2006. október
Csirkebecsinált leves
Hozzávalók:
1 kg csirkehús (lehet szárnya, háta, csirkemell csont, bármi)
leveszöldség csinos darabokra hasgatva
karfiol, zöldborsó, karalábé igény és idény szerint
zöldpetrezselyem
2 tyúkhúsleves kocka
só, bors
Elkészítés:
A zöldségeket felaprítjuk, kicsi zsiradékon, sóval, időnként pici víz hozzáadásával elkezdjük párolni. Közben egy másik edényben feltesszük főni a csirke alkatrészeket, magyarul alaplét készítünk kicsi sóval, esetleg egy kis fej vöröshagymával, de ez el is hagyható. Amikor a zöldségek többé-kevésbé puhák (inkább kevésbé legyenek azok, mint hogy szétfőjenek), felöntöm őket az alaplével, beleteszem a két leveskockát és készre főzöm a levest. Az utolsó pillanatokban hozzáadok két csomag apróra kaszabolt petrezselyem zöldet. Csigatésztával, cérnametélttel tálalom. Aki szereti a főtt csirkehúst, természetesen azt is kap a tányérjába.
Fehércsokis finomság
Az alapötlet Chili&Vaniliáé, az arányokon változtattam némileg.
Hozzávalók:
30 dkg babapiskóta
3 dl tej
1 dl Baileys (nekem kivételesen nem volt itthon, állítom, nem okozott maradandó lelki károsodást egyikünknek sem a hiánya)
5 dkg cukor +1 csomag bourbon vaníliával ízesített cukor
50dkg mascarpone (szobahőmérséleten)
10 dkg fehér csokoládé
2 tojás
2 ek kristálycukor
a díszítéshez fehércsoki forgács
Elkészítés:
A tojások sárgáját a kristálycukorral fehéredésig keverem. (Ilyenkor roppantul meggyorsítja a munkát egy géperejű készség használata.) Majd társítom a szobahőmérsékletű mascarpone sajtot. Igaza van C&V-nak, a szobahőmérséklet tényleg nagyon fontos, ez a titka a csomómentes krémnek. A fehércsokit vízgőz fölött felolvasztom és ő is mehet a krémhez. A tojás fehérjét habbá verem, és nem gördítek akadályt az útjába, amikor ő is a krém alkotóeleme kíván lenni. A tejet ( az eredeti recept szerint meleg tejet, szerintem pont mindegy a tej hőmérséklete) a a vaníliás cukorral elkeverem, ebbe mártogatom a babapiskótákat. Ha s amennyiben van otthon likőrünk, ekkor keverjük a tejhez. Ha nincs otthon likőrünk, ezen a ponton szomorkodunk egy keveset, de aztán optimista tekintetünket a jövőbe vetve haladunk tovább a lenini úton: egy csinos - lehetőleg átlátszó, hogy az esztétikumnak is adjunk - tálba lerakunk egy sor mártott babapiskótát, erre egy réteg krémet kenünk, újra piskóta következik, újra krémezünk, és így tovább, és így tovább, boldogan élnek, amíg meg nem halnak, amíg a hozzávalókból tart. Néhány órát a hűtőben tartjuk az elkészült csodát. Díszíteni kiválóan lehet mindenféle ötletességet bevetve, de nem érdemes, mert gyakorlatilag a vendégek már a látványtól is lázba jönnek, vadul kikapják kezünkből a tányért, és marhára nem érdekli őket a díszítés.
My dear Moulinex
Csodák csodájára találtam a gúgliban egy fotót az én legeslegkedvesebb konyhaeszközömről. Mindenképpen meg akartam mutatni, de gondoltam, mielőtt nekiállok magam lefotózni, csak belelapozok a világhálóba. Bár a fotó készítője valamilyen általam ismeretlen okból kifolyólag egy discoballt biggyesztett a gép tetejére, én ezt levágtam róla. Nos, az éppenkereken 24 és fél éves gépről azt kell tudni, hogy állandó használatban van, a legcsekélyebb hiba sem jelentkezik nála - na jó, a habverője az első használatkor használhatatlanra tört, de szegényt már el is felejtettük, olyan rég élünk nélküle -, s noha nem dizájnos, mint mai társai, semmiért el nem cserélném. Majdnem azt mondtam, szív, szuszog, segget nyal, hó végén kölcsönad, de nem, sajnos ez utóbbi funkcióval nem rendelkezik, de az összes többivel gyakorlatilag igen. Reszel, aprít, kaszabol, darál, mint a parancsolat. Örök hálám érte a Moulinex tervezőinek.
