Lecsó

Agyaltam ma, mit is főzzek, de semmi épkézláb nem jutott eszembe. Időm behatárolt, úgyhogy ma semmi extra és ismeretlen nem jöhetett szóba. És persze nem találtam hirtelen egy olyan ételt se, amit a fiam is, a lányom is szeretne, viszont a munkából hazatérő férjem is értékelhető minőségben ehetné, tehát tűri a melegítést. Gondoltam, majd szerzek ihletet a Nagycsarnokban. Szereztem is ihleten kívül gyakorlatilag mindent, a sor élén egy jól fejlett epeömléssel. A Nagycsarnok időről időre nemzeti napokat szervez, én mindig repestem a boldogságtól, amikor láttam a molinókon hirdetve őket, merthogy milyen remek ötlet, és mennyire jót tesz a turizmusnak, és fantasztikus! Aha! Egészen máig tartott a lelkesedés. Ma portugál napok vannak. A gyakorlatban ez a következőképpen néz ki: három utazási iroda három csoffadt asztalnál még az asztaloknál is csoffadtabb prospektusokat próbál rásózni a csarnok magyar vásárlóira, akiknek mérhetetlenül tele a tökük a meleggel, a délutánnal, de leginkább azzal, hogy szabad közlekedésükben akadályozzák őket a középre kirakott (itt egy másik szó volt előzőleg) asztalok. Egy asztalon egy nő bizsut árult, pont olyat, mint a városban bárhol máshol. Egy másikon pedig árválkodott néhány borospalack, az érdeklődőket egy magyar asszony egy gépelt papírból próbálta eligazítani, láthatóan fogalma sem volt, melyik palack mit rejt. Egy hölgy kóstolót kért, erre ez volt a válasz: a rosét ajánlanám, de az nagyon meleg. Hát ecsém! Mi aztán tudunk turistát csalogatni, ammá biztos! Na de térjünk vissza posztom tárgyához, azaz a vacsorához. Ahogy szétnéztem a csarnokban, elkeseredetten láttam, hogy borsót képtelenség venni: a hüvelyek aszottak, sárgák, nyilvánvalóan élvezhetetlen szemeket rejtenek magukban. És azt is láttam, hogy a paradicsom hovatovább nemcsak megfizethető, de érettnek is tűnik. Rögtön adódott a lehetőség, a lecsó. Az Első Idei Lecsó. Azt kérdezte az eladó: nem drága még lecsót főzni? Hát nézzük! 1 kg paprika 398.-, 1/2 kg paradicsom 150.-, 2 fej vöröshagyma kb. 25.-, virsli kb. 350.-, a rizst, a pirospaprikát, a szalonnadarabkát számoljuk meg mondjuk 50.- forintban, az annyi mint 973.-, ami ugyebár fejenként 243.- forint. Szerintem ez nem sok. Viszont finom!:)

Hozzávalók:

1 kg paprika

1/2 kg paradicsom

2 fej vöröshagyma

egy darab szalonna

olaj

só, bors, pirospaprika

2 marék rizs

kolbász

Elkészítés:

A szalonnát felkockázom, kevés olajon kisütöm a zsírját, majd a pörcöt eltávolítom. Rádobom a zsiradékra az apróra vágott hagymát, megsózom, üvegesre párolom. Ekkor csatlakozhat a(z általam kockára) vágott paprika, és megint következik egy kis kevergetés, amíg a paprika kissé megszottyad. Utoljára adom hozzá a héjától megfosztott paradicsomot (a paradicsomokat forrásközeli hőmérsékletű vízbe mártom egy-két percre, utána hideggel leöblítem, utána alig várják, hogy maguktól levetkőzzenek szinte). Megszórom pirospaprikával, a magam részéről sokkal, beledobom a kolbászt és a két marék rizst. Ennyi megpróbáltatás után pedig kislángon hagyom fődögélni a lecsót, magam pedig hallgatom az elfojtott sóhajokat, miszerint micsoda elképesztően finom illatok vannak, illetve ellenkezőleg: a fiam századszorra is közli, hogy nem szereti a lecsót. Századszorra is azt válaszolom, hogy nem baj, kisfiam, mi szeretjük, és ennyiben maradunk:) Ha nem rizzsel, hanem tojással készítjük, simán belefér a GI-diétába is.