Nehézségi fok:
Máglyarakás ügyben mindig is Horváth Ilonára hagyatkoztam, és sose bántam meg. Egyszerű a recept, minden benne van, aminek érzésem szerint benne kell lennie, úgyhogy hajrá!
Hozzávalók:
8-9 szelet szikkadt kalács
3 tojás szétválasztva
3 dkg vaj + a jénai kivajazásához egy kevés
10 dkg cukor
fél liter tej
egy marék mazsola rumba áztatva
4 közepes alma meghámozva, vékony szeletekre vágva
10-15 dkg darált dió
2-3 evőkanál baracklekvár
Elkészítés:
A tojások sárgáját simára keverem a cukorral, majd hozzáadom a tejet. Ebbe a keverékbe mártom bele a kalácsszeleteket, amiket aztán egy kivajazott jénai tálba rétegezek. (Ha marad a mártogatós játék után a tojásos tejből, azt rálocsolom a végén a kalácsra.) Rakosgatás közben szórjunk a kalácsszeletekre darált diót, szórjunk bele mazsolát. Amikor minden kalács az edényben szuttyong, a vékonyra szeletelt almákkal rakjuk ki a tetejét. Egy-két pötty vaj mehet a tetejükre, aztán az egész cucc a sütőbe úgy 30 percre. Közben keményre verhetjük a tojásfehérjét, és amikor már acélos, keverjük bele a 2-3 evőkanál baracklekvárt. Én most egy kicsit elmértem a diót, úgyhogy a habba is került belőle, ezért nem lett szép élénk színű. Ellenben annál finomabb volt:) Amikor már sült a máglyarakás 20-25 percet, az alma puha a tetején, kenjük a tojáshabot rá, toljuk vissza a sütőbe annyi időre, hogy a teteje színt kapjon .

Nincsenek véletlenek! Talán direkt azért bújt el az a só, hogy máglyarakás készülhessen:)
Én először a legjobb barátnőm nagymamájánál ettem máglyarakást.Miután megkóstoltam, mint egy hülye kezdtem el keresni a receptjét, ami pont ugyanolyan,mint amit ott ettem.Örülök,hogy végre megtaláltam:-)
Én is ezt a receptet használom sok-sok éve, de ugyan olyan finom lesz akkor is, ha a szárított zsemlét, kiflit vagy kenyérszeleteket használunk hozzá, ami a háztartásban időnként összegyűlik. Nem kell mást tenni, mint a tojásos, cukros tejbe legalább 2 csomag jó minőségű vaniliáscukrot szórunk.
Én cukorbeteg vagyok, de szükségem van néha egy kis nasira.
Ezt úgy oldom meg jelen esetben, hogy nem kalácsot használok, mert abban cukor van, hanem a fent említetteket és természetesen édesítőszert használok. A lekvár saját készítésű, szintén édesítőszerrel, így éppen elég a kenyér szénhidrátját számolni. Még egy nagyon fontos dolog, hogy mazsola helyett fagyasztott magozott meggyel (felengedve)vagy saját eltevésű (minimális édesítővel készített) magozott meggybefőttel készítem.
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Az ember soha nem tudja, hogy hol jön vele szembe vlami okosság. Negyven éve sütöm a kalácsot és kenyeret kézzel dagasztva, és most először ohh jajj, egek, kifelejtettem a kalácsból a sót. Mily szágyen!Patkós Irma egy filmben nemes egyszerűséggel eltemette a só nélkül sült kenyeret, mármár én is erre készültem a kalácsommal, mikor most ezt a máglyarakást olvasom. Hát így prímán el lehet a szégyent tüntetni.