« Fokhagyma leves   Vigyázz! Kész! Főzz! - Citromhab »

Császármorzsa

2007. febr. 1. 15:35
18 komment
Kategória: hamar

Add a Facebook-hoz Add az iWiW-hez

Főoldalra

 

Párás szemmel gondolok vissza a régmúlt időkre, amikor azt gondoltam, hogy a császármorzsa műanyag zacskóban terem a mirelit pultban. Eleinte vidám volt, mert a két gyereknek bőven elég volt egy tasakkal venni, ha ügyes voltam, még nekem is jutott a maradékból egy-két evőkanállal. Olcsó is volt, gyorsan készen volt, királyság volt. Aztán egyszer Kata barátnőm - szia, Kata vagyok! van egy Pepsid? - egy napfényes délutánon, amikor együtt legeltettük a gyerekeinket, azt mondta: hazamegyek, és összedobok a kölkeknek egy császármorzsát. Mi van? Azt csak úgy össze lehet dobni? Esküszöm, úgy nézett rám, mint aki ufót lát. Megjegyzem, ma már én is így néznék bárkire egy ilyen kérdés után, de hát ő már akkor is 9 évvel idősebb volt nálam, nagy fórja volt velem szemben az élet nagy kérdéseit illetően. A dolog nem hagyott nyugodni, amint hazaértünk, elővettem a Bibliát Horvát Ilona szakácskönyvét, én ugyanis abból tanultam meg főzni. S láss csodát, tényleg benne volt a recept, hogyaszongya: császármorzsa. Elolvastam, roppant egyszerűnek tűnt, így aztán kipróbáltam. Azt láttátok volna, amikor az uram aznap hazajött és megkérdezte, mi a vacsora, én meg csak egy lesajnáló pillantásban részesítettem, kicsit tán le is néztem rá - bár már akkor is magasabb volt, mint én, de nekem ez remekül megy ennek ellenére -, és kipöktem a fogaim között: császármorzsát, mi mást? Ahogy Nagyanyám mondaná, szaros pennával nem lehetett felérni az orrom hegyét, olyan büszke voltam. A gyerekek mára nagyocskák, hogy finoman fogalmazzak, néha mégis rákívánnak a császármorzsára.

 

Hozzávalók:

30 dkg búzadara, de ha csak gríz van a boltban, azt is megvehetjük 
10 dkg margarin
5 dl tej
8 dkg kristálycukor
só
3 db tojás
mazsola
1 citrom reszelt héja
baracklekvár

 

Elkészítés: 

A búzadarát belekeverem a tejbe, hozzáadjom a cukrot, a mazsolát, a sót és a tojások sárgáját, ezt jól elkeverem, állni hagyom. Amennyi időm van, addig. Ha csak egy órám van, akkor annyit pihen, ha több, hát nem árt neki. Végül óvatosan hozzákeverjem a fehérje kemény habját, és a - sok - reszelt citromhéjat.
Egy tepsit kikenek a margarinnal, beleöntöm a masszát, és nem túl forró  sütőben (170 - 180) fokon lassan megsütöm. Sütés közben néhányszor erőteljesen átkeverem a masszát, megforgatom, morzsásítom, hogy minél nagyobb felületen képződjön rajta barna kéreg. Tálaláskor baracklekvárral locsoljuk meg, elvetemültek és soványak porcukorral is megszórhatják

.

Kategóriák

hamar

Komment

Eddig 18 komment érkezett

  1. moes:
    2007. 02. 01. 17:18

    _tényleg_ meg kell, hogy látogassalak :))

  2. Éva:
    2007. 02. 02. 7:33

    moes:D

  3. teodora:
    2007. 02. 03. 11:43

    Ez a morzsás verzió, vagy az "igazi" osztrák darabos (erre gondolok: images.derstandard.at/20020810/kaiser029.jpg)? Legalábbis amit zacskóban árulnak, az inkább cukrozott búzadarának megy el :) az otthoni mirelitet nem ismerem, de itt a metroban lehet nagyon jót kapni. Nekem a lisztes verzió jön be, ami olyan, mint vmi brutálvastag palacsinta. Sok porcukorral és eredetileg szilvatryutyival kéne, de én fagyival szeretem.

