Pirított csirkemell kacsamájjal és gombával

Nehézségi fok:  

Ajándék

Szombaton látogatóban voltam kedves barátoméknál, és elég nagy próbatételnek voltam kitéve rögtön a látogatás elejétől fogva. Történt ugyanis, hogy a házigazda a kezembe nyomott egy tábla csokoládét, mondván, hogy ő kapta ajándékba, de tudja, hogy én jobban értékelem a kulináris finomságokat, mint esetleg ő, és arra gondolt, talán örülnék a csokinak. Buta beszéd, persze, hogy örülök! De a próbatétel ugye abban állt, hogy illedelmesen el kellett tennem, megvárni, míg vége a vendégségnek, hazamenni, és lehetőség szerint nem ott és akkor felfalni az egészet. Jelentem: nem volt könnyű megfelelni a feladatnak. Meg még ráadásul posztot is szeretett volna róla az én barátom, szóval még azt is meg kellett várni, hogy le lehessen fényképezni az áldozatot. Elárulom, a fotón már az üres papír látható:) A csokoládé maga egri bikavérrel töltött étcsokoládé névre hallgat, kézzel készült a Kis Kézműves Kft-nél, Gyulán. Volt szerencsém ennek a műhelynek több fenomenális termékét magamévá tenni, de hála istennek a várakozás nehéz óráiban nem voltam tudatában a fenti ténynek, így a csokinak több esélye volt néhány napig kitartani épségben. Egészen máig, amikor is nem volt már egy árva ok se rá, miért ne lehetne végre csapra verni, akarom mondani, felbontani. Roppant kiegyensúlyozott, kiérlelt alkotásról beszélhetünk, amikor az egri bikavérrel töltött étcsokoládéról beszélünk. A töltelékben a bor fanyarsága nem jelenik meg, remekül harmonizál a csokoládé nem túl keserű ízével. A csokoládéburok diszkréten roppan, amikor fogunkkal megpróbálunk közelebb férkőzni a töltelékhez: derék tulajdonsága ez a roppanás a jófajta csokoládéknak. Külsőre is decensen elegáns a csokoládénk: diszkrét káróminta díszíti a táblát.

Igazán csak hab a tortán - hogy ezzel a képzavarral éljek - a csomagolás eleganciája: kedvenc vaníliasárgámban pompázik a doboz, rajta arisztokratikus arany-fekete betűkkel a felirat.

Köszönet az élményért a Kis Kézműves Kft-nek és Urbán Ernőnek:)

Kördés

Horasz kolléga kördéssel talált meg, hálásan köszönöm a lehetőséget! Íme a kérdések:

1. Melyik a kedvenc gasztronómiai lapod?

A Mesterkukta volt régen, igényes lapnak tartottam.

2. Miért? Mi az ami fontos benne a jó recepteken kívül