Cukkini carpaccio rukkola pestoval saláta ágyon - ez lenne a neve, ha puccos étlapon olvasnám

Még sosem ettem carpacciot - ideje felhagyni ezzel a rossz szokással -, de nézelődvén a neten láttam egy videót, és az ott látottak felpiszkálták a fantáziámat. Ugyan nem marhabélszínből született a carpaccio, de úgy döntöttem, ha már nekem xar napom van, legalább az ebédem legyen trendi, nemdebár?:) A videó fellelhetőségét csak azért nem linkelem ide, mert ilyen idegesítő hanghordozással beszélő, pongyolán fogalmazó szakácsot, mint akitől az écát kaptam, kevés van e honban. 

 

Hozzávalók:

egy testes cukkini

2-3 olajban eltett szárított paradicsom

egy marék rukkola

4-5 levél bazsalikom

egy ágacska rozmaring

jégsaláta (vagy bármilyen salátalevél)

olívaolaj

só, bors

parmezán forgácsok

Elkészítés:

A cukkinit 5 mm-es, minél szélesebb szeletre vágom, aligolajozott (olajspricni!:) serpenyőben meggrillezem. Szórtam a szeletekre vegetát is, ezt vegetaellenzők elhagyhatják, de azért egy kis só kell neki. Amikor elkészült - néhány perc az egész - , egy tányérra teszem hülni őket. Ezt az időt használom fel arra, hogy az aprítóba beletegyem a rukkolát, paradicsomot, bazsalikom és rozmaring levélkéket, adok nekik néhány fordulót a táncparketten. Megkóstolom, sózom és borsozom a pestot, mert ez valójában rukkola pesto. Szerintem:) Ha nagyon száraz lenne, kaphat egy kis olívaolajat.  Sajnálatos módon ezúttal kénytelen voltam kihagyni a pestoból a parmezánt, ugyanis az a kb. 30 dkg, ami a hűtőben hevert, olyan penészes volt, hogy csak ámultam. És bár viszonylag nagyvonalúan kezelem a sajton lévő penészt, ez túl volt azon a határon, amit még elviselek. Ezután jön az úri mulatság: meg kell tölteni a cukkiniszeleteket, majd szorosan fel kell őket csavarni. Tálalás előtt betettem úgy húsz percre a mélyhűtőbe, hogy könnyebben lehessen szeletelni. Jégsaláta alapon adtam asztalra.