Almás pite

 fotó: Börcsök Péter

Elsőként álljon itt az a süteményrecept, aminek így szeptemberben igen nagy szezonja van, pontosabban az almának, ami a lelke. Nem érdemes kispórolni belőle, mert akkor csak száraz tésztán nyammoghatunk, ahelyett, hogy ízes-leves-fahéjas csodát kóstolnánk. Saját recept, úgy értem, százszorosan kipróbált.

Hozzávalók:

40 dkg liszt

20 dkg margarin

10 dkg kristálycukor

(nagyanyám azt mondta, almáspitébe felesleges a porcukrot "pazallni", jó abba a kristály is.

én pedig világéletemben hittem nagyanyámnak)

1 egész tojás és 1 tojás sárgája

(a második tojás fehérje éppen jól jön majd a pite tetejének lekenéséhez)

1 csomag sütőpor

reszelt citromhéj*

Hogyan készül?

A lisztbe belevegyítjük a sütőport, elmorzsoljuk a margarinnal, a tojással, cukorral, citromhéjjal, ha eszünkbe jut, egy csipet sót is beledobhatunk, nem fog ártani neki. Ha ellenáll a tészta, akarom mondani, nem áll össze könnyedén, adjunk hozzá egy kis tejfölt, de óvatosan, mert a tejföltől kissé törékenyebb-morzsásabb lesz majd a tészta, azt pedig nem nagyon akarjuk.

Két részre osztjuk a tésztát, egy közepes tepsit kibélelünk az egyik felével. Érdemes kinyújtani, úgy beletenni a tepsibe ahelyett, hogy kézzel csak belenyomkodnánk, esztétikusabb lesz a végeredmény. Erre kerül az almatöltelék. Én nem szoktam előre megpárolni az almát, de ez - mint oly sok minden - ízlés kérdése. Meghámozom, lereszelem, ízesítem (fahéj, szegfűszeg, mazsola, és innen sem sajnálom a citromhéjat). Darált dióval (córesz fennforgásakor zsemlemorzsával, ó borzalom!) meghintem a tésztát, ráterítem az almát (ha kell, kicsit kicsavarom és szétválasztom a két kölköt, akik összeverekszenek a fennmaradó lén), kis dió a tetejére sem árt, majd jöhet a második lap.

Megszurkálom sűrűn villával, lekenem tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben legalább 30 percig sütöm.

Ennél a süteménynél ugyebár nem működik a tűpróba, úgyhogy kénytelenek vagyunk a jószerencsénkre és/vagy tapasztalatunkra hagyatkozni annak eldöntésére, hogy jó-e már a pite. Azért a széle szokott segíteni a dilemma eldöntésében: ha barnább, mint a többi tészta, nagy valószínűséggel kivehetjük a sütőből a tepsit.

Én szeretem négyzetekre vágni, talán azért, mert anyósom konzekvensen rombuszokra vágja az övét:)

*nyáron, amikor sok citrom fogy, mielőtt kicsavarnám, a jól megmosott citrom héját lereszelem, gyorsan beteszem a mélyhűtőbe, vagy ha olyanom van, akkor cukorral rétegezve egy befőttesüvegbe, aztán a hűtőbe)