Paradicsomos spagetti

A mexikói vacsora ma érdeklődés hiányában (de főleg és elsősorban fáradtság miatt) elmaradt. Helyette elmentem a legkisebb ellenállás irányába: kifőztem egy csomag spagettit, és boldog mosollyal nyugtázva nyári előrelátásomat, felbontottam egy üveg saját készítésű sugot, ráborítottam a tésztára, bőven megszórtam sajttal azoknak a szerencséseknek, akik a családban ehetnek (bármit, és de jó nekik...), majd sovány malac vágtában behúztam ide, a gép elé, nehogy bűnözzek. Mert ahogy mondani szoktam: mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.

Hozzávalók:

sok érett paradicsom, mondhatni kilószámra

vöröshagyma, kb. ötöde a paradicsom mennyiségének

rettenetes mennyiségű friss bazsalikom

1/2 rettenet mennyiségnyi rozmaringág

oregánó

Elkészítés:

A paradicsomokat megmostam, forró vízbe mártottam őket néhány percre, majd lehúztam a héjukat. Ez a művelet legmacerásabb része. A meztelen paradicsomokat feldaraboltam, egy tálban félretettem. Következtek a hagymák, amiket apróra vágtam volna, ha nem lenne nekem Moulinex aprítóm, de mivel van, annak segítségével szinte pépesre gyepáltam. Olíva olajat melegítettem, rádobtam a hagymát, megpároltam. Ekkor a paradicsomok következtek. Rottyantak egy sort, ekkor sóztam a cuccot, beledobáltam a bazsalikomot, rozmaringot és oregánót, majd hosszas főzésnek vetettem alá az elegyet. Amikor már nincs víz a mártáson, akkor jó, mert ugye vizet minek tartósítsunk télire, amikor nyerhetünk azt hó megolvasztásával is? Szóval mikor jó sűrű a szósz, megkóstoljuk, ízesítünk rajta még aszerint, hogy mennyire szeretjük sósan, ekkor kaphat egy szóratnyi cukrot is, mert az egy paradicsomos ételnek sem árt. Tűzforrón üvegekbe töltjük, elhanyagolható mennyiségű Nabe-t szórunk rá, tető rácsavar, fél órára üvegek fejreállnak, aztán mehet mindenki a helyére, a spájzba. Hát így valahogy...