Tócsni
Hozzávalók:
1 kg krumpli nyersen, reszelve
2 tojás
reszelt vöröshagyma
só, bors
liszt, mennyiségét nehéz meghatározni, a krumpli minőségétől függ
Elkészítés:
A krumplit finomra reszeljük (nem jó, ha túl szálasra sikerül, mert ezek a szálak ki fognak lógni a masszából, a zsiradékban pillanatok alatt feketére égnek, miközben a lepények belseje még nyers), összekeverjük a többi hozzávalóval. Forró zsiradékba téve egy villával ellapítgatjuk, pirosra sütjük. Tejföllel tálaljuk. Királyság!
* Ha jól emlékszem, úgy öt éve lehetett, amikor szilveszter előtt két nappal tócsni-partit hirdettem egy chates társaságnak. Három serpenyőben sült a cucc tizenvalahány ember részére. Utána hetekig tócsnival álmodtam:)
Fejtett bab leves
Jó étel. Legszívesebben nyáron főzöm, olyankor nemigen teszek bele füstölt húst és - dacolva a meleggel - tejföllel habarom be, kockáztatva a hamarabbi megromlást. Igy ősszel már a fokhagymás rántásos figura megy, és nem sértődünk meg, ha kerül bele egy kis oldalas, tarja, persze csak az íze kedvéért.
Hozzávalók:
1/2 kg fejtett bab (mostanában preferáljuk az apróbb szemű fajtákat)
a szokásos leveszöldség, zeller feltétlenül
1 fej vöröshagyma egészben
1 duci gerezd fokhagyma
2-3 babérlevél
só, pirospaprika
Elkészítés:
Beleteszem a kuktába a babot, a zöldségeket, a füstölt húst, a babérlevelet, sót, és nekiállok főzni. A mai csodakukták korában - nekem is van egy csodajó Ufesa - nem kell ennek több 10 percnél. Ekkor kinyitom a kuktát, ellenőrzöm a zöldségek állapotát, berántom a levest a fokhagymás, pirospaprikás rántással, kiforralom. Külön szoktam kifőzni a csipetkét, mert nem szeretem, ha orvul megissza az összes levest előlünk. Csipetke: Egy ekkora adag leveshez kb. 8-10 deka lisztből készül, 1 tojással. Jó keményre kell gyúrni a tésztát, ha kell, még és még lisztet adagolva hozzá. Amikor már atomos, bele kell csipkedni a forrásban lévő folyadékba, lett légyen az akár maga a leves, akár külön víz. Néhány percnyi forralás után leszűrhető, felhasználható. Megkóstolni egyet mindig érdemes, nehogy lyukra fussunk, és a leves kanalazásakor derüljön ki, hogy a csipetke bizony kissé nyers maradt.
Zsemle
Ünnep van, kicsit meglassul ilyenkor az ember élete, itt az idő a gyönyörű őszi reggelen valami finommal előállni. Zsemlét sütök reggelire. Mióta megvan a kenyérsütő gépem, ez igazán nem probléma. Ime a recept:
Hozzávalók:
2,5 dl víz
1 tojás
2,5 dkg vaj olvasztva
45 dkg finomliszt
1 teáskanál só
1 evőkanál cukor
1 csomag szárított élesztő
A fenti anyagokat a felsorolás sorrendjében a gépbe teszem, dagasztó programon összedolgoztatom (ha nincs erre másfél órám, akkor persze kézzel is megcselekedhető a dolog, bár a gép másfél órájában a kelesztés is benne van), amikor megkelt, kisodrom. Kb. 12 zsemle lesz ebből az adagból. Megformázom őket, kicsit bevágom, levizezem a tetejüket, díszítem szezámmaggal, lenmaggal, esetleg dinsztelt hagymával. Kb. 180 fokos sütőben kap 15-20 percet. A legnehezebb feladat a folyamatban a család megakadályozása abban, hogy rávessék magukat a tűzforró süteményekre.
