A legfinomabb csokis keksz, amit valaha ettem

Természetesen ez is Chilitől származik. Szerintem az egyik leghűségesebb követője vagyok - a saját érdekemben:)

Hozzávalók:

25 dkg csokoládé (70 %-ostól fölfelé)

3 dkg vaj 

2 egész tojás 

17 dkg cukor

3,5 dkg liszt

egy kávéskanál sütőpor

durvágra vagdosott mandula vagy mogyoró

Elkészítés:

A csokoládét vízgőz fölött felolvasztottam, belekevertem a vajat. Közben a tojásokat fehéredésig kevertem a cukorral, amikor szép habos volt, beleöntöttem a vajas csokoládét, nem tudtam ellenállni a vanília kivonatomnak sem, úgyhogy abból is kapott egy picikét. Egy másik edényben összekevertem a lisztet a sütőporral, hozzáadtam az összevagdalt mogyorót, majd összevegyítettem a száraz és nedves anyagokat. Nem fordítottam különös gondot a keverésre, pikk-pakk megvolt. Sütőpapíron sütöttem, Chili instrukciója tökéletesnek bizonyult: 170 fokon 10-12 percig süssük. A sütőpapírról leszedni azonban csak kihült állapotában érdemes, de hát ki a fene tudta azt megvárni?:)

Olasz omlett

Itt tipródtam dél körül, hogy mit adjak enni a két - kicsit sem éhes - fiúnak, mielőtt elmegyek előszilveszterezni. Sajnos főzni egyáltalán nem volt kedvem, az utóbbi héten főztem eleget, főzzön most már más is. De mivel nem voltam ilyen szerencsés, időhúzásként elmerültem új szakácskönyveimben. A Nélkülözhetetlen tészta c. könyvből merítettem az alapötletet, meglehetősen hozzáigazítva az itthoni készletekhez. Zárójelben jelzem, mit használtam az előírtak helyett.

Hozzávalók 4 főre:

6 tojás

13 dkg sonka (nekem mindössze 5 dkg hajszálvékony speckem volt itthon, még ausztriai beszerzés)

2 csésze főtt fussili vagy csavart tészta (én háromszínű csavart tésztát használtam, kb. 15 dkg-ot)

1 fej hagyma

6 cl tej (az vajon mennyi? én csak meglöttyintettem a dobozt)

3 evőkanál friss parmezán

6 dkg reszelt cheddar (akarom mondani: trappista)

2 evőkanál olívaolaj (nekem kifogyott épp, úgyhogy sima napraforgó olaj)

2 evőkanál friss petrezselyem

1 evőkanál friss bazsalikom (fájdalom, ezt nélkülöznöm kellett minden formájában)

Elkészítés:

Az olaj felén megdinsztelem a hagymát, az utolsó egy percben hozzáadom a sonkát is. Félreteszem. A tojásokat elhabarom a tejjel, hozzáadom a kifőtt tésztát, a parmezánt, a zöldeket, a hagymás sonkát, sózom, borsozom. A maradék kis olajat megforrósítom a serpenyőben, beleöntöm a matériát, és addig sütöm nem túl nagy lángon, amíg a széle meg nem szilárdul.  Tetejét megszórom a cheddarral, majd a serpenyőt beküldöm a grill alá (légkeverést is adtam neki, hadd szokja), és addig sütöm, amíg a sajt rá nem olvad a tetejére. Ne felejtsük el fóliába tekerni a nyelet, bár az én serpenyőm oly kevés ideig tartózodott a szoláriumban sütőben, hogy komoly veszélynek nem volt kitéve.

A kaja isteni, remek ízt ad neki a friss petrezselyem, és szerencse, hogy nem gépsonkát tettem bele, hanem specket, bár a gépsonkára meglehetősen kicsi volt az esély, tekintve, hogy sosem veszek ilyen préselt, kitudjamibőlvan xarokat. Most pedig elhaladok, és feltöltöm kiürült készleteimet, úgy mint olíva, bazsalikom.

