Sonkás roló

Hát elérkezett a neves nap: a VKF 3. fordulójára szánt művet közzé kell tenni. Számomra ez a forduló volt a legegyszerűbb. Nek tűnő. Rengeteg ötletem volt, jobbnál jobbak, tényleg alig tudtam választani a jelöltek közül. Aztán az történt, hogy rosszul választottam. Megesik az ilyesmi a legjobb családban is, nemde? A történet előzményéhez tartozik, hogy mindig is múlhatatlan szerelemmel viseltettem a sajtos roló iránt. Nem az iránt, ami habkönnyű vajkrémmel forrasztotta az ember torkára a lélegzetet, hanem az az igazi, súlyos, sajtkrémmel töltött darab, amiből ha egyet megeszik az ember, egész napra gondoskodott a diszkomfort érzéséről. Már persze azt az egy-másfél percet kivéve, amíg ette a rolót, mert az mennyei volt. És eszembe jutott, hogy Lajos Marinál láttam én valamikor egy ilyen izé... rolót... valami krémmel töltve... Megkerestem, majd azt mondtam: ugyan kérem! Csak nem fogom kész leveles tésztából elkészíteni a pályaművet! Hát mi vagyok én, pancser? Igy aztán kutattam a neten kevést, találtam számossok receptet, és úgy döntöttem, elkészítem a tésztát 15 dkg liszt, 10 dkg vaj és némi tejföl keverékéből. (Merthogy óvatos duhaj vagyok, hála az égnek!) Meg is cselekedtem a dolgot. Nem akarnám hosszúra nyújtani a horror történetet, mindössze annyit mondok: ha van egy kis eszetek, kész leveles tésztából készítitek el a művet. Ami egyébként remekül illik egy büféasztalra, különösen húsvét táján. A kálváriát, amivel a rolósütő készséget beszereztem, most fedje jótékony homály... *

1 csomag kész leveles tészta

40-50 dkg főtt, füstölt tarja

Sajtos galuska, azaz Schwäbische Käsespätzle

Egy fórumon olvastam a napokban a receptet, még gondoltam is, micsoda jó kis étel, sváb lelkem/künk hogy fog örülni, amikor majd elkészítem. Lelkünk másik fele nyilván kevésbé lesz boldog, amikor a személymérlegen meglátjuk a számokat, de kicsire nem adunk, a nagy meg - mint tudjuk - nem számít. Arra azonban nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan elkövetkezik az idő, amikor megvalósítom a tervet. Hazafelé tartva tettem egy kitérőt a Mammutba, mert a VKF 3. fordulójához múlhatatlanul szükségem volt egy eszközre, amit csak ott lehetett kapni, benéztem ugyan a Matchba, hogy valami vacsorának valót találjak, de nem volt kedvem benevezni az össznépi tapossuk-le-egymást versenybe, úgyhogy improvizálni voltam kénytelen. És akkor, amikor tanácstalanul tötyörögtem a konyhában, beugrott a sajtos galuska, mint potenciális vacsora. Íme:

Hozzávalók:

4 db tojás

fél kg liszt

20-25 dkg sajt (trappista, ementáli, vagy bármi más, ahogy Váncsa mester mondaná)

fél liter tejföl

1 nagy fej hagyma

tenyérnyi szalonna

só, bors

Elkészítés:

A lisztből a tojásokkal és megfelelő mennyiségű folyadékkal (én mindig tejjel, annál jobb nokedli a földön nincs, mint amit csak tejjel kever az ember lánya, higgyetek nekem!) nokedlitésztát készítünk, a szokásos módon sós vízben kifőzzük. Hideg vízzel leöblítjük, lecsorgatjuk, és olajjal megijesztett jénaiba elkezdjük rétegezni a cuccot, úgymint: egy réteg nokedli - egy réteg reszelt sajt - egy réteg dinsztelt* hagyma - egy réteg tejföl, da capo al fine üzemmódban. Közben természetesen sózzuk, borsozzuk. A tetejére apróra vágott szalonnakockákat hintettem, kizárólag azért, hogy valóban legyen mitől leszédülnünk a mérlegről. Most éppen szoláriumozik a "kicsike". A hagyományos szolit szereti, nem az állót, 200  fok, 25 perc.

