Bemutatom kedvenc konyhagépemet. Kedves olvasóim, ő itt konyhám egyik kedvence. Konyhám egyik kedvence, ők itt az olvasóim:)
Amíg nem volt aprítóm, nem voltam meggyőződve, hogy szükségem van rá, ámde mióta megvettem hirtelen felindulásból, tudom, hogy debizony! Hagymát, petrezselymet, sajtot, diót, mákot, almát, csokit vágtam eddig vele, de az enyémmel lehet pürét is csinálni, van hozzá egy külön fej. A használata nagyon könnyű, mosogatni pillanatok műve, egyszóval ideális. A magam részéről esküszöm a Moulinex márkára, mert 24!!! évvel ezelőtt nászajándékba kaptunk egy konyhai robotot, sokfunkciósat, azóta is azt használom, kitűnően működik, ezért bármikor, ha konyhai gépet akarok venni, mindig először ezt a márkát veszem szemügyre. Most is jól választottam:)

Nagy kedvenc nálunk. Nagyanyám, a drága, zseniálisan készítette, látom magam előtt, ahogy az ezeréves gyúródeszka fölé hajolva dolgozza a tésztát, majd a keskeny pengéjű, fanyelű késsel szabályos négyzetekre darabolja nyújtás után. Akkor se értettem, és sajnos ma, több évtized elteltével se sikerült rájönnöm a titokra, hogyan volt képes minden tésztát - legyen szó gombócról vagy levestésztáról, esetleg pitéről - olyan mértani pontosságúra nyújtani és vágni, mint ahogy tette. Éveken át csodájára jártak anyám kollégái a levestésztájának, amiből rengeteget gyúrt, volt olyan, hogy anyám 10 kilót is vitt be a munkahelyére, nagyanyám ezzel egészítette ki nyugdíját. Az is megérne egy misét, hogyan lehetett, hogy az ő kevéske pénzéből mindig volt tartalék, amit kölcsön tudott adni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ő volt a nagyanyám. Csak ne hiányozna ennyire... Na de térjünk vissza a gombóchoz:
Hozzávalók:
1 kg sárga héjú, lisztes krumpli
liszt, amennyit felvesz (ez kb. olyan 20 deka, ha jó fajtájú krumplit vásároltunk)
szilva (mennyisége attól függ, hogy fél vagy egész szemeket tuszkolunk-e a gombócba)
Elkészítés:
A krumplit héjában megfőzöm, még forrón meghámozom forrón áttöröm, majd hagyom teljesen kihűlni. Közben a szilvák kimagozódnak, félbe vágódnak. Amikor a krumpli már hideg, elkezdjük adagolni hozzá a lisztet, mindig keveset, nehogy elrontsuk az arányokat. A tészta akkor jó, ha már rugalmasan lehet gyúrni, nem morzsálódik, szép sima. Lisztezett deszkán kinyújtjuk olyan 2 mm vékonyra, négyzeteket vágunk belőle, és bebugyoláljuk vele a szilvákat, amiknek közepébe egy kis fahéjas kristálycukrot teszünk, el nem rontja, az biztos. Gombócot formálunk a tésztából, és egy nagy lábasban, lobogva fővő vízben kb. 6-7 darabonként megfőzzük. Nem kell neki sok idő, csak amíg feljön a víz tetejére. A nyers gombócokkal ne sokat tojózzunk, mert a krumplis tészta hajlamos az állás során megpuhulni. A gombócokat pirított zsemlemorzsába szedjük, rázogatva eloszlatjuk felületükön a prézlit, majd tálaljuk. Fahéjas porcukor jár hozzá.

