Diós puszedli

Jön a karácsony, lassan elkezdhetjük összeszedni azokat a recepteket, amiket ki akarunk próbálni, hogy aztán a fa alatt elkápráztassuk kis családunkat. Ime egy ilyen, amit a hétvégén kipróbálok:

Hozzávalók:

25 dkg vaj

10 dkg porcukor

7,5 dkg liszt

25 dkg ételkeményítő

2 evőkanál kakaó

1 evőkanál porcukor

1-1 teáskanál fahéj és őrölt kardamom

a díszítéshez dió

Elkészítés:

A vajat habosra keverjük, majd fokozatosan hozzáadjuk az összes többi hozzávalót. Evőkanálnyi mennyiséget veszünk a tenyerünkbe, gombóccá formáljuk, és vagy elrejtjük a gombócban a diódarabokat, vagy a tetejébe nyomjuk. Én az utóbbi megoldást javaslom, hogy ne kelljen mindenkinek elmagyarázni, hogy óvatosan harapjon a puszedliba, mert beletörhet a foga a kalandba, arról nem beszélve, hogy ezzel megspórolhatjuk magunknak, hogy kártérítési igénnyel lépjenek fel velünk szemben (lásd még: fogorvosi számla kiegyenlítése)*

180 fokos sütőben 15-20 percig sütjük a puszedliket.

* Három éve nyáron történt. Jártam az országot egy rendezvénysorozattal. Különböző helyszíneken egésznapos programot adtunk a város lakóinak, nagy sikerrel. Drága kollégám, aki a színpadról izzította a népeket, remekül tette a dolgát: a nyár végére országszerte ismert volt a neve széles e hazában. Hogy is ne, mikor szívvel-lélekkel azon volt, hogy a közönséget minél jobb hangulatba hozza? Ennek érdekében mindent megtett, többek között azt is, hogy apró ajándékokat dobált a tömegbe. Volt az ajándékok között keménycukorka is, amiket főleg a gyerekeknek tartogatott. Ment a műsor a maga medrében, mígnem az egyik biztonsági őr odajön hozzám, hogy van itt a kordonnál egy hölgy, aki igen erősen sír, és mindenáron beszélni akar valakivel a stábból. Nekem jutott a megtisztelő feladat. Jön a nő, tényleg sír, fogja a száját, magyaráz valamit nagyon, de egy árva szót nem értek belőle. Mondom neki: jóasszony, vegye el a kezét a szája elől, nem értek egy büdös szót se. Na, mikor eleget tett a kérésemnek, rögtön világos lett minden: a mi Sanyink a nagy közönségizzításban nekiállt cukrot dobálni - ha sikítasz, dobom! -, mígnem egy jól sikerült mozdulattal - és a cukorral főleg - kiverte a drága asszony egyik fogát. De nem akárhogy ám, tisztességes munkát végzett! Mondjuk akkora távolságból, akkora erővel, pont akkorára tátott szájjal simán... Először nagyon kellett röhögnöm, de aztán átéreztem a nő fájdalmát - most köhöltöhöttem fogohorvohosra ehegy vagyohont! -, így aztán jegyzőkönyvet vettünk fel, és a cég kifizette a fogpótlást. ..

Átmenetileg

elvesztettem az érdeklődésemet a főzés iránt. Annyira leköt a másfajta alkotás, hogy erre már nem marad energiám. Tegnap átlapoztam egy-két szakácskönyvemet, hátha megjön az ihlet - de nem -, és azon például konkrétan elcsodálkoztam, hogy ad 1. van egy távol-keleti recepteket tartalmazó színes-szagos könyvem, amire nem is emlékeztem, ad 2. hogy vajon mi a fenének vettem meg, amikor egyetlen árva receptecske sincs benne, ami földi halandó számára elkészíthető lenne. Úgyhogy ezt a könyvet becsukván elővettem a mélyhűtőből egy adag fagyasztott bablevest, felhívtam családtagjaim figyelmét a puha kenyér fantasztikus ízére, és ennyiben hagytam a dolgot...

