Fokhagymás vargánya pirítóssal

No kedveseim, ha a jó sorsotok valamikor összehozna benneteket egy kis vargányával, a következőképpen kell cselekedni: a gombákról a vastag, barna héjat leszedni olyaténképpen, hogy ami lejön, lejön, ami nem akar lejönni, az ott marad. Megmos, megtöröl, nagy darabokra vág. Szigorúan olívaolajban egy nagy gerezd fokhagymát kell megfuttatni - vigyáz, nem odaéget! -, bele a gombák, sóz, erőteljesen borsoz, két percig töppeszt. Nem kell tovább, a vargánya körülbelül három nanoszekundum alatt képes megpuhulni, merthogy eredeti állapotában sem kemény. Ennyi idő egy tisztességes crostini előállítására se elég, ezért kell befognunk valakit segítségül, hogy már az első lépések megtételekor nekiálljon pirítani. Amikor a pirítós kész (aka az utolsó hajszálvékony darabot is sikerült a pirító fejreállításával és különböző szerszámok bevetésével a gépezetből kipiszkálni), a gomba már nem tűzforró, üljetek le elégedetten az asztalhoz, lehetőség szerint azzal, aki oly hősiesen pirította a kenyeret, a kis lábasból szedjétek a pirítósotokra a gombaszeleteket, és azonmód merüljetek el a kulináris élvezetek eme csúcsában, hogy ezzel a meglehetősen költői, ám roppant szórakoztató képzavarral éljek. És még valami. Eszetekbe ne jusson mindezt fényképen megörökíteni, ugyanis a dinsztelt vargányánál kevesebb kiábrándítóbb kinézetű dolgot ismerek:)