Sürgősen be kell szereznem egy paella főző edényt!

A vendégség előtt hezitáltam, hogy Maci paelláját, vagy Fűszeres Eszter pisztáciás-hagymás csirkéjét készítsem-e főételnek, aztán pénteken este a Culinarisban, zárás előtt 10 perccel a paella győzött. Ebből kifolyólag hazajött velem némi murciai rizs, valamint 1 gramm sáfrány (tényleg aranyárban mérik!), mint a paella nélkülözhetetlen alkotóelemei. Másnap a piacon vásároltam csirkét (mi nem esszük a tenger gyümölcseit, úgyhogy kizárólag csirkés paella jöhetett szóba), paprikákat, leveszöldséget, és szombaton délután kezdetét vehette a nagy paellafőző őrület. Ami úgy kezdődik, hogy az ember lánya főz egy derék adag húslevest, mert ha már nem sajnálja a pénzt az autentikus alapanyagokért, akkor ne kockából készült "húslevessel" akarja felengedni a paellát, mert az nagyon snassz. A paella szeretete nálunk igen régről datálódik, a lányom még kicsi volt, amikor vettem neki egy akkor roppant divatos Buci Maci újságot. No, ennek a hátlapján volt egy paella recept, és kinevethettek, az se érdekel, de én annak alapján főztem a paellát sokáig. De mivel a memóriám nem túl acélos, képtelen voltam megjegyezni a hozzávalókat, az ügymenetet, úgyhogy mindig előkerült a Buci Maci, ahányszor paella készült. Aztán valamikor a nagy honvédő háború idején a Buci Macinak nyoma veszett, a memóriámra nem hagyatkozhattam, így a paella kikopott a repertoárból. Az uram nagy bánatára, aki évente egyszer-kétszer felsír éteri hangon, hogyaszongya: mikor főzöl már paellát? Ezeket a támadásokat rendre visszaverem, és az élet folyik tovább az ő rendes, paellamentes medrében. Aztán eljő a nap, amikor Maci közzéteszi ezt a rizses csirkének aposztrofált csodát, és onnantól nincs megállás. Úgyhogy most ott tartunk, hogy sürgősen be kel szereznem egy paella főző készséget, amibe kényelmesen beleférnek a hozzávalók mondjuk akár 6-8 személyre is.

Hozzávalók:

3 csirkecomb

1 csirkemell

1 bögre rizs 

1 liter húsleves

egy csipet sáfrány

2 db paprika, lehetőleg eltérő színű, piros, sárga vagy zöld

1 szép szál sárgarépa

2 marék zöldborsó (én még elcsíptem a piacon az idei utolsó szedésből fél kilócskát)

só, bors

1 vöröshagyma

2-3 gerezd fokhagyma

3 babérlevél

petrezselyem

olívaolaj

Elkészítés:

A húslevest felmelegítem, beledobom a sárfányt. Elképesztő színe lesz tőle az amúgy se sápadt húslevesnek. Megmosom a rizst, a paprikákat és a répát feldarabolom, a hagymákat felvágom, a borsót megtisztítom. Majd a felmelegített olívaolajon a sózott, borsozott csirkedarabokat körbepirítom, beledobálom hagymát, a sárgarépát, babérlevelet, fokhagymát, adok hozzá húslevest, és 10-15 percig a tűzhelyen főzöm szelíd lángon. Ezután átkanalazom az egészet egy akkora tálba, amiben kényelmesen elfér a hús, a rizs és a zöldségek. Amikor a hús átkerült ebbe az edénybe, hozzáadom a rizst, ha szükséges, adok hozzá még húslevest, lefedem, és fél órára beteszem a 180 fokos sütőbe. Időnként ránézek, és konstatálom, hogy a rizs remekül szívja magába a húslevest, a színek elképesztőek, az illatok nem kevésbé. A 30 perc leteltével kiveszem a sütőből az edényt, hozzáadom a  paprikakockákat és a zöldborsót. Ennyiben eltértem Maci receptjétől.  Újabb fél óra múlva a leves eltűnik a rizsben, a zöldségek is, a hús is vajpuhák. Tálaláskor egy kis petrezselyemmel szórtam meg az ételt és hagymás paradicsomsalátát adtam mellé.

Maci, köszönet a receptért, én mindig mondtam, hogy a macikban lehet bízni, akár Buci, akár nem:)