Narancskrémes piskótakarika

fotó: Kandikó Judit

Az idei karácsonyi süteményeim favoritja kétségtelenül ez a narancskrémes piskótakarika, aminek alapja Chiliésvaníliától származik. Nekem viszont isteni szerencsém volt, nem kellett linzerkarikát sütnöm, mert a városban jártamban-keltemben a Csokirály nevezetű bűnbarlangban utánam dobáltak valami finomságos cseh piskótakarikát, le se merem írni, két csomagért száz forintot kértek. Volt egy kis félsz bennem, hogy ilyen olcsón jót nem lehet kapni, de hála istennek tévedtem. Még szerencse, hogy hat csomaggal vettem, így később is reprodukálhatom ezt a remek süteményt. Valamennyit változtattam a recepten, no nem olyasmit, ami jelentősen megváltoztatná, mindössze növeltem az amúgy sem alacsony élvezeti értéket némi Cointreau hozzáadásával, mondhatom: nem ártott neki.

Hozzávalók a krémhez:

10 dkg cukor

2 narancs héja

egynek a leve

fél citrom leve

2 egész tojás, valamint 4-nek a sárgája

12 dkg vaj

Elkészítés:

A vaj kivételével minden hozzávalót összekeverek és állandó kevergetés közben mérsékelt tűzön felforralom. Amikor forr, 2-3 részletben hozzáadom a vajat és a Cointreau-t. A krémet kihűtöm, de csak azért, mert ha forrón nyalogatom ki a lábasból, égési sérüléseket szerzek. Vagy az ujjamon, vagy a nyelvemen. Amikor a krém megdermedt, és tegyük fel, maradt még belőle, akkor egy-egy piskóta karikát összeragasztok vele, a tetejére egy pici mézet pöttyentek, erre szórom a díszítésnek szánt szórócukrot, amit nemisbékától kaptam ajándékba, és micccccsoda véletlen, pont passzolt a színe az én narancsos piskótámhoz.

Karácsonyi ajándék a Culinarisból

Örültem neki nagyon. Már a kosár is gyönyörű, amiben lakik a sok finomság, amik a következőek: 2 csomag szépséges színes farfalle, egy üveg pesto, egy üveg gorgonzolás sugo, egy csomag chilis csoki (a legfinomabb, amit eddig ettem), egy üveg feketecseresznye lekvár. És mellé pakoltam még, amit nemisbékától, a Goddestől kaptam: két kis üveg rumos gyömbérlekvárt, öt rúd vaníliát, gyönyörű üvegfiolákban, egy plexi kockányi színes kristálycukrot, valamint moes ajándékát, még egy adag chilis csokit (mert szeretem nagyon), valamint az uramtól kapott mézes barackpálinkát is. És még mondja valaki, hogy nem jó nekem!:)

fotó: Kandikó Judit

Mandulával töltött aszalt szilva csokoládé köntösben

Ezzel a csodával a hugom lepett meg minket, bár biztosítottam róla, hogy ezentúl mindenhol a saját receptemként fogom aposztrofálni ezt a remek édességet:)

Hozzávalók:

x db egész mandula

x db aszalt szilva

étcsokoládé

Elkészítés:

A mandulákat belebújtatjuk az aszalt szilvába, összezárjuk, amennyire lehet, majd olvasztott csokoládéba mártjuk. Ennyi. Az íze pedig fantasztikus!

Roston sült libamáj sült almával, szőlővel

fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

60 dkg hízott libamáj

2 db alma

egy fürt szőlő

3 dl félédes fehérbor

Elkészítés:

A libamájat megmossuk, szárazra töröljük, majd tenyérnyi szeletekre vágjuk. Sózzuk, borsot őrlünk rá, megmártjuk lisztben, jól lerázogatjuk róla a felesleget, majd felhevített vajban néhány perc alatt mindkét oldalát szép barnára sütjük. Közben az almát ujjnyi karikákra vágjuk, magját eltávolítjuk, és szintén vajon átsütjük. Menet közben kaphat egy kis őrölt fahéjat, egy gondolatnyi cukrot és egy löttyintésnyi fehérbort, amit aztán elpárologtatunk róla, csak az ízét hagyatjuk hátra vele. Mielőtt az alma készre sülne, hozzáadjuk a szőlőszemeket, hogy azok is átforrósodjanak. A májat előmelegített tálra szedjük, rárakjuk a gyümölcsöket és meglocsoljuk a fahéjas-boros vajjal, ami a serpenyőben maradt. Burgonyapüré vagy krokett illik hozzá.