*autentikus receptben nem dinsztelik, hanem barnára, ropogósra sütik a hagymát, és talán tejföl se kerül a rétegek közé. A tejszínről pedig, amit még loccsantottam bele, tutira nem szól a fáma.

Trikolor tészta mascarpone szósszal

És akkor itt a mascarponés tészta, végül nem kellett hozzá szakácskönyv, jött fejből.  Nem állítom, hogy ez az étel jelenti szakácsművészetem csúcsát, de egynek jó:)

Hozzávalók:

25-35 dkg tészta

25 dkg mascarpone

fél dl tej

só, bors, szerecsendió

1 gerezd fokhagyma

sok parmezán

1 tojássárgája

Elkészítés:

A tésztát al dente főztem. Ez ennél a fajtánál egyáltalán nem volt nehéz, ahol középen össze van csippentve, kimondottan kemény maradt, pedig vagy két perccel tovább is főztem, mint az ajánlott idő volt. Közben a mascarponét elkevertem tejjel, felforraltam, ízesítettem, végül levettem a tűzről. Amikor egy picit - de tényleg csak egy kicsit - lehült, elkevertem benne a tojássárgáját, beledobtam a nagy maréknyi sajtot, aztán már lehetett is tálalni.

Vörösboros répaleves

A reggeli kávém iszogatása közben azon merengtem, mire használjam fel azt az egy doboz mascarponét, ami a hűtőben várja sorsát, közben valahogy Váncsa mester könyve került a kezembe. Ebből ugyan nem a mascarpone felhasználási módját találtam ki, hanem erre a levesre figyeltem fel. Nagyon érdekes íze van, de nem biztos, hogy állandó vendég lesz a konyhámban.

Hozzávalók:

fél kg sárgarépa

1 nagy vöröshagyma

1 kisebb fej (!) fokhagyma

1 nagy krumpli

fűszerek: kakukkfű, őrölt kardamom, őrölt koriander, őrölt gyömbér, só, bors, pici cukor

fél liter vörösbor

2-3 dl tejföl 

Elkészítés:

A zöldségeket feldaraboljuk, beledobáljuk egy alkalmas fazékba. Felöntjük 3 dl vörösborral és annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. Hozzáadjuk a fűszereket, kis lángon puhára főzzük. A fűszerek adagjáról azért nem írok, mert ez erősen szubjektív. Én mindegyikből egy-egy mokkáskanállal tettem speciel. És amíg a kardamomot, a galádot kerestem, sebtében kipakoltam a konyhaszekrényt, hogy felleljem az időnként előmasírozó fél gombostűfejnyi barna izék tartózkodási helyét. Megtaláltam: a kamillában, kakukkfűben henteregtek önfeledten, egészen addig, míg az egész készletet le nem vittem a kukába. De ez mellékszál. Nos tehát fődögél a levesünk, néha pótoljuk a vörösbort - a poharunkban is -, majd amikor minden puhára főtt, megforgatjuk a cuccot a turmixgépünkben (igen drágám, nagyon jó, hogy megvetted. magam se csinálhattam volna jobban!). A répapüré utolsó tánca egy pohár tejföl partnereként történik. Ekkor visszaöntjük a levest a fazékba, forralunk rajta egyet, esetleg higítjuk egy kis vízzel, ha túl sűrűnek találjuk, ízlés szerint fűszerezzük még (nálam a cukor került bele ekkor), és készen is vagyunk. Tálaláskor megcsöpögtettem egy kis tejszínnel, a fiúk pirított kenyérkockát kértek hozzá.