Vége a nyárnak
Tegnap leszüreteltem "kertem" minden bazsalikomját: jó nagy marékkal lett. Egy-két levélkét még hagytam a tövön mutatóban, hátha a héten megkívánom még a capreset - egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt! -, de szomorúan konstatáltam, hogy bizony, vége a nyárnak. A rozmaringot is bemenekítem a konyhába, ami egyet jelent azzal, hogy egy-két héten belül elpusztul. És megint kezdődik a szomorú időszak: hajsza a szupermarketekben bazsalikom és rozmaring után, ha az ember valami finomat szeretne enni. Pestora valónyit összevadászni még csak lehet, de kifizetni...:( Úgyhogy nincs más hátra, mint mától megint várni a nyarat szánkban a tegnap esti pestos spagetti emlékével...
Naan
Azt írtam ma valahol viccesen: "á, úgyse sütsz jobb naant, mint én", ennek kapcsán igény merült fel a naan receptére. Amikor először sütöttem ilyet csirke curry-hez, sokat keresgéltem a neten, találtam is nagyon sok - eltérő - receptet, aztán rájöttem: a legegyszerűbb a legjobb. Ezért aztán az én naanom így készül:
Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 zacskó szárított élesztő (én Oetkert használok)
ízlés szerint só, úgy kávéskanálnyi talán
1 pohár natúr joghurt
langyos víz
Elkészítése:
Összegyúrjuk a hozzávalókat, a langyos vizet úgy adagoljuk, hogy mindig csak keveset adjunk a tésztához, nehogy túl lágy legyen a massza. Dolgozzuk ki emberesen, majd tegyük félre kelni. Ezután a kelt tésztáknál - többé-kevésbé - szokásos módon járjunk el: gyúrjuk át újra a tésztát, formáljuk a kellő vastagságúra és alakúra, majd hagyjuk még kis ideig kelni. Ezután száraz vasserpenyőben - persze, csak ha rendelkezünk ilyennel, ennek híján jó állapotú teflonban - a közepesnél kicsit erősebb lángon süssük aránybarnára a kenyereket. (Legközelebb megpróbálom sütőben, hátha kevésbé lesz büdös a lakásban utána.)
Jól megfogtam:)
Múlt héten végre alkalmam nyílt Váncsa Pista remek szakácskönyvét dedikáltatni. Amíg Pista aláírt, én kérdezgettem, hol szerzi be az alapanyagokat, amik között sok - sajnos nálunk - egzotikusnak számító is van. Azt mondta erre, hogy ma már mindent be lehet szerezni, mindent! Bizonyos helyzetekben, bizonyos embereknek nem szeretek ellentmondani, de megszólalt bennem a kisördög, gyorsan végigpörgettem fejben, milyen alapanyagok okoznak nekem gondot beszerzésileg, és előálltam a kérdéssel: - Na jó, akkor hol veszel például corizot? Mire ő felhúzta a szemöldökét, felnézett a plafonra, hogyaszongya: - Hát jó, most megfogtál.... corizot éppen sehol, azt nem lehet nálunk kapni:)
Jobban örültem volna, ha nem fogom meg, viszont tud egy tuti beszerző helyet.
