássuk, mi az, amivel én magam hozzájárulok az akcióhoz. Sokat töprengtem a dolgon, és arra az elhatározásra jutottam, hogy a felajánlás ötvözni fogja a kézműves tudásomat a konyhaival. A nyertes kap tőlem egy kb. 35x45 cm-es üvegképet a hozzá illő keretben, aminek témája kapcsolódik a konyhához, a főzéshez. Valami hasonlót:

Keserédes csokiklub

Csokiklubban jártam szombaton délután  Wagner Beánál és Kövesdi Péternél. Nagyon jókor váltottam levelet Beával, érdeklődve nála, hol juthatnék mártóvillához, amivel az itthoni bonbonkészítést könnyebbé tehetném. Készségesen segített, de elárulta: jól lehet boldogulni a drága mártóvilla nélkül is, ha nem hiszem, menjek el hozzájuk a Csokiklubba. A ködös őszi délután, az elmúlt hetek sok szomorúsága és a csokoládé képzeletbeli illata elég volt hozzá, hogy ne kelljen kétszer mondania...

Talán épp egy éve, hogy szintén a házilagos bonbonkészítés rejtelmeibe szerettem volna bevezetődni, ezért elmentem a Gundelbe, hogy Juhos Józseftől lessek el néhány műhelytitkot. Akkor abból nem született poszt, mert annyi minden történt abban a néhány órában, hogy egyszerűen lehetetlenség volt egy épkézláb bejegyzéssé fésülni a fejemben kavargó gondolatokat. De az ott készült fotókat gondosan eltettem, milyen jó, most legalább van mivel illusztrálni a Csokiklubos beszámolót.

Miből lesz a cserebogár?

Hogy miből lesz a cserebogár? A gasztroblogger lányából!:)

És azt írja a gyermek, hogy főzni jó! De hisz ezt mondom én is neki évek óta!:)

Nawabi Murgh - Csirke kesudió szószban

Nagy dilemma elé állított az élet szombaton. Egyrészről főznöm kellett valami finomat a fiúknak, lehetőség szerint nem az unásig ismert repertoárból választva, és ennek a valami finomnak alkalmasnak kellett lennie a barátaim számára is, akik a hétvégén keményen dolgoztak, esélyük sem volt arra, hogy valami normális, tápláló ételt vegyenek magukhoz, vagy ha igen, az azzal járt volna, hogy késő éjszaka, mikor hazaértek, még a másnapi ebéd megfőzésével kellett volna bajlódniuk, hogy legyen mit magukkal vinni a gyárba. Múltkor lasagne-t vittem nekik, most pedig ez az indiai kesudiós csirke készült, elsősorban az illusztris társaság egyik tagjának kesuimádata okán. Ahogy elkészült, már raktam is dobozokba, és mint Anna Olson, futottam vele a gyárba, ahol már vártak az én barátaim:)

Hozzávalók:

60 dkg csirkemell filé nagyobb kockákra vágva

10 dkg sózatlan kesudió

1 teáskanál római kömény

3 evőkanál mogyoróolaj

1 nagy hagyma finomra vágva

2 teáskanál gyömbér-fokhagyma paszta (az Ázsia boltban vettem)

1 teáskanál garam masala

150 ml natúr joghurt

só

Elkészítés:

A kesut 10 percre beáztattam 150 ml forró vízbe, majd az idő letelte után a késes robotgépemmel megdolgoztam, úgy, hogy az áztatóvizet is felhasználtam. Felmelegítettem az olajat a wokban, és megsütöttem rajta a hagymát. Amikor barnult, hozzáadtam a gyömbért és fokhagymát, majd a csirkedarabokat is. A hús minden oldalát átpirítottam. Megszórtam garam masalával, római köménnyel, sóval. Ekkor adtam az edénybe a kesupasztát és a joghurtot. Felforraltam az ételt, majd csökkentve a hőfokot puhára pároltam a csirkét. Ezalatt a szósz is besűrűsödött.