Nagyon kellemes íze van a levesnek, a Zuram azt mondja, olyan, mintha vadasszószt enne, de hát nincs teljesen igaza. Emlékeztet, nem mondom, na de azért nem vadas...

Sajtos tortilla guacamoléval

Valami olyat akartam vacsorára tálalni, ami elüt - nálunk - a megszokottól. Nos, ez sikerült is, de hogy a fiúk jóllaktak-e, abban azért nem vagyok ezer százalékig biztos... Legközelebb ellenállok az Ázsia boltbéli kísértésnek, és nem vagyonokért veszem a tortillát, hanem magam fogom sütni. Akkor talán nemcsak finom, de elég is lesz a végeredmény.

Hozzávalók 3 főre a tortillához:

fejenként 2 db tortilla, nekem most paradicsomos volt itthon

fejenként 5-7 dkg reszelt sajt, itt és most gauda

néhány pötty mustár

A guacamoléhoz:

1 avokádó

fél (zöld)citrom leve

só, bors

1 gerezd fokhagyma

1 teáskanál tejföl (tudom, Mexikóban nincs tejföl!)

Elkészítés:

Az avokádót félbevágtam, magját eltávolítottam, majd a gyümölcshúst kikapartam egy tányérba. Villával pépesre törtem, ízesítettem sóval, borssal, fokhagymával, simára kevertem a tejföllel, kész passz.

A tortillát vékonyan kiolajozott serpenyőbe tettem, megpötyögtettem mustárral, rátettem a reszelt sajtot, majd beborítottam a cuccot a másik tortillával. Megfordítottam, a másik oldalát is átforrósítottam, majd a serpenyőből kivéve négy körcikkelyre vágtam.  Került még mellé paradicsom apró kockákra vágva, és egy jó pohár sör.

Tortilla, 8 adag:

50 dkg liszt

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál só

65 ml olaj

2-3 dl langyos víz, amennyit felvesz a tészta

A hozzávalókat robotgéppel összekevertetem, amikor határozottan tészta formája van, kiveszem, alaposan kidolgozom. 30 perc pihenő jár neki nedves konyharuha alatt. Sütés előtt 8 gombócot szakítok, egyenként 1-2 mm vékonyra nyújtom, végül forró serpenyőben néhány perc alatt megsütöm őket. Leheletnyi olajat lehet használni a serpenyőbe, de tulajdonképpen egy jó teflonnál ez felesleges.

Túrókrém medvehagymával

Hozzávalók:

egy napfényes tavaszi reggel

15 dkg tehéntúró

1 evőkanál natúr krémsajt

1 evőkanál tejföl

só

egy marék medvehagyma apróra vágva

Elkészítés:

A hozzávalókból krémet keverünk. Friss péksüteménnyel, barnakenyérrel és sok primőr zöldséggel kínáljuk, ezzel párhuzamosan próbálunk nem gondolni rá, mennyi műtrágyát veszünk magunkhoz.

Utózönge

"Anyósom" - kis spéttel - ma reggel reagált a szereplésemre, emígyen: "Nocsak, már itt tartasz, hogy ilyen jókat főzöl?" Még nem döntöttem el, milyen eszközt válasszak ahhoz, hogy eltegyem láb alól:)))))))

Csirkék a csalitosban

Zsófinál bukkantam erre a receptre a minap. Megragadt a gondolataimban, s ki-be járkált ottan napokon át. Mivel kedves barátom enyhe nyomásomra hozott Barcelonából két pár chorizot ajándékba*, ideje volt a felhasználási módozatokon törni a fejemet. Bár mondjuk azzal a néhány karikával, amit ebbe az ételbe tettem, jelentősen nem apadtak a készletek. Itt jegyzem meg, hogy ez a picanta extra chorizo nyersen is isteni, nem tartok tőle, hogy rámpenészedne... No, álljon itt az a verzió, amit én alkottam Zsófi ötlete nyomán.

