Citromos csirke

Nehézségi fok:  

Már nem emlékszem, hogy internetes fórumon, itt a blogban, vagy valaki más blogján kommentben tettem róla említést, hogy nekem nagy csalódás volt Nigella Egész évben nyár című könyve. Tüzetesen átolvastam, és miután nem találtam benne egy számomra hasznosítható receptet se, megkértem minden potenciális ajándékozót, eszébe ne jusson meglepni engem ezzel a könyvvel. De úgy tűnik, mégsem volt olyan tüzetes az az átlapozás, mert a kolléganőm ódákat zengett a lassan sülő citromos csirke receptről, amit ma kipróbáltam, és valóban finom. No ez az egy recept persze nem ok arra, hogy egy drága könyvet megvegyünk;-)

Csokoládé a négyzeten

Nehézségi fok:  

Látom a kolleginák blogján, hogy egyre-másra születnek a csokis csodák Melange próbacsokijaiból.  Én se szeretnék lemaradni persze, alkottam is valamit, ami még nem az, amit igazán alkotni szerettem volna, de szégyent semmiképpen nem vallok vele. Már csak azért sem, mert ennél finomabb, bűnösebb, léhább süteményt mostanában nemigen készítettem. Elég ránézni, hogy az emberre észrevétlenül ugráljanak fel a dekák...

Hozzávalók:

20 dkg vaj

18 dkg finomszemű kristálycukor

15 dkg liszt

5 dkg kakaó

fél teáskanál sütőpor

5 tojás

20 dkg étcsokoládé

1,5 dl tejszín

Elkészítés:

A puha vajat habosra kevertem a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat, mindegyik után alaposan megdolgoztattam a habverőket. A lisztve belekevertem a sütőport, beleszitáltam a vajas-tojásos masszába, majd utánaküldtem a kakaót is. Amikor kész volt a piskótamassza, fogtam egy csinos kis teflonformát - és itt a "kis" nemcsak amolyan kedves jelző, a forma valóban kicsi, kb. 12x20 cm-es -, kibéleltem sütőpapírral. Ebből adódóan nem akartam a sütőpapírt csak úgy belegyűrni, vettem a fáradságot, és méretre vágtam a papírt: külön az aljára, a két rövidebb, illetve a két hosszabb oldalára szabtam a papírból. Egy-egy pici vajpöttyel ragasztottam a papírokat a forma oldalához. Beleöntöttem a formába a masszát, 180 fokos sütőben sült vagy 50 percet. A tűpróba elengedhetetlen, nehogy nyersen vegyük ki a süteményt, holott a külseje már úgy mutatja, mintha megsült volna. Amíg a tészta sül, a csokoládégyöngyöket felolvasztjuk a tejszínben, hagyjuk kihülni. Amikor a tésztát késznek nyilvánítjuk, deszkára borítjuk, megszabadítjuk a sütőpapírtól, és nagy önfegyelemmel kényszerítjük magunkat, hogy csak egy egész keveset vágjunk le a végéből, hogy megkóstolhassuk alkotásunkat. A langyos piskótából hasábokat, szeleteket vágunk, kinek hogy tetszik, és az olvasztott csokoládéval leöntve tálaljuk. Akadt még itthon néhány csokigolyócska, azzal díszítettem.

Máglyarakás

Nehézségi fok:  

Máglyarakás ügyben mindig is Horváth Ilonára hagyatkoztam, és sose bántam meg. Egyszerű a recept, minden benne van, aminek érzésem szerint benne kell lennie, úgyhogy hajrá!