Hozzávalók:
40 dkg csirkemell filé
1-1 szál sárgarépa, fehérrépa
karalábé, karfiol, zöldborsó lehetőség és igény szerint
tárkony
só, bors
3 dl tejszín
liszt a habaráshoz
petrezselyemzöld
Elkészítés:
A csirkét felkockázom, kevés olajon fehéredésig sütöm. Utána küldöm a csinos darabokra vágott zöldséget (szerencsém volt: a nyár utolsó intéseként kaptam a piacon isteni finom, zsenge zöldborsót, nem tudtam neki ellenállni), lepirítom, majd só és bors kíséretében, kevés víz hozzáadásával majdnem puhára párolom. Közben elkészül a tejszínes habarás, amivel a megfelelő pillanatban behabarom a levest. Ekkor morzsolom bele a tárkonyt (nem sajnálva persze), egy gondolatnyi pirospaprikát, hogy ne legyen teljesen fehér a leves, és én szeretek még a végén petrezselyemzöldet is beletenni, szerintem akkor teljes az íz- és színkavalkád. Levesbetét nem kell bele feltétlenül, de mivel most a szilvás gombóccal egyszerre készült, a gombóc tésztájából dobáltam bele körömnyi krumpligombóckákat. Szerintetek elrontotta?:)

Hozzávalók:
1 kg szilva25 dkg Rama
20 dkg kristálycukor
2 tasak vaníliás cukor
1 citrom reszelt héja
6 tojás
36 dkg liszt
2 tasak sütőpor
2 dl tejföl
10 dkg porcukor
2 mokkáskanál őrölt fahéj
zsemlemorzsa
Elkészítés:
A szilvát kimagozzuk, hat cikkelyre vágjuk. A margarint habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, citromhéjjal, majd állandó keverés mellett egyenként hozzáadunk 4 tojást. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos masszához adjuk, simára keverjük. A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tepsit kikenjük margarinnal, megszórjuk zsemlemorzsával és beleterítjük a tésztát, amely ekkor nem igazán jól kezelhető, ezért aztán kanál és habkártya segítségét kell igénybe vennünk. Tetejét kirakjuk a szilva cikkelyekkel. A tejfölt a maradék 2 tojással, a porcukorral és a fahéjjal simára keverjük, a szilva tetejére öntjük, majd a tepsit betuszkoljuk a sütőbe. 180 fokon 45 percig sütjük a süteményt.

Tegnap félálomban láttam nemtommilyen Janit főzni a Paprika TV-n, és reggel erre a receptre ébredtem. Először azt gondoltam, hogy hű, ez egy különleges ebéd lesz, de készítés közben rájöttem, semmi extra nincs benne. Ellenben könnyen és gyorsan készül, attól függően, miket dobálok bele, finom is, úgyhogy a nem-kell-mindig-kaviár elve alapján ezt az egyszerű ételt tettem ma asztalra.
Hozzávalók:
60 dkg csirkemell filé
paprikák különböző színekben, a színeknek természetesen csak az esztétikum szempontjából van jelentősége, de ott elég nagy
brokkolirózsák (opcionális, de jót tesz a végeredménynek)
póréhagyma vagy újhagyma, amelyik könnyebben hozzáférhető
friss gyömbér
1 gerezd fokhagyma
chiliszósz, szójaszósz, osztrigaszósz, Hoi Sinh szósz, én ez utóbbit igen kedvelem, ezért mindig van itthon, amúgy nem alaptartozék
só, bors, curry
Elkészítés:
A csirkemellet kis kockákra vágom (nekem akkor esik jól ránézni, ha helyes kockákban van a hús, nem bumszli nagy féltéglák formájában, de ez ízlés kérdése), a paprikákat is, a póréhagymát karikákra, a gyömbért apróra. Amikor minden ott van kézreállóan, kezdődhet a művelet. Olajon kissé megsercegtetem a gyömbért, és még mielőtt élvezhetetlenre égne (vigyázat, ezt szempillantás alatt képes megcselekedni a galád, ha nem vagyunk résen), hozzáadom a húst és fehéredésig pirítom. Következnek a többiek szép sorjában: a fokhagyma, a pórékarikák, a paprikakockák, valamint a brokkoli, apró rózsákra szedve. Kicsit hagyom őket szottyadni, de természetesen közben sózok, borsozok. Amikor a hús már puha (többek között ezért is érdemes kicsikra szabdalni, mert ez az állapot hamarabb következik el, és amikor kamaszok hada áll az ember háta megett, erősítésként még egy éhes férjet hozván magukkal, ez nem utolsó szempont), megszórom az ételt egy nem túl jelentős, de nem is elhanyagolható mennyiségű (ahogy nagyanyám mondta volna: olyan gondolomformán) curryvel, megküldöm szójaszósszal, osztrigaszósszal és elmaradhatatlan kedvencemmel, a Hoi Sinh szósszal. A mennyiségekre ügyelek, nehogy ehetetlenül sós legyen a végeredmény, és lássuk be, ezek a szószok magukban rejtik ezt a hibalehetőséget. Végül, de nem utolsó sorban meghintem a húst ízlés szerinti mennyiségű chiliszósszal, nem hagyván figyelmen kívül, hogy a cél a kellemes csípősség, nem a lángfúvás. Forrón, rizzsel tálalom.
Ez a típusú étel változatosan variálható, annak függvényében, mi van otthon. A zöldségek csoportjából használhatunk gombát, borsót, sárgarépát, adhatunk hozzá bambuszrügyet és egyéb ázsiai zöldségféléket (vízigesztenye, mangetout, hogy két kedvencemet említsem), a szószok közül is válogathatunk, mit kedvelünk, mit találunk a hűtőben, tehát ha az étel vázát - magát a csirkehúst és az ázsiai jellegű fűszerezést - megtartjuk, akár minden alkalommal előállhatunk egy újabb kreációval.

