Az első fordulóval ellentétben, aminek alkalmával sokat keresgéltem, agyaltam, sőt, egy verziót el is baltáztam, a második fordulóban tulajdonképpen végig se olvastam a kiírást, már tudtam, mivel fogok előállni. Évek óta szemezek a receptes dobozomban egy ősrégi Nők Lapja kivágáson lévő étellel. Számtalanszor elhatároztam, hogy elkészítem, de valami mindig közbejött. Vagy nem volt rá elég időm, vagy a már megkomponált ételsorhoz nem illett, szóval mindig volt valami fájásom. Most azonban nem volt kérdés, hogy igen, ő lesz a pályamunkám. Tessetek parancsolni!:)
Töltött burgonya (már a neve is isteni, sváb létemre krumpli nélkül úgyse tudnék élni)
Hozzávalók:
12 nagyjából egyforma nagyságú burgonya
3 tojás
10 dkg reszelt Márványsajt
(ez a hazai fajta éppen meg fog felelni, fölösleges szerintem drága külföldit venni hozzá)
2 gerezd fokhagyma
5-6 evőkanál liszt
5-6 evőkanál zsemlemorzsa
só, bors
olaj a sütéshez
Elkészítés:
A krumplikat héjában, valamint sós vízben megfőzöm. Közben elkészítem a tölteléket: a reszelt rokfortot összekeverem 1 tojássárgájával, a megtisztított és szétzúzott fokhagymával, ízlés szerinti mennyiségű borssal. (A sót mellőzzük, lesz a rokfortban bőséggel.) Ekkor jön a neheze. A megfőtt burgonyákat meghámozom, és úgy vájom ki a belsejüket, hogy ad 1. lehetőleg egyben maradjanak, ellenkező esetben krumplipürét leszünk késztelenek készíteni ad 2. legalább egycentis fala maradjon ad 3. a másik vége ne lyukadjon át. Nem könnyű, hacsak nem vagyunk kiváló ismerői a burgonyafajtáknak, és nem tudjuk, melyik az a kissé szappanosabb, nem szétfővő fajta. Amikor ott hevernek a lyukas krumplik előttünk, és még nem ment el végképp az eszünk minden kedvünk ettől az egész marhaságtól, valamint befejeztük a Goddess szeretetteljes szidását (nem mintha tehetne bármiről, de bűnbakot keresni jó:), akkor jön el a felemelő pillanat, hogy a rokfortos cuccot beléjük töltsük. A tetőn lévő nyílást egy darabka vájadékkal betömöm. A megmaradt fehérjét és a másik két tojást felverem, sózom, borsozom. A töltött krumpedlikat hagyományos módon bepanírozom, és bő, forró olajban pirosra sütöm. A felesleges olajat leitatom, és máris tálalhatok. Lehet mellé bármilyen mártást adni, ami illik a rokfort ízéhez, de játszhatunk is a töltelékkel, lehet másfajta sajttal, darált sonkával, gombával tölteni, vagy azzal, ami otthon található és persze ehető.

Bazzzzz. Ez nagyon durva meló. Ehhez képest az enyém bikmak.
azért annyira nem durva! kell hozzá egy kis rutin, amit mondjuk meg lehet szerezni ezen a kaján: href.hu/x/2di7
és jó, ha az ember lányának van egy egészséges mértékű krumpli függősége. az sokat segít:D Ana drágám, ez pedig nem lóverseny, hogy felmerüljön az a kérdés, hogy a tied mihez képest milyen:)
Ó nincs bennem versenyszellem (azt mind a birkózásra tartogatom), csak úgy mellesleg mondtam.
megnyugodtam.
lorien, a márványsajtot egy kis időre a mélyhűtőbe téve, kissé fagyosan lereszelve zökkenőmentesen megy a dolog a maga útján.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Hát nekem az ilyesmihez nagyon ritkán van türelmem, le a kalappal! Egyszer azért neki kéne állnom:)
A márvány sajtot min reszelted? Nem akart szétmállani közben?