No kérem, tegnap éjszaka megérkeztünk tunéziai nyaralásunkból, és mivel kiderült, hogy a lakásfelújító iparosok holnap reggel helyett csak szerdán érkeznek, természetes, hogy a pályamű megírásával töltöm ki a hirtelen ölembe pottyant időt. Hogy mit szól majd ehhez a férjem, ha megjön a vásárlásból, más tészta:) Többszörösen is renitens leszek, mert nemcsak hogy a határidőt késtem le (remélem, chilii elfogadja még a pályázatomat...), de momentán fotóval se tudok szolgálni, tekintve, hogy Afrikában az utolsó percben azért csak sikerült valami alient benyelnem (pedig igen szorgalmasan fogyasztottam a gyomorfertőtlenítőt, várjunk csak, mi is volt a neve? ... Ballantines? Igen, az az!), aminek folyományaképpen ételre rá se tudok nézni, de ígérem, hogy záros határidőn belül kép is lesz ehhez a remek salátához. Szerelmünk hajnalán az urammal kétszer voltunk Bulgáriában, Burgaszt választottuk helyszinül annak eldöntéséhez, hogy mi most már jóban-rosszban örökké, de ott ismerkedtünk meg a sopszkával, amihez azóta is olthatatlan szerelem fűz. Úgy tűnik, az ottani választások tényleg időtállónak bizonyultak, mint beszámoltam róla, házasságunk immár belépett a második negyed századba:) A sopszkát azonban itthon reprodukálni sajnos azóta sem sikerült, tekintve, hogy a hozzá való bolgár sajttal még sosem futottam össze itthon, úgyhogy kénytelenek vagyunk megelégedni a hasonlóval. Egyébként aki tudja, hogy mi a neve a Bulgáriában használt sajtnak, kérem, ne habozzon megosztani az információt velem! *update: azóta kiderült: a kaskavál sajt az a bizonyos, köszönöm mindenkinek, aki segített. Ugyancsak Bulgáriában, 1979-ben találkoztunk először a Fantával, annak is a mandarinos változatába szerettünk bele, de ilyet azóta sehol nem ittam sajna.
A sopszka emígyen készül emlékeim szerint:
Érett, piros paradicsomokat felkockázunk, magjukat eltávolítjuk. Hasonlóan cselekszünk az uborkával is, ott nem kell feltétlenül ragaszkodni a magtalanításhoz. Kerülhet még a tálba paprika kocka is, sőt, némi lilahagyma sem árt a vállalkozás sikerének. Sózni nem kell, mert a sajt éppen elég sós. Egy kis olívaolajat löttyintünk a saláta tetejére, csinosan elrendezzük az összevegyített hozzávalókat, majd a sajtot bőven mérve ráreszeljük a tetejükre.
+
+
= sopszka:)

Áá, üdv újra itthon!:-)) Jól kipihented magad??
Ezt a sajtot évekkel ezelőtt itthon is próbáltam beszerezni, a Nagycsarnokban néha volt. (Mindezt egy kulinárisan mély nyomot hagyó szófiai út után:-)) A sopszkához egy hófehér, kemény juhsajtot reszelnek, ilyen például a *sirene*, amit tehéntejből is létezik. Úgy tudom, hogy házilag is gyakran készítenek ilyet vidéken.
Fetaval szokták helyettesíteni, de az morzsálódik, más a jellege, szóval nem az igazi...
Jó, hogy mégis jöttél VKF-re, ahogy látom, a bolgár konyha nagyon fut, Rossamela pl. bolgár joghurtlevest *főzött* :-)
Még annyi, hogy ezen - persze cirill betűkkel - valami ilyesmi álljon, hogy: ovčje sir.
Isten hozott végre! Hiányzotál. Nulla időzített post. Ejnye.
Én a hóvirág sajtot szoktam a sopszkára tenni a cserepeséktől.
Cicaszíve, nem akarlak szomorítani, de a legkommerszebb Corában állandóan lehet kapni. Legalábbis a fótiban. Bolgár sajt a neve, ami szerintem a szárnyalóan fantáziadús eladóknak köszönhető, és a fetához hasonlatos. Ha nem ezt keresed, bocs. Egyébként meg isten hozott itthon, valahova majd illusztrálhatsz kajamentesen is utazást.
Szia!
Már nagyon hiányoztál. Esetleg a mostani nyaralásról is beszámolhatnál nagy vonalakban... Kuszkusz volt?
Van egy bolgár szomszédunk és ő mindig sült pritamin paprikát is tesz bele. Szóval nekem az ő változata az autentikus.
Thor szivem, szinte biztosan igazad van, hogy a fantáziadús név alatt a tuti rejtőzik, csak én igazából azt se tudtam, mit keresek. Aztán valahogy a Corában sose jutott eszembe a sopszka. Látod, csak ennyi agyam van:D Gasztro beszámoló is lesz, és kénytelenek lesztek képeket is megtekinteni a festői Tunéziáról, csak a lakásfelújítás kicsit beterít.
Ági, aki főz: köszönöm:) Igen, volt kuszkusz, néha az volt az érzésem, az az egyetlen ehető kajájuk a derék tunézoknak:) Bővebben később.
Ana, esküszöm mindenre, ami szent, hogy akartam én időzített posztot, de a szabadság előtti utolsó napok gyakorlatilag katatóniában teltek nálam. Na de újra itt állok a fedélzeten, fehér gyolcsomat lengeti a szél, fekete hajam libben a szélben, és végtelenül tettrekész vagyok ismét:) Vagy valami ilyes.
Szia! Olvasgatlak és tetszik a blogod. Netán még lopkodok is pár ötletet Tőled :) Üdv:)
Szerintem Mamma mondta meg a tutkót, nem lax ugyan vidéken, de készitsd el házilag...aztán jöhet a poszt :D:D
(várlak én is genyázni):))))
cicóm, hát már megint igazad van! holnap reggel 6-ra jönnek a burkolók, de elhajtom őket a trkfszra, megmondom, hogy én inkább sajtot csinálok, menjenek innen isten hírével:)) ma délutántól nemhogy sajtkészítés nem játszik, de egy kávét se tudok inni a saját lakásomban. nem élet ez...
Basszus te már most ideges vagy pedig még el sem kezdtétek:) Mi lesz 2-3 hónap múlva?:D
na, elmész most már tényleg!:) Itt 16-ára olyan rendnek kell lennie, amilyen még sose volt.
Üdv.itthon. Tegnapi szüret: 6 db cukkini. Már a kolleginák is azt eszik. Újdonság: hull a szilva a fáról...szilva recepteket várok.
Ja csinálta cukkinis lasagne-t, darált husi,cukkini,lasagne tészta+paradicsomszósz variációban. Kép nincs, növekvő has van.
trkfsz szöveg-fragmentum dekódolása még folyamatban, de az elején elakadtam.
úgy kezdődik, hogy "tarka":)))
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
kaskaval? mármint a bolgár sajt neve