A recept Stahl Judittól való, mi nagyon szeretjük, pillanatok alatt kész van, bár az tagadhatatlan, hogy a hozzávalók ritkán találhatók meg a hűtőben egyszerre, magyarul be kell hozzá vásárolni külön. Ime:
Hozzávalók:
30-35 dkg olasz tészta
(én favorizálom a farfallét, ma ráadásul kaptam mini változatot is, remek volt, de jó hozzá a fussili is)
5-6 dkg pármai sonka
2 nagy fokhagymagerezd
1 nagy csokor petrezselyem
1/2 citrom
egy csomag mini mozarella
1/2 dl olívaolaj
só és bors, lehetőleg frissen őrölve
Elkészítés:
A tésztát a szokásos módon megfőzzük, lecsepegtetjük és félretesszük. A főzővízből is tartalékolunk kb. 1 decit. Közben olívaolajat öntök egy serpenyőbe, hozzáaprítom a fokhagymát, néhány másodpercig sütöm, majd az apróra vágott sonkát és a citromlevet is hozzáadom. Néhány kavarás után beleöntöm a kifőtt tésztát, megszórom a petrezselyem felével, óvatosan - hogy nehogy szuttyos legyen - hozzá-hozzáadok a főzővízből is, amíg jó állaga nem lesz a matériának, derekasan összeforgatom őket. Az utolsó percben dobálom a serpenyőbe a félbe vágott mozarella golyókat, ekkor kap sót, frissen tekert borsot az étel, és már mehet is a tányérba. Ma olyan kedvem volt, hogy koktélparadicsomot is küldtem a cucchoz, félbevágva. Nem rontotta el az összhatást, bátran állíthatom!

Hovatovább bármiből képes vagyok krémlevest főzni, mert a krémleves jóóóóóó! Ma egy marék gomba volt itthon és egy fonnyatag kis cukkini, ebből alkottam az ehetőnél lényegesen jobb levest.
Hozzávalók:
1 kis fej vöröshagyma apróra vágva
némi gomba (esetünkben nem volt több 10 dekánál)
1 cukkini felaprítva, most éppen héja nélkül, mert az már nem volt esztétikus
olaj
só, bors, fűszerek ízlés szerint
Elkészítés:
A vöröshagymát az olívaolajon üvegesre pároltam, rádobtam az apróra vágott cukkinit és gombát, ők is puhultak. Amikor ezen a fázison mindhárman túlestek, beleöntöttem a turmixgépbe őket, tejet loccsintottam utána és indulhatott a ringlispiel. Közben a pároló edényben rántást készítettem, majd visszaöntöttem a zöldségpépet, összerottyantottam a matériát, majd fűszereztem: friss kakukkfű és egy ágacska rozmaring került a levesbe, só, bors ugye alapjáraton, majd egy tyúkhúsleves kocka zárta a sort némi zöldpetrezselyem társaságában. A kívánt sűrűséget tejszín hozzáadásával értem el, és voilá, kész a remek, zamatos leves!

