Indiai lakoma

Hetek óta nagy a sürgés-forgás itthon, készülnek karácsonyra a különböző eladni való tárgyak: dobozok, üvegórák, üvegképek, mikor mi. Ezért aztán ritkán van időm főzni, magyarán a család egy ideje rideg tartáson van. Ma került szusszanásnyi idő a teendők áradatában, így elvittem a páromat ebédelni, elvégre igazán kiérdemelte. De hogy nekem is jó legyen, india étterembe mentünk. Én kísérletezőbb vagyok mindenben a kulináris élvezetekben is, de az india konyhát ő is szereti, legalábbis azt a keveset, amit ebből a műfajból kóstolt, kedvelte nagyon. Választásom a Salaam Bombay-re esett, és nem bántuk meg, de mennyire, hogy nem!

Az étterem maga remek helyen lenne, ha nem kellene megküzdeni még szombat kora délután is a parkolás fájdalmával. A berendezés elegáns, de nem annyira, hogy feszengeni kelljen benne. Az asztalra kerülő tárgyak is roppant stílusosak, egyszerűek, egyszerűségükben mégis csodaszépek. Kellemes, halk zene szól, a pincér szolgálatkész, párom kis tanácstalanságát látva azonnal segítséget ajánl, végül boldogulunk a választással egyedül is. Első gondolatom persze előételnek a samosa, aztán meglátom az "erdei gomba fokhagymás sajtkrémmel töltve" izgalmas nevet viselő előételt és arra esik a választásom. Bár a sajtkrémet nemigen fedeztem fel benne, akármivel töltötték is meg, jól sikerült a kompozíció. Mert kompozíció volt a javából: négy hajszálra egyforma méretű, egyöntetűen aranybarnára sütött (panírozott) gomba kellette magát a tányéron, durvára reszelt répa és káposzta ágyon, középen egy tálkában zöld szósz, alighanem korianderből. És a tányérka, amin az egész tálaltatott, rövid időre felhorgasztotta bennem a kleptománt... Emberem zöldségkrém levest evett, az is nagyon korrektre sikerült, bár csak egy kanállal kóstoltam meg, hiszen vártak engem az én gombácskáim. Főételnek chicken tikkát választottam - örök kedvenc - rotival, az uram szintén csirkét curry ízesítéssel, sáfrányos rizzsel. A tálalás megint nagyon kedvemre való volt: fa alapon érkeztek a tányérok, de a fém tányérokat valami melegítette alulról, mert sokáig hallottam a kellemesen sercegő hangot, ahogy melegedett az étel folyamatosan. Csodaszépen elrendezett húsdarabok, szemet gyönyörködtető köret, szósz, és bár első látásra nem tűnt soknak a mennyiség, én a magam részéről nem bírtam legyűrni, és életem párja is igencsak megküzdött a feladattal. Az első és egyetlen csalódás a desszertnél ért, mangó kulfit választottam, nos, az számomra fura volt - semmiképp nem mangóízű sajnos -, az állagától is idegenkedtem, fura kásás parféra hajazott. A másik desszert - tojáslikőr fagylalt mogyorós csokifagyiban, kakaóval borítva - azonban fantasztikusnak bizonyult. A számla hogy úgy mondjam, kissé borsosra sikeredett, de egy pillanatig sem bántuk. Biztosnak látszik, hogy hétvégi ebédjeinket nem itt fogjuk elkölteni - sajnos -, de egy-egy kulináris kirándulásra még visszajövünk. Mert megérdemeljük.