Forrón tálaltam kurkumával sárgára színezett rizzsel, a hús tetejét megszórtam durvára vágott kesuval.

Nehézségi fok:

A receptet Monisha Bharadwaj Indian in 6 című könyvéből kölcsönöztem, special thanks to nemisbéka:)

Nosztalgia

Szalad az idő... A következő poszt éppen ma három éve jelent meg a blogon. A recept és a stílus vállalható ma is, a fotó már kicsit kevésbé:)

Az úgy volt, hogy a múlt héten nemisbékától, aki valóban istennő - khm:) - kaptam egy 25 dekás chorizót, mert valamelyik posztban arról sírt a szám, hogy nálunk nem lehet kapni. A spanyol kolbász egyik feléből az alábbi spagetti készült, Antonio Gambadoro ihletésével, ki is az Index egyik fórumának oszlopos olasz tagja, a másik feléből pedig Az Istennő - csak így egyszerűen - chorizós csirkéjét fogom megalkotni. Hacsak a fiúk el nem csipegetik a hűtőből a chorizót, bár ezt igazán jó szívvel nem tudom nekik ajánlani.

Hozzávalók:

2-3 dkg fenyőmag (vagy amennyi van otthon, nekem most ennyi volt)

egy darab chorizó, szeletelve, csíkozva

két gerezd fokhagyma

olajban eltett asztalt paradicsom, szintén csíkozva

só, bors

parmezán

Elkészítés:

Az asztalt paradicsom olajából - vagy ha nem olajban eltettet használunk, akkor extra szűz olíván - egy adagot serpenyőben felmelegítünk, beleszórjuk a fenyőmagot, igen-igen vigyázunk, nehogy nagyon megbarnuljon. Amikor konstatáljuk, hogy nem voltunk elég gyorsak, egy "teringettét"-et szűrjünk át a fogaink között, első hibánál ennyi is megteszi. Hamarost küldjük utána a fokhagymát - én most lusta voltam elővenni a fokhagymaprést, bár nem is az elővétellel volt a gond, hanem inkább a mosogatással -, ezért egész finomra vágtam a deszkán, ami a paradicsomtól már úgyis olajos volt, szóval a pont mindegy kategória. Amikor a fokhagyma már jelez, hogy ő mintha készen lenne, utána dobjuk a chorizo csíkokat. Só, bors ekkor. A mozdulatsor végén újra elmondhatunk egy köszönöm-édes-istenem-hogy-nemiskét-az-utamba-sodortad tartalmú mantrát, de ne felejtsük el közben kavargatni a kolbászt. Nem kell vele sokáig fáradnunk, amikor átmelegedett, gyakorlatilag készen is vagyunk a munka bonyolultabb részével. Én még beleaprítottam a katyvaszba két ágacska friss rozmaringot, no persze szigorúan csak az íze kedvéért. Közben a spagetti al dente főtt a vízben, leszűrtem, nem öblítettem, mély tálba pottyantottam, rászedtem a ragut, kavartam rajta kettőt, és kész. A tányéron kapott - sajnos nem túl bőven, az utolsó darabkát reszeltem le - parmezánt. Mint említettem, nem vagyok sommelier - sem -, ezért lehet, hogy merőben stílustalanul, ámde annál nagyobb élvezettel ittunk a spagetti mellé egy üveg 2001-es muskotály cuvée-t Thummerer pincéjéből. Ma sem éltünk hiába, én mondom nektek!

Darázsfészek

Frankfurti leves után készült vacsorára. Eredetileg aranygaluskát akartam sütni, de az előkészületek közben eszembe jutott, hogy a Stahl magazinban láttam a darázsfészek fotóját (no és persze receptjét), úgyhogy végül amellett döntöttem.  Mivel este lett kész a tészta, a fotó nem igazán értékelhető, de a darázsfészek... na, az nagyon durván jó! Irgalmatlan mennyiségű vaj kell hozzá, és ettől eszeveszett finom. Sajnos.