Az első töltelék: gombát és póréhagymát pároltam össze szalonnazsíron (tudom, tudom, nem egészséges, de éppen volt maradék, és isteni ízt adott a cuccnak, úgyhogy ignoráltam a kisördögöt, aki kalapált az agyamban:), sót, borsot és egy ágacska friss kakukkfüvet kapott.
A második töltelékhez paradicsomot daraboltam (magja-leve nélkül), barátjául szegődött még friss bazsalikom, oregánó, rozmaring, olívaolaj, só, bors, díszítésnek pedig olajbogyó került.
A harmadik itt a padon a dudáját fújja nagyon csoport krémmel töltött lett: juhtúrót, tejszínes krémsajtot kevertem habosra leheletnyi fokhagymával, borssal, és kész is.
Biztosan sokszor készítek még ilyet, pikkpakk készen van, ötleteim a töltésre vonatkozóan számosak, úgyhogy éljen az ikeás kosárka:)
Az ötletért köszönet nemisbékának:)

Hozzávalók a tésztához:
1 pohár meleg víz
Töltelék:
16 db aszalt paradicsom
3/4 pohár feta sajt
1/2 pohár fekete olíva bogyó
1 csokor petrezselyemzöld
3 szál zöldhagyma
3 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olíva olaj
1/2 evőkanál oreganó vagy bazsalikom
1/4 teáskanál bors
Elkészítés:
A tészta alapanyagait egy nagy keverőtálba tesszük. Elektromos dagasztó géppel kenyértésztát dagasztunk belőle. Meleg helyen kelesztjük, majd ha kétszeresére nőtt, újra összegyúrjuk. Megvárjuk, míg újra megkel, lisztezett nyújtódeszkára öntjük, majd fel centi vastagságúra nyújtjuk.
Az aszalt paradicsomot meleg vízbe áztatjuk (hacsak nincs jótét barátnő külföldön, aki olajban eltettel lepi meg az ember lányát) és 1 óra múlva, mikor megszívta magát vízzel, kockára vágjuk. Olajban eltettet azonnal darabolhatunk. A zöldhagymát és a fűszereket összevágjuk, a sajtot is felkockázzuk, majd hozzákeverjük a többi alkotó anyagot.
Ezzel a töltelékkel megtöltjük a tésztát, felgöngyöljük, tetejét tojássárgával megkenjük, villával megszúrkáljuk és meleg sütőben (150-160) fokon 30-40 perc alatt pirosra sütjük. Kipróbált, melegen ajánlott recept.

Nagy kedvencünk. Képet inkább nem rakok ide, mert a lencsefőzelék a "randa-de-finom" kategóriába tartozik, szerintem nemigen lehet róla étvágygerjesztő fotót gyártani:)
Hozzávalók:
50 dkg lencse
1 fej vöröshagyma
2-3 babérlevél
fél liter tejföl
só, fokhagyma
a rántáshoz zsiradék, liszt, pirospaprika
Elkészítés:
A lencsét beáztatom néhány órára, de abból se csinálok gondot, ha erre nincs időm. Odateszem kuktában az apróra vágott vöröshagyma, só és babérlevél társaságában, hogy puhára főjön. Közben elkészítem a rántást: olajon zsemleszínűre pirítom a lisztet, kap pirospaprikát, egy pici gerezd fokhagymát - vagy egy kis granulátumot, ha lusta vagyok... -, pirospaprikát, hideg vízzel felengedem, hozzáadom a megfőtt lencséhez - amin szerencsés esetben már nem sok víz marad, ha mégis, akkor úgy gondolomformán lemerítek belőle, mert mi azt szeretjük, ha a főzelék inkább a tejföltől lesz szaftos, nem a főzővíztől, ha értitek, mire gondolok - és összeforralom. Hozzáadom a tejfölt, azzal is rottyantom egyet. Ekkor következik a főzelék elkészítésének legfontosabb mozzanata: az ízesítés. Én mustárral szoktam kicsit megbolondítani, a számunkra kellemes savanykásságát a tejföl adja meg, ha kell, kaphat még sót, valamint egy csipetnyi cukrot szoktam még adni a komplett ízvilág eléréséhez. A főzelékhez kínált feltétek sora változatos: sült virsli, tükör tojás, kemény tojás, pörkölt, fasírt stb.