Hozzávalók:

8-9 szelet szikkadt kalács

3 tojás szétválasztva

3 dkg vaj + a jénai kivajazásához egy kevés

10 dkg cukor

fél liter tej

egy marék mazsola rumba áztatva

4 közepes alma meghámozva, vékony szeletekre vágva

10-15 dkg darált dió

2-3 evőkanál baracklekvár

Elkészítés:

A tojások sárgáját simára keverem a cukorral, majd hozzáadom a tejet. Ebbe a keverékbe mártom bele a kalácsszeleteket, amiket aztán egy kivajazott jénai tálba rétegezek. (Ha marad a mártogatós játék után a tojásos tejből, azt rálocsolom a végén a kalácsra.) Rakosgatás közben szórjunk a kalácsszeletekre darált diót, szórjunk bele mazsolát. Amikor minden kalács az edényben szuttyong, a vékonyra szeletelt almákkal rakjuk ki a tetejét. Egy-két pötty vaj mehet a tetejükre, aztán az egész cucc a sütőbe úgy 30 percre. Közben keményre verhetjük a tojásfehérjét, és amikor már acélos, keverjük bele a 2-3 evőkanál baracklekvárt. Én most egy kicsit elmértem a diót, úgyhogy a habba is került belőle, ezért nem lett szép élénk színű. Ellenben annál finomabb volt:) Amikor már sült a máglyarakás 20-25 percet, az alma puha a tetején, kenjük a tojáshabot rá, toljuk vissza a sütőbe annyi időre, hogy a teteje színt kapjon .

Sütőtök leves

Nehézségi fok:  

Nem tudtam tovább ellenállni a csodálatos narancssárga... nem is, sütőtöksárga! sütőtököknek a piacon, így hazagurigáztam egyet. Speciel jobban jártam volna, ha az egészet betolom az arcomba sült formájában, mert annyira édes darabot sikerült kifognom, hogy levesnek kicsit talán túlzás is. Nem számítok semmi egetrengető érdeklődésre a családom tagjaitól, a fiam biztosan nem fog belőle enni, talán a lányom se, az uram meg a kedvemért egy szolíd tányérral talán. Fel kell tehát áldoznom magam, hogy ne menjen pocsékba az a jó kis leves!:)

Hozzávalók:

fél kanadai tök megsütve

1 nagyobb szem krumpli

1 kis fej hagyma

egy ágacska kakukkfű

só, bors, szerecsendió

egyharmad zöldségleves kocka

egy evőkanál olívaolaj

1-1,5 dl tejszín

Elkészítés:

A tököt darabokra vágva megsütöm a sütőben, majd amikor egy kicsit kihült, a turmixgép poharába kanalazom. Amíg a tök sül, a kis darabokra vágott krumpli is megfő sós vízben, ez is megy a tök után. Közben az olajon megpárolom az apróra vágott hagymát, ezt is beküldöm a tartályba. Egy kis krumpli főzővízzel lazítva krémesre turmixolom az anyagokat, majd átöntöm egy megfelelő méretű lábasba. Felmelegítem, sózom, erőteljesen borsozom, belemorzsolom a leveskockát, a kakukkfű levélkéit és felforralom a levet. Ha nagyon sűrű, még egy kis burgonya főzővízzel lazítom, de ne essünk túlzásba, hiszen jön még a tejszín. Aminek a mennyiségét az szabja meg alapvetően, milyen sűrűn szeretjük a krémleveseket. A tejszínnel szintén átmelegítem a levest, de fel már nem forralom.

Úgy látszik, nagyon menő most nálam ez az őszi töksárga és gesztenyebarna színpárosítás, festettem egy ilyen órát is.

Gnocchi is, meg nem is...

Nehézségi fok:

Van nekem az a nem túl szerencsés tulajdonságom, hogy akkor jön rám a főzhetnék, amikor konyhai teendők nélkül is éppen elég feladat nyomja a vállamat. Nem volt ez másként ma sem. Piacozás, kreatív bolti látogatás és vásárlás, forró csokizás, takarítás, anyalátogatás, -pátyolgatás közepette sütöttem meg a DNK-t, és most itt ez a gnocchi is, meg nem is.