Hozzávalók:

egy csirkemell filé kettévágva

1 csomag mirelit leves tészta

chorizo - vagy más szárazkolbász - karikák, ízlés szerint

egy tubus krémsajt (sajnos kecskét nem kaptam, pedig....)

néhány levél medvehagyma, ennek hiányában bazsalikom, vagy bármi más fűszer

néhány szem koktélparadicsom

Elkészítés:

A csirkemelleket félbe vágtam, könyvszerűen széthajtottam, erősen kiklopfoltam. Nyomtam az egyik felére a krémsajtból, erre dobáltam a chorizo karikákat, ráfektettem 2-3 medvehagyma levelet, becsuktam a "könyvet", és az előzőleg vékonyra nyújtott levelestészta négyzetre tettem. Bebugyoláltam, lekentem kevéske olajjal, és ment a sütőpapírral bélelt sütőlapra. Magamnak csináltam egy vega darabot: ugyanúgy krémsajt került bele, de a kolbász és a csirke helyett csak medvehagyma, abból viszont jóval több, mint a húsos batyuba, plusz még két szem koktélparadicsomot is beleaprítottam. 200 fokon 35 percig sültek a csomagok. Kiadós, laktató főfogás a végeredmény, és ami külön jó benne, hogy köretet nem igényel, de valami kis saláta, esetleg savanyúság remekül kiegészíti. A krémsajttól nagyon kellemes lett az összhatás. Ráadásul ezer változatban készíthető el. Köszi, Zsófi!:)

* előre figyelmeztetek mindenkit, hogy kizárólag olyanokkal barátkozom, akik gyakran járnak külföldre, esetleg üzletszerűen ott is élnek, ámde gyakran látogatnak haza, és könyörtelenül terrorizálom őket, hogy mindenféle, itthon különlegességnek számító ezt-azt hozzanak nekem. Későbbi szemrehányásoknak és reklamálásoknak helye nincs. Cserébe viszont nagyon szeretem őket, és a világ végére is elmennék értük  akár gyalog, mezítláb is, pedig ez igen nagy áldozat lenne tőlem:) Aki pedig a fenti sorokból nem hallja ki a malíciát, azzal egyáltalán nem barátkozom:)

Medvehagyma krémleves

Végül elsőként erre az ételre esett a választásom, hogy életünkben először medvehagymát együnk. Gyönyörű csokrot vettem a piacon, és bár azt gondolom, hogy 500 forintot elkérni 25 deka fűért (sic!) elvetemültség, most nem volt lehetőségem leutazni a Mecsekbe - pedig lenne ott dolgom, de még mennyire lenne! -, ezért engedtem a kizsákmányolásnak, és hazahoztam a csokrot. Nem bántam meg, finom dolog ez, el tudom képzelni, hogy mondjuk egy juh- és tehéntúró keverékéből készült szendvicskrémet is istenien feldob, nem beszélve számos más változatról, ahogyan fogyasztani lehet, de azt se állíthatom, hogy az év 11 hónapjában keserves könnyeket fogok hullatni egészen addig, amíg az az egy hónap el nem érkezik, amíg a medvehagymának szezonja van. Azt hiszem, ez is egy olyan eset, amikor sznob énem kerekedett felül, túlmisztifikálva ezt a növényt. Leszámoltam már egynéhány ilyen sznobériámmal (shalotta hagyma, chorizo, csak ami hirtelen eszembe jut), most a medvehagymát is elérte a végzete.

