Szilvásgombóc

Nagy kedvenc nálunk. Nagyanyám, a drága, zseniálisan készítette, látom magam előtt, ahogy az ezeréves gyúródeszka fölé hajolva dolgozza a tésztát, majd a keskeny pengéjű, fanyelű késsel szabályos négyzetekre darabolja nyújtás után. Akkor se értettem, és sajnos ma, több évtized elteltével se sikerült rájönnöm a titokra, hogyan volt képes minden tésztát - legyen szó gombócról vagy levestésztáról, esetleg pitéről - olyan mértani pontosságúra nyújtani és vágni, mint ahogy tette. Éveken át csodájára jártak anyám kollégái a levestésztájának, amiből rengeteget gyúrt, volt olyan, hogy anyám 10 kilót is vitt be a munkahelyére, nagyanyám ezzel egészítette ki nyugdíját. Az is megérne egy misét, hogyan lehetett, hogy az ő kevéske pénzéből mindig volt tartalék, amit kölcsön tudott adni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ő volt a nagyanyám. Csak ne hiányozna ennyire... Na de térjünk vissza a gombóchoz:

 

Hozzávalók:

1 kg sárga héjú, lisztes krumpli

liszt, amennyit felvesz (ez kb. olyan 20 deka, ha jó fajtájú krumplit vásároltunk)

szilva (mennyisége attól függ, hogy fél vagy egész szemeket tuszkolunk-e a gombócba)

 

Elkészítés: 

A krumplit héjában megfőzöm, még forrón meghámozom forrón  áttöröm, majd hagyom teljesen kihűlni. Közben a szilvák kimagozódnak, félbe vágódnak. Amikor a krumpli már hideg, elkezdjük adagolni hozzá a lisztet, mindig keveset, nehogy elrontsuk az arányokat. A tészta akkor jó, ha már rugalmasan lehet gyúrni, nem morzsálódik, szép sima. Lisztezett deszkán kinyújtjuk olyan 2 mm vékonyra, négyzeteket vágunk belőle, és bebugyoláljuk vele a szilvákat, amiknek közepébe egy kis fahéjas kristálycukrot teszünk, el nem rontja, az biztos. Gombócot formálunk a tésztából, és egy nagy lábasban, lobogva fővő vízben kb. 6-7 darabonként megfőzzük. Nem kell neki sok idő, csak amíg feljön a víz tetejére. A nyers gombócokkal ne sokat tojózzunk, mert a krumplis tészta hajlamos az állás során megpuhulni. A gombócokat pirított zsemlemorzsába szedjük, rázogatva eloszlatjuk felületükön a prézlit, majd tálaljuk. Fahéjas porcukor jár hozzá.

Kategóriák

tészta

Komment

Eddig 2 komment érkezett

  1. stocky:
    2008. 08. 14. 8:04

    Szilvásgómbóc másképpen.

    Mindenki aki szokott gombócot főzni találkozott már azzal a problémával, hogy ha nem megfelelő a krumli, vagy a liszt, vagy sokáig pihen a kész tészta, akkor folyóssá válik, kezelhetetlen lesz, több liszt hozzáadása pedig keménnyé teszi a kész gombócot, ami így már nem az igazi.
    Győzött a lustaságom, s kissé változtattam a munkafolyamaton, az elkészítési módon.

    A tészta hagyományos módon készül, héjában főtt krumplit összetöröm, kis sóval, tojással, liszttel elkeverem egy tálban, amíg megfelelő sűrűsségű tésztát nem kapok, majd gombócnyi darabokat szakítok belőle, meglapítgatom, fahéjjas cukorral megszórt szilvát helyezek bele, s megformázom.
    Itt következik a csavar:
    Megforgatom zsemlemorzsában, s forró olajban, olajsütőben kisütöm.
    Tállalásnál fahéjjas porcukorral meghintem, vagy tejfölben elkevert fahéjjas cukorral meglocsolom.

    Ezzel a módszerrel, nem kell küszködni a tésztanyújtással, külön zsemlemorzsapirítással, ergo kevesebbet kell mosogatni is, kifejezetten laza puha lesz a tészta az elkészítés után.

    Jó étvágyat!

  2. Éva:
    2008. 08. 14. 10:01

    Feltaláltad a szilvás krokettet!:) Az ötlet egyébként nem rossz, de én maradok a bevált módszernél. Pontosabban nem is a módszer, ami vonz, hanem a végeredmény, amitől ez a sült verzió biztos nagyon különbözik. A tésztát egyébként én se nyújtogatom, csak úgy áta-botában, ha kilyukad valahol, befoltozom, szóval ezzel nincs olyan sok macera.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006