Hozzávalók:

25 dkg tehéntúró

1 egész tojás, plusz egynek a sárgája felverve

20 dkg reszelt parmezán (szerintem nem érdemes más sajttal próbálkozni)

10 dkg liszt

só, bors

20 dkg spenót

6-8 db olajban eltett aszalt paradicsom

A mártáshoz:

1 db piros húsú paprika kimagozva, konyha robotgépben pépesítve

3-4 db paradicsom kimagozva, apró kockákra vágva

1 gerezd fokhagyma

1 marék bazsalikom

1 dl olívaolaj

Elkészítés:

A túrót áttöröm, hozzáadom a tojásokat, a reszelt parmezánt, sót, borsot, majd simára gyúrom. Közben a 20 dkg friss spenótot megmosom, a leveleken maradt vízben megpárolom, majd alaposan kinyomkodom és finomra vágom. Ugyanígy finomra vágom az olajtól lecsöpögtetett aszalt paradicsomot is. Ezután két részre osztom a gnocchi masszát (azért mondom, hogy gnocchi is, meg nem is, mert úgy tudom, a gnocchi krumplis tészta, ebben meg nyoma nincs krumplinak), az egyik felébe belekeverem a spenótot, a másikba a paradicsomot. Forró, sós vízben kifőzöm a gombóckákat, nem kell hozzá sok idő, ha feljönnek a víz tetejére, ki is lehet őket kapkodni a fürdőből. Közben egy mélyebb serpenyőbe olívaolajat öntök, felmelegítem, de nem túl forróra, és beledobom a paprikapépet meg a zúzott fokhagymát. Kicsit átmelegítem őket együtt, majd hozzáadom az apró darabokra vágott paradicsomot. Főzöm 5-6 percig a szószt, végül adok hozzá apróra tépkedett bazsalikomot, sót, pici cukrot. Tányérra teszem a gombócokat, körélocsolom a szószt, megszórom sajttal, és már lehet is enni.

Dagasztás nélküli kenyér - Part Two

Nehézségi fok:  

A 2. GasztroBlogger Találkozón remek kis kenyérkét zsákmányoltam. Mint később megtudtam, Doctor Pepper követte el, nagyon helyesen! Ott fogyasztani belőle sajnos nem volt érkezésem - csakúgy, mint oly sok más, ez sem fért már belém -, de vittem belőle haza. Az uram el volt tőle ájulva, nemkülönben Gabojsza padlizsánkrémétől, aminél én a magam részéről még nem ettem jobbat, beleértve a sajátomat is. Tehát ahogy hallgattam késő este a konyhából az elégedett cuppogásokat, sejtettem, hogy ennek a történetnek nem ott lesz a vége. Hála a  Munka- és Munkaszüneti Napokat Megkavaró Nemzeti Bizottság áldásos tevékenységének, valamint a főnökömnek, aki ezt a tevékenységet nagyvonalúan figyelmen kívül hagyta, ma végre ki tudtam úgy sakkozni az időmet, hogy újra megpróbálkozzam a dagasztás nélküli kenyér elkészítésével. Ez persze valószínűleg nem ugyanaz, mint amit a találkozón nem ettem*, de ami késik, nem múlik, arra is sort kerítek kisvártatva. Viszont  első, nem túl jó eredménnyel abszolvált nekifutásomat DNK (dagasztás nélküli kenyér) ügyben  végre felülírhatom, kint piheg ugyanis a konyhában a tökéletes DNK. Nem kerítettem neki nagy feneket, valószínűleg ezért sikerült most remekül, mentesen a túlaggódástól és túlszofisztikálástól. Így aztán zongorázni lehet a különbséget a két kenyér között.

