A leveles tésztát felengedjük, vékonyra nyújtjuk, majd kb. 2 centis csíkokat vágunk belőle derelyevágóval. Fogjuk a fém tölcséreket, amik épp erre a célra lettek volt kitalálva, és akkurátusan feltekerjük rá a csíkokat, koordinált finommozgást végezve kezünkkel: egyrészt a tölcsér falához nyomjuk oda gyengéden a tésztát, másrészt az egymást feltétlenül fedő csíkokat nyomjuk kissé össze, hogy ne maradjon rés a roló testén. Amikor minddel készen vagyunk, lekenjük őket tojással, és 180 fokos sütőben halvány pirosra sütjük őket. Nagyon ügyeljünk, hogy családunk tagjainak épp aktuális ökörködése, amiben magunk is örömmel veszünk részt, ne terelje el figyelmünket a tényről, hogy Nagy Mű sül a sütőben, különben éppen akkora bakugrással leszünk kénytelenek keresztül szökellni a konyhán, mint ahogy én tettem, amikor megláttam, hogy sötétedik a tészta, jobban, mint szeretném.A kisült rolókat még melegen kell leszedni a csövekről, különben fújhatjuk. Nem a csöveket, hanem a tésztánkat: az bizony odaszervül a csőhöz, ha nem vagyunk elég szemfülesek. Egyébként fújni mindenképpen fújhatjuk - a kezünket, mert ezt a műveletet égési sérülés nélkül nehéz megúszni. Nem, nemcsak nekem, hanem a nálamnál jóval ügyesebbeknek is. Nos, roló kiszed, lehúz, kihűt.  A töltelék a következőképpen készül: a füstölt tarját aprítógépbe tesszük, péppé zúzatjuk. Majd egy edénybe átkanalazva sűrű tejfölt és borsot adunk hozzá, sót még véletlenül se. Érdemes apránként adagolni a tejfölt a masszába, nehogy túl híg legyen. Kis visszahűtés után kezelhető masszát kapunk, ezt habzsák (és szigszalag) segítségével beletöltjük a rolókba. Csak szolídan anyázzunk, mégiscsak húsvét közelg...

A formázással még vannak problémák, ezért nem mondok külön köszönetet a sablonkészítőnek...