Kördés

Nemisbéka, a goddess tette fel nekem az alábbi kérdéseket, Vú nyomán:

Hány szakácskönyved van?

Olyan 60-70 lehet... vegyesen tartózkodnak a polcon: van ott vastag könyv, vékony füzetecske, színes-szagos, egyszerű, egyszóval mindenféle.

Melyik a három legkedvesebb?

Nem kérdés: első helyen Horváth Ilona szakácskönyve áll, ebből tanultam meg főzni.

Második helyezett a Nélkülözhetetlen Tészta Könyv, telis tele remek receptekkel, egészen biztosan szinte végigfőzöm mindegyiket.

Melyik is a harmadik? Azt hiszem, a Világkonyha, amit anyák napjára kaptam a lányomtól tavaly.

Melyek várnak beszerzésre?

Nos, napokon belül boldog tulajdonosa leszek egy angol nyelvű indiai szakácskönyvnek szintén nemisbéka áldásos közreműködésével, már alig várom.

Milyen konyhai kütyük után vágyakozol?

Nem leszek eredeti a karamellizáló pisztoly utáni vágyammal, de hát ez van. Csak azért nem vertem még magam súlyos kiadásba, mert nagyjából egy kezemen, akarom mondani, ujjamon meg tudom számolni, hányszor használnám egy évben. És szeretnék még egy raviolivágót is, már tettem lépéseket svájci érdekeltségeim irányába a beszerzést megkönnyítendő, eleddig sikertelenül, és a dolog nem a megbízott segítőmön múlt. Meg még nagyon örülnék egy igazi woknak. Van wokom, de valahogy nem az igazi...

Kedvenc fűszereid?

Gondolkodni sem kell rajta: bazsalikom, gyömbér.

Mit rendelsz leggyakrabban egy étteremben?

No, ez keményebb dió, hogy konyhanyelven fogalmazzak - érted: konyhanyelv, hehe... Kezdjük onnan, hogy levest ritkán eszem, abból a nagyképűen hangzó okból kifolyólag, hogy levesben elég jónak tartom magam, nehéz olyat főzni nekem, amivel maradéktalanul elégedett lennék. Nem rendelek sose marhát, bárányt például. Pulykát se nagyon, sertést meg itthon is ritkán eszem. Úgyhogy először mindig a csirke-fronton nézek körül, ha ott nincs fogamra való, akkor jöhet a fogas, süllő, nagy duzzogva lazac, ha van az étlapon. Szeretek étteremben olyasmit enni, ami különleges, vagyis magam otthon vagy nem tudom elkészíteni, vagy túl sok lenne vele a macera. És kedvelem a különleges köreteket, azokból szinte bármit szívesen kipróbálok. Desszertben a krémeket, habokat részesítem előnyben, ha csak unalmas, obligát desszertek vannak az étlapon, akkor inkább köszi, semmit. Italnak, ha egyáltalán alkoholizálok, akkor fehérbort, levezésként unikum. Még valami az éttermi szokásaimról: nem tartozom azok közé, akik konfliktuskerülésből az ócska kaját is megeszik vagy ott hagyják. Ha kifogásom van az étellel kapcsolatban, azt meg szoktam osztani a pincérrel is, sőt, nemritkán odáig is elmegyek, hogy egyszerűen visszaküldöm a konyhára*. Ellenben ha olyat kapok, amivel elégedett vagyok, azt se titkolom el. 

* tudok olyan éttermet mondani, ahol miattam vették le az étlapról a vargabélest. Desszertnek - a pincér ajánlására - ugyanis azt rendeltem, és kaptam valamit, amiben nem volt réteslap, volt viszont a túrót szaporítandó gríz, ráadásul tejszínhabbal és színes szórócukorral díszítették. Egy falat híján ott hagytam az egészet. A pincér megkérdezte, hogy ízlett-e? Mondtam, hogy egyrészt nem, másrészt ez nem vargabéles, el is mondtam neki, hogy mitől nem. Következő héten szintén arra jártam, nem volt rajta az étlapon a béles. Érdeklődésemre kiderült, hogy levették a velem való affér után... Nem volt lelkiismeretfurdalásom.