  4. teodora:
    2007. 02. 03. 11:44

    Tirolban ilyet adnak:
    teodora.freeblog.hu/archives/2006/09/04/Fincsi_volt/ :)

  5. teodora:
    2007. 02. 03. 11:46

    ja, és a recept: teodora.freeblog.hu/archives/2006/09/11/Csaszarmorzsane/

  6. Éva:
    2007. 02. 03. 12:01

    nincs valami ötletetek, hogyan tarthatnám meg azokat a kommenteket, amikben olyan hosszú linkek szerepelnek, amik szétnyomják a sablont? mert egyelőre csak a kimoderálással tudom javítani a hibát, pedig teodora jókat szólt hozzá:(

  7. teodora:
    2007. 02. 03. 16:12

    megírom mailben aztán ha műxik editálj vissza :)

  8. Éva:
    2007. 02. 03. 16:56

    teodora, köszönöm a segítséget:) hogy a kérdésedre is válaszoljak: az én receptem külleme attól függ, hányszor kevered meg, vagdosod a sülő tésztát. mi úgy szeretjük, ha vannak benne nagyobb darabok is. a mirelit pedig tényleg amolyan cukrozott dara, de azt is lehet szeretni.bár időtlen idők óta nem fordult meg ilyen a konyhámban.

  9. ez a gyerek ez nem viccel:
    2007. 02. 03. 19:06

    href.hu -ra felmész, beírod a hosszú linket, és kapsz egy rövidet. A rövid linket beteszed a kommentbe, a hosszú helyére. Így.

  10. pacemaker:
    2007. 02. 03. 23:53

    Nagyon finom lehet... sőt az is...
    azért csak rakjuk helyre a dolgokat...
    ez a recept a daramorzsa receptje...
    a császármorzsa lisztből készül... a többi belevaló ugyanaz... serpenyőben sütve, keverve folyamatosan...

  11. Éva:
    2007. 02. 04. 9:32

    köszönöm mindenkinek a linkes segítséget.

    pacemaker: igazad lehet

  12. Éva:
    2007. 02. 04. 9:36

    pacemaker, egyébként üdvözöllek nálam,jó régen olvasom a márnemmagányosszigetedet:)

  13. teodora:
    2007. 02. 04. 11:48

    Szerintem fölösleges a neveken variálni, Magyarországon a darás jelenti a császárt, ezt ismerik a legtöbben.. és létezik ilyen verzió osztrákiában is. Az biztos, hogy a másikat nem ajánlanám fogyózóknak :) és inkább főétel, mint desszert.

  14. pacemaker:
    2007. 02. 05. 12:18

    Szia Fakanál:)))
    Örülök, hogy olvasol :))...
    Bocsi, hogy beleszóltam... de 35 éve "nyomom" a szakmát... jóóó, kihagytam közben pár évet, de most megint ott állok a tűzhely mellett...
    gondoltam, hogy én is csinálok egy ilyen oldalt, de elég nekem naponta lefőzni a kajákat, nemhogy le is írjam... csak azt a néhányat írtam le, amit a blogomról az oldallinkeknél el lehet érni...

  15. Éva:
    2007. 02. 05. 13:54

    pacemaker, igen, tudom, hogy ez a szakmád. egyébként pedig szóljatok bele bátran minél többen, a jóindulatú, építő kritikákat mindig örömmel fogadom. a többit meg úgyis kimoderálom:))))

  16. VKOrsi:
    2007. 02. 11. 8:47

    :) de jó, hogy erre is fény derült.
    én a németeknél ettem az osztrák verziót, és sosem értettem, hogy amit itthon császármorzsa néven kapok valami egészen más.
    de akkor látom, nekem a lisztes alapú ízlett igazán :)

  17. Szúnéni:
    2011. 02. 16. 0:27

    Ma megint megcsináltam, de most sütőben (előzőleg serpenyőben), és nagyon sokáig készült, ámde legalább kiszáradt. :( Az a baj, hogy a végén türelmetlenségemben feljebb tettem a hőfokot?
    Amúgy isteni recept, köszi. :) Én mondjuk teszek bele egy vaníliáscukrot is, mert azt én mindenbe teszek... ;)

  18. Éva:
    2011. 02. 16. 6:56

    Szú, nem kell sokáig sütni, és ha közben kevered-vagdosod, mindenképp átsül.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006