Most, hogy Mamma volt olyan kedves, és idézte egy régebbi posztomat, rájöttem, hogy az agglegény rántotta elkészítésének módját nem osztottam meg az én drága olvasóimmal, csak lefetyeltem róla egy keveset. Pedig a recept megörökítésre érdemes, ráadásul ezzel visszatérek a blog keletkezésének eredeti kiindulópontjához, mármint hogy a lányomnak legyen egy használható online szakácskönyve. Nyilván minden családban van valami hasonló recept, én a mienket írom most le.
Hozzávalók:
4-5 tojás
2 közepes krumpli
1 szál póré- vagy 1 fej vöröshagyma
bacon szeletek
ha van otthon éppen, akkor egy marék zöldborsó, egy marék reszelt sajt
só, bors, olaj
löttyintésnyi tej vagy tejszín
Elkészítés:
A krumplikat meghámozom, vékony karikára vágom. A felmelegített olajban elsőként a bacont sütöm ropogósra, amikor ez kész, félreteszem. A visszamaradt zsiradékon szintén ropogósra sütöm a krumplikarikákat, amikor már majdnem jó, hozzádobom a hagymát, szolídan sózom. Kevergetem kicsinyég. Ha borsót is akarunk bele tenni, ezt most cselekedjük meg. Amikor a krumpli ropogós, a zöldségek pedig puhák, jöhet a pici tejjel, vagy tejszínnel nagyon habosra felvert, sózott, borsozott tojás. Ráöntöm a serpenyőben tartózkodó hozzávalókra, és néhány percig hagyom, hogy szilárduljon a tojás alja. Majd a lapáttal mindig csinálok a serpenyő oldala és a tojás között egy rést, ahová a még nyers tojás befolyhat. Ezzel a módszerrel egy nagyon gusztusos, hullámos massszát kapunk. Akkor van készen a rántotta, amikor az alja szilárd, a teteje pedig még kicsit remegős, de már nem nyers. Itt jött el a pillanat, hogy az esetleges reszelt sajtot ráküldjük, én ezzel már nem szoktam sütni, mert amíg a serpenyő az asztalhoz ér, éppenpont jól rá fog olvadni a sajt a tojásra. Lehet persze variálni a receptet, mehet bele sonka, kolbász, gomba, snidling, petrezselyem, különböző fűszerek, ne fogjuk vissza kreativitásunkat! Ó, és el ne felejtsem, a sült bacon nehogy ott maradjon a pulton feltálalatlanul! Helyezzük csinosan a tányérokra, mellé a rántotta, friss kenyér, tea, hadd szóljon!:)

mennyire jellemző:)))))) köszi!
Hú, csak a pasikra fókuszáltam, fel se tűnt, hogy nincs recept:-)))
Igen, nálunk is van "omlett della casa", évekig csináltam, lehet, hogy én is felteszem. A tied hasonlít az általam is imádott parasztreggelire!
Mamma, de tudod, miért? Mert ez bizony az! Én az ételt magát az uramtól ismertem meg, a parasztreggeli és az agglegény rántotta neveket is, de ez utóbbit gyakrabban használja.
Vagy úgy! Szóval a te urad már hajadonként is tudott főzni? Az enyém csak nálam okosodott ki:-)))
Ne essünk túlzásokba:D Megfőzi a zöldséglevest, a rántottát, a carbonara spagettit, és a... és a... hát ennyit:)
emlékszem, apukám kb. minden harmadik este kijelentette, hogy ő összeüt egy rántottát. merthogy nálunk nem volt jellemző a meleg vacsora, "himi-humit" ettünk, azaz felvágottas kenyeret, sajttal, jobb időkben zöldséggel. na és akkor nekilátott. tett bele mindent, amit talált, többnyire szalonnás lecsóalappal indult, és legalább egy órát eltartott az ő "összeütése". viszont nagyon finom volt mindig.
moes, látod, mondtam én, hogy minden családnak megvan a saját agglegény-receptje:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Annyira megkívántam, hogy ez most a család gyors reggelije lesz. Köszönöm :) (a hozzávalók között nincsen említve a tojat)