Diplomata puding

Hozzávalók:

5 dkg babapiskóta

20 dkg bármilyen fajta, tisztított és apróra darabolt gyümölcs (vagy befőtt)

4 tojás sárgája

15 dkg cukor

2 dl tejszín

4 dl tej

1 púpozott evőkanál zselatinpor

2 evőkanál rum

a tetejére kevés gyümölcs és tejszínhab

Elkészítés: 

A babapiskótát apróra tördeljük, és 1 dl tejjel összeöntött rummal meglocsoljuk. Jól átforgatjuk, hogy a tészta átnedvesedhessen. A tojássárgákat a cukorral fehéredésig keverjük, majd a megmaradt tejet apránként hozzákeverjük, és kis lángon, folyamatosan kevergetve, éppen csak egy pillanatig forraljuk. Hagyjuk kihűlni, közben is kevergetjük. A zselatint 1 dl hideg vízbe szórjuk, és 10 percnyi áztatás után kis lángon, kevergetve folyékonyra feloldjuk. A tejszínből kemény habot verünk, és óvatosan összekeverjük a tojásos krémmel, valamint a zselatinnal. Négy mély kompótos tálkát kibélelünk folpack fóliával, belekanalazzuk a habos puding felét, erre rászórjuk a gyümölcsöt és az áztatott piskótát, majd beborítjuk a megmaradt pudinggal. Befedve a hűtőszekrényben megdermesztjük. Tálalás előtt tálkákra borítjuk, és kevés gyümölccsel (esetleg tejszínhabbal) feldíszítjük.

Forrás: www.kekfenyetterem.hu

Töltött cukkini

Valahogy elkerülte a figyelmemet kivételesen, hogy a hétvégén főzni kellene, legalábbis vasárnap mindenképpen meg kell etetni két éhes szájat, a magaméról nem is beszélve. Körülnéztem a hűtőben, az alábbiakban látható a végeredmény:

Hozzávalók:

2-3 cukkini

40 dkg darált hús

két marék rizs

1 tojás

1 fej vöröshagyma apróra vágva

paradicsom, paprika

só, bors, pici majoranna

Elkészítés:

A darált húsból a megszokott módon hagymán, paprikával, paradicsommal, pirospaprikával ízesítve pörköltalapot készítek, ráteszem a darált húst, sózom, majorannázom, fehéredésig pirítom. Ezt követően a kuktában kap 8-10 percet. Utána hozzáadom a rizst, öntök rá annyi vizet, amennyit a rizs beszívhat, visszazárom a kuktát és készre párolom a dolgot, ami valójában ugyebár rizses hús. Közben csinos hengerekre vágom a cukkinit, lehetőleg egyforma darabokat nyesve belőle. Közepét úgy vájom ki, hogy azért egy vékonyka réteg maradjon a talpánál. Az üreget sózom, borsozom, majd megtöltöm a kész rizses-húsos masszával. Némi tejfölt sózok, borsozok, elkeverek benne egy tojás sárgáját, ezzel nyakon öntöm a cukkiniket, forró sütőben megsütöm őket.

Indiai lakoma

Hetek óta nagy a sürgés-forgás itthon, készülnek karácsonyra a különböző eladni való tárgyak: dobozok, üvegórák, üvegképek, mikor mi. Ezért aztán ritkán van időm főzni, magyarán a család egy ideje rideg tartáson van. Ma került szusszanásnyi idő a teendők áradatában, így elvittem a páromat ebédelni, elvégre igazán kiérdemelte. De hogy nekem is jó legyen, india étterembe mentünk. Én kísérletezőbb vagyok mindenben a kulináris élvezetekben is, de az india konyhát ő is szereti, legalábbis azt a keveset, amit ebből a műfajból kóstolt, kedvelte nagyon. Választásom a Salaam Bombay-re esett, és nem bántuk meg, de mennyire, hogy nem!

