Vörösboros répaleves

A reggeli kávém iszogatása közben azon merengtem, mire használjam fel azt az egy doboz mascarponét, ami a hűtőben várja sorsát, közben valahogy Váncsa mester könyve került a kezembe. Ebből ugyan nem a mascarpone felhasználási módját találtam ki, hanem erre a levesre figyeltem fel. Nagyon érdekes íze van, de nem biztos, hogy állandó vendég lesz a konyhámban.

Hozzávalók:

fél kg sárgarépa

1 nagy vöröshagyma

1 kisebb fej (!) fokhagyma

1 nagy krumpli

fűszerek: kakukkfű, őrölt kardamom, őrölt koriander, őrölt gyömbér, só, bors, pici cukor

fél liter vörösbor

2-3 dl tejföl 

Elkészítés:

A zöldségeket feldaraboljuk, beledobáljuk egy alkalmas fazékba. Felöntjük 3 dl vörösborral és annyi vízzel, hogy ellepje a zöldségeket. Hozzáadjuk a fűszereket, kis lángon puhára főzzük. A fűszerek adagjáról azért nem írok, mert ez erősen szubjektív. Én mindegyikből egy-egy mokkáskanállal tettem speciel. És amíg a kardamomot, a galádot kerestem, sebtében kipakoltam a konyhaszekrényt, hogy felleljem az időnként előmasírozó fél gombostűfejnyi barna izék tartózkodási helyét. Megtaláltam: a kamillában, kakukkfűben henteregtek önfeledten, egészen addig, míg az egész készletet le nem vittem a kukába. De ez mellékszál. Nos tehát fődögél a levesünk, néha pótoljuk a vörösbort - a poharunkban is -, majd amikor minden puhára főtt, megforgatjuk a cuccot a turmixgépünkben (igen drágám, nagyon jó, hogy megvetted. magam se csinálhattam volna jobban!). A répapüré utolsó tánca egy pohár tejföl partnereként történik. Ekkor visszaöntjük a levest a fazékba, forralunk rajta egyet, esetleg higítjuk egy kis vízzel, ha túl sűrűnek találjuk, ízlés szerint fűszerezzük még (nálam a cukor került bele ekkor), és készen is vagyunk. Tálaláskor megcsöpögtettem egy kis tejszínnel, a fiúk pirított kenyérkockát kértek hozzá.

Nagyon kellemes íze van a levesnek, a Zuram azt mondja, olyan, mintha vadasszószt enne, de hát nincs teljesen igaza. Emlékeztet, nem mondom, na de azért nem vadas...