Ez itt a vég...

Már ahhoz sincs türelmem, hogy végigolvassam a kolleginák és kollégák blogjait, rápillantok a képekre, és gyakorlatilag fizikai fájdalom tölt el a láttukon is. Nem akarok főzni, nem akarok enni se, kizárólag a tengerpart homokjára vágyom, de még inkább bele a vízbe, ahol mindegy, hogy hány fok van, csak a leégéssel kell vigyázni. Úgyhogy most kis időre - cca két hét - elbúcsúzom, legyetek jók, pihenjetek, töltődjetek, én is igyekszem majd ezt tenni. A VKF következő fordulóján se fogok elindulni, mert bár a szivem szakad, és pontosan tudom, mi lenne a pályamű, egyszerűen képtelen vagyok elkészíteni, megírni, lefotózni. Majd a verseny után, körön kívül közkinccsé teszem. Csók mindenkinek, majd jövök!

Pestos csirke

Napok óta nem vagyok képes mást főzni, mint gyümölcslevest, tzatzikit, na, legfeljebb egy tejfölös bablevest. Nemcsak kedvem nincs a pokol tornácává avanzsáló konyhában ácsorogni mostanság, de éhes se vagyok, ez pedig igazán nem kedvez se a kreativitásomnak, se az aktivitásomnak. Ma azonban már éreztem, hogy nem húzható tovább a dolog, úgyhogy egy gyorsan elkészülő ételt választottam.

Hozzávalók 2 személyre:

1 csirkemell filé

4-5 evőkanál pesto (bazsalikom, fenyőmag, parmezán, olívaolaj, fokhagyma, só)

2 dl tej vagy tejszín

1-2 evőkanál liszt

Elkészítés:

Turmixba teszem a pesto hozzávalóit és sima krémet kevertetek a géppel. Közben a csirkemellet kockákra vágom, szétterítem őket egy tányéron, és egy szűrőn keresztül lisztet szitálok a húsra. Majd olívaolajat melegítek, átpirítom rajta a húskockákat, majd amikor már van egy kis színük, felöntöm tejjel/tejszínnel és puhára párolom. Sózom, borsozom, majd hozzáadom a pestot. Kóstolás és esetleges ízkorrigálás után mini pennével tálalom.

Olyan, mintha somlói galuska lenne,

de persze nem az. Kint jártam reggel a piacon - édes istenem, kellemes szellő fújdogált, tisztára abba az illúzióba ringatott, mintha vége lenne a hőségnek, pedig dehogy! -, és bár ritkán követek el ilyesmit, vettem kész barna és sárga piskótakockákat, amiket direkt somlói galuska előállításához sütnek. Így tehát:

Hozzávalók:

sárga és barna piskótakockák

egy csomag vaníliás, ill. egy csomag csokoládés főzős pudingpor. előírásszerűen elkészítve 

1 l tej

mazsola

rum

Elkészítés:

Az üvegtálat kibéleltem a piskótával, megszórtam előre beáztatott mazsolával, megspricceltem rummal, majd terítettem rá egy réteg vaníliás pudingot. Ezt ismételgettem egy darabig, a következő rétegre persze csokoládépuding került, majd az éppen soron következő ízű pudingréteggel bezártam a sort. A hűtőben csücsül, és egyelőre sikeresen verem vissza a siserehad támadásait és a felzabálásra irányuló törekvéseiket, de érzem, hogy már nem túl sokáig:)

Sajtos kosárkák

Vendégségbe megyek ma, hacsak útközben - vagy még indulás előtt - hőgutát nem kapok. Ha mégis sikerülne teljesítenem a küldetést, ezzel a kis semmiséggel* állítanék be vendéglátóimhoz:

Hozzávalók kb. 12-13 darabhoz:

15 dkg Grana Padano reszelve

10 dkg natúr krémsajt

10 dkg kéksajt reszelve (nekem most Dor Blue)

10 dkg ricotta jellegű túró (véletlenül kaptam olaszt kimérve a piacon)

Elkészítés:

A Granát sűtőpapírral bélelt tepsire szórjuk, kb. 8 centis köröket formálva. 180 fokon pár perc alatt csipkésre olvasztjuk, majd kivesszük a sütőből, és hagyjuk egy kicsit meghülni, de nem megszilárdulni. Ekkor lapos eszközzel alányúlunk, és még képlékeny állapotában ráborítjuk egy formára, hogy annak az alakját felvéve elkészüljenek a sajtos alapok. Sajnos nekem egyetlen olyan poharam van, ami erre alkalmas, azzal elég hajszás tizenvalahány kosárkát elkészíteni, úgyhogy befogtam a cakkos szélű sütikiszúróimat, de azok nem az igaziak. Azazhogy igaziak lennének azok, csak akkor nagyobb körben kellett volna a reszelt sajtot elteríteni. Amikor a kosárkák kihültek, leszedtem a formákról őket, és kicsit bekerültek hűsölni a fridzsiderbe. Közben elkészült a belevaló: a krémsajtot összekevertem a ricottával és a roqueforttal, nem is kellett bele más ízesítés. Két kiskanál segítségével lapos gombócokat formáltam a masszából, mindegyik kosárkába tettem belőle, majd bazsalikom levélkékkel díszítettem.

* Persze a "semmiség" mibenléte relatív, mert azért csak be kellett kapcsolnom a sütőt, az pedig ebben a hőségriadós-rekorddöntögetős időben nem kis tett. Nyilvánvalóan már a piacon megsütött a nap, mert a következő versikében számoltam be az uramnak, mit végeztem:

"Megjártam a piacot,

vettem sajtot, olaszot.

Mákos guba**, kisrigó,

sütni-főzni csudijó!"

** gyengéd utalás az elmeállapotomra a vacsorára

Hajnali randevú

Nehéz hét áll előttünk: az uramnak mindennap hajnali 3.30-kor kell kelnie, ami persze azt is jelenti, hogy én is kelek vele, visszaaludni világosban, madárcsicsergés közepette nem lehet. De nem is érdemes, mert akkor lemaradunk az olyan jó kis randevúkról például, mint amilyen ma engem várt a belvárosban. Moessel voltak folyó elintézendő ügyeink, amit nagyon okosan a Petit Cafe Vianba szerveztem. Bár az őszintén meglepett, hogy nem lehet kiülni a járdára, nem úgy, mint két éve, amikor még trióban ücsörögtünk ottan: nemiske, fakanálka és miácska. Miután sikerült megszárítkoznom - hihetetlen, hogy már reggel negyed 8-kor milyen hőség van a városban! -, megrendeltem a város - bizton állíthatom - legjobb mogyorós croissant-ját. Nem mondom, hogy olyan, mint amit Párizsban eszik az ember bármelyik patisserie-ben, mert kevésbé levegős a tésztája, mint francia rokonainak, mégis olyan élmény, amiért egymagában megérte volna felkelni. Frissen sült, langyos, belül mogyorókrém (sose tudtam megálljt parancsolni a mértéktelen élvezeteknek:), hozzá a csodaszép csíkos kávé... mennyei volt! Olyannyira, hogy kicsit később az uramat is elcsábítottam egy kalandra, öröm volt látni, ahogy arra a néhány percre kisimulnak a homlokán a ráncok. Moeskével jót csevegtünk, bár visszatekintve mintha csak az én szám járt volna. És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban szeretném megköszönni a küldeményt, amit volt szíves kézbesíteni nekem. A könyv nemisbékától érkezett, ezer köszönet és hála érte, valamint kis lelkifurdalás, én nem gondoltam, hogy ez a kukikönyv ilyen komoly munka, ha tudtam volna, tán el se fogadom ajándékba! De most már nincs mit tenni, köszönöm, cserébe megígérem, hogy gyakran fogom használni.

Off blog: limonádé, főtt kukorica, ajtóbetét

sipric kifejezett kérésére megmutatom, hogy a limonádé és a főtt kukorica elkészítése között mivel foglalkoztam az elmúlt napokban. A fent említett két művön kívül másra nem volt energiám. Az alább látható darabok egy térelválasztó részei: három darab rózsa mintás üveg, valamint három darab egyszínű zöld üvegből áll. Ha az asztalos a helyére applikálja mindet, megmutatom azt is.

Dupla áfonyás muffin

Mint ahogy tegnap riogattam mindenkit, valóban a sütő mellett talált a hajnali 7 óra. (Előtte már üvegeztem kicsit:) Áfonyás muffint visz a lányom Debrecenbe, így döntöttem.