Zserbó

A receptet Friderikusz Sándor mamájától, a drága Erzsi nénitől kaptam, ha jól emlékszem, 99-ben. Azóta én csak ezt a receptet sütöm, pont olyan, amilyennek szeretem a zserbót...

fotó: Kandikó Judit

Töltött káposzta

Karácsony küszöbén mi más is lehetne az aktuális  recept, mint a töltött káposzta? A magam részéről nem vagyok fan, egyszer szívesen megeszem, de hogy napokig nem járok rá, az biztos. Ez is egy olyan étel, aminek az íze, amit annyira szerettem, Nagyanyámmal együtt távozott az életemből. Hasonló, hasonló, amit én főzök, de az... az jobb volt.

Hozzávalók:

1,5 kg savanyú káposzta

60 dkg darált hús

30 dkg füstölt hús (tarja, vagy bármi más, amit szeretünk) 

2 marék gersli (nem árt neki, ha fél órára beáztatjuk előbb)

1 tojás

egy kis fej vöröshagyma

só, bors, pirospaprika

zsiradék a rántáshoz

néhány kanál liszt

Elkészítés:

A savanyú káposztát hideg vízzel átmosom, majd a felét egy ötliteres lábas aljára terítem. Összeállítom a gombócnak valót: a darált húst összekeverem a gerslivel, a tojással, a reszelt vöröshagymával, sóval, borssal, kevés pirospaprikával. Gombócokat formálok belőle - én a kicsiket szeretem -, és sugár alakban a káposztára rakosgatom őket. A lábas oldalához szoktam rakosgatni a füstölt hús darabokat. Amikor minden gombóc a helyén van, befedem őket a maradék káposztával. Amíg összeállítom a káposztát, egy fazékban vizet forralok, ezzel a forrásban lévő vízzel engedem fel az összerakott káposztát, hogy a töltelékek ne ázzanak el. Fedő alatt, csendes tűzön rotyogtatom, úgy egy órácskát, talán kicsit többet. Amikor akkurátus vagyok, a puha gombócokat kiszedegetem egy tányérra, és az aprókáposztát berántom, ma nem voltam akkurátus, és a hideg vízzel felengedett rántást belocsolgattam a káposztába úgy, hogy a lábas oldaláról félrehúztam a cuccost. Kiforraltam és kész.

Természetesen tudom, hogy a fenti recept nem igazi töltött káposzta, merthogy a töltelék nem káposztalevélben van, de néhányszor megpróbáltam levélbe tekergetni a töltelékeket, de elég macerás hadművelet, ráadásul a család nem díjazta erőfeszítéseimet: rendre kipiszkálták a húst a káposztából, amit aztán félreraktak, úgyhogy én maradok a töltetlen-töltött káposztámnál. Tálalásnál ne feledkezzünk el sok tejfölt a tányérok mellé készíteni, rögvest a puha kenyér mellé.

Foszlós kalács, ahogy Nagyanyám sütötte

Komolyan leizzadtam, olyan sokára találtam meg a receptet az amúgy nem túl nagy receptes dobozomban. De meglett, hála istennek! Előljáróban: sokkal tutibb a végkifejlet, ha a liszt szobahőmérsékletű, és nem hideg. A technika fejlődésével magam a kilós csomag lisztet bevágom a mikróba néhány másodpercre, ezzel levan minden gond, kezdődhet a derekas munka. Mert az lesz, bizony mondom néktek! 

Hozzávalók:

1 kg liszt

8 dkg cukor

10 dkg vaj vagy 8 dkg zsír

9 dl tej

3 dkg élesztő

só

Elkészítés:

Az élesztőből, fél deci langyos tejből és másfél kanál lisztből kovászt készítünk. A cukrot és a sót feloldjuk a maradék meglangyosított tejben. Pihentetés után a kovászt összedolgozzuk a liszttel és a tejjel, 20-30 percig dagasztjuk. Nos, ez a 20-30 perc nem tréfa, tényleg ennyi idő kell ahhoz, hogy a tészta szép hólyagos legyen és elváljon a kezünktől. Ha úgy érzed, hogy ezt az energiát nem tudod/akarod belefeccölni a dologba, egyrészt ne is olvasd tovább a receptet, másrészt tegyél le - erről - a kalács projektről. Na de ha bevállalod a dagasztást, akkor hajrá, hajrá! Amikor már úgy tűnik, hogy jó lesz a tészta, végső lendülettel dolgozd bele az olvasztott, kihült vajat is. Ezen a ponton fogod megtudni, hol lakik a jóisten, ugyanis az ekkorra már kifejezetten tészta formájú és állagú cuccból kis időre megint kezelhetetlen massza lesz. De ne add fel, Gesztivel szólva: lesz még rosszabb:) Nem, nem lesz rosszabb, csak vicceltem. Szóval a megdagasztott tésztát meleg helyen konyharuha alatt, belisztezett tetővel hagyd duplájára kelni. Közben keress egy alkalmas edényt, amiben sütni fogod a kalácsot: lehet ez magasabb oldalú tepsi is akár, Nagyanyám mindig lábasban sütötte, így nekünk kerek kalácsunk volt. Melegítsd elő a sütőt, a konyhában megemelkedő hőmérséklet jót fog tenni a kelési folyamatnak is. És a gázszámládnak is, de ez most részletkérdés. Amikor a tészta megkelt, lisztezett deszkán gyúrd át (ezen mindig röhögök: azt a levegőt, amit verejtékes munkával beledolgoztunk a cuccba, most két mozdulattal eltávolítjuk belőle... ezt sose értettem, de hát nem kell nekem mindent érteni). Oszd három részre, sodorj belőlük vékony kígyót. Ezután kezdődhet a fonási művelet. Persze ez sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, mert Nagyanyám úgy csinálta, hogy miközben az ismert hármas fonást alkalmazta, a rudakat még egyenként is megtekergette, biztosítva ezzel a mozdulattal a kalács későbbi foszlósságát. Tehát van egyfelől egy lendületes, nagy karmozgás, amivel fonsz, és egy kisebb, precízebb csuklómozgás, amivel tekersz. Mondanám, hogy szólj, ha nem érted, de fölösleges, ennél jobban úgysem tudom elmagyarázni, legfeljebb megmutatni. Amikor készen van a fonás, belehelyezzük a matériát a sütőedénybe. Ha lábast választottunk, akkor a lábas közepéről indulva, csigavonalban helyezzük el a tésztát, majd hagyjuk ismét kelni, úgy 15 percig. Ekkorra az addig esetleg folytonossági hiányokat mutató cucc kitölti a lábast. Kend le szépen tojással, majd tedd a meleg sütőbe. Ne legyen forró, mert a nagy hő hirtelen felrántja a tésztát, és az állítólag nem jó. Egyenletes meleg legyen odabent. A művelet viszonylag sokáig tart, mert a tésztánk se kevés ugyebár. Az első fél órában ne nyitogassuk a sütőt, ez kelttésztánál bézik. Ha netán túl gyorsan barnulna a kalács külseje, fehér papírral takarjuk le. A tűpróba itt sem árt, későbbi kellemetlen meglepetéseket elkerülendő. A tésztát lehet dúsítani mazsolával, természetesen mehet bele kakaó is, ki hogy szereti.

Az első húsvéton, amikor friss férjes asszonyként úgy döntöttem, ideje megpróbálkoznom a kalácssütéssel, megkértem Mamit, írja le a receptet. Pánikba esett szegény - mondjuk ma már megértem, hiszen kalácsot sütni annak, aki még egy paprikás krumplit se tud megfőzni, merész vállalkozás -, szinte könyörgött, hogy vigyem oda a hozzávalókat, majd ő megsüti a kalácsot. Én meg persze ellenkeztem, hogy ha ő süti meg, akkor én hogyan fogom megtanulni a dolgot? Neki is ugrottam a feladatnak, ha jól emlékszem, elég jó eredménnyel abszolváltam. De az ma is előttem van, ahogy konyharuhába takarva viszem neki életem első kalácsának egy szeletét kóstolóba. A torkomban dobogott a szívem, amíg ette. Azt mondta: nahát, nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz... Remélem, meg van velem elégedve az én drágám, ha lenéz arról a komfortos kis felhőről, amin a lábát lógatja.