Hozzávalók:

50 dkg liszt

3-3,5 dl langyos tej

10 dkg olvasztott vaj

7 gr szárított élesztő

6 dkg cukor

1 csipet só

2 tojássárgája

A töltelékhez:

2 evőkanál olvasztott vaj

15 dkg darált dió

10-15 dkg cukor

1 citrom héja

A tetejére:

1 dl langyos tej

5 dkg cukor

1/2 dl rum

Elkészítés:

Kenyérsütő gép üstjébe tettem a tészta hozzávalóit a szokásos módon: alulra a folyékonyakat, rá a lisztet, cukrot, élesztőt. A tej mennyiségére figyeljünk oda, nekem a 3,5 dl kicsit sok lett, elég lett volna kevesebb, így kicsit lágy lett a tészta. Amikor másfél óra múltán kiveszem a gépből, lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtom, megkenem bőven olasztott vajjal, megszórom a cukros darált dióval és a citromhéjjal. Szorosan felcsavarom a tésztát hosszában, majd éles késsel  felszeletelem a hengert. A csigák vágott felét megkenem olvasztott vajjal (én ecsetet használtam ehhez a művelethez), és egy kivajazott, zsemlemorzsával meghinttett kapcsos tortaformába ültettem őket. 

200 fokra előmelegített sütőben sütöttem a tésztát 20 percig, majd visszavettem a hőfokot 180-ra. Kb. 35-40 percet töltött a sütőben. Amikor késznek nyilvánítottam, meglocsoltam a tésztát a cukros, rumos tejjel, hagytam, hogy jól beszivárogjon a résekbe. Langyosan tálaltam.

Nehézségi fok:

Még nem késő elkezdeni...

Még mindent lehet hozzá kapni a piacon, úgyhogy arra bíztatok mindenkit, akinek van helye hol tárolni egy 20-30 literes műanyag hordót/vödröt, hogy bátran vágjon bele a vállalkozásba. Még csak nagyon hűvös hely se kell a tároláshoz, Edit néni is,  akitől a recept származik, meg Zsófi barátnőm is a konyhában tárolja a savanyúságot, és tanúsíthatom, semmi baja sincs.

Hozzávalók, vagyis az arányok:

2 l víz

1/2 kg cukor

4 dl 20 %-os ecet

10 dkg só

2 kávéskanál szalicil

2 kávéskanál szódabikarbóna

2 kávéskanál borkén

babérlevél, koriandermag, mustármag, egész bors

ha van: meggyfalevél, szőlőlevél

Elkészítés:

Természetesen itt a lé arányai fontosak, csak azt kell eldönteni, mennyi lébe akarja az ember beletuszkolni a zöldségeket, úgyhogy papír, ceruza, és tessék számolni!

A hozzávalókat összekeverjük. Beleöntjük egy vödörbe/hordóba, és beletesszük az alaposan megmosott, és ízlés szerint feldarabolt  zöldségeket.

A zöldségeket nyomassuk le tányérral, ha szükséges, tegyünk rá nehezéket, hogy minden zöldség a lé alatt legyen, ne lógjon ki egyik se.

Hagyjuk állni néhány hétig. A vad, ecetes íz a napok múlásával kellemessé szelidül, minden nagyon finom, ropogós marad a lében, és egyáltalán... imádni való savanyúság ez!

A következő adagba szeletelt káposzta, zöldparadicsom, sárgarépa, karfiol, hagyma fog kerülni.

Karfiolropogós

A legnagyobb kedvenc. Azért nem készítem el minden nap, mert nincs az a mennyiség, amit ne tudnék belőle eltüntetni.

Íze hasonlít a rakott karfioléra is, és a tócsniéra is, hidegen, melegen egyaránt addiktív. Borsos tejföllel szoktam enni, akinek nem kell a vonalaira vigyázni, bátran tálaljon mellé majonézt. Ha rizst is ad mellé, kész a komplett vacsora...

