2007. június

szolgközl

A Libriben nagyon sok könyv 20-30-50 %-os leértékelésben kapható, többek között Joanne Harris két könyve (50 %), a Francia piac és a Francia konyha is. Én az utóbbit vettem meg: nemcsak gyönyörű fotók vannak benne, meg jó receptek, de hangulatos felvezetések is.


VKF VI. - Ananász karamell szósszal

Azzal a vallomással szeretném kezdeni a VKF VI. fordulójára szánt pályaművem ismertetését, hogy kérem szépen, én egy hülye vagyok! A napokban kicsit több időt töltöttem a számítógép előtt, mint szándékoztam, de legalább előkészítettem azt a néhány napot a blogban, amikor nem leszek Pesten, nem lesz netem, de az olvasókat természetesen nem akartam recept nélkül hagyni akkor sem. Elővettem tehát azokat a kreálmányokat, amiket elkészülésük idején nem tettem publikussá. Ekkor jegyeztem fel ezt az ananász receptet, amit egy előző VKF-fordulóra kerestem és találtam, de akkor mással pályáztam mégis. A receptet előredátumoztam, kicsit bosszankodtam, mert a betűtípusok és -méretek önálló életre keltek a blogon, s nem mutattak semmi hajlandóságot behódolni akaratomnak. Kicsit később szomorúan állapítottam meg, hogy ezen a VI. fordulón nem indulok, nem jutott ugyanis semmi épkézláb az eszembe, egyszerűen erre a komplementer ízekre nem indult be a fantáziám. Snitt. Most meg leülök körülnézni, miket alkottak a többiek, valamiért benéztem a saját bejegyzéseim közé is, és hirtelen megvilágosodásom támadt. Hát ez az ananász karamell szósszal, fűszerekkel maga a komplementer ízek csimborasszója, maga az orgia,  a tobzódás az ízekben! Úgyhogy átírtam a  leadet az elején, visszadátumoztam a mai napra, és bár fotót nem tudok prezentálni,  noha kora reggel rohanvást próbáltam ananászt szerezni, de nem sikerült, meg kell elégednetek a recepttel, lorien meg törheti a fejét, milyen fotót tegyen az összefoglalóban a nevem mellé:)

 

 

Hozzávalók:

1 ananász

1 ágacska rozmaring

1 rúd vanília

1 rúd fahéj

1 evőkanál ún. Sweet Rub (O&V termék), de összeállíthatjuk magunk is barna cukorból, sóból, chiliporból, feketeborsból, cayenne borsból,  pirospaprikából, fokhagymaporból és fahéjból

vanília fagylalt

2 evőkanál méz narancs ízesítéssel (szintén O&V termék, ez is kreatívan összehozható)

10 dkg cukor

5 dkg vaj

2 dl tejszín

 

Elkészítés:

Melegítsük a sütőt 180 fokra. Készítsük elő az ananászt: teteje-alja mehet a levesbe kukába, talpára állítva meghámozzuk, az is mehet a kukába. Vágjuk félbe, távolítsuk el a kemény, fás közepét, majd tegyük a mélyedésbe a rozmaringágat, a fahéjat és a félbevágott vaníliát. Tegyük tűzálló tálba a gyümölcsöt, szórjuk meg a fűszerkeverékkel. Egy másik edényben magas hőmérsékleten olvasszuk meg a cukrot, és amikor már barna, dobjuk bele a vajat, a mézet és a tejszínt. Öntsük a szószt az ananász tetejére, majd tegyük fél órára a sütőbe. Néha fordítsuk meg. 30 perc után vegyük ki a sütőből, távolítsuk el a belsejéből a feleslegessé vált fűszereket. Lehet szeletelni, tányérra tenni, meglocsolni a szósszal. A vaníliafagylalt tökéletesen kiegészíti a kompozíciót.

 


Tiramisu

Az alábbi poszt arról is szólhatna akár, milyen inspirálóak tudnak lenni más blogok az életemben. De erről már írtam, úgyhogy elöljáróban csak annyit: Mamma blogjában láttam egy tiramisuhoz hasonló desszertet, persze rögtön a homlokomra csaptam: ez lesz az édesség a fiam névnapi vacsorájához ma este. Egyszerű munkamenet, komplikációmentes hozzávalók - gondoltam én.... -, tiramisut meg mindenki tud csinálni. Folytatódhatna a poszt a ki-mit-hol-szerez-be-jó-áron kérdéskörhöz is, amit t3v3d3s feszeget, és elmondhatnám, hogy toll a fülébe a sarki Sparnak, egész a körútig kellett mennem egy Plusba, hogy kapjak. De legalább igazi olaszt vehettem egy nagy zacskóval 350 forintért, úgyhogy öröm van és boldogság. Formájában eltértem a klasszikus tálalástól, a kis ikeás felfújtformákba rakosgattam a cuccot egyszemélyes adagokban. Kicsit hajszásabb, mint egy nagy tálba tenni, viszont így sokkal jobban tudtam gazdálkodni a krémmel, meg szerintem szebb is.

Na, vajon melyik adag lesz az ünnepelté?:)

Hozzávalók:

25 dkg mascarpone

3 tojás

3 evőkanál porcukor 

babapiskóta

jó minőségű feketekávé, de ez nem gond, szinte kizárólag Segafredot használunk 

rum

kakaópor

 

Elkészítés:

A tojások sárgáját habosra-fehérre kevertem a porcukorral, majd elvegyítettem benne a szobahőmérsékletű sajtkrémet.  Felvertem a tojásfehérjét keményre. Laza mozdulatokkal belekavartam a fehérjét a sajtos szuttyba, a krém ezzel készen van. A babapiskótákat megmártottam a rumos kávéban, és szépen elkezdtem rétegezni a kis formákba: egy sor krém, egy sor piskóta, egy sor krém, még egy sor piskóta, végül krém, és jöhet a jóminőségű holland kakaópor a tetejére.

 


Cukkini carpaccio rukkola pestoval saláta ágyon - ez lenne a neve, ha puccos étlapon olvasnám

Még sosem ettem carpacciot - ideje felhagyni ezzel a rossz szokással -, de nézelődvén a neten láttam egy videót, és az ott látottak felpiszkálták a fantáziámat. Ugyan nem marhabélszínből született a carpaccio, de úgy döntöttem, ha már nekem xar napom van, legalább az ebédem legyen trendi, nemdebár?:) A videó fellelhetőségét csak azért nem linkelem ide, mert ilyen idegesítő hanghordozással beszélő, pongyolán fogalmazó szakácsot, mint akitől az écát kaptam, kevés van e honban. 

 
 

 

Hozzávalók:

egy testes cukkini

2-3 olajban eltett szárított paradicsom

egy marék rukkola

4-5 levél bazsalikom

egy ágacska rozmaring

jégsaláta (vagy bármilyen salátalevél)

olívaolaj

só, bors

parmezán forgácsok

 

Elkészítés:

A cukkinit 5 mm-es, minél szélesebb szeletre vágom, aligolajozott (olajspricni!:) serpenyőben meggrillezem. Szórtam a szeletekre vegetát is, ezt vegetaellenzők elhagyhatják, de azért egy kis só kell neki. Amikor elkészült - néhány perc az egész - , egy tányérra teszem hülni őket. Ezt az időt használom fel arra, hogy az aprítóba beletegyem a rukkolát, paradicsomot, bazsalikom és rozmaring levélkéket, adok nekik néhány fordulót a táncparketten. Megkóstolom, sózom és borsozom a pestot, mert ez valójában rukkola pesto. Szerintem:) Ha nagyon száraz lenne, kaphat egy kis olívaolajat.  Sajnálatos módon ezúttal kénytelen voltam kihagyni a pestoból a parmezánt, ugyanis az a kb. 30 dkg, ami a hűtőben hevert, olyan penészes volt, hogy csak ámultam. És bár viszonylag nagyvonalúan kezelem a sajton lévő penészt, ez túl volt azon a határon, amit még elviselek. Ezután jön az úri mulatság: meg kell tölteni a cukkiniszeleteket, majd szorosan fel kell őket csavarni. Tálalás előtt betettem úgy húsz percre a mélyhűtőbe, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Jégsaláta alapon adtam asztalra.

 


Stíriai metélt, avagy a kamaszkori szerelem visszaköszön

Édes istenem, add, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek, és a recept nyomán NE főzzem-süssem meg ezt a csodát! Kérlek szépen, ne engedd, hogy könnyednek szánt felkiáltással, mintha nem is lenne igazából jelentősége, azt mondjam: ó, hát csak a fotó kedvéért készítem el! Csak azért, hogy sipric lássa, hogy is néz ki egy szép stíriai metélt... Mert ugye mindketten tudjuk, hogy ez több lenne, mint ártatlan füllentés. És még azt is kérem tőled, édes istenkém;-), hogy sose hagyd elfelejteni azt a napot, amikor életemben először hallottam a stíriai metélt nevét. Mert hát mit tudtam én 1974-ben, ott, a Tisza partján, hogy létezik ilyen étel? Semmit. Azt viszont tudtam, hogy lángoló szerelemmel viseltetek a faluban - ahol nagynénémnél a nyarakat töltöttem - lakó B. Pityu iránt, aki körülbelül sok évvel volt nálam idősebb, hiszen ha jól emlékszem, akkor már végzett szakács volt, és éppen a kiskörei víztározó építésén dolgozott. B. Pityu nem volt szép, különösebben okos se, annyi pozitívumot mindazonáltal elmondhatok róla, hogy imádott engem:) Imádott a maga módján: hozott nekem görögdinnyét - azóta se igen láttam sárgabélű görögdinnyét -, de ahogy biciklivel megállt a kapunknál, megbillent, és azon mód el is ejtette, ami persze reccsenve hasadt száz darabra, de a tyúkok legalább aznap jóllaktak. De hát mi ez, ha nem szerelem, ha az ember egész napi dinnyeföldön való munkálkodás után egy szolíd tízkilós példánnyal egyensúlyozva bebiciklizik Dinnyéshátról Nánára, hogy nekem dinnyét hozzon? Na ugye! Vele esett meg, hogy átjött Juliska nénémhez, hogy két tojást kérjen kölcsön. Merthogy a stíriai metélthez négy kell, de nekik csak kettő van otthon. 33 évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek: tiszta merő kifogás volt a két tojás, hogy láthasson, hiszen ők is tartottak tyúkokat, mint Juliska nénémék - meg mint a faluban mindenki más -, nem létezik, hogy csak két tojás árválkodott a kamrában. Elég lett volna kimennie a tyúkólba összeszedni még kettőt. Nos, B. Pityuval sosem bontakozott ki a szerelmünk - a francba, már arra sem emlékszem, megfogta-e a kezem a moziban, vagy nem, de az biztos, hogy hazafelé előttem haladt, hogy az úton tanyázó békákat lovagiasan eltüntesse az utamból, én ugyanis rettegtem, hogy a sötétben rá találok lépni egyre. Hogy találkoztam volna-e a későbbiekben a stíriai metélttel nélküle, az se derül már ki sosem. Mindazonáltal sipric kérésére álljon itt a recept, amit néhanapján elkészítek.

 

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg tehéntúró

kb. 15 dkg rétesliszt, esetleg valamivel több

4 egész tojás

2-2,5 dl tejföl

10 dkg mazsola

5 dkg vaj

3 evőkanál porcukor, vagy kicsit több, ahogy szeretjük

fél citrom reszelt héja - nagyon kell bele!

1 teáskanál vaníliás cukor

zsemlemorzsa

 

Elkészítés:

Áztassuk be a mazsolát rumba, ennek hiányában langyos vízbe. Tegyünk fel egy szép nagy fazék vizet melegedni, felforráskor egy kevés sót adjunk hozzá. Ezután jöhet a tészta: a túrót törjük át (jobb lesz a végeredmény, ha nem vagyunk lusták elővenni a krumplinyomót, azt a régi, két darabból álló fajtát), adjunk hozzá egy egész tojást, fél deci tejfölt, egy csipet sót, és annyi lisztet, amennyi felhasználásával jól nyújtható tésztát kapunk. A tésztát kb. egy ujjnyi vastagra nyújtsuk ki, ne sajnáljuk alóla-felőle a lisztet. Ezután vágjuk kisujjnyi széles csíkokra, a csíkokat pedig szintén kisujjnyi nudlikra. A forrásban lévő sós vízbe dobáljuk a cuccost, nem kell neki sok idő, amint feljönnek a víz tetejére, készen vannak. Ez itt kissé nehezített pálya, mert miközben figyelni kéne a metéltekre, el kell készíteni az öntetet, ami a következő: a maradék három tojás sárgáját habosra keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, a citrom héjával és az olvasztott vajjal. Utána jöhet a maradék tejföl, a mazsola, majd a fehérjékből vert kemény hab. Egy kis vajjal kenjünk ki egy csinos edényt - jénait, sütőtálat, tepsit, amink van -, hintsük meg prézlivel. A kifőtt tésztát keverjük bele a krémbe, majd az egészet zuttyintsuk a sütőtálba, és 180 fokos sütőben süssük szép pirosra. Kicsit hajszás az elkészítése mondjuk egy rántotta elkészítéséhez képest, de megéri a fáradozást!

 

 


Goldenblog 2007

Itt találjátok a Goldenblog-esélyes tíz gasztroblogot. Olvassátok, szavazzatok!:)

 


Gasztrokulturális ajánló

"Programfelelősöm", SÁgi volt olyan kedves, és felhívta a figyelmemet erre a rendezvényre. Alighanem roppant érdekes lesz, úgyhogy menjünk/menjetek, üljük körül a magyarok nagyasztalát!


Rizzsel töltött sült paprika

A hétvégén láttam meg a receptet valamelyik blogban - már húsz perce keresem, melyikben, de persze az istennek se találom:( -, és azon szent pillanatban beugrott, hogy ezt én is tudom hasznosítani - rizzsel. Ime: 

Hozzávalók:

2 piros kaliforniai paprika

egy marék rizs megfőzve

feta sajt 

újhagyma

só, bors

citromlé

olívaolaj

 

Elkészítés:

A paprikákat platnin, vagy sütőben megsütjük, majd amikor elkészül, egy nedves konyharuhával, esetleg fóliával betakarjuk néhány percre. A keletkező gőztől könnyen le tudjuk húzni a héját. Közben a rizst főzzük meg, adhatunk a vízhez leveskockát is, hogy kellemesebb íze legyen. Amikor készen van, hagyjuk kicsit kihülni, majd keverjük össze a sajttal, a karikákra vágott újhagymával (mehet bele a zöldje is!), locsoljuk meg egy-két evőkanálnyi citromlével, bőven szórjuk meg petrezselyemmel, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk a tölteléket. Ha akadna egy kis párolt goba a hűtőben, hát ne sajnáljuk tőle azt se. Ezután óvatosan töltsük vissza a paprikákba, majd tegyük olyan edénybe, amiben pont elfér. Locsoljuk meg olívaolaj és citromlé keverékével, hagyjuk benne állni néhány órát. Egy másik változat lehet, hogy a paprikákat derékba vágjuk, úgy töltjük meg a töltelékkel, és a sütőben átsütjük.

 


Zöldséges palacsinta

Kreáltam ma egy ebédet magamnak, a fennálló speciális igényeknek megfelelően. Azért teszem közzé, mert 1., lehetnek másnak is speciális igényei, nemcsak nekem, pontosabban tudom is, hogy olvasóim között vannak sorstársaim  2., szeretjük a vegetáriánusokat, éppen ezért gondolunk rájuk is   3., miért is ne?

A palacsinta rizslisztből készült. Fogalmam sem volt, mikor nekiálltunk, milyen lesz a végeredmény, de mint kiderült, rizslisztből simán lehet palacsintát sütni. Persze nem olyan vékonyat, mint búzalisztből, de én a palacsintát minden formájában szeretem, tehát pont mindegy, hogy vékony-e vagy vastag. A palacsinta. Ügyelni kell, hogy minden újabb darab előtt alaposan keverjük fel a masszát, mert a liszt hajlamos felsőbbrendűnek képzelni magát, leül a lé aljára, és csak erőteljes noszogatásra hajlandó keveredni. A kisült tészta kissé sprődebb, mint más társai, legközelebb megpróbálom két tojással, hátha ez enyhít a problémán. Ami igazából nem is probléma, mert nagyon jót ettem belőle:)

 

Hozzávalók:

12 dkg rizsliszt

1 tojás

2 dl (sovány) tej

ízlés szerinti zöldségek: paprika, cukkini, újhagyma, gyömbér

só, bors

hoi sin szósz

szójaszósz

olaj

 

Elkészítés:

Az én édes uram megsütötte a palacsintákat első lépésként. Közben egy serpenyőben gondolatnyi olajon (olajspricni!) megpároltam a julienne-re vágott zöldségeket, reszeltem rá egy pici darab gyömbért, borsoztam, majd amikor roppanós volt az összes zöldség, adtam hozzá egy teáskanál hoi sin szószt és egy löttyenet szójaszószt. Nagy lángon összebarátkoztattam minden résztvevőt, és kész is voltunk. Az elkészült tésztákba beletöltöttem a zöldséget, és olyan jóízűen, mint már régen nem, magamévá tettem a végeredményt.

 


Meggyes-diós sütemény

Mivel átmenetileg családunk háromfősre apadt (leányka bizonyítvánnyal rendelkező fényképész lett pénteken, majd ezzel a lendülettel elment hetekre lovazni), én nem eszem ilyesmit - szintén átmenetileg!!! -, ez a mennyiség pont elég lesz desszertnek így vasárnapon.

 

Hozzávalók:

10 dkg margarin

25 dkg cukor

2 egész tojás

10 dkg dió

2 dl tej

20 dkg liszt

reszelt citromhéj

fahéj

meggy

 

Elkészítés:

A margarint habosra keverjük a cukorral, hozzáadjuk a tojásokat, a citromhéjat és fahéjat. Beleöntjük a tejet, végül hozzáadjuk a diót és a lisztet. Alaposan elvegyítjük a masszában a hozzávalókat.  Margarinnal kikent tepsibe öntjük, tetejét bőven megszórjuk magozott meggyel, és lassú tűznél sütjük, mint a piskótát.

 

Tapasztalat: sütőpor nem ártana bele...

 


Diétás vacsora, véletlenül cukkinivel

Mert amíg a többiek a kolbászos lecsót falják friss kenyérrel, addig a diéta arról szól, hogy egyek sok zöldséget. Ha az ember lánya rutinos, megtalálhatja azokat a módozatokat, amik a szabályokba is beleférnek, de kulinaritás szempontjából is képviselnek valamilyen értéket. Ezt az ételt ráadásul vegetáriánusok is fogyaszthatják.

Hozzávalók:

cukkini

rizs

gomba

só, sok bors, petrezselyemzöld

opcionálisan tejföl és/vagy sajt

 

Elkészítés:

A cukkiniből hengereket vágok, kivájom a belsejüket, lobogó, sós vízben 3 percig blansírozom őket. Kiszedve leöblítem hideg vízzel, lyukkal lefelé egy tányéron kicsöpögnek. Közben egy edényben rizs fő, a másikban a kivájt cukkinibél és az apróra vágott gomba sóval, borssal puhára párolódik. Amikor mindkét alkotórész késszé nyilváníttatik, petrezselyemmel megszóratik, gödrökbe belétöltetik, majd megsüttetik. Kicsit sajnálom a harmincéves party grillemet, mely "Cseszkóból" származott, abban most milyen jól megsülhetne, anélkül, hogy katlanná változtatná az amúgy sem hideg konyhát. De hát szegény ember vízzel gázzal  főz, majd bekapcsolom a két ventillátort is. Természetesen tejföllel, sajttal lehet burkolni a töltött hengereket, nekem azt most nem lehet. De jön még kutyára dér! Csak már látnám!

 


Gazpacho, avagy a spanyol jeges csók

Ebben a kánikulában a fenének sincs kedve enni, olyannyira nem, hogy még én is távol tudok maradni a konyhától. Ma ez a távolmaradás egy meggylevesben, egy rizses lecsóban, egy mexikói tortillában és egy magam számára főzött, diétás vacsorában mutatkozott meg. De igazából semmihez sincs kedvem, már ami az evést illeti. Gyümölcsjoghurtot kívánok, jéghideg cseresznyét és málnát, semmi mást. Na, legfeljebb egy kis gazpachot, de tényleg csak az íze kedvéért!:) A magam számára kenyér nélkül "főzöm" meg, mindenki más bátran aprítson bele kenyeret. A fotóra holnapig várni kell.

 

Hozzávalók:

50 dkg érett paradicsom, meghámozva, kimagvalva, húsát apróra vágva

25 dkg paprika, lehet piros, zöld, amilyen jól esik, kimagozva

1 nagyobbacska salátauborka, hámozva

2 gerezd fokhagyma

1 kis fej vöröshagyma

1 evőkanál balzsamecet

5-6 evőkanál olívaolaj

1 testes szelet kenyér, sütőben kicsit meg lehet szárítani, de ne pirítsuk barnára

só, bors, petrezselyem

 

Elkészítés:

Ennél egyszerűbben készíthető étel talán nincs is. A zöldségeket beledobjuk a turmixba, utána hajítjuk a kenyeret, a sót, és adunk neki amúgy tisztességgel. Előtte persze döntsük el, hogy teljesen simán, krémesen szeretnénk-e a levest viszontlátni a tányérban, vagy rusztikusabban. Ha ez utóbbi, akkor csak addig turmixoljuk a cuccost, amíg úgy nem érezzük, hogy pont olyannak szeretnénk. Uh, ez roppant bugyuta mondatra sikeredett, de egyrészt nincs erőm újabb verzión törni a fejemet, másrészt meg úgyis értitek, mit akarok mondani. Tehát elkészül a szutty a zöldségekből, ezután következik az ízesítés sóval, borssal, balzsamecettel (vagy borecettel), végül mehet hozzá a gyönyörűséges olívaolaj. Egy-két jégkockát bele lehet applikálni a lébe, egyrészt hamarabb lehül, másrészt kicsit higítja a levest. Mehet a fridzsiderbe, és lehet rájárni akár napokig is.

 


Gombapaprikás

Nézzétek, ez a különbség egy jó fotó, és az enyémek között:) Leányka tegnap kérés nélkül - sőt, igazából a tudtom nélkül - képezte le fény a gombapaprikást, amiről egyébként azt gondolná az ember, hogy egy kicsit se dekoratív étel. Hát de!:) Köszönöm!

Fotó: Kandikó Judit

Hajtogatott padlizsán

 

Hozzávalók:

1 nagy padlizsán

2 paradicsom

1 mozarellagolyó

bazsalikomlevelek

só, bors

 

Elkészítés:

A padlizsánt zöldséghámozóval 2 mm-es szeletekre vágjuk, kicsit besózzuk, majd 15 perc múlva leöblítjük, szárazra töröljük a szeleteket. Erre azért van szükség, mert a padlizsán néha keserű, a só hatására pedig ezt a keserű levet kidobja magából. Amikor a szeletek már szárazak, kereszt alakban egymásra helyezünk kettőt belőlük, majd a találkozási pontra egy szelet mozarellát, egy szelet paradicsomot és bazsalikomlevélkéket helyezünk. Borsozzuk ízlésünk szerint. Aki szereti - és ahogy a bloggerinákat olvasgatom, nemigen van olyan, aki ne szeretné -, vékony fokhagymaszeletkéket is csempészhet a töltelékbe. Ekkor összehajtogatjuk a batyut: az óramutató járásával megegyező irányban, "9 órától" kezdjük a hajtoghatást, így tökéletes bugyrot kapunk. Kevés olívaolajon óvatosan átsütjük a batyukat, hogy a padlizsán színt kapjon, a sajt pedig kissé megolvadjon. Tökéletes körete bármilyen sült csirkének például, de önálló vacsorának is remek bagettel és egy pohár borral.

 



Régebbiek | Végére »
« 2007. május 2007. július »

balinto 2006