A teteje természetesen nem porcukros, hanem erősen lisztes:) 

Hozzávalók:

7,5 dl liszt

2 dl langyos víz (több recept szerint másfél csésze kell bele, ami ugye 3,6 dl, szerintem az rettentő sok)

fél teáskanál szárított élesztő

1,5 teáskanál só

Elkészítés:

A lisztbe belevegyítettem az élesztőt és a sót, majd hozzáadtam - némi fokozatosságot tanúsítva - a vizet. Fakanállal - nomen est omen - kavartam rajta annyit, hogy a liszt mindenhol nedves legyen, majd belehúztam a műanyag tálat egy nylonzacskóba, összetekertem a száját, és a konyhában, a langymelegben mintegy 13 órára sorsára hagytam a tésztát. Ma reggel erősen lisztezett deszkára borítottam az anyagot, jobbra és balra, illetőleg lenti és fenti irányba nagyjából négyzetet húzgáltam belőle, félbehajtottam először balról jobbra, majd fentről lefelé. Letakartam, és vagy 3 órára megint elfelejtettük egymást. A hideg sütőbe betettem egy másfél literes jénait tetővel együtt, felmelegítettem a sütőt 220 fokra - az enyémnek ez a maximum sajna -, majd amikor az edény forró volt, belezuttyantottam a tésztát, lefedtem, és kapott 30 percet sapkával a sütőben.Ennek leteltével megszabadítottam a fedőtől, és még úgy 15-20 percig sütöttem. Csodaszép, csodaropogós héjú, csodafinom kenyér lett a végeredmény.

* a szemfüles kismacs hívta fel a figyelmemet arra, hogy kiestem a konspiráló gasztroblogger szerepéből és óvatlanul leírtam a hely nevét, ahol a találkozót tartottuk. Kiszedtem ugyan utólag a nevet, de szeretném jelezni, hogy mélyen nem értek egyet ezzel a már-már paranoiás titkolózással.

Molnárka

Nehézségi fok:  

Nem novum, amit írok, ámde tény, hogy sokat köszönhetek a blogolásnak. Nem sorolom fel, csak slágvortokban, mire gondolok. Amikor puffancsról álmodoztam, jött egy puffancs recept egy blogon. Amikor bégel után sírt a lelkem, találtam egy bégel receptet egy másikon. És most itt van a molnárka, a családi nagy kedvenc. Amiért képes vagyok sorbaállni a Bosnyákon, amiért hajlandó vagyok kifizetni szemérmetlenül sok pénzt hétvégenként. De ezentúl van nekem saját molnárkám, mert blogolok, és ha már blogolok, olvasom másokét is, és akiket olvasok, azok olvasnak a gondolataimban. Köszönet érte!

Hozzávalók:

50 dkg liszt

10 dkg vaj

2 dl tej

7 gr szárított élesztő

1 evőkanál cukor

1 teáskanál só

3 tojássárgája + 1 a kenéshez

Elkészítés:

A hozzávalókat kenyérsütő gépbe teszem - először a folyékonyakat, aztán a szárazakat -, megdagasztatom, majd kivéve a gépből átgyúrom. 12 cipőcskára osztom, megformázom, tetejüket bevágom, majd letakarva kelnek még 20 percet. 190 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsülnek.

Semmiféle gasztronómiai vonatkozása nincs, csak egy jó játék. A pirossal jelzett országokban már megfordultam hosszabb-rövidebb időre. Szeretnék ám még jónéhány piros mezőt...

Színezz te is!:)

Receptverseny

Úgy látszik, az ősz meghozza a különböző internetes portálok üzemeltetőinek, szerkesztőinek kedvét a bennünk szunnyadó versenyszellem felkorbácsolására. Kedves barátném, Laura - aki a www.etelallergiabolt.hu portál tulajdonosa - hívta fel a figyelmemet az alábbi kiírásra, én meg, mint lelkes fakanál forgató pályázó, örömmel teszem közzé a pályázati kiírást. Sajnos az allergia egyre inkább helyet kér a mindennapjainkban, nyilván sokatoknak van a közvetlen környezetében is például ételallergiától szenvedő felnőtt vagy gyerek. Az ő életüket könnyítjük meg receptjeinkkel, mert az összes beérkező pályaművet a site üzemeltetői közzéteszik.

Tehát még egyszer: a kiírás itt olvasható: http://www.elelmiszerallergia.hu/hirek/1/magazin/1777/

Szerintem nagy buli lesz!:)

Aloo gobi

Nehézségi fok:

Bár napközben még 20 fok körüli a hőmérséklet, esténként már elkél a szolíd fűtés, nemcsak a radiátorokban, hanem a gyomrokban is. Ráadásul a karfiolszezon kellős közepén járunk, úgyhogy ha finomat akarunk enni ilyen körülmények között, ne habozzunk aloo gobit főzni. Először Chiliésvaníliánál olvastam a receptet, és rögvest beleszerettem, ami nem meglepő, hiszen a krumpliért élek-halok, a karfiol pedig ott lohol erősen a nyomában. Az első próba alkalmával remek étel került az asztalra, másodszorra kicsit elmértem a víz mennyiségét, úgyhogy "érdekes"-nek minősíteném a próbálkozást, harmadszorra - ma - pedig egyszerűen tökéletes lett a végeredmény. Még úgy is, hogy nem volt itthon fokhagyma, amire szerintem az elmúlt 25 évben nem volt példa a konyhámban. Viszont volt friss koriander, és az jelen esetben szerintem többet ad hozzá az étel ízéhez, mint a fokhagyma.

Hozzávalók 2 főre:

1 kisebb karfiol

3 szem krumpli

1 fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

egy darab gyömbér, a nagyság erősen függ ízlésünktől

1 nagy paradicsom

fél dl olaj

fűszerek:

1 mokkáskanál egész kömény

1 mokkáskanál mustármag

1 csapott evőkanál kurkuma

1 mokkáskanál őrölt chili

1 csapott evőkanál garam masala

1 csapott evőkanál római kömény

só

bors

friss koriander (opcionális)

Elkészítés:

A karfiolt rózsáira szedtem, a krumplit meghámoztam, egyforma 3x3 centis kockákra vágtam. A hagymá(k)ra is ez a sors várt. Száraz lábasban kipattogtattam a köményt és a mustármagot, hozzáöntöttem az olajat, majd beletettem az edénybe a krumplit és a karfiolt is. Kicsit pirítottam a zöldségeket, végül beledobtam a keverékbe a paradicsomkockákat is. Ekkor jöhetnek a fűszerek: a garam masala, a kurkuma, a római kömény és a chili, végül a só és a bors. Felöntöm a cuccot kb. 1 dl vízzel, jól összekeverem, majd fedő alatt puhára párolom. Oda kell rá figyelni, nehogy a fűszerek odaégjenek. A víznek el kell párolognia teljesen, a zöldségnek puhának kell lennie a folyamat végére. A tányéron megszórtam friss korianderrel, de anélkül is jó.

Receptverseny első forduló, és annak az ő fináléja

Lezárult az estiskola.hu receptversenyének első - szeptemberi - fordulója. Magam nem értek egyet a fanyalgókkal, jó kezdeményezésnek tartom a versenyt. Tegnap viszonylag keveset tartózkodtam netközelben - annál inkább lótfutmegnemáll közelben -, ezért aztán ma reggel szembesültem csak a ténnyel: második helyezést értem el! Őszintén szólva igen meglepődtem, nem számítottam dobogóra. Köszönöm a zsűrinek, a rám szavazóknak. Ide írtam eredetileg egy roppant vicces köszönő szöveget (lásd még: Oscar-díj átadó), de töröltem, mert nincs helye itt a fanyar önkritikának. Mondjuk ki így egyszerűen: jó vagyok, és kész!:)))) Bede Robi külön megemlítette pályaművemet, úgyhogy ahogy egy régi főnököm mondta:  ezzel elértem pályám csúcsát, innen már csak lefelé vezet az út!:) Ezzel már akkor sem értettem egyet, amikor mondogatta nekem, most is úgy érzem, a második helyről talán még van felfelé is út, én mindenesetre megpróbálom megugrani a lécet. Szeretettel gratulálok Eszternek, aki a fődíjat kapta, és a többi pályázónak is!

