GBT 1.

Mielőtt bárki megkérdezné, segítek. A GBT azt jelenti: Gasztroblogger Találkozó. Tegye fel a kezét, aki segítség nélkül is kitalálta!:)

Az időjárás nem viselte szívén  elhatározásunkat, miszerint piknikelni szeretnénk, ezért bekényszerültünk a Tandem Caféba, ami egy blogger kocsma a Szabadság-híd pesti hídfőjénél. (Olyannyira blogger kocsma, hogy megérkezésünk után azonnal tudtam küldeni egy hivatalos e-mailt, amit máshonnan laptop hiányában kissé nehézkes lett volna. Furán is éreztem magam egy percre, ahogy ott álltam a kocsma bal sarkában és vártam, hogy betöltsön a gmail.) Nagyon kedvesek voltak, bár Ana meggyőző erejének alighanem szerepe volt ebben, megengedték, hogy a pincehelyiségben terítsünk meg magunknak, azzal a kikötéssel, hogy az innivalót tőlük vásároljuk. Így aztán Mamma mojitoját nem kóstolhattuk meg, de a helyi limonádéval sem volt semmi baj. Egyetlen baj volt csak, a mellettünk tanyázó meglehetősen hangos asztaltársaság, akiktől egy idő után a saját szavunkat se hallottuk, de arról a Tandem nem tehet. Elsőnek érkeztem Anával - aki volt olyan kedves és elszállítmányozott az autójával a munkahelyemről a tetthelyre, amit én azzal "háláltam meg", hogy otthon felejtettem a neki ígért könyvet, így bízzatok bennem ezentúl... -, majd Anna érkezett, aki eszik.  Őt Kicsi Vú követte, végül Mamma érkezett felpakolva. A menü a következő volt:

Ana meggyes muffint és diós tortlettet sütött nekünk, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy mind engem, mind Mammát látogatásra kényszerítsen a fogorvosunknál. Ő ugyan azt állítja, hogy nem szándékosan hagyta a meggyben a magot, de hát ki hiszi ezt el neki?:))) A tortlettek kapcsán elárulom, hogy a VKF bevonult a mindennapi szavaink közé: Mammának már így mutattam be a szóban forgó süteményt: "hát nem emlékszel, ez vékáefes!":)

Anna hummuszt készített nekünk, én a helyszinen nem mertem bevallani, hogy nem szeretem, de azért megkóstoltam, és meg kellett állapítanom, hogy jordániai látogatásomkor nem ilyet ettem, Annáé ugyanis nem volt földízű, ellenben finom volt.

Kicsi Vú isteni csokis kekszet alkotott nekünk legfrissebb szakácskönyvéből, azt ígérte, közzéteszi a receptet, bár én kapacitáltam, hogy ezt csak szűk körben terjessze, például azoknak, akik részt vettek a GBT 1-en:)

Mamma - ismét - kitett magáért: olívás kenyeret kaptunk tőle, valamint alkotott egy roppant harmonikus ricotta krémet, amit ananásszal, tormával és újhagymával ízesített, és hiába mondta el vagy ötször, hogy ez nem sikerült, kénytelenek voltunk egyet nem érteni vele.

Jómagam egy szolíd túrókrémet rittyentettem juhtúró, tehéntúró, tejszínes krémsajt és tejföl, valamint só, bors, fokhagyma felhasználásával, magos zsemlével, paradicsommal. Boldogan néztem, ahogy a zsemledarabokat tunkolták a lányok a krémbe, Mamma egy idő után kanálra váltott, hogy a reggelije is meglegyen:) Mellesleg közös felkiáltással száműztük a szótárunkból a mindannyiunknál hidegrázást kiváltó kenőke szót.

Beszéltünk sok mindenről:  gyereknevelésről, oktatásról, zajos bulikról, amik miatt néha nem tudunk aludni, családról, főzésről, a kétlaki élet viszontagságairól. Fotók lesznek, Ana is, Mamma is készített képeket. A magam részéről örülök, hogy ott voltam, köszönet Anának a szervezésért.

A fotókat Ana készítette, szerintem gyönyörűek, köszönet érte:)