Hozzávalók:

30 dkg liszt

15 dkg cukor

1 tojás

1 csomag sütőpor

2,5 dl tejszín

4 evőkanál olaj

csipet só

egy jó marék aszalt áfonya

10 dkg friss áfonya

Elkészítés:

Nem nagy ügy: minden hozzávalót összekavarunk derekasan, beleapplikáljuk az aszalt áfonyát, majd a muffin formákba töltjük. Ekkor nyomkodunk mindegyikbe 4-5 szem friss áfonyát. 180 fokon 30 percig sült.

Sárgabarackos clafoutis

Drága nagyanyám jutott eszembe, amikor mostam, magoztam a sárgabarackot, amiből estére lekvár és jam lesz. Igen gyakran eszembe jut persze - hihetetlen, hogy 13 évvel a halála után is olyan élő az emléke, mintha csak tegnap ment volna el, és az emlék életben tartásához semmilyen erőlködés nem kell. A mozdulataimban, az arckifejezéseimben, a hangsúlyaimban, a világ dolgaihoz való hozzáállásomban van jelen, minden egyes nap, minden egyes pillanatban.  Most például egy mondása jutott eszembe - bár így belegondolva mintha anyám többször használta volna ezt... -, miszerint "olyan szegény sohase voltam, hogy ígérni ne tudnék". Kicsit áttranszponáltam a mondatot, amely most így szól: olyan elfoglalt sose voltam, hogy egy kis ínyencséget ne tudnék sütni a fiamnak. De mielőtt ezeket olvasva a leánykám - akit sok-sok napja nem láttam, és ma hazajön, hurrá!:) - megorrolna rám, neki is fogok sütni holnap valami finomat.

Ez a clafoutis-sütés elég rosszul indult. Elolvastam az etalont C&V-nál, elfeleztem az adagot, majd kiballagtam a konyhába, akarom mondani: visszaballagtam. Rögtön úgy indítottam, hogy a forma kikenésére szánt vaj mennyiségének kétszeresét beleapplikáltam a tésztába, ne kérdezzétek, milyen meggondolásból. Utána filóztam kicsit rajta, hogy kiöntsem-e a masszát, aztán arra jutottam: felesleges, hiszen a vaj el nem ronthatja a tésztát. Majd amikor bekevertem a matériát, egy laza mozdulattal fellöktem a tálat, ennek folyományaként (érted: folyomány, haha!:) a massza tekintélyes hányada terült el a pulton, de ezen a helyzeten gyorsan úrrá lettem. Tekintve, hogy a lekvárfőzéshez patika tisztaság kell, a kifolyt masszát megkértem szépen, hogy csatlakozzon ismét társaihoz:) No, már megint szájmenésem van, ahelyett, hogy dolgoznék, úgyhogy gyorsan be is fejezem. Recept itt. Ó, most látom, a mandulát nagyvonalúan ignoráltam készítés közben, pedig van is itthon:)) Viszont jelentem: a vaj egy kicsit sem ártott a tésztának, legközelebb is teszek bele.

Goldenblog 2007

Nemisbéka lett az idei Goldenblog kategóriagyőztese. Örül a lelkem, na!:) A második helyet Fűszer és lélek kapta, a harmadik pedig Dolce Vitáé lett. Nekik is szeretettel gratulálok!

Magyarázom a bizonyítványom

Négy napot üvegfestő táborban töltöttem - magam szerveztem, tulajdonképpen saját szórakoztatásomra, ennek ellenére, vagy éppen ezért?, remekül sikerült! -, csurig töltődtem energiával, ihlettel. Ennek jegyében most éppen nem a főzésben élem ki a kreativitásomat és a lendületemet, hanem festek. Ez persze roppant hasznos tevékenység, tekintve, hogy novemberben önálló kiállításom lesz, sorrendben a második ilyen, amikor is egyedül kell megtöltenem egy meglehetősen nagy termet a képeimmel, és mindösszesen hat mázolmány várakozik a sorára, úgyhogy igencsak időszerű elkezdeni a készülődést. Amikor pedig nem festek, akkor egy tiffany térelválasztót készítek, aminek már minden - magam által szabott - határideje lejárt, a hétvégére BE KELL fejeznem, ha piros hó esik, akkor is. Úgyhogy ne pártoljatok el tőlem, kedves olvasók - és blogtársak -, jövök ám nemsokára.