Mielőtt leírom a receptet, kiszaladok a konyhába, vételezek egyet... coming soon...:)

Hozzávalók:

egy fej karfiol rózsáira szedve

apróra vágott petrezselyemzöld (elhagyható, ha épp nincs otthon)

3 db krumpli 

1 tojás 

zsemlemorzsa

só, bors

Elkészítés:

A karfiolt sós vízben főzzük meg. Nem kell péppé főzni, de ne is legyen roppanós. Szűrjük le, majd villával törjük darabosra. Hagyjuk kihülni. Aztán reszeljük hozzá a krumplit, adjuk hozzá a tojást, a petrezselymet, sót, borsot ízlés szerint, és annyi zsemlemorzsával kössük meg a masszát, hogy jól formálható, nem folyékony anyagot kapjunk. Tetszés szerinti formára alakíthatjuk (ha lapított lepényt készítesz, mehet másnap szendvicsbe, hús helyett), zsemlemorzsába forgatjuk, és forró olajban kisütjük. Itt érdemes vigyázni, nehogy hamar megbarnuljon a ropogós külseje, mert idő kell neki, amíg a krumpli is megpuhul benne.

Utólagos reklamációt nem fogadok el, én szóltam, hogy addiktív...

Nehézségi fok:

Nyári emlék: töltött paradicsom

Ó, milyen jó lenne, ha nem a mézes-rumos teának lenne itt az ideje, hanem még mindig ilyen jó kis nyári, piros, zöld ételeket ehetnénk! De odakint éppen +3 fok van, úgyhogy nyugodtan lehet álmodozni a sülő paradicsom illatáról...

Előljáróban elmondanám, hogy talán furcsának tűnik a puhára sült paradicsom, a krémes spenót és a tejszínes gomba párosítása, ha másnál olvasnám a receptet, lehet, hogy én is picit felhúznám a szemöldökömet... De mivel degeszre ettem magam anno belőle, bizton állíthatom, hogy senki nem csalódik az ételben, ha kipróbálja. A köret sütőben sült krumpli volt, ami remek, harapható ellenpontja volt a krémes spenótnak és paradicsomnak.

Hozzávalók:

személyenként 2 nagyobbacska paradicsom

1/2 kg spenótlevél

fokhagyma ízlés szerint

só

bors

személyenként 20 dkg gomba

1 dl tejszín

egy kevés liszt

1 fej vöröshagyma

olaj

1 teáskanál vaj

opcionálisan reszelt sajt, legjobb a parmezán persze...

Elkészítés:

A felmelegített olajon üvegesre pároljuk az apróra vágott hagymát, rádobjuk a szeletekre vágott gombát, és néhány perc alatt azt is megpároljuk, majd zsírjára sütjük. Meghintjük egy kevés liszttel, meglocsoljuk a tejszínnel, forralunk rajta egyet. A paradicsomok kalapját levágjuk, a magokat egy kiskanállal eltávolítjuk. A spenótot a vajon megfonnyasztjuk, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az összenyomott fokhagymagerezdeket. Hogy ebből mennyit használunk, kizárólag ízlés kérdése. A fűszeres spenóttal megtöltjük a paradicsomokat. Végül egy tűzálló tálba összerakjuk az elemeket: elterítjük benne a hagymás-tejszínes gombát, erre ültetjük a töltött paradicsomokat. Ha szeretjük, meghintjük a paradicsomok tetejét sajttal (ebből esetleg juthat a gombaszószba is...) Forró sütőben összesütjük az ételt. Tálalhatjuk párolt rizzsel, krumplival, de biztosan nagyon finom friss kenyérrel is.

VKF 29. - Gördülő gombócok

Bizony, sok VKF-fordulót kihagytam mostanában időhiány miatt. A gombócos pályamű, melyet Max kiírására teszek közzé, sem friss alkotás, szerepelt már a blogon 3 éve, de most új köntösbe öltöztettem kicsit. Konyhám masszív darabja ez a húsgombóc étel, megérdemli, hogy újratöltsem.

