Samosa

Végre eljött a napja a samosának is. Furcsa egy szerkezet vagyok én, ha még valaki nem jött volna rá magától. Tegnap reggel 8-tól délután 3-ig megállás nélkül takarítottam a lakást, tekintve, hogy az elmúlt hetekben sok munka csúszott a nyakamba, takarításra éppencsak felületesen volt időm, és bár a családtagjaim segítgetnek, az azért mégsem olyan, mintha én esek neki. Napközben dugába dőlt az a tervem, hogy bablevest főzök és túrós lepényt, mert a leveszöldségnek hűlt helyét találtam, és azt mondtam: dombon ülő fűcsomó legyek, ha az esti nagybevásárlás előtt még lemegyek a közértbe tülekedni egyet, kreatív leszek, megoldom máshogy. Mondjuk speciel a sólet konzervet láttam magam előtt, mint megoldást, de aztán másként alakult. Mégpedig úgy, hogy itten szót váltottunk rossamelával, bekukkantottam ennek okán a blogjába, s hát ott figyelt az én kedvenc samosám, amit éppen október óta tervezek elkészíteni. És akkor ahelyett, hogy a könnyebbik megoldást választanám (ld: sólet konzerv), ahelyett, hogy a rendelkezésemre álló egy óra alatt leülnék a fenekemre kicsit pihenni, nekiállok samosát sütni. Azt is két menetben, mert vásárlás előtt kisütöttem a fiamnak hármat, hogy éhen ne haljon, míg hazaérünk, aztán a többit szívás vásárlás után. Élni tudni kell! Mire hazaértem, nem volt net a gépezetben, ezt egy kedves olvasómnak üzenem, aki pedig várt rám... 

Hozzávalók:

40 dkg liszt

3-4 evőkanál olaj (+ a kisütéshez)

2 dl joghurt

egy kávéskanál só

1 bögre zöldborsó

egy maréknyi karfiol

2 kicsi burgonya

római kömény

őrölt koriander

hétfűszer keverék (elhagyható)

Elkészítés:

A lisztből, olajból, sóból és joghurtból kemény tésztát gyúrtam, elég keserves a munkafolyamat, de legalább nem túl hosszú. Letakarva pihentettem, amíg elkészült a töltelék. Olajon megdinszteltem az aprócskára vágott karfiolt, borsót és krumplit, megszórtam a fűszerekkel és sóval. Amikor puha, villával durvára törtem, kihűtöttem. Majd a tésztából kis golyókat tépkedtem ki, vékonyra nyújtottam, és a korongokat egy-egy kanál töltelékkel töltöttem. Félbehajtottam, vizes kézzel összenyomkodtam a szélét, majd bő, forró olajban aranybarnára sütöttem.