Meggyes-mákos muffin

A recept nyomán roppant egyszerűen elkészíthető a sütemény, ajánlom sok szeretettel SÁgnesnek:)

Hozzávalók:

24 szem magozott meggy

15 dkg vaj

15 dkg cukor

1/2 teáskanál vaníliakivonat (ha nincs, nem tragédia)

2 tojás

12 dkg liszt

3 dkg darált mák

1 teáskanál sütőpor + 1/2 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál őrölt fahéj

1 citrom héja

4 evőkanál tej

Elkészítés:

Egy tálban összekeverem a lisztet, sütőport, szódabikarbónát, mákot és fahéjat. Egy másik tálban a vajat habosra keverem a cukorral, mehet bele a vaníliakivonat, majd egyesével a tojás. Ezután nagy, laza mozdulatokkal belekeverem a masszába a lisztes-mákos keveréket, végül beledobom a citromhéjat. A muffinformába belehelyezem a papírkapszlikat, háromnegyedik töltöm masszával mindegyiket, majd két-két szem meggyet belenyomok mindegyikbe. 200 fokra előmelegített sütőbe 20 percig sütöm. A fenti adag pont elég 12 db nagy muffinhoz.

Mivel mostanában kerülöm a búzából készült lisztet és egyéb dolgokat, gondot okozott, hogyan készítsem el kedvenc cukkinifasírtomat, amiben a zsemlemorzsa meglehetősen fontos szerepet játszik. Tekintve azonban, hogy nem akartam semmiképp lemondani az én dlágaszágomról, kipróbáltam rizsliszttel megkötni a cukkinimasszát. Működik is a dolog, bár a végeredmény inkább a lepény kategóriába tartozik, semmint a fasírtba. Finom lett így is.

Hozzávalók:

2 közepes cukkini meghámozva, finomra reszelve (én a sajtreszelőn szoktam)

1 tojás

petrezselyemzöld

(rizs)liszt

só, bors

olaj a sütéshez

Elkészítés:

A lereszelt cukkinit lesózom, fél órát állni hagyom, majd nagyon alaposan kicsavarom. Hozzákeverem a tojást, a petrezselymet, borsot, majd fokozatosan adagolva a lisztet. Lágy masszát fogok kapni, amit a felforrósított olajba kanállal eresztek bele és pirosra sütöm. Lehet tálalni majonézzel is akár, de bármilyen dipet lehet hozzá adni, mondjuk rokfortos-tejfölöset. Én most paradicsomsalátával kívántam meg.

Hozzávalók:

3 nagy paradicsom

1-2 szál újhagyma

balzsamecet, olívaolaj

só, bors

Elkészítés:

A paradicsomokat karikára vágom, lerakom egy tányérba. Rákarikázom a hagymát, majd megsózom, borsozom, megspriccelem olajjal és balzsamecettel, aztán ahogy Kun Béla mondta: be a szervezetbe!:)

A Holmiknak az ő kördése

Ana drágám jól kiszúrt velem. Az utolsó pillanatig reméltem, hogy ez a hógolyó nem talál el, mielőtt elutazom (nemirigy, nem nyaralni:), de hát azért vannak a barátok, hogy ne kelljenek ellenségek:))))) Nos tehát, egy gyors áttekintés, mielőtt lefekszem, hogy hajnalok hajnalán útra keljek:

Imádom-Holmik:

Moulinex robotgép. (Zsanett, mondd, hogy robotgép!:) Már létezni se tudnék nélküle. Ott liheg a nyomában kistestvére, az aprító. És ami nélkül tényleg soha, sehová egy lépést se teszek, az a krumplihámozóm. Nincs róla fotóm, ha hazajövök, nyilván tele lesz a levélládám fotókat követelő levelekkel, sőt, talán arra érkezem majd, hogy transzparensekkel és szócsövekkel tüntettek a házunk előtt. Mindezeket elkerülendő inkább megígérem, hogy jövő héten megmutatom a drágát. Tudom, hogy úgysem fogjátok elhinni, de azért elmondom: 1986-ban, mondom: ezerkilencszáznyolcvanhatban vásároltam Svájcban. Segítek: 21 éve. Azóta nem veszti el az élét, és azóta imádom őt lángoló szerelemmel. Odáig fajult a dolog, hogy gyakorlatilag késsel képtelen vagyok már krumplit hámozni....

Imádom továbbá a nemrég kapott turmixgépet, mióta megvan, szinte mindennap használom. Főleg, hogy újabban  baromi egészségesen étkezem, és folyton gyümölcs-joghurt turmixot eszem.

