Grízes tészta, úri nevén darás metélt
Ismerőseim közül sokan nem szeretik a grízes tésztát, köztük ott van apám is, akitől ezerszer hallottam, hogy annyi grízes tésztát evett a katonaság alatt, hogy ő már soha többé. Mondjuk nekem ez kicsit fura, hogy 30 évvel a katonaság után ez még indok legyen, szerintem egyszerűbb lett volna azt mondani: nem szeretem a grízes tésztát:) Nálunk mindenki szívesen megeszi, de nem áltatom magam, ennek nyilvánvalóan nem a gríz az oka, hanem az általam főzött baracklekvár. Tegnap felnyitottam egy tavalyit, és egészen elcsodálkoztam, milyen gyönyörűséges, üde színe van, és roppant büszke voltam magamra.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Egy akkora lábasban, amekkorába majd a kifőzött tészta elfér, olajat melegítek. Beleszórom a grízt, és addig kevergetem, pirítom, amíg halványbarna nem lesz. Addigra odakészítek egy kb. 2 decis bögrében forró vizet. Nem meleget, forrót. Legyen a kezünk ügyében a lábasra való fedő is, valamint az Irix, esetleg Panthenol spray. Amikor úgy ítélem meg, hogy a gríznek már szép színe van, felöntöm a forró vízzel. Ehhez kell egy kis rutin, ugyanis annyi vizet kell a darára önteni, amiben nem ázik el, de azért megpuhul benne. A feladatot nehezíti, hogy a gríz azonnal beszívja a víz tetemes mennyiségét, így kevés időnk van megítélni, mennyi is a helyes adag. Ha másra nem is, erre azért jó, ha az ember lánya megfőzött már sok tucat darás metéltet:) Vigyázzunk, mert a felcsapó gőz könnyen égési sérüléseket okozhat. Amint ráöntöttük a vizet a darára, azonnal tegyük a lábasra a fedőt, és ne is piszkáljuk, mert elszökik a gőz. Főzzük ki a szélesmetéltet, mire elkészül, a gríz is puha lesz. Fakanállal lazítsuk fel az összeállt grízt, szedjük rá a forró tésztát, pirítsuk még néhány percig, és már lehet is tállani. Az egész nem több 15 percnél.
Kategóriák
tészta , hamarKomment 
Eddig 22 komment érkezett
-
Ana:
2007. 05. 13. 14:11 -
Éva:
2007. 05. 13. 14:33Ana, szerintem szó szerint ugyanígy készítem én is. És igen, én is szeretem sósan.
-
moes:
2007. 05. 13. 21:49egy volt osztálytársam lekvárral ÉS céklával vagy uborkával ette :-D
-
2007. 05. 14. 8:25moes: no comment.
-
Aquila-Negra:
2007. 05. 14. 11:28annyira nem vagyok oda a grízes tésztáért, de ez a lekvár...! Ez maga volt a csúúúcs...
-
2007. 05. 14. 12:08remélem, ez majd akkor is eszedbe jut, amikor tízkilószám kell hazacígölni a piacról a hozzávalót:)p
-
2007. 05. 14. 14:59Az idén sajnos ez a veszély nem fenyeget...
a sárgabarackot(ha lesz egyáltalán)törtarany árban fogják adni...:-/ -
zsuzska:
2007. 05. 14. 15:02Ugyan, dehogy. Majd jól elárasztja a piacot a spanyol/olasz stb. barack.
Almát (mert az is elfagyott) meg eszünk német/lengyelt (tavaly nekik ment tönkre, akkor meg mi "mosolyogtunk") -
2007. 05. 14. 15:55Aquila, na és? Ne mondd már, hogy az én lekvárom nem ér neked törtarany-árat:D
-
PartizánOrsi:
2007. 05. 15. 9:09Egy ismerösöm meg kenyérrel és uborkával ette a grízes tésztát... persze lehet, csak lenenda az egész, mert nekem csak mesélte, én nem láttam. Én a magam részéröl a házi baracklekváros változatot preferálom, anyukám lekvárjából, mert én még nem vetemedtem arra, hogy baracklekvárt fözzek. Majd egyszer. Van esetleg itten "valakinek" egy jó kis baracklekvár-receptje?
-
cinci:
2008. 08. 16. 11:11Szia
Ma a Te grizes tésztádat készitem,mert nagyon guszta.
Nagyon ritkán főzöm,ezért kerestem valami tuti recit.
Szépnapot neked. -
2008. 08. 16. 19:00Cinci, örülök, ha nem okoztam csalódást:) Neked is szép napot!
-
Márti:
2008. 11. 04. 18:37FINOM A GRÍZES,DE SOKKAL JOBB PRÉZLISEN.
-
Mazsika - Andi:
2009. 08. 12. 20:59Általános iskolám kezdése idején, a napköziben sokat kaptunk ilyet ebédre ( 46 évvel ezelőtt) Szerettem, de valahogy az évek folyamán sohasem jutott eszembe hogy csináljak. Öt gyermekem van, de egyik sem ismerhette itthonról a jó kis grízes tésztát. Na és ..... a legkisebb fiam menyasszonya azzal lepett meg egy hete: Csinálj nekem Andi grízes tésztát, kérlek, kérlek... Akkor akadtam rá a receptedre, és éjjel 22:30-kor ( jó anyósként) neki is álltam. Állítólag isteni lett, mindet el is pusztították a fiammal. Most szerda este 20:53 van, és megint elém állt: na légyszi, légyszi... Megyek is a konyhába. Kösz a receptet. Olvaslak rendszeresen ezentúl. Megígérem. Andi
-
2009. 08. 12. 22:38Andi, az ilyen kommentek miatt érdemes írni a blogot, köszönöm!:)
-
2010. 02. 09. 14:19Puszi Évi
Valahová elkevertem a kinyomtatott receptedet. Kis menyem megint könyörög, hogy mire hazaérnek legyen friss és még meleg. Elsőre sikerült a legfinomabbra. Másodszor szerintem hamar emeltem le róla a fedőt, és nem lett elég puha a gríz. Bár a gyerkőcök azt mondták nincs semmi baj vele, és el is tüntették mind egy szálig. A sárgabarack, a málna, a szilva lekvár a sajátom, és valami isteni finom mindegyik. Szerencse hogy most nem késő éjjel van..... :) -
Brrumika:
2011. 02. 02. 12:17Sziasztok..
Tegnap óta annyira enném már a grízes tésztát, hogy megpróbálom, remélem sikerül. Kb 15 évvel ezelött csináltam először és a mai napig "utoljára" pedig IMÁDOM..
na menek is a konyhába..csak elötte még mahdzsongozom egyet. -
Buglyóné Pap Éwa:
2011. 03. 22. 14:23Eljött a nap hogy én is főzzek egy jó grízes tésztát. Még soha nem csináltam, és nagyon jó lett. Köszönöm a receptet, mostmár tudom hogy eddig miért nem volt jó a piritott grízem. Mégegyszer köszönöm! :)
-
Heni:
2011. 03. 22. 14:59Szia Évi!
Még soha nem készítettem grízes tésztát, pedig szeretem. Ma megpróbálkozok vele, adok az 1 éves kisfiamnak is. Kíváncsi vagyok milyen sikerrel járok. -
2011. 03. 23. 7:27Heni: én is kíváncsi vagyok. Majd számolj be!:)
-
Judit:
2011. 05. 24. 16:18Sziasztok!
Ma csinálom először a grízes tésztát és a második grízt készítem.az első elég fura állagú lett.
A lekvár nekem is saját hozzá,kicsit cikinek is érzem hogy a gríz nem megy :(((Szép napot nektek!!
-
2011. 05. 25. 7:49@Judit Már miért lenne ciki? Gyakorolni kell, hogy az ember elérje a tökéletes állagot.
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Nagyon nagyon ínycsiklandó az a lekvár. *irigy*
A darával mindig úgy járok el, hogy egy csipet sót teszek a pirításnál hozzá, mert anélkül íztelen lesz nekem. Majd amikor a színe már jó. Pont annyi forrásban levő vizet öntök rá, hogy ellepje. Azonnal lefedem és elzárom alatta a tűzet. A keletkező gőzben tökéletesen megpuhul. 20 percig nem kukucskálok bele, mert akkor a gőz elszökik. 20 perc után villával átkavarom és kész.
Egyébként én lekvárral nem szoktam enni. Egy fél tányért cukorral, egy másik felet sóval eszek. A család többi tagja, meg hülyének néz, miközben tolja be lekvárosan. :)
(tök jó, hogy ilyen sokat írsz!)