Úgy éreztem ma délelőtt, halaszthatatlanul szükségem van valami édesre. Ami lehetőleg meleg legyen. Nem is, inkább talán forró. De mi a fene az...? Aztán kipattant!
Hozzávalók:
1 tasak instant vaníliás capuccino
1 kocka fehér csoki
1 mokkáskanál vanília extract
tejszínhab
Elkészítés, feszült figyelmet kérek, roppant bonyolult:
Kedvenc réz edényünkben, amit még 1985-ben Moszkvából hoztunk, forraljunk vizet. Egy gondolattal többet, mint amit a capuccino utasítása javasol. Legkedvesebb bögrénkbe - hozzám hasonlóan sznobok meissenibe:) - öntsük bele a tasak tartalmát, dobjuk utána az apróra tört fehér csokit, löttyintsünk bele vanília kivonatot. Cukor nem kell - isten őrizz, hízlal! -, mert az instant cucc úgyis leginkább abból áll. Amikor a víz felforrt, öntsük bele a csészébe, ne szégyeljünk tejszínhabot nyomni a tetejére, és máris elkészült az édes, forró ital, amiről titkon álmodunk:)

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006