Gyakran használom téli időszakban a kenyérsütő gépemet. Kedvelem a fritőzt is, mióta állandó helye van - egy majdnem miatta vásárolt - új szekrényben, többször használom, mert csak előveszem, sütök benne, visszateszem, helló.

És amire a többiek nemigen gondoltak: ott az én imádott mosogatógépem. Évekig könyörögtem érte a férjemnek - nem vagyunk mi úri népek, el tudunk mi kézzel is mosogatni! de ha te nem akarsz, majd én mosogatok! - mondta ő. Na, tudod, hányszor....:) -, míg végre beadta a derekát. Egyszer nagyobb összeghez jutottam váratlanul - bepereltem a munkahelyemet és megnyertem a pert is, a kártérítést is:) -, akkor fontolgattam, hogy megveszem a háta mögött a gépet, de ez annyira barátságtalan lépés lett volna, hogy letettem róla. Majd a következő nagyobb összegnél nem volt mese: a gép jött. Talán egy hete is, hogy megvolt, amikor vendégeket hívtunk, a vacsora végeztével pedig lazán bepakoltam a mosogatógépbe. Mire az én drágám odafordult a vendégekhez, és azt mondta: - Látjátok, itt van ez a remek mosogatógép, ami úgy megkönnyíti a feleségem életét! Annyiszor mondtam neki, hogy vegyük meg, de ő nem akarta! Mit mondjak, kis híja volt, hogy vérét nem vettem!:))) Na de húzzunk bele, késő van, mi is van még hátra? Ja, a Haszontalan Tárgyak listája, úgymint:

elektromos kés (azért vettem, hogy a fagyasztóból előkerülő húsokat lehessen vele szeletelni... aha... csak azt az egyet nem lehetett vele csinálni)

30 literes leveses fazék (nem tervezek sátoros lagzit...)

meggymagozó (minden rohadt szemet át kell vizsgálni, mert hajlamos benne hagyni a magokat...)

És végül, amikre vágynék: egy igazán jó gyümölcscentrifuga. Annak idején a meglévőt gyakran használtam, amikor a lányom kicsi volt. Nézegettem már, de csak olyanokat látok, amikben már első ránézésre sem bízom.  Kellene továbbá egy jó asztali grill, mert a réginek (DéLonghi) tönkrement a teflonos(?) sütőlapja, pedig gyakran használnám különben.

Ana, "büntiből" most már látnálak eléggé!:)

Bolognai spagetti

Olyat próbáltam főzni ma, amire nem kell különösebben odafigyelni, nem melegíti be extrém módon a konyhát, és mindenki szereti. Mi más lehetne ilyen étel, mint valami tésztaféle? Speciel ez a fiam kedvence, a keresztlányom is szereti, aki ma velünk van, úgyhogy tökéletes választás.

Hozzávalók:

50 dkg darálthús (sertés-marha vegyesen, még jobb, ha csak marha)

1 doboz hámozott paradicsomkonzerv (a 99 Ft-os SPAR-os kitűnően megfelel)

1 szál sárgarépa

1 darab zellergumó

1 darab vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

só, bors, rozmaring, bazsalikom, oregano

olívaolaj

vörösbor

Elkészítés:

A vöröshagymát finomra vágtam, a fokhagymát szintén, és az olívaolajon üvegesre pároltam. Utána beletettem a lereszelt répát és zellert, ezt is pároltam egy keveset. Ekkor következik a sorban a darálthús, amit nagy lángon megpirítok, majd sózom, borsozom, és hozzáadom a fűszernövényeket, vagy a szárított verziókat. Hozzáadom a hámozott paradicsomot (meg ha még van egy-két szottyadásnak indult friss, akkor azt is belevagdosom), felforralom, és fedő alatt kis lángon elkezdem puhítani. Az elpárolgott levet vörösborral pótolom. A bolognai szósz nem piros, mint a milánói, hanem barna, sűrű szaft van alatta.

Könnyed poszt, csak mert jólesik

Egy egyszerű tejberizst követtem el, tettem a tetejére szedret, semmi érdekesség, semmi különlegesség, csak már ahogy kavargattam a rizst, eszembe jutott, milyen szépen mutatna a fotón a hófehér rizs, a sárga citromhéj és a feketéslila szeder. És igazam volt:)