Kördés

Azt mondják az okosok, ha az embernek kipattan valami ötlet az agyából, akkor azt a folyamatot a  végén össze is kell foglalni, úgyhogy ez itt most egy rész-összefoglaló a te-mit-főzöl-karácsonykor kördésről. Azt hiszem, ezzel az elgépeléssel meg is találtam a megfelelő magyar szót a blog-körkérdésre: kördés. Kopirájt báj Fakanál:))

    Mamma               

            Chili  

                        Lila füge   

                                  Aubergine

            Zsófi Krakkóból 

                         Ági

                         Szindbádék

     hedonism

     nemisbéka

                          moes

Tessék csak, tessék, lehet, lehet!:)

Diókrém kehely

Hozzávalók:

12 dkg darált dió

10 g zselatin

2,5 dl tej

4 tojássárgája

5 dkg cukor

5 evőkanál rum

2,5+1 dl tejszín

1 tasak vaníliás cukor

1 tasak habfixáló

Elkészítés:

A darált diót serpenyőben szárazon kissé megpirítjuk. A zselatint fél deci hideg vízbe áztatjuk. A tejet felforrósítjuk. A tojássárgákat a cukorral habosra keverjük, apránként hozzáadjuk a tejet, majd gőz fölött besürítjük, óvatosan, hogy ne forrjon fel. A zselatint egy kevés forró krémben feloldjuk, hozzákeverjük a krémhez, majd utána küldjük a diót, valamint a rumot is. Hagyjuk kihülni. A 2,5 deci tejszínt felverjük, ezt is beleforgatjuk a krémbe, amit aztán tálkákba porciózunk, hűtőbe teszünk. Tálalás: a maradék tejszínt felverjük a vaníliás cukorral, rányomjuk a krém tetejére, majd tovább díszíthetjük diódarabokkal is.

Forrás: Lajos Mari 99 új nyalánkság c. könyve

Vacsora a hűtőből

Mint mindenki más, én is szembe találkozom a kérdéssel nap mint nap: mit főzzek ma? A mostani hektikus időszakban a válasz nem könnyű, a hűtő otthon szinte üres, vásárolni nincs idő. Azért az sok mindent elárul a kulináris vonzódásaimról, hogy az imént üresnek aposztrofált fridzsiderben  parmezán, mozarella és pármai sonka azért csak kerül...  Úgyhogy a mai válasz az iménti kérdésre ez lett:

fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

50 dkg farfalle

1 üveg paradicsomos sugo (magam előnyben vagyok, nyáron tettem el üvegekbe saját főzésűt)

1 csomag mini mozarella

néhány szeletke pármai sonka

néhány karika chorizo

parmezán

Elkészítés:

A tésztát a szokásos módon kifőzzük. Közben felbontjuk a sugot, egészen apróra vagdaljuk a chorizot, a mini mozarellákat félbe vágjuk és elővesszük kedvenc kőedényünket a szekrényből. Amikor a tészta megfőtt, összekeverjük a sugóval, beledobáljuk a kolbász- és sajtdarabokat, rátépkedjük a pármai sonkát, sózzuk, borsozzuk, majd beküldjük az előmelegített sütőbe. Ott sül 10 percet. A tányérokon megszórjuk parmezánnal, és sok frizzantét iszunk hozzá:)

Ötletem van!

Karácsony ante portas! A fejemben már összeállt a karácsonyi menü - nálunk ez két nap lesz, a szenteste szűk, illetve az első nap tág családi körben, úgyhogy le is írom, egyrészt, hogy ne felejtsem el - ez sajnos reális veszély -, másrészt hátha mások is kapnak belőle ötletet. Lássuk tehát:

24-én reggel mindig frissen sült kalács volt a reggeli, amíg nagyanyám élt, mert a drága megcsinálta nekünk. Régen nincs már köztünk sajnos, én néhány évben sütöttem ugyan kalácsot, de aztán valamiért elmaradt ez a dolog, és úgy döntöttem, idén felélesztem a hagyományt. Tehát kalács, saját készítésű dzsemek, kakaó. (A kalács receptjét be fogom írni később.)

Ebédre szoktam feltálalni a mákos gubát,     mert az nem túl nehéz étel, estig azonban kihúzható vele az idő. Így készül:

10 db előző nap vásárolt kiflit felkarikázok, hagyom néhány órán át szikkadni, vagy még előző este felaprítom őket, és akkor egész éjszaka szárítkozhatnak. Az elkészítés előtt tejet forralok, vajat dobok bele, és amikor már forr, kap cukrot is egy keveset, de tényleg csak keveset. Ezzel a cukros-vajas forró tejjel kezdem el locsolgatni a kifli karikákat egy merőkanálból, míg a másik kezem fakanalat tart - nomen est omen:) -, amivel kavargatom a kifliket, hogy mindenütt érje a tejfürdő. Amikor már minden kiflikarika tejes, de nem ázott el - ez a guba titka, azt hiszem -, megszórom a porcukorral elkevert sok darált mákkal, keverek rajta még kettőt, és mehet a tányérba. Vészesen soványak meglocsolhatják mézzel vagy juharsziruppal.