Hozzávalók:

50 dkg darált hús (lehet csirke, pulyka, sertés, az enyém most csirkéből készült)

1 tojás

1 csomag petrezselyemzöld

só, bors

zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

2-3 dl tejszín

1,5-2 dl száraz fehérbor

curry

liszt

1 húsleveskocka

Elkészítés:

A darált húshoz hozzáadom az apróra vágott, még inkább lereszelt hagymát,  a tojást, sót, borsot, a szintén apróra vágott petrezselymet, valamint annyi prézlit, amennyi ahhoz kell, hogy kezelhető állagú egyen a massza. Nem túl nagy gombócokat formázok belőle vizes kézzel. Néhány evőkanál olajon pirosra sütöm őket, majd a gombócokat meghintem egy evőkanál liszttel, ugyanennyi curryvel, és  egy szétmorzsolt húsleveskockával. Ezután  felengem másfél-másfél deci vízzel és fehérborral. Csendes tűzön 15-20 percig párolom a gombócokat, majd amikor úgy ítélem meg, hogy  megpuhultak, a mártás addigi sűrűségét figyelembe véve tejszínt öntök az edénybe. Ne híguljon fel nagyon, de legyen benne bőven tejszín. Párolt rizzsel tálalom.

Gombócok a blogon még:

Szilvásgombóc

Stahl magazin, őszi szám

Késő van, kicsit fáradt is vagyok már, úgyhogy nem próbálom meg leírni, mit jelent kézbe venni azt az újságot, amiben az első írásodat leközlik. Nem tudom megfelelő szavakba önteni a csodálkozást - tényleg? az én írásomat? -, a büszkeséget - tényleg! az én írásomat! -, és az elégedettséget.

És nem próbálom leírni azt a szomorúságot sem, amit akkor éreztem, mikor elolvastam Ági blogján a kapcsolódó posztjához írt kommenteket. De erre most nem gondolok, nem hagyom elrontani az örömömet:)

SZEZONJA VAN: A zeller

Nos, a rántott zeller pont az, amit a neve ígér, se több, de nem is kevesebb! Nem tudok visszaemlékezni - pedig napok óta próbálok! -, mikor és hol ettem először ilyet. Arra pedig nem találok épkézláb magyarázatot, hogy miközben annyira imádom, miért készítem olyan ritkán. Jó, a fiam rá se nézne, de a férjem szereti. Hétvégén születésnapi buli lesz nálunk, a rántott csirke mellett zellert is fogok készíteni. Házi majonézzel, ahogy kell!

Hozzávalók:

1 nagy zellergumó megtisztítva

só, bors

1 mokkáskanál ecet

a panírozáshoz tojás, liszt, zsemlemorzsa

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A zellergumót egycentis karikákra, vagy félkarikákra vágom, sós, ecetes vízben néhány percig előfőzöm. Ne legyen puha a főzés végén, mert akkor panírozáskor észrevétlenül fog előjönni passzív szókincsünkből az a néhány kifejezés, amiről pontosan tudjuk, hogy úrinő ilyeneket nem használ. Hagyjuk a zellerszeleteket kihűlni, majd a szokásos módon panírozzuk lisztbe, felvert tojásba és finom zsemlemorzsába. Ez utóbbit alaposan lapogassuk a zeller hátára, nehogy idő előtt szabaduljon meg a kabátjától az olajban. Lassú tűzön süssük pirosra.

Elmaradhatatlan kísérője valamilyen mártás, szerintem a legfinomabb majonézzel, de lehet hozzá adni akár kapribogyós szószt is, esetleg sűrű tejfölt. Petrezselymes krumplival vagy pürével tökéletes vacsora.

Ha a karikákat mondjuk süteménykiszúróval formáljuk különböző alakúakra, látványos fingerfood is lehet belőle akár.

