Karácsonyi ragasztós

Az internet létrejöttét, és számomra való elérhetőségét, fogyaszthatóságát mindig nagyra tartottam. Amikor régi receptjeimet veszem kézbe, ez a csodálat még inkább felerősödik, mert az internet nyújtotta lehetőségek megengedik, hogy ezeket az örökkévalóság részévé tegyem. Itt van például a kezemben egy A/5-ös papírlap. Sárga, zsírpecsétes, a tinta rajta itt-ott elmosódott. Nem csoda, hogy ilyen állapotban van, a nyáron múlt 16 éves. Nem emlékszem olyan évre, hogy ez a sütemény ne lett volna ott  a karácsonyi asztalon, mióta a receptet megkaptam kórházi szobatársam anyukájától, aki ezzel kedveskedett várandós lányának. Persze Judit megkínált minket is, és én azonnal lecsaptam a mamára: nem hagytam élni, míg le nem írta a receptet. Áldassék a keze. Maga a sütemény nem fenomenális, nem a gasztronómia csúcsa, de nekünk hozzátartozik a karácsonyainkhoz, a gyerekeim szájában ott az íze, nekik alighanem ez - is - jelenti majd a gyerekkort, amikor felnőttek lesznek. Megosztom veletek is, nem bonyolult elkészíteni, remekül eltartható - ha találtok neki megfelelő rejtekhelyet persze.

fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

42 dkg liszt

25 dkg margarin

2 tojássárgája

16 dkg cukor

fél citrom leve és héja

1 evőkanál rum

fél csomag sütőpor

némi tejföl

Elkészítés:

A hozzávalókból tésztát készítünk, ha nehezen állna össze, tejfölt adunk hozzá, de ne essünk túlzásokba. Vékonyra - igazán vékonyra - nyújtjuk, különböző formákat szúrunk ki belőle. Páros számút szoktam minden formából, mert mint a neve is utal rá, majd össze kell őket ragasztgatni, nem baj, ha minden darabnak lesz párja. Minden második tetejét megszórjuk vagdalt dióval, esetleg szórócukorral, mákkal. Sütőpapírra téve világosra sütjük őket. Ha kihültek, sűrű baracklekvárral kettőt-kettőt összeragasztunk. Fémdobozban sokáig eláll.