Szentestén vacsorára póréhagyma krémlevest tálalok fel elsőként sajtos krutonnal. 

Póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát felkarikázok, pici olajon sóval, borssal, rozmaringgal, bazsalikommal és oregánóval megdinsztelem, amikor puha, összeturmixolom. Mielőtt visszaönteném a turmixból a lábasba a masszát, készítek egy vajas rántást, felöntöm a masszával, összeforralom és feleresztem tejjel. Morzsolok bele egy húsleveskockát, kiforralom, majd tejszínnel dúsítom. Közben kiflikarikákat pirítok, és amikor megfordítom a vajon őkelméket, akkor a már megpirult oldalukra parmezánt szórok, ami szépen ráolvad. 

Főételként  roston sült libamáj tokaji szósszal, burgonyakrokettel, akinek ez nem elég, kaphat még töltött káposztát is. Töltött káposztát nem szoktam túl nagy mennyiségben főzni, mert sosem fogy el, kidobni pedig nem szeretem, de mindig nagyon ügyelek a húsok minőségére: kizárólag sovány sertéscombból lehet a darált hús, a füstölt tarját is úgy választom, hogy ne nagyon legyen benne zsíros rész. Másfél kiló aprókáposztát szoktam venni, 60 deka darált húsból készül a töltelék (rizzsel, elkapart szalonnával, sóval, csepp pirospaprikával), amit szépen, sugarasan rakok az aprókáposztára. Ide kerül még a füstölt tarja, némi kis szalonnabőr, amit előzőleg gyűjtögettem, ha van kéznél, akkor néhány darab sertéscomb darab, olyan tenyérnyi darabokra aprítva, erre jöhet takaróként egy újabb sor aprókáposzta. Puhára főzöm, berántom, tejföllel tálalom.

A desszert pedig panna cotta lesz eperöntettel. Karácsony első napján a nagycsalád Újházy tyúkhúslevest kap, ezt követi majd az aszalt szilvás csirkemell ananászos rizzsel, anyám kedvéért ismét előkerül a libamáj, mint előző este, természetesen frissen készítve. A desszert pedig erdei gyümölcsös Pavlova torta lesz, plusz azok az aprósütemények, amiknek valamikor mostanában kellene elkészülniük, ha a drága jó megrendelők nem zaklatnának éjjel és nappal mindenféle ajándéktárgyakért:)

Ami pedig az ötletet illeti, ha nem veszik rossz néven, akkor megkérném Mammát, hedonismot és nemisbékát, meséljék el, ők mit főznek karácsonykor.

Köszönet

illeti Mammát, amiért kisegített a sablonhegesztéssel, úgyhogy remélem, most már a Mozilla-rajongók is el tudnak olvasni mindent:)

Panna cotta, a nagy kedvenc

Hozzávalók:

1 liter tejszín

1 rúd vanília vagy 2 csomag vaníliás cukor

2 csomag zselatin

cukor ízlés szerint (kb. 10-15 dkg)

50 dkg eper

Elkészítés:

A tejszínből elveszünk 6-7 evőkanálnyit, hidegen kikeverjük a zselatinnal, majd állni hagyjuk úgy 10 percet. A maradék tejszínt a cukorral felforraljuk, ezután mérsékeljük a tüzet és belekeverjük a zselatint, amit oldódásig keverünk, de már nem forralunk tovább. Néhány csinosnak ítélt formát kiöblítünk, belemerjük a matériát. Ha kihült, hűtőbe tesszük, akár egy éjszakára is akár. Tálalás előtt az epret leturmixoljuk ízlés szerinti cukorral, mézzel vagy juharsziruppal. A formákat meleg vízbe mártjuk, tányérra fordítjuk belőle a panna cottát, megöntözzük az eperrel, menta levélkékkel, citromfűvel díszíthetjük. Használhatunk más gyümölcsöt is, nemcsak epret természetesen. Persze felezhetjük is a mennyiségeket, de nem érdemes, úgyis elfogy az utolsó cseppig.