Mai vacsora

No kérem, és most elmesélem a mai vacsorát. Vendéglátóm először szelíden kért, hogy örökítsem meg e kulináris kirándulást, másodszor már kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy e blogban nyomot hagyjon a mai este. Kiruccanásom helyszíne a belváros volt, a csodásan kivilágított Bazilika tövében adtunk randevút egymásnak a házigazdával. Kalandos út után értem oda, hiszen magam is hozzá akartam járulni a vacsorához, de napközben homokszem csúszott a gépezetbe, ezért meglehetősen sok csomaggal, meglehetősen ingerülten érkeztem a tett helyszínére. Szokatlan ugyan a gasztroetikettben, nekem mégis jól esett kávéval indítani a fantasztikus estét. Erős presszó kávét ittam sok tejjel, és szokásomtól eltérően nem édesítővel, hanem cukorral, mert néha megérdemlem a kényeztetést. Fehér porcelánban kaptam a kávét, ahogy kell. A kávéscsészéhez passzoló tálra tettük a tortát, amit vittem a  vendégségbe. Ajánlom figyelmetekbe a Ráday utcában található Nándori cukrászdát. Remek túrótortát hoztam tőlük: pille könnyű piskóta, isteni túrókrém, mindezek tetején rubinszínű gyümölcsök zselébe ágyazva... pont, ahogy szeretem. De a vacsora fénypontja csak ezután következett. Miután két pohár bort ittam meg hirtelen és nagy felelőtlenül, váratlanul felhorgadt bennem az éhség, és akkor, igen, akkor tálaltatott fel a remekmű: csodaszép világoskék tányéron érkezett két szelet vajaskenyér, görög tengeri sóval megszórva! Az ízek tiszta harmóniájának megtartására, illetve unokahugaim másnapi reggelijét szem előtt tartva visszautasítottam a sonkát is, a paradicsomot is. Így is életet mentett a cucc, mondhatom. Történt pedig mindez a Révay utcában, a hugom* lakásán:)

*aki tényleg ragaszkodott hozzá, hogy konyhaművészetét e helyt megörökítsem, és akinek a kedvéért ma -07-01-22 - kiegészítettem, valósághűbbé tettem a posztot:)