Az étterem maga remek helyen lenne, ha nem kellene megküzdeni még szombat kora délután is a parkolás fájdalmával. A berendezés elegáns, de nem annyira, hogy feszengeni kelljen benne. Az asztalra kerülő tárgyak is roppant stílusosak, egyszerűek, egyszerűségükben mégis csodaszépek. Kellemes, halk zene szól, a pincér szolgálatkész, párom kis tanácstalanságát látva azonnal segítséget ajánl, végül boldogulunk a választással egyedül is. Első gondolatom persze előételnek a samosa, aztán meglátom az "erdei gomba fokhagymás sajtkrémmel töltve" izgalmas nevet viselő előételt és arra esik a választásom. Bár a sajtkrémet nemigen fedeztem fel benne, akármivel töltötték is meg, jól sikerült a kompozíció. Mert kompozíció volt a javából: négy hajszálra egyforma méretű, egyöntetűen aranybarnára sütött (panírozott) gomba kellette magát a tányéron, durvára reszelt répa és káposzta ágyon, középen egy tálkában zöld szósz, alighanem korianderből. És a tányérka, amin az egész tálaltatott, rövid időre felhorgasztotta bennem a kleptománt... Emberem zöldségkrém levest evett, az is nagyon korrektre sikerült, bár csak egy kanállal kóstoltam meg, hiszen vártak engem az én gombácskáim. Főételnek chicken tikkát választottam - örök kedvenc - rotival, az uram szintén csirkét curry ízesítéssel, sáfrányos rizzsel. A tálalás megint nagyon kedvemre való volt: fa alapon érkeztek a tányérok, de a fém tányérokat valami melegítette alulról, mert sokáig hallottam a kellemesen sercegő hangot, ahogy melegedett az étel folyamatosan. Csodaszépen elrendezett húsdarabok, szemet gyönyörködtető köret, szósz, és bár első látásra nem tűnt soknak a mennyiség, én a magam részéről nem bírtam legyűrni, és életem párja is igencsak megküzdött a feladattal. Az első és egyetlen csalódás a desszertnél ért, mangó kulfit választottam, nos, az számomra fura volt - semmiképp nem mangóízű sajnos -, az állagától is idegenkedtem, fura kásás parféra hajazott. A másik desszert - tojáslikőr fagylalt mogyorós csokifagyiban, kakaóval borítva - azonban fantasztikusnak bizonyult. A számla hogy úgy mondjam, kissé borsosra sikeredett, de egy pillanatig sem bántuk. Biztosnak látszik, hogy hétvégi ebédjeinket nem itt fogjuk elkölteni - sajnos -, de egy-egy kulináris kirándulásra még visszajövünk. Mert megérdemeljük.

Töltött karaj

Karácsony közeledtével jól jöhet egy ilyen recept... Vagy bármikor máskor.

Hozzávalók:

80 dkg kicsontozott sertés rövidkaraj

15-15 dkg őszibarack, alma, szilva, érett körte

4 dkg vaj

1 tojás

2 evőkanál zsemlemorzsa

só

gyömbérpor

Elkészítés:

A gyümölcsöket meghámozzuk, kimagvaljuk, kis kockákra vágva összekeverjük a nyers tojással, a zsemlemorzsával, a sóval, gyömbérporral. A kicsontozott karajt hosszában a közepén felszúrjuk, de még jobb, ha már a vásárláskor a hentesre szépen nézve felszúratjuk, a nyílást kitágítjuk, és beletömjük a gyümölcsöket. A húst kívülről megsózzuk, bevajazzuk, és alufóliába csomagolva a sütőben megsütjük. A sülési idő a hús minőségétől függően egy-másfél óra. Végül a fóliát széthajtjuk, és megpirítjuk a pecsenyét. Krumplipürével, krokettel adhatjuk asztalra.

Bajor fasírt

A receptet egy kedves internetes ismerőstől kaptam, szakmájára nézve cukrász az istenadta. A recept remek, könnyen elkészíthető, ajánlom szeretettel.

Hozzávalók:

30 dkg darált hús (bármilyen jó hozzá, beleértve a pulykát is, ami manapság elég népszerű lett, ahogy olvasgatok és nézelődöm a piacon. nálunk sertésből készül)

1 fej vöröshagyma apróra vágva

2 dl tejföl vagy tejszín

1 evőkanál liszt

1 tojás 

fűszerek: só, pirospaprika, majoranna

Elkészítés:

A húst a tojással, sóval, pirospaprikával, majorannával a szokásos módon összegyúrom, apró gombócok formázódnak belőle. Közben az olajon hagymával, némi pirospaprikával szintén a szokásos módon pörkölt alapot készítek, amikor a hagyma megfonnyadt, kb. 2 dl vízzel felengedem, ebbe csobbannak bele a gombóckák.  (Ekkor még a lébe is tehetünk majorannát, és akik nálam jobban szeretik ezt a fűszert, bizonyára tesznek is.) Megsózom, és puhára főzöm benne a húst. Amikor olyan 15 perc elteltével úgy ítélem meg, hogy készen vannak, a lisztből a tejföllel/tejszínnel habarást készítek, behabarom az ételt, forralok rajta egy érintőlegeset, majd boldogan konstatálom, hogy ez a vacsora se tartott tovább 30 percnél. Tarhonyával, nokedlivel, rizzsel, de akár valamilyen tésztával is köríthetem.

"Felejthetetlen" penne

Amikor az ember lánya nehezített pályával találkozik főzés közben... nos, ezt a helyzetet bosszúságként is meg lehet élni, de minek? Fogjuk fel inkább úgy, hogy a váratlan akadályok kreativitásunkat hozzák felszínre, s cselekedjünk ennek megfelelően. (Gondolhatjuk azt is, hogy teher alatt nő a pálma, de én ezt életem egy bizonyos szakaszában annyiszor hallottam, hogy simán ütni tudnék érte.) Mert ugye kipattan az agyból az ötlet: csináljuk meg nemisbéka sült farfalléjét, nem is macerás, minden van otthon hozzá, mi kell még? Aztán hazaérünk, és konstatáljuk, hogy a farfalle elfogyott, de semmi gond, mert penne rigate ellenben van. Ó, hogy nincs a kamrában darabolt paradicsomkonzerv? Sebaj, van házi készítésű sugo, annál jobb úgyse kell. No de amikor azt látjuk, hogy mozarella golyó is csak egy van a kettő helyett, annak már fele se répa tréfa. Ilyenkor életünk szolgálatkész párjára hárul a feladat, hogy szerezzen. Nos, a megszerzéssel nem is volt probléma, de a sajt a boltból valahogy mégse ért haza. Hogy a pénztárnál cövekelt-e le, vagy már a kosárba se került bele - örök titok marad. Igy aztán a vacsora ez lett:

Hozzávalók:

50 dkg penne rigate (vagy bármi más tészta, amit találunk otthon, bár a kockatészta nem egészen ideális, példának okáért)

kb. 0,7 liter saját készítésű paradicsomszósz (vöröshagymával, fűszerekkel, paradicsomból főzve a nyár derekán)

egy gombóc mozarella

némi sonka, apróra vagdalva

1 gerezd fokhagyma

Elkészítés:

A tésztát al dente főzzük, leszűrés után nagy tálba csúsztatjuk, összekeverjük a szósszal, az apróra darabolt fokhagymával, sonkával, elszórjuk benne a sajtdarabkákat, kicsit utánasózzuk, majd jénai tálban 200 fokon sütögetjük kicsinyég. Amikor elolvadt benne a sajt, de még nem száradt ki a tészta (résen kell lenni, az bizonyos), kikapjuk a sütőből, parmezánt reszelünk a tetejére, fiú gyermekünket meggyőzzük róla, hogy a penne pont ugyanabból az anyagból készül, mint a spagetti, úgyhogy micsoda beszéd az, hogy ő a pennét nem szereti, férjünket megpróbáljuk rávenni, hogy ne három felnőtt ember adagját gyűrje magába, és kis sóhajjal nyugtázzuk: ez a nap sem telt el hiába!

:)

Ezt találtam egy blogban, nem azért linkelem be ide, hogy magamat fényezzem áttételesen (de), hanem mert roppant jól szórakoztam a "leves" receptjén:)

Gyros

Az úgy volt, hogy tegnap megkívántam a falafelt. Jártamban-keltemben betértem egy török étterembe, és ettem egy meglehetősen felejthetőt. Az egyetlen pozitívuma az volt, hogy november közepén 18 fokban, egy teraszon ülve ehettem meg. Az étterem mellett találtam egy remek keleti fűszerboltot, ott bevásároltam különböző fűszereket és vettem egy tucat pitát. Ma szavazásra bocsátottam a kérdést itthon, a fiúk azt mondták, inkább gyrost csináljak, ne falafelt, úgyhogy...

Hozzávalók:

fejenként x pita, ahol az x tetszőlegesen változtatható

salátakeverék

csirkemell csíkok

chili szósz

fokhagymás joghurt

Elkészítés:

A csirkemellet nagyon keskeny csíkokra vágom, meglocsolom olajjal, megszórom olyan fűszerekkel, amiket a család szeret. Én most garam masalával, plusz egy ún. indiai fűszerkeverékkel (az Ázsia boltból) és sóval küldtem meg a húst. Állt egy órácskát. Felforrósított serpenyőben mindössze annyi ideig sütöm a húst, amíg fehér színét elveszti, folyamatosan kevergetem, hogy mindenhol érje a hő. Tényleg elég neki másfél-két perc (lásd még kínai konyha), ha tovább sütjük, megkeményedik, és akkor sok idő, amíg olyan állagot érünk el, amit szeretnénk. Amikor elkészült, összeállítjuk a pitákat. Mehet bele a fokhagymás joghurt, a hús, a zöldség, paradicsom szeletek, és ki mit szeret még: majonéz (sic!), chili szósz, bármi más.

Mr. Fakanál főz, avagy az agglegény rántotta dícsérete

Hozzávalók:

1 nagy adag éhség

kb. 2 bögre elhatározás, minél több, annál jobb

némi fantázia

kis rutin

egy feleség, akinek más dolga van

Elkészítés:

A hozzávalókat nagy lendülettel összemixeljük, serpenyőbe öntjük és közepes lángon félkeményre sütjük.

Töltött rántott palacsinta

Fogalmam sincs, melyik kategóriába kéne sorolni ezt a remeket. Gyors vacsorának semmiképp nem nevezném, és bár van benne hús, nem is a húsétel kifejezés jut róla eszembe. No, de nem kell mindent kategóriákba préselni.

Hozzávalók:

12 db ún. sós palacsinta, bár nem készítem sósabbra, mint máskor, és nem teszek bele cukrot, mint máskor se

20-25 dkg főtt, füstölt tarja (córesz esetén felesben párizsi, a jobb minőségűből, ha létezik egyáltalán ilyen)

néhány evőkanál tejföl

só, bors

és a panírozás kellékei

Elkészítés:

Megsütjük a vékony palacsintákat. Legjobban akkor járunk, ha előző nap életünk párja a gyerekeknek ezzel kedveskedett, és vagy sikerült a kölkeket időben elzavarni az asztaltól, vagy rá tudtuk venni az Embert, hogy dupla adagot süssön. De ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor bizony magad uram, ha szolgád nincsen... Előtte, közben, vagy ahogy adódik, ledaráljuk a füstölt tarját (Moulinex forever), és tejföllel, borssal krémet alkotunk belőle. Méghozzá olyan krémet, ami nem folyós, ugyanakkor könnyedén kenhető. Ezzel a krémmel megkenjük a palacsintákat, majd kétoldalt behajtjuk őket, ezután feltekerjük a kis huncutokat. Akkor jó, ha a tekercsek megfelelően strammnak bizonyulván nem akarnak szanaszét bomlani, nyekleni-csuklani, hanem könnyen kezelhetőek, már ami a panírozást illeti. Ekkor így néznek ki:

A szokásos módon panírozunk, majd bő, forró olajban szép barnára sütjük a hengerkéket. Majonézzel szoktam tálalni, elvetemülten nagyétkűek rizst is kaphatnak hozzá, ha nagyon követelőznek. A tölteléken lehet variálni, lehet bele gombakrémet gyártani például, párolt zöldség besamellel kissé megkötve szintén alkalmas lehet tölteléknek, de készíthetjük egyszerűen reszelt sajttal megszórva, vagy bármi más:) Ma jonézes kukoricával körítettem.

Teriyaki csirke

2001-ben ismerkedtem össze ezzel az étellel Amerikában. Az alatt az öt hét alatt, amíg kint voltam, nagyon gyakran ettem, és minden alkalommal arra gondoltam, hogy ha hazajövök, isten tudja, mikor ehetek újra ilyet, sőt, ehetek-e egyáltalán valaha. Aztán itthon elkezdtem keresni a hozzávalókat, és nagyon boldog voltam, amikor nagy kedvencemben, az Ázsia-boltban megláttam, hogy készen is lehet pácot venni. Azóta mindig van itthon a hűtőben. Sajnos teriyaki-imádatommal eléggé magányos vagyok a családban, de hát nem tudják ezek, mi a jó!;-)

Hozzávalók:

3 csirkemell filé (lehet persze kettévágott combból is csinálni, én nem vagyok barátja....)

3 evőkanál világos szójaszósz

3 evőkanál csípős mustár

1 evőkanál barna cukor

fél evőkanál reszelt gyömbér

1 kanál szezámmag

1 kis fej hagyma karikára vágva

1 nagyobbacska fokhagymagerezd

olaj

Elkészítés:

A csirkét vágjuk falatnyi darabokra, a szójaszószt, mustárt, cukrot, gyömbért keverjük össze. Egy kevés olajon pirítsuk meg a hagymákat, mehet rá a hús és a szósz. Összeforgatjuk, majd lefedve puhulásig sütjük az ételt. Ha elkészült, szórhatunk a húsra pirított szezámmagot. Rizzsel isteni!

Káposztás tészta

Ez is nagy kedvenc mifelénk. Úgy értem, az uram és énfelém, mert a gyerekek nem eszik, de a káposztás tészta esetében ritkán vagyok tekintettel erre a mániájukra, inkább Nagyanyám mondását alkalmazom: olyan, mintha hozzátennél!

Hozzávalók:

1 kg fehérkáposzta reszelve

1/2 kg kockatészta

egy evőkanál kristálycukor 

só, bors, olaj

Elkészítés:

Megvesszük a káposztát a piacon, kizárólag reszelve. Itthon megállapítjuk, hogy a fenébe, már megint nem elég apró ez a káposzta, ezért betesszük imádott Moulinex-nkbe, a késes betét használatával még jobban összekaszaboljuk a cuccot. Bőven mért olajon egy evőkanál kristálycukrot karamellizálunk, majd rádobjuk a káposztát. Én nem szoktam előre besózni, nem tudnám okát adni azonkívül, hogy utálom a léből kicsavarni a káposztát. A lábasban sózok, kavarok, morgok, hogy már megint az egész lakás büdös, megint kavarok, borsozok, kavarok, kavarok, kavarok. Amikor a káposzta már puha és itt-ott barnás színt ölt, félreteszem. Kifőzöm a kockatésztát - nagyon megnézem, milyet veszek, mert a rossz minőségű tésztával frankón el lehet rontani az ételt -, ha megpuhult, leszűröm, alaposan lecsöpögtetem és ráöntöm a káposztára. A változatosság kedvéért megint kavarok, újra kavarok, egész addig, amíg a pirított káposzta be nem vonja mindenhol a tésztát. A tányéron még szokott kapni egy-két csavarintásnyi borsot, aztán hajrá, rohamra fel!

Sajtos rúd

Roppant egyszerű recept, különösebb konyhatechnikai jártasságot nem igényel, ellenben remek vendégváró, kicsit unalmas vasárnap délutánokon éppúgy megsüthető hirtelen felindulásból, mint nagy vendégségek előtt sörkorcsolyának. Emlékszem, amikor betette lábát a családi receptúrába, mindenféle kifinomult trükkökkel próbálkoztunk, hogy tökéletesítsük, aztán az idők során rájöttünk: nem szorul tökéletesítésre, minél kevesebbet faxnizunk vele, annál jobb a végeredmény.

Hozzávalók:

25 dkg liszt

25 dkg margarin

25 dkg tehéntúró

1 evőkanál só

fél csomag sütőpor (elhagyható)

Elkészítés:

A hozzávalókat összegyúrjuk (micsoda meglepetés!), egy éjszakán át a hűtőben pihentetjük a tésztát (ez az egyetlen körülmény, ami jelentősen hozzájárul a végeredményhez, ha csak tehetjük, ne hagyjuk ki), majd másnap ujjnyi vastagra nyújtjuk, tetszőleges alakokra vágjuk. Tojássárgájával - esetleg tejföllel vagy tejjel - kenjük a tetejét, forró sütőben sütjük, vigyázva arra, hogy ne barnuljon meg a tészta, mert kiszárad.

Flikkflakkok: a túrót áttörhetjük szitán, nem fogja elrontani a végeredményt. A tehéntúrót keverhetjük juhtúróval, szintén pozitív változást tapasztalhatunk, ha s amennyiben kedveljük a juhtúrót. A tetejét szórhatjuk szezámmaggal, köménnyel, mákkal, lenmaggal, de reszelt sajttal is, meglehetősen sok lehetőség közül választhatunk.