Gyümölcstorta
Hozzávalók:
egy kész gyümölcstorta alap
főzhető pudingpor
gyümölcs
tortazselé
díszítéshez tejszínhab
Elkészítés:
A világ legegyszerűbb desszertje. Eldöntjük, milyen gyümölccsel akarjuk elkészíteni, ehhez választunk egy ízben harmonizáló pudingot. (A vaníliás gyakorlatilag minden gyümölcshöz jó; eperhez, málnához az epres ízűt szoktam választani, de a grízes pudingot is szeretem: mondtam, hogy roppant egyszerű!:) A zacskón lévő utasítás szerint megfőzzük a pudingot, kavargatjuk, hogy ne bőrösödjön meg a teteje. Ebbe a munkafázisba bátran bevonhatjuk a gyerekeket is, és amíg ők kevergetnek, mi feldarabolhatjuk a gyümölcsöt. Kockára, szeletre, golyóbisra, cikkekre - ahogy tetszik. Akár egy fajtából készítjük, akár többféléből, hamar megvagyunk vele. A pudingot ráöntjük a piskótára - akár melegen is, nem probléma -, tetejére halmozzuk, rakosgatjuk, művészkedjük a gyümölcsöt, ráöntjük a szintén utasítás szerint felfőzött tortazselét, és már mehet is a hűtőbe. A díszítésnél - is - kiélhetjük a fantáziánkat. Amint a fenti kép bizonyítja, az enyém ma reggel roppant szegényesnek bizonyult. De az vesse rám az első követ, aki reggel 6-kor ennél cifrábbra érez késztetést:)
Felfedezés
Mindig tudtam, hogy a Nagycsarnok-béli Ázsia bolt remek hely, ma ismét meggyőződtem erről, amikor szisztematikusan végignéztem a polcokat a GoodFood-könyv apropóján. No kérem szépen: láttam szirupban eltett gyömbért (830 forint, córesz okán most kihagytam), találtam pappadamot, amiről pedig meg voltam győződve, hogy széles e hazában nem lelhető fel, curry paszta csak nagy üveggel volt, amire nem volt szükségem, kivárom a kisüvegest, de dícséretes, hogy tartanak (jó, tudom, ez ázsiai boltban olyan, mint nekünk, magyaroknak a piros arany krém). Beugrott még a kosárba őrült koriander, római kömény, sáfrányos szeklice, indiai fűszer, vettem gyömbért, darabolt paradicsomot, kapri bogyót, kuszkuszt (holnap az lesz az ebéd, alig várom), mangó chutney-t, fájó szívvel ott hagytam a mangetou-t (értelmes magyarázat nincs rá, hiszen holnap nyugodtan csinálhatnék egy hoisin szószos csirkét, abba pont jó lenne...), magammal rántottam ellenben némi fenyőmagot... szóval most boldog vagyok. És végre, kaptam gyönyörű lila fügét is, mert megérdemlem:)
Hoisin szószos csirke kesudióval
Bizonyos hatásokra mostanában több szakácskönyvet veszek a kezembe, sőt, sajnálatos módon némelyek gyakran tovább vándorolnak a kezemből a kosaramba is, ezzel több síkon kárt okozva nekem, úgymint: pénztárca karcsúsítás, ezzel párhuzamosan sok idő eltöltése a receptek áttanulmányozásával, megfőzésével, még párhuzamosabban fenéknek az ő növekedésével, és így tovább, és így tovább. Bár mi tagadás, színészi képességeim ellenben fejlődnek: már Blaha Lujzát meghazudtoló tehetséggel vagyok képes ártatlanul, alulról felfelé rezgő szempillákkal elrebegni: ugyan szivem, de hát ez már régen megvan! (Minő pech, hogy ezt a trükköt az illetékes jó ideje ismeri ruha-ügyben...)
Az a gyűjtemény, amiből most fogok idézni, igazi ugrás volt úgymond a sötétbe, mert neten rendeltem a könyvet, gyakorlatilag semmit nem tudtam róla a csábító címén kívül: 101 fűszeres és csípős étel. Ahogy ma belelapoztam, nem okozott csalódást, bár van egy-két recept, ami felől megkérdezném a magyar szerkesztőt, hogy ugyan-vajon miért szerkesztette be azt a receptet, amiben olyan hozzávalók vannak, amit nemhogy ritkán lehet kapni Magyarországon, de soha, egyáltalán, sehol. No de sebaj, majd a bizonyos hatásokat kifejtő kolleginákat megdolgoztatjuk a világnak arról a szerencsésebbik feléről. Úgyhogy: nemisbéka reszkess, fakanál egyszer majd kérni fog tőled valamit (mondjuk szirupban eltett gyömbért, készen kapható jamaikai gyümölcstortát, ilyeneket:)
Hozzávalók:
1 piros húsú paprika kimagozva, feldarabolva
2 csirkemell filé, ugyanakkora darabokra aprítva, mint a paprika
1 kis fej vöröshagyma, nagyobb darabokra vágva
4 evőkanál hoisin szósz (nagy kedvencem)
2 fej pak choi (szerény véleményem szerint helyettesíthető kínai kellel, ha tévednék, szóljatok rám)
maroknyi (nagy maroknyi legyen, én úgy szeretem, és legalább főzés közben is lehet kóstolgatni) sós kesudió
rizs vagy tészta köretnek
Elkészítés:
Forgassuk össze a hozzávalókat - a pak choi és a kesu kivételével - egy nagy tálban, adjunk hozzá 3 evőkanál vizet, kevergessük kitartóan, amíg a szósz mindent egyenletesen bevon. Öntsük át lapos mikrotálba, a szószt csorgassuk rá, ne vesszen kárba belőle semmi. Fedjük be a tálat fóliával, kicsit szúrkáljuk meg, majd nagy teljesítményen adjunk neki 2 percet. Ezután fólia levesz, pak choi, amit hosszában elnegyedeltünk, hozzáad, összekever, lefóliáz, újra kilyukaszt, mikróba vissza 7 percre. Végül óvatosan szedjük le a fóliát, ha a kicsapó gőzzel netán eddig nem égettük cafatossá a kezünket, ezután se tegyük. Keverjük az ételhez a kesut. Mehet a tál az asztalra, mellé a köret, és kész is.