Tovább gurítanám a kördést Lila fügének

Jól megérdemelt

néhány napos pihenésünket töltöttük, ezért a csend. De már készülök a VKF második fordulójára!:)

Szolgálati őrlemény

Ana érdeklődésére közzéteszem Az Isteni Győző receptjét karajfüstölésileg. Felhívnám a figyelmet, hogy a szövegből gyakorlatilag csak a kötőszavakat értem, úgyhogy ha hülyeséget írok, azért nem vagyok hajlandó szégyelni magam:)

"A szépen megpucolvált karajokat 5-6 napig sóban forgatva edzi. Aztán pácolja, ízlések különbözeti faktorát figyelembe véve, ki hogy szereti.  Mi 5 %-os sóoldat, sokféle fűszerrel, készen is kapható. Aztán hideg vizzel öbliti, majd bükkfa forgáccsal felfüstöli, nem túl agresszíven, kb. 5-6 napig." Idáig van a rejtvény. A 7. napon az Úr megpihent  szoktam arra járni, hogy a hajszálvékony szeletekből lehetőség szerint minél többet a helyszínen, a maradékot otthonomban tolhassam az arcomba:)

Anám, remélem, minden világos:D

Mexikói csirke

Elmondom, mi lett az előző receptjéből a kezem alatt. Nem is értem, hogy nem vettem észre első olvasáskor, hogy abban az eredetiben gyakorlatilag nincs fűszer... De én tettem bele.

Hozzávalók:

2 csirkemell filé apró kockákra vágva

1 kisebb fej vöröshagyma apróra vágva

2 gerezd fokhagyma igen, apróra vágva

1 dl száraz fehér bor 

1 doboz csemege kukorica konzerv

1 doboz vörösbab konzerv

1 piros kaliforniai paprika

10 dkg paradicsompüré 

só

bors

őrölt római kömény, kömény, koriander

chiliszósz ízlés szerint 

olaj

3 dkg vaj

Elkészítés:

A fokhagymát megfuttatom az olajon, a csirkekockákat is megpirítom rajta, sózom, borsozom, és a bor aláöntögetésével fokozatosan puhára párolom. Amikor már majdnem jó, hozzáöntöm a leöblített kukoricát és babot, valamint a feldarabolt kaliforniai paprikát. Alaposan átmelegítem, jó, ha a paprika kicsit megszottyad, de ne veszítse el roppanósságát. Nem szabad kavarni, mint az eszement, különben a babból püré lesz, az meg nem olyan gusztusos. Mindeközben egy másik edényben vajon megpárolom a vöröshagymát, sózom, majd hozzáadom a sürített paradicsomot. Elkeverem, rotyogtatom egy keveset, majd megadom az ízét: adok bele egy mokkáskanálnyi őrölt római köményt és nem rómait, koriandert, cukrot, korrigálom, ha kell a só mennyiségét, ha mindenki kedveli a családban a csípőset, akkor most jöhet a chiliszósz.  Ízes, kicsit csípős paradicsomszószt kell kapnom. A tálalás a következőképpen történik: a babos húsból teszek egy adagot a tányérra, melléteszem a rizst (keveset, mert a bab és a kukorica gyakorlatilag köret is), végül a húsra locsolom a forró, csípős paradicsomszószt.

Paradicsomos spagetti

A mexikói vacsora ma érdeklődés hiányában (de főleg és elsősorban fáradtság miatt) elmaradt. Helyette elmentem a legkisebb ellenállás irányába: kifőztem egy csomag spagettit, és boldog mosollyal nyugtázva nyári előrelátásomat, felbontottam egy üveg saját készítésű sugot, ráborítottam a tésztára, bőven megszórtam sajttal azoknak a szerencséseknek, akik a családban ehetnek (bármit, és de jó nekik...), majd sovány malac vágtában behúztam ide, a gép elé, nehogy bűnözzek. Mert ahogy mondani szoktam: mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.

Hozzávalók:

sok érett paradicsom, mondhatni kilószámra

vöröshagyma, kb. ötöde a paradicsom mennyiségének

rettenetes mennyiségű friss bazsalikom

1/2 rettenet mennyiségnyi rozmaringág

oregánó

Elkészítés:

A paradicsomokat megmostam, forró vízbe mártottam őket néhány percre, majd lehúztam a héjukat. Ez a művelet legmacerásabb része. A meztelen paradicsomokat feldaraboltam, egy tálban félretettem. Következtek a hagymák, amiket apróra vágtam volna, ha nem lenne nekem Moulinex aprítóm, de mivel van, annak segítségével szinte pépesre gyepáltam. Olíva olajat melegítettem, rádobtam a hagymát, megpároltam. Ekkor a paradicsomok következtek. Rottyantak egy sort, ekkor sóztam a cuccot, beledobáltam a bazsalikomot, rozmaringot és oregánót, majd hosszas főzésnek vetettem alá az elegyet. Amikor már nincs víz a mártáson, akkor jó, mert ugye vizet minek tartósítsunk télire, amikor nyerhetünk azt hó megolvasztásával is? Szóval mikor jó sűrű a szósz, megkóstoljuk, ízesítünk rajta még aszerint, hogy mennyire szeretjük sósan, ekkor kaphat egy szóratnyi cukrot is, mert az egy paradicsomos ételnek sem árt. Tűzforrón üvegekbe töltjük, elhanyagolható mennyiségű Nabe-t szórunk rá, tető rácsavar, fél órára üvegek fejreállnak, aztán mehet mindenki a helyére, a spájzba. Hát így valahogy...