Hozzávalók:

egy nagy marék medvehagyma

5 dkg vaj

kevés olíva olaj

2 evőkanál liszt (majd még egy kis keményítő, amikor már látszik, hogy nem elég sűrű a leves)

2-3 dl tejszín

1 erőleves kocka

fél dl fehérbor

só, bors

tálaláshoz camambert, de ez opcionális

Elkészítés:

A vajat összemelegítem az olajjal, rádobom a két kanál lisztet, nem túl világos rántást készítve belőle, amihez csatlakozik a maréknyi megmosott medvehagyma levél. Átforgatom a rántáson a leveleket, kicsit összetöppednek, ekkor felöntöm vízzel a cuccot, és belehajintom a leveskockát. Mivel a kezem ügyébe kerül egy gerezd fokhagyma, azt se hagyom ki a buliból, de ez simán elhagyható. Sózom, borsozom a levesnek ekkor még nem nagyon látszó levet, felforralom. Ekkor kerül bele a bor, ezt nem érdemes elhagyni belőle, nagyon jó zamatot ad a végeredménynek. Beletöltöm a lét a gyönyörű új turmixgépembe, megforgatom alaposan, közben elégedetten nyugtázom, hogy ez a régi masinával bizony kínkeserv lett volna. Meghallgatom a Zuram megjegyzését, hogy ugye, milyen jó, hogy megvette (perszedrágám, hisz kértelek rá, hogy vedd meg...), ugorjunk! Visszatöltöm a gyönyörű, üdezöld folyadékot a lábasba, már éppen tejszínnel készülök dúsítani, amikor eldöntöm, hogy ez krémlevesnek még nem elég sűrű, és a tejszínbe keverek egy kis keményítőt. Forralok egy szolidat a levesemen, és készen is vagyunk. Elvetemültebb ízlésűek merjék a forró levest camambert kockákra, kulináris analfabéták megelégedhetnek a pirított kenyérkockával, vagy levesgyönggyel (csak hogy téged is szóba hozzalak, kisfiam:)*

* az úgy volt, hogy októberben nagyszabású születésnapi ünnepség keretében óhajtottunk megemlékezni arról, hogy a fiunk 16 éves lett. Sok vendég, sok étel, fő a fej rendesen, mert a családomnak meglehetősen kis hányada kísérletező kedvű és nyitott az új ízekre, de a pálmát az apósom után rögtön a fiam viszi ebben a műfajban. Nincs vele semmi baj, csak szereti tudni, hogy ami a tányérjára kerül, az már egy kipróbált, általa szeretett valami. Eleve gyanakodva néz minden újdonságot, a zöldségek pedig esküdt ellenségei, legyenek azok nyersek vagy főttek, pirosak avagy zöldek, csak hogy költői tehetségemet is megcsillantsam:) Aztán a Zuram kérdezte a jeles napot megelőzően, hogy ugyan mi lészen a menü? Mire azt találtam válaszolni, hogy "a kulináris analfabétáknak pörkölt nokedlivel, a többiek meg majd kapnak valami finomat". Na, azóta az én kisfiam sűrűn emlegeti, hogy ő egy kulináris analfabéta, de úgy látom, ezt önmagára nézve nem veszi igazi sértésnek:)

Medvehagyma

Most pedig elindulok a Nagycsarnokba, hogy medvehagymát vegyek, mert évek óta vágyom rá. Teljességgel valószínűtlen, hogy ilyen hajnalban bárki is olvasson, de ha tudna jó kis medvehagymás receptet, ne hezitáljon, ossza meg velem, kérem!:)

Ez is egy lehetőség, nagyon tetszik, bár Anna kissé szűkszavúan bánt a részletes leírással:)

Ez is tetszik...

Óóóóóóóóó... sváb lelkemet mintha hájjal kenegetnék...:)

Éljen és virágozzék a Sopron TV az ő összes receptjével együtt!