Igazolás hétvégi nem-nagyon-főzésről

No persze amit a lányomnak megígértem, hogy tudniillik lesz húsos rakott tészta, azt maradéktalanul betartottam. Desszertnek ezt ajánlanám:

Fokhagymás vargánya pirítóssal

No kedveseim, ha a jó sorsotok valamikor összehozna benneteket egy kis vargányával, a következőképpen kell cselekedni: a gombákról a vastag, barna héjat leszedni olyaténképpen, hogy ami lejön, lejön, ami nem akar lejönni, az ott marad. Megmos, megtöröl, nagy darabokra vág. Szigorúan olívaolajban egy nagy gerezd fokhagymát kell megfuttatni - vigyáz, nem odaéget! -, bele a gombák, sóz, erőteljesen borsoz, két percig töppeszt. Nem kell tovább, a vargánya körülbelül három nanoszekundum alatt képes megpuhulni, merthogy eredeti állapotában sem kemény. Ennyi idő egy tisztességes crostini előállítására se elég, ezért kell befognunk valakit segítségül, hogy már az első lépések megtételekor nekiálljon pirítani. Amikor a pirítós kész (aka az utolsó hajszálvékony darabot is sikerült a pirító fejreállításával és különböző szerszámok bevetésével a gépezetből kipiszkálni), a gomba már nem tűzforró, üljetek le elégedetten az asztalhoz, lehetőség szerint azzal, aki oly hősiesen pirította a kenyeret, a kis lábasból szedjétek a pirítósotokra a gombaszeleteket, és azonmód merüljetek el a kulináris élvezetek eme csúcsában, hogy ezzel a meglehetősen költői, ám roppant szórakoztató képzavarral éljek. És még valami. Eszetekbe ne jusson mindezt fényképen megörökíteni, ugyanis a dinsztelt vargányánál kevesebb kiábrándítóbb kinézetű dolgot ismerek:)

Vöröslencse leves

Nehézségi fok:  

A véletlenek összjátéka - mondanám, ha nem tartanám úgy, hogy véletlenek márpedignincsenek. Ma hosszú idő után újra használtam egy már-már elfeledett postafiókomat, s mit találok benne? Chilii egy régi levelét. Kinyitom, a levélben az alábbi recept. Már nem is emlékeztem rá, hogy miért kaptam, csak arra, hogy tavaly volt egy rövid és intenzív vöröslencse-korszakom, nyilván a levél és a mánia között szoros összefüggés van. Aztán délután, mikor a fiam iskolájába igyekeztem szülői értekezletre, elmentem a keleti fűszeres mellett, de gyorsan vissza is léptem: vettem lencsét és kókusztejet, no meg pitát. Így aztán meg is volt minden a vacsorához. Köszönet chiliinek még egyszer:)

Hozzávalók:

25 dkg vöröslencse

1 nagy fej vöröshagyma

2 gerezd fokhagyma

4 termetes paradicsom

1 teáskanál kurkuma

1 teáskanál őrölt kömény

6 szem kardamom, kicsit megtörve

egy nagy csipet őrölt fahéj

fél teáskanál római kömény 

400 gr kókusztej

1 evőkanál citromlé

só, bors

Elkészítés:

Egy lábasba beleöntöm a megmosott lencsét, az apróra vágott  hagymákat, a feldarabolt paradicsomokat, a fűszereket, majd felöntöm kb. 1 liter vízzel. 20 perc alatt puhára fő a leves. Ekkor jön a kicsit macerás rész, mert a levest át kell passzírozni. Amikor ezzel készen vagyok, beleöntöm a kókusztejet a lencsemasszába, összemelegítem őket, de forralni már nem forralom. Kóstolás után eldöntöm, kell-e még bele fűszer, ha igen, akkor hajrá. Langyos pitával tálaltam. Szerintem egyszerűen isteni, még az újítások iránt nem túlságosan érdeklődő gyerekeimnek is ízlett.