Nehézségi fok:

SZEZONJA VAN: A zeller

Új rovat a blogon:  a szezonális zöldségekből készült ételek receptjei. Nem nagy etwas, hiszen természetes, hogy abból főzök, amit a piacon kapok, tehát a szezon favoritjai kerülnek az asztalunkra, de talán nem árt ezt kicsit ki is emelni.

Őszi nagy kedvencem a zeller. A zeller azon népi gyógy- és fűszernövények közé tartozik, amelyek erős vízhajtó hatásúak. A népi gyógyászat szerint még arra is képes, hogy a vesehomokot kihajtsa. A zeller nagy értéke a sok szerves nátrium, de megtalálható benne a kalcium, a foszfor, a vas, a magnézium, a kálium és néhány nyomelem is. A levele tartalmaz illóolajat és flavonoidokat is. Serkentőleg hat a veseműködésre. Háromféle fajtáját termelik világszerte (metélő zeller, halványító zeller, gumós zeller), nálunk a gumós változat népszerű, de nagyobb élelmiszeráruházak polcain és a piacokon is megtaláljuk már a szárzellert, ami salátákba kiváló, ráadásul jóval több ásványi anyagot is tartalmaz, mint a gumós változat.

Tudom, hogy sokan nem szeretik a zeller markáns ízét, a következő néhány recept nem nekik szól:)

Sajtos zellerkrém leves

Hozzávalók:

50 dkg zellergumó hámozva

2 db krumpli

3 szál újhagyma

1,5 liter zöldség alaplé

egy citrom héja

1 evőkanál vaj

1 mokkáskanál szárított zsálya (vagy friss, ha van)

15 dkg reszelt sajt, legjobb a cheddar

só

bors

Elkészítés:

A felaprított újhagymát megfuttattam a vajon, majd hozzáadtam az  apró kockákra vágott zellert és krumplit. Átforrósítottam azt is a vajon, sóztam, borsoztam, beledobtam a citrom hosszú csíkokban levágott héját, rászórtam a szárított zsályát, majd felöntöttem a zöldség alaplével. Kb. 20 perc alatt a zöldségek puhára főttek. Kihalásztam belőle a citromhéjat, majd a botmixerrel pürésítettem a levest. Aki szereti, hagyhatja darabosabbra is, én valahogy a teljesen krémes állagot jobban kedvelem. Tálalás előtt a forró levesbe keverjük a reszelt sajtot. Betétnek adhatunk hozzá krutont.

Nehézségi fok:

 Aki életében nem hajt térdet, megérdemli, hogy talpon érje a halál.

(Wayne Chapman)

Sült zöldparadicsom

 

A héten pedig szembe találkoztam a piacon azzal a zöldparadicsommal, amelyik alkalmasnak látszott arra, hogy elkészítsem belőle ezt a sült változatot.

Hozzávalók:

személyenként 1 közepes zöldparadicsom

a panírozáshoz tojás, tej, liszt, zsemlemorzsa, kukoricadara

só

bors

A mártáshoz:

tejföl

kapribogyó

mustár

só

bors

petrezselyem

Elkészítés:

A paradicsomokat kisujjnyi vastag szeletekre vágtam, rácsra téve megsóztam, megborsoztam őket, és papírtörlő fölött hagytam úgy negyedórát izzadni. Előkészítettem a panírozáshoz valókat, ebben semmi turpisság nincs, mindössze annyi, hogy a zsemlemorzsához tettem egy kevés kukoricadarát, hogy ropogósabb legyen a paradicsom bundája. Mielőtt nekiláttam a bundázásnak, a paradicsomokat papírtörlővel szárazra töröltem, majd a szokásos módon bepaníroztam minden karikát. Forró olajba téve sütöttem őket, de a lángot mérsékeltem annyira, hogy a paradicsom sülés közben meg tudjon puhulni anélkül, hogy a panír megégne rajta.

A mártáshoz összekevertem a tejfölt a felaprított kapribogyóval, ízlés szerinti mennyiségű mustárral, sóztam, borsoztam, végül néhány szál friss petrezselymet aprítottam bele.

Nehézségi fok: