Csirkék a csalitosban

Zsófinál bukkantam erre a receptre a minap. Megragadt a gondolataimban, s ki-be járkált ottan napokon át. Mivel kedves barátom enyhe nyomásomra hozott Barcelonából két pár chorizot ajándékba*, ideje volt a felhasználási módozatokon törni a fejemet. Bár mondjuk azzal a néhány karikával, amit ebbe az ételbe tettem, jelentősen nem apadtak a készletek. Itt jegyzem meg, hogy ez a picanta extra chorizo nyersen is isteni, nem tartok tőle, hogy rámpenészedne... No, álljon itt az a verzió, amit én alkottam Zsófi ötlete nyomán.

Hozzávalók:

egy csirkemell filé kettévágva

1 csomag mirelit leves tészta

chorizo - vagy más szárazkolbász - karikák, ízlés szerint

egy tubus krémsajt (sajnos kecskét nem kaptam, pedig....)

néhány levél medvehagyma, ennek hiányában bazsalikom, vagy bármi más fűszer

néhány szem koktélparadicsom

Elkészítés:

A csirkemelleket félbe vágtam, könyvszerűen széthajtottam, erősen kiklopfoltam. Nyomtam az egyik felére a krémsajtból, erre dobáltam a chorizo karikákat, ráfektettem 2-3 medvehagyma levelet, becsuktam a "könyvet", és az előzőleg vékonyra nyújtott levelestészta négyzetre tettem. Bebugyoláltam, lekentem kevéske olajjal, és ment a sütőpapírral bélelt sütőlapra. Magamnak csináltam egy vega darabot: ugyanúgy krémsajt került bele, de a kolbász és a csirke helyett csak medvehagyma, abból viszont jóval több, mint a húsos batyuba, plusz még két szem koktélparadicsomot is beleaprítottam. 200 fokon 35 percig sültek a csomagok. Kiadós, laktató főfogás a végeredmény, és ami külön jó benne, hogy köretet nem igényel, de valami kis saláta, esetleg savanyúság remekül kiegészíti. A krémsajttól nagyon kellemes lett az összhatás. Ráadásul ezer változatban készíthető el. Köszi, Zsófi!:)

* előre figyelmeztetek mindenkit, hogy kizárólag olyanokkal barátkozom, akik gyakran járnak külföldre, esetleg üzletszerűen ott is élnek, ámde gyakran látogatnak haza, és könyörtelenül terrorizálom őket, hogy mindenféle, itthon különlegességnek számító ezt-azt hozzanak nekem. Későbbi szemrehányásoknak és reklamálásoknak helye nincs. Cserébe viszont nagyon szeretem őket, és a világ végére is elmennék értük  akár gyalog, mezítláb is, pedig ez igen nagy áldozat lenne tőlem:) Aki pedig a fenti sorokból nem hallja ki a malíciát, azzal egyáltalán nem barátkozom:)