Végy valamennyi kuszkuszt (valamennyi=amennyi van otthon), löttyinsd meg olívaolajjal és sóval, majd önts rá forrásban lévő vizet, de ésszel, nehogy elázzon a cucc, mert akkor nemfinom, sőtmitöbb, gusztustalan fog lenni:) Miközben a kuszkusz "fő", apríts kemény, jóízű paradicsomot, mondjuk legyen mennyi is...? ... sok! Némelyiknek szedd ki a magját (hogy ne legyen túlontúl tocsogós a cucc), azokat amúgy frissiben told arcodba, a többi húsát darabold apróra, némelyiket magostul kaszabold felfele. Cselekedj ugyanígy egy csokor újhagymával, legalábbis ami a kaszabolási hadműveletet illeti. Vághatsz még fel picire paprikát is, én azt módjával használom. No, amikor a kuszkusz megfőtt, kihült, a paradicsomokat, hagymákat hajingáld bele, tépkedj hozzá friss mentalevelet, csavarj rá citromlevet - én azt tanácsolnám, ízlés szerinti mennyiséget, mert az egyes receptekben tanácsolt négy citrom leve nekem a nonszensz kategória -, borsot, ha kíván még, akkor olajat löttyints hozzá.

Hozzávalók:
40 dkg darálthús
1 fej hagyma
2 evőkanál prézli
1 tojás
só, bors, curry
petrezselyemzöld
2 dl tejszín
1,5-2 dl fehérbor
Elkészítés:
A darált húshoz hozzáadom az apróra! vágott hagymát, a prézlit, a tojást, sót, borsot, 2 evőkanál petrezselymet és apró gombócokat formázok belőle. Néhány evőkanál olajon pirosra sütöm őket, majd a gombócokat meghintem egy evőkanál liszttel, ugyanennyi curryvel, és jó magaviseletük elismeréseképpen egy szétmorzsolt erőleveskockával. Ezután felengem másfél-másfél deci vízzel és fehérborral. Csendes tűzön 15-20 percig párolom a gombócokat, majd amikor úgy ítélem meg, hogy elkészültek, a mártás addigi sűrűségét figyelembe véve tejszínt öntök a cucchoz. Ne híguljon fel nagyon, de legyen benne bőven tejszín (úgy 2 deci...). Párolt rizzsel tálalom.

Véletlenül vitt utam ma az Ikeába, ahol üstöllést eszembe jutott nemisbéka kollegina receptje a kis kosárkákkal, úgyhog egy 24 darabos csomaggal magamévá tettem. Hétvégén megyünk vendégségbe, legalább elkápráztatom a háziakat egy kis előétellel, bár az már most biztosnak látszik, hogy be kell szereznem még egy csomaggal a tésztából, ha azt akarom, hogy elég legyen. Tonhalkrémet tervezek bele, rokfortos-krémsajtos szuttyot, és valszleg alkotok valami olyas jellegű paradicsomizét bele, amit normális esetben bruszkettára pakolnék. Majd beszámolok:)

