Azt hiszem, le kéne szoknom arról, hogy bizonyos dolgokat fetisizáljak. Hajlamos vagyok ugyanis mindent készpénznek venni, amit olvasok bizonyos helyeken*, majd azt a bizonyos "készpénzt" úgy alakítani a fejemben, mintha anélkül a dolog nélkül igazából nem is lehetne tán élni se. Így jártam például most a halumival, amiről először Nigellánál olvastam. Onnantól kezdve kerestem ezt a sajtot, még nemisbékát is megkértem, hozna már nekem egy darabot a messziországból, mert nálunk nincs. Aztán itthon is megjelent, a negyedkilós darab alulról csapkodja a 800 forintot, de legalább van. És mire hozzájutottam, azt vettem észre, hogy teljesen befészkelte magát az agyamba a halumi, valamiért azt gondolom, hogy az tulajdonképpen a világ legfantasztikusabb sajtja, és a galád kereskedők kizárólag azért nem importálják hozzánk is, nehogy függővé váljak. Viszont ha ezt tekintjük, akkor azok a kereskedők tán nem is olyan galádak... No, száz szónak is egy a vége: a halumi jó, de semmi extra. Kellemes előétel lehet egy hosszabb menüsorban, lehet diétás ebéd, mint ma nekem, de hogy élni ne lehetne nélküle, az barokkos túlzás:)
Hozzávalók:
személyenként 4-5, egyenként fél cm-es szelet sajt
chilipaprika
olívaolaj
Elkészítés:
A sajtot felszeleteltem (a 4-5 szelet nem olyan sok ám, a nálunk kapható haluminak elég kicsi az átmérője), majd száraz, forró teflonserpenyőben mindkét oldalát cca 1,5 perc alatt ropogósra, pirosra sütöm. Tányérra szedem, és megspriccelem olívaolajjal, amibe kimagozott, feldarabolt chilipaprikát szórtam előzőleg. A tányéron leheletnyi só, esetleg frissen őrölt bors kerülhet még a sajtra. Paradicsomsalátával például elég rendben van!:)
* ezek persze olyan helyek, amelyekben alapból megbízom: mondjuk Nigella, Jamie, vagy néhány gasztroblog... azért én se kajálok be mindent nagykanállal.

Na látod, és ezért vagy TE! Mielőtt mi is agyunkba vennénk ilyen dolgokat te jössz, veszel, eszel és igaz valóságában adod elő, nem úgy, mint Nigella asszony. Megjegyzem sok receptjét azért nem is próbálom ki, mert azt sem tudom miről beszél eggyes hozzávalóknál.
juc, tulajdonképpen nem bánom, hogy ezzel a mániámmal nem vagyok egyedül:)
Manna, kísérleti nyúl még úgysem voltam:D
Én azért megvédeném! Először egy brüsszeli görög étteremben ettem, ahol beleszerettem, tehát már kifejezetten az ízével a számban mentem keresni a boltokba. Végül én is elkészítettem és a repertoárom részévé vált. (én mondjuk erősen sajtfüggőnek számítok, egyik barátunk egy hete Portugáliából is az ottani remeket hozta nekem ajándékba) :))
Bora, nem kell megvédened, nem bántottam:) csak azt állítom, hogy semmi extra nincs benne, legalábbis olyan mértékben, mint amennyivel én felruháztam gondolatban.
A térelválasztó gyönyörű. Akartam is kérdezni, hogy hol van, mikor a konyhádat fotóztad.
Ez a halloumi sajt valahogy nem volt oké szerintem. Miért olvadt meg ennyire?? Még nem raktam fel, de két hete grilleztem, és csinos csíkos egybemaradt objektum lett, pont olyan, amit Cipruson is volt szerencsénk enni sokszor.
Egyábkán Nigella írja róla, hogy olyan mint a polisztorol, de tényleg :-))
Egyébként
piszke, talán túl vékonyra vágtam, és forró volt a sütű. ellenben nekem semmi, de semmi polisztirolszerű nem volt benne:)
hol lehet itthon kapni ezt a sajtot? régóta keresem, de hazai üzletben még nem sikerült rábukkannom.
A Vásárcsarnokban (ismertebb nevén Nagycsarnokban) vettem, a körút felőli bejáraton érkezve bal középső soron az első tejes-sajtosnál. De mintha láttam volna már Sparban is.
polisztirol
egyébként törölve valamit mellényomtam
nyersen olyan radírszerű vagy milyen. csikorgós
piszke, nem nyomtál félre, a polisztirol remek megfogalmazás, csak szerintem nem a halumira, hanem a puffasztott rizsszeletre:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Ez velem is rendszeresen megtörténik azokkal a dolgokkal, amikre sokáig vágyok, és a várakozás közben mindenféle extra tulajdonsággal felruházom.