Éttermek

Az elmúlt néhány napban két éttermet is volt szerencsém tesztelni, én voltam a legjobban meglepődve, hogy mindkettő remek minősítést szerzett. A kétely tárgya pedig én magam voltam, mert mint tudjuk, nekem megfelelni nem könnyű. Legalábbis ezt állítják az engem ismerők, de hát ők is tévedhetnek néhanap.

Az első étterem a Vénhajó Étterem volt a Lánchíd pesti hídfőjénél. Engem igazából nem a belső berendezés hozott lázba, bár az se hagyott maga után kívánnivalót, de a kilátás, az valami pazar.

Miután egy találkozón vettem részt, a menü svédasztalos volt, a diétára való tekintettel nem térképeztem fel a teljes spektrumot, de a kapros majonézes kukoricasaláta lazaccal például kiváló volt, jó sajtokat is találtam a sajttálon, bár a füstölt Karavánt képtelenek voltak valami jobbra cserélni, és az egzotikumot a camambert képviselte... A meggyes rétes vaníliasodóval pedig kitünőnek látszott úgy messziről, a többiek tányérján. És egy kolléga roppant mód biztatott a sztrapacskával való közelebbi összeismerkedésre, de hát vagyok én egy erkölcsi nulla, hogy - a tequilán kívül mással is - megszegjem a diétámat? Nem vagyok! Úgyhogy a sztrapacska kóstolatlan maradt:) Indítványoztam az uramnak, hogy a hétvégén esedékes ünnepségsorozatot esetleg nyissuk meg a hajón, de miután ellátogatott az intézménybe, megkérdezte, nem találnék-e a parton egy másik hajót, ahonnan ugyanazt a Várat lehet látni, mint a Vénhajóról? Ezért aztán arra következtetek, hogy az árak borsosak...

A másik étterem a Két szerecsen a Nagymező utcában. A barátnőmmel ültünk be hozzájuk, és annak ellenére nem bántuk meg, hogy a Nagymező utcában most éppen pofon adása a szarnak felújítás folyik, ebből kifolyólag ebéd közben egy kevéssé dekoratív palánkot volt szerencsénk nézhetni, viszont időről időre egy tömörítőgép adott zenei aláfestést beszélgetésünkhöz. De mivel a kiszolgálás korrekt volt, az ételek pedig finomak, a kávé pedig igen jó, ezért az apró hiányosságok fölött szemet húnytunk. Még egy kellemes beszélgetés is került a tulajdonosnővel. Az édesburgonya levesük fantasztikus élmény, édes is, csípős is, ráadásul a levesbetét is roppant ötletes: mangetout-t darabolnak a lébe.

Barátném a leves után már csak zöldteás tiramisut evett, én pedig egy három alkotóelemből álló tapas tálat kértem humusszal, indiai fasírttal, mentás joghurttal, valamint tzatzikivel. Jelentem, jó úton haladok a humusz szeretetéhez vezető úton...

Bori, köszi a kedvezményt, nagyon kedves volt tőled:)