Prosciutto e melone, azaz sárgadinnye pármai sonkával

fotó: Kandikó Judit

Amikor az ember lánya már évezredek óta nem kisgyerek, amikor a súlyára való tekintettel csak néha eszik csokoládét, mégis szeretné emlékezetessé tenni a Mikulás-várást, akkor bemegy kedvenc üzletközpontjába ahová leánykája amúgy is berángatta, mert meg akarta venni élete első alapozóját, a kergetyúk, mintha a csodaszép hamvas bőrének alapozóra lenne szüksége, de hát beszélhetek én ennek, még nálam is sokkal makacsabb, hát hiszen Kos szülött az istenadta, meglátja a sárgadinnyét és arra gondol: ennyi igazán jár neki. Otthon kivételesen tartózkodik néhány szelet pármai sonka, úgyhogy mostantól nem kell egyedül reszketnie szegénynek a hűtőben, csatlakozik hozzá méltó párja, a dinnye, és együtt kerülnek a vesztőhelyre: a tányérra. Ma kivételes szerencsém volt: a sárgadinnye mézédes, és kevesebbe került, mintha egy fürt banánt vettem volna. Sok kis apróságból tevődik össze a boldogság, én mondom:)