Apró személyes megjegyzés: én biztosan wokban fogom megcsinálni, nincs annál jobb!
Forrás: BBC Good Food Magazin
Csicseriborsó fasírt, leánykori nevén falafel
Nagy kedvenc volt mifelénk, népszerűsége a tavaly nyári jordániai látogatás után (ahol is naponta ettünk ilyet) zuhanásszerűen csökkent, azóta próbál visszakapszkodni a toplista legalább alsó harmadába.
Hozzávalók:
35 dkg csicseriborsó 
2 szelet sötét rozskenyér
2 tojás
2 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
zsemlemorzsa
olaj
só
bors
pirospaprika
1 csokor petrezselyem
1 babérlevél
Elkészítés:
A borsót egy éjszakára hideg vízbe áztatjuk, másnap friss vízben egy babérlevéllel és az egyik hagymával félpuhára főzzük, ekkor sózzuk. Ha megfőtt, lecsöpögtetjük, ledaráljuk. A vízbe áztatott kenyeret alaposan kinyomkodjuk, összekeverjük a borsókrémmel, tojással, a másik hagymával, amit lereszelünk, valamint a zúzott fokhagymával. Sóval, borssal, pici pirospaprikával, petrezselyemmel ízesítjük. A masszából kis gombócokat formálunk, zsemlemorzsába forgatjuk, bő, forró olajban kisütjük.
Tálalhatjuk fasírtként, burgonyával, salátával, mi jobban szeretjük pitában, salátával, ízesített joghurttal meglocsolva, enyhén csípősen.
Túrótorta
Hozzávalók:
1/2 kg túró
2 dl tej
5 evőkanál cukor
2,5 dkg zselatin
3-4 dl tejszín
citromhéj
gyümölcsök apróra darabolva
Elkészítés:
A túrót a tejjel, a cukorral és a zselatinnal és a (sok) citromhéjjal összekeverjük, sőt mi több, ha van (k)gépünk hozzá, turmixoljuk, hogy minél egyneműbb masszát kapjunk. Ennek utána szelíd tűzön felfőzzük, de nem forraljuk, csak épp első rottyanásig visszük el a folyamatot. Hozzákeverjük a tejszínt, és a meglehetősen lötyögős masszát formába töltjük. Aggodalmunkat, miszerint ebből az életben nem lesz torta, sikeresen elnyomjuk, ezenközben kedvenc gyümölcsünket aprózzuk a torta tetejére. (Ha van kedvünk, önthetünk rá tortazselét, szebb lesz a látvány, bár sokáig nem lesz alkalma a tortának tetszelegni az asztalon...) Végül pedig jó néhány órára beküldjük a cuccot a hűtőbe, ellenállunk a kényszernek, hogy percenként meglötyögtessük, meggyőződvén arról, hogy megszilárdult-e már (igen, megszilárdult, ezért ne nyitogassuk a fridzsidert), majd alkalom adtán felszeleteljük, tányérra tesszük, meg se halljuk a sürgetést (jaj, anya, nem kell tányér, jó lesz a formából is!), és elégedetten hátradőlünk.