Kérek minden érdeklődőt, hogy ne a kommentek számát gyarapítsa, hanem itt rendeljen medvehagymát:

http://www.sieberz.hu/index.php?content=11&termek_id=929&kategoria=1#termek929

Kultúrház - a gasztroblogokról

http://www.mtv.hu/cikk.php?id=193085

http://www.mtv.hu/cikk.php?id=193080

Nézzétek, és jöhetnek a kritikák - szolidan:)

Hihetetlen

Kedveseim, mindenkinek nagyon köszönöm a gratulációkat, nem tudom, de nem is akarom letagadni, hogy nagyon jól esnek. A látogatottság az egekben - persze C&V-jáétól messze elmarad:) -, jönnek a visszajelzések e-mailben, telefonon, minden formában. És bár volt alkalmam az elmúlt - jézusom, le se merem írni...! - 28 évben, mióta "benne" dolgozom, megtapasztalni a média hatalmát, ezt azért mégse gondoltam volna... Legközelebb az üveges dolgaimmal leszek kénytelen valami hasonló fórumot keresni, és akkor beindul a biznic rettenetesen:) Csak jelzem, hogy a tegnapi felvétel hatására ma fehérjeturmix lesz a reggeli, főtt tojás az ebéd, saláta a vacsora:))) De ez amolyan Cyrano-effektus nálam, kéretik erre a vonalra nem reagálni...

Aubergine, nagyon megköszönném a dvd-t...

A technika csodái

A lányom a digitális fényképezőgépével - tudjátok, azzal, amit ételfotózásra nem használ:) - rögzítette a műsort, egyelőre 512 Mega terjedelmű, lebutításán - nem a gyerekén! - dolgozunk, és ha megoldottuk, felteszem a linket ide.

Ó, főoldalon vagyok megint:)

Hajnali poszt a tegnap estéről

A történet kedden kezdődött, amikor levelet kaptam Kicsi Vútól - akinek ezúton üzenem, roppant mód fájlalom, hogy nem volt lehetőségünk személyesen megismerkedni -, lenne-e kedvem szerdán a gasztroblogolásról és a VKF-ről beszélgetni a Magyar Televízió Kultúrház című műsorában Erdős Gáborral és más meghívott vendégekkel. Első olvasásra felvillanyozott a lehetőség, azonnal igent mondtam, bár aztán a történet kissé bonyolódott: végül is nem Kicsi Vúval kerültünk egy körbe, hanem Kolesár Krisztiánnal és Mariná Pommier-val, a TV Paprika magyar származású francia műsorvezetőjével. Tudnotok kell, hogy a beszélgetés színhelyén, a Magyar Televízióban én mindösszesen 15 évet töltöttem el, hogy csöpögősen fogalmazzak, soha el nem múló szerelem és fantasztikus emlékek fűznek az intézményhez, az épülethez, sőt, magához a műsorvezetőhöz, Erdős Gáborhoz is. Nagyon fiatalok voltunk mindketten - na jó, ő még inkább:) -, amikor megismerkedtünk, sokat dolgoztunk együtt. Szóval nem volt kérdés, hogy megyek. Beszélni sose esett nehezemre, hát miért is ne? Remélem, ha megnézitek a végeredményt ma 21.00 órakor az m2-n, nektek is az lesz a véleményetek, mint nekem, hogy egy kellemes beszélgetést sikerült összehoznunk, és ha a téma szociológiai és egyéb mélységeibe nem is volt idő lemerülni, legalább felkeltettük az érdeklődést a most még kívülállókban a gasztroblog iránt. Ha másként nem, legalább mint olvasó talán felbukkannak a nézők közül a blogjainkban. Amennyire alkalmam volt a bejátszásokat figyelemmel kísérni, sok ismerős blogot viszontláttam a monitoron, fel sem tudom sorolni, hányat. Nagyon sok mindenről lehetett volna még szót ejteni - a blogok közösségformáló erejéről szerettem volna még beszélni, és legalább érinteni a témát, hogy mennyire megváltoztatta a főzési szokásaimat, hogy blogokat olvasok és írok -, de kénytelen vagyok belátni, hogy 4 ember 25 perc alatt nem ölelhette fel a teljes spektrumot.