Roppant jó kaja, kicsit macerás az elkészítése, de bőven megéri a fáradságot.
Hozzávalók:
50 dkg nagyon finomra darált sertéshús (lehet marha is, aki szereti)
3-4 szelet fehér kenyér morzsákra aprítva (kis kedvencem, a Moulinex aprítógép elvégzi helyettem a feladatot)
1 vöröshagyma nagyon finomra vágva (Moulinexnek az ő visszatapsolása)
3 dkg reszelt parmezán
1 csokor petrezselyem apróra metélve
1 egész tojás
1 fokhagymagerezd összezúzva
1/2 citrom reszelt héja és leve
só, bors
A fentiekből apró húsgombócokat gömbölygetek, majd kevés zsiradékon szép aranybarnára sütöm őket. Ha készen van, elkészítem a mártást.
A mártás alkotóelemei:
50 dkg paradicsompüré, véletlenül sem sűrített paradicsom
1 dl víz fél húsleveskocka
2 dl vörösbor
2-3 evőkanál FRISS, apróra vágott bazsalikomlevél,
rozmaringágacska
1 tört fokhagymagerezd
só, bors (én egy leheletnyi cukrot is szoktam tenni bele)
A fentieket összedöntjük, felforraljuk, a lángot mérsékeltre vesszük, a gombócokat belerakjuk, és kb. negyedórát együtt főzzük. Közben tésztát főzünk (tetszés szerint választhatunk a rengeteg olasz tésztából, én leginkább fussilivel szoktam tálalni). A tányéron még megszórhatjuk reszelt parmezánnal (kerüljük messzire a hiperekben kapható kartonhengerben kapható fűrészport, ha egy mód van rá), nem haragszik meg érte a húsgombóc. Akkor jó a kaja, ha a mártásban érződik a vörösbor zamata, nem savanyú, és elég sűrű.

A cukkini remek zöldség. Egyik jó tulajdonsága, hogy olcsó. Jellegtelen íze miatt sokoldalúan felhasználható. Leggyakrabban az alábbiakban részletezendő "fasírtot" készítem, de csináltam már hamis tzatzikit, krémlevest belőle, sőt, rántva is isteni.
Hozzávalók:
3 jól megtermett cukkini
(figyeljünk rá, hogy ne testes, hanem karcsú darabokat válogassunk, aminek vélhetően kevés magja van)
1 tojás
zsemlemorzsa
só, bors, vegeta
petrezselyemzöld
A cukkinit hámozzuk meg, sajtreszelőn reszeljük finomra, sózzuk vagy vegetázzuk meg és tegyük félre, hogy levet eresszen. Amikor ezt megcselekedte, nyomjuk ki, lehetőleg minél szárazabbra. Arra számítanunk kell, hogy nagyon összeesik, ez azért nem probléma, mert mint említettem, olcsó zöldség, és ha azt nézzük, hogy húspótló étel lehet belőle, akkor igazán gazdaságos a dolog. A jól kinyomkodott cukkinihez adjuk hozzá a tojást, a fűszereket, majd annyi zsemlemorzsát, hogy gombócokat tudjunk formázni a masszából. Ha úgy döntünk, hogy elbaltázzuk az arányokat, válasszuk azt a megoldást, hogy a massza inkább kemény legyen, mint híg. Egyrészt a híg cucc szétfolyik a zsiradékban, amiben sütjük, másrészt felszívja azt, ez pedig nem kívánatos. Tenyerünk között lapítsuk el a gombócokat, hempergessük zsemlemorzsába, de lehet prézlibe is, ha más nincs otthon. Nem túl forró, nem túl sok zsiradékban - én olajban - süssük szép pirosra a kérgét úgy, hogy lehetőleg a belseje is átsüljön. Óvakodjunk a sötétre süléstől, mert keserű lehet nemcsak a szánk íze, de a fasírt is. Mondjuk hogy ezt miért írtam, amikor még soha az életben nem lett keserű a fasírtom, fogalmam sincs:) Amikor főzés közben éppen nem egészen mással vagyok elfoglalva, eszembe szokott jutni az a megoldás is, hogy egy nyers krumplit is reszeljek a masszába, ez semmiképp sem rontja el az ételt, inkább a tócsnihoz teszi kissé hasonlatossá, azt pedig szeretjük:) Fényképet alkalom adtán készítek.

balinto 2006