Mexikói csirkemell

Tegnap erős felindulásban (böjt 8. napja, igazán megbocsátható bármilyen felindulás) vásároltam egy mexikói szakácskönyvet. Ezt a receptet találtam ma a neten, tekintve, hogy bár mexikói ízű kaját szeretnék vacsorára főzni, annyi eszem nem volt, hogy valamelyik könyvbéli recept hozzávalóit felírjam reggel, hogy a hozzávalókat megvehessem. Ha kipróbáltam, beszámolok, hogy milyen lett.

• Hozzávalók:

  4 kisebb kicsontozott csirkemell
  4 gerezd fokhagyma
  5 cl félszáraz fehérbor
  30 g margarin vagy vaj
  1 kis fej hagyma
  1 kis csípõs cseresznyepaprika
  10 dkg paradicsompüré
  1 db piroshúsú paprika
  25 dkg fõtt csemegekukorica
  25 dkg vesebab
  só
  bors
  olaj

   

• Elkészítés:
  A fél melleket leöblítjük, szárazra töröljük, meghintjük sóval és frissen õrölt borssal. Egy nagyobb serpenyõben felforrósítunk 4 ek olajat, beletesszük a szétnyomkodott fokhagymát, beletesszük a húsdarabokat és mindkét oldalukat aranybarnára sütjük. A hús alá öntjük a bort, erõs tűzön saját levében 15 percig puhára pároljuk. Közben a margarinban megfonnyasztjuk a finomra vágott hagymát, hozzáadjuk a csípõs paprikát, paradicsompürét és 1,5 dl vizet, jól összeforraljuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
  A paprikát apróra felkockázzuk, a kukoricát és a babot leszûrjük, mindhármat a kész mellekhez adjuk, jól összeforrósítjuk.
  A húst elõmelegített tálra rendezzük, köré szedjük a köretet és bevonjuk a csípõs mártással. Tetejét megszórhatjuk vágott petrezselyemmel.

Mazochista énem tombol... a böjt 6. napján kizárólag gasztroblogokat és fórumokat olvasok, a fél karomat odaadnám azért az egy falatnyi kolbászért, ami a toros ebédből maradt, egyszerűen borzasztó! És még csak azt se állíthatom, hogy éhes lennék. Szó sincs róla. Egyszerűen "csak" enni vágyom: harapni, rágni, élvezni az ízeket. Jövő vasárnap, ha addig nem buktam el, gigamega méretű szentavatást tartunk, az hétszentség. (itt eredetileg más szó szerepelt, de ezen a blogon megőrzöm az imázsomat, ha beledöglök is:)

Wanted!

Kérem szépen a külhoni szekció mélyen tisztelt tagjait, ha s amennyiben összetalálkoznának a fotón látható csokoládéval, ami amúgy a Hershey's terméke, gondoljanak rám, vásárolják meg és hozzák haza nekem, mert mérhetetlenül függő vagyok, raktárkészletem réges rég kimerült, utánlótlásom nincs. NEM kérem ajándékba, piszkos anyagi tranzakció lebonyolításával szándékozom magamévá tenni őkelmét. Azonban a hálám a sírig fog tartani, az bizonyos!

Disznótoros

Az ízlésünk szerinti alapanyagot megvásároljuk egy megbízható, bevált helyen (vagy a Fehérvári úti  csarnok emeletén, a kedvenc nénimtől, vagy a nagykovácsi CBA-ból, ahol maguk vágják és dolgozzák fel a disznót), otthon tepsibe pakoljuk, hústűvel sűrűn megszúrkáljuk mindegyiket, hogy ne durranjon ki, majd 170 fokos sütőben, fél dl víz hozzáadásával, lefedés nélkül szép ropogósra sütjük a kolbászokat, hurkákat. Mi nem szeretjük a véreset, ezért aztán csak kolbász és májas van a tányéron. Párolt káposztát nem készítettem ma hozzá, mert én böjtön vagyok, a fiam nem szereti, a lányom nincs itthon, a Zuram kedvéért meg neki nem állok tökölni vele, pláne, hogy talán jobban kedveli a savanyúságot mellé, mint a káposztát.

Étterem imázs

Eltévedtem egy budapesti étterem honlapjára. Az étterem a város puccos részén található, árai a felső kategóriába tartoznak, legalábbis az én pénztárcám szerint.

Nos, már az oldal kinézete se tetszik (hopp, majdnem webdesign-t írtam, de az nem lenne célravezető, miután az alábbiakban nyelvi síkon fogok ostorozni), de erről nem írnék, hiszen ez meglehetősen szubjektív. Ámde vesztemre végigböngésztem az étlapot, és jól felbosszantottam magam (aminek egyébként köze lehet a 6. napja tartó léböjtömhöz; ha tele lenne a hasam, nem biztos, hogy ennyire érzékeny lennék ilyesmire).

Telistele van az étlap hibával: legtöbbje helyesírási, de van közte tárgybéli tévedés is. Ilyen például a Kir Royal, ami emígyen szerepel náluk: Kir Royal pezsgőkoktél  Créme de Cassiss-szal. Nos, azt szeretném üzenni, hogy a Kir Royal attól Kir Royal, hogy Créme de Cassis (egy s-sel, ha kérhetem), azaz feketeribizli likőr társul a pezsgőhöz. Ez olyan, mintha azt írnák: paprikás csirke csirkével. Hát vazze... Ugyanez vonatkozik a Gin Fizz koktél ginnel és limonádéval nevet viselő pontra. Vagy esetleg érdemes használni azokat az írásjeleket, amik egyértelműbbé tennék a dolgokat, mondjuk így: Kir Royal - pezsgőkoktél Créme de Cassis-szal, Gin Fizz - koktél ginnel és limonádéval. Egyszer. Kétszer: itt vannak a sima elírások: ruc(c)ola, c(C)hianti, ricot(t)a, oli(í)va, browni(e). Ez utóbbi azért vicces, mert a magyar ételnévben brownit írnak, rögtön alatta az angol elnevezésnél már tudják, hogy brownie az brownie.* Másik lehetőség: simán lemaradt a nyomdában egy e betű, akkor meg a trehány lektorálásért jár a pont. Nem, nem a piros. 

Magyar helyesírási hibák: vadkacsamelle, így, egybe írva. Mert ugye az vagy vadkacsamell, vagy vadkacsa melle, más opció nem van. Még egy gyöngyszem: dióbaN panírozott libamáj, olajbaN forgatott franctudjamármi. És végül, de nem utolsó sorban látok két ilyet: angol zellerbe töltött paradicsomos vongole. Könyörgök, az mitől vongole, és mi a franckarikáért nem kagyló? He? Spagetti aglio e olio con pepperoni - ezt a magyar nevet viseli az egyik ételük. Javasolnám helyette a Spagetti fokhagymával, olíva olajjal és kolbásszal (esetleg paprikával, bár én ezzel a paprikás spagetti-változattal még nem találkoztam étteremben, általában pepperonin egy étlap az olasz kolbászt érti) elnevezést mondjuk azon betérők kedvéért, akik nem beszélnek se angolul, se németül, de még franciául se. Bár most nézem, a francia elnevezésben a piment szót használják, az pedig ugye paprikát jelent.

Nos, úgy tűnik, ebben az étteremben nemcsak az ízekkel kápráztatják el a vendégeket (gondolom, ennyi pénzért fantasztikusan főznek), de szórakoztatják is őket: a rendelés során szerencsejátékot is játszhat bárki. Aki jól tippel, mit takar az általa választott étel neve, egy szalajka pisztrángot nyer ajándékba.

* Eszembe jutott az Üvegtigris egyik dialógja:

- Csoki, ne beszélj spanyolul!

- Miért?

- Mert nem tudsz.

Időközben

a google analitikája szerint túl vagyunk a 10.000. látogatón, a statgép ugyanezt 14.500-nak mondja, és bár nem tudom, melyik a tuti, mindkét szám eléggé tetszik:)

Útjára indult

ezúttal nem a gyönyör, és nem éjfélkor, mindazonáltal tegnap rajtolt a magyar gasztroblogok gyűjtőoldala.

Happy Valentine!

Tojás currykrémmel

Hozzávalók:

6 db főtt tojás

25 dkg natúr krémsajt

1 teáskanál currypor

a díszítéshez: kaviár, lazacszeletek, kapribogyó

Elkészítés:

A tojásokat keményre főzzük, kihűtjük. Sárgájukat kiemeljük, simára keverjük a krémsajttal és a curryvel. Csillagcsőrű nyomózsákba töltjük a krémet, és csinosan visszanyomjuk a fél tojásfehérjékbe. Díszíthetjük kaviárral, lazaccal, kapribogyóval, petrezselyem zölddel, vagy ami eszünkbe jut, és harmonizál a curryvel.

Grrrrrrrrrrrr

Elkészítettem tegnap a vendégeimnek Chili édesburgonya köretét, hát kis híján a guta ütött meg! Jó sok édesburgonyát vettem, voltunk rá jónéhányan, kellett a mennyiség. Már amikor pucoltam, sem tetszett: az egyik effektíve lila csíkos volt belülről, megkóstoltam, igencsak szívósnak bizonyult, ezt kiselejteztem (900 Ft/kg...). A többi is furcsa volt: tisztítás után rögtön elkezdett szürkülni, és ezt a kellemetlen tulajdonságát sütés közben is megtartotta. Szó sem volt szép narancssárga színről... Csalódott voltam, na!