Töltött rántott palacsinta

Fogalmam sincs, melyik kategóriába kéne sorolni ezt a remeket. Gyors vacsorának semmiképp nem nevezném, és bár van benne hús, nem is a húsétel kifejezés jut róla eszembe. No, de nem kell mindent kategóriákba préselni.

Hozzávalók:

12 db ún. sós palacsinta, bár nem készítem sósabbra, mint máskor, és nem teszek bele cukrot, mint máskor se

20-25 dkg főtt, füstölt tarja (córesz esetén felesben párizsi, a jobb minőségűből, ha létezik egyáltalán ilyen)

néhány evőkanál tejföl

só, bors

és a panírozás kellékei

Elkészítés:

Megsütjük a vékony palacsintákat. Legjobban akkor járunk, ha előző nap életünk párja a gyerekeknek ezzel kedveskedett, és vagy sikerült a kölkeket időben elzavarni az asztaltól, vagy rá tudtuk venni az Embert, hogy dupla adagot süssön. De ha nem vagyunk ilyen szerencsések, akkor bizony magad uram, ha szolgád nincsen... Előtte, közben, vagy ahogy adódik, ledaráljuk a füstölt tarját (Moulinex forever), és tejföllel, borssal krémet alkotunk belőle. Méghozzá olyan krémet, ami nem folyós, ugyanakkor könnyedén kenhető. Ezzel a krémmel megkenjük a palacsintákat, majd kétoldalt behajtjuk őket, ezután feltekerjük a kis huncutokat. Akkor jó, ha a tekercsek megfelelően strammnak bizonyulván nem akarnak szanaszét bomlani, nyekleni-csuklani, hanem könnyen kezelhetőek, már ami a panírozást illeti. Ekkor így néznek ki:

A szokásos módon panírozunk, majd bő, forró olajban szép barnára sütjük a hengerkéket. Majonézzel szoktam tálalni, elvetemülten nagyétkűek rizst is kaphatnak hozzá, ha nagyon követelőznek. A tölteléken lehet variálni, lehet bele gombakrémet gyártani például, párolt zöldség besamellel kissé megkötve szintén alkalmas lehet tölteléknek, de készíthetjük egyszerűen reszelt sajttal megszórva, vagy bármi más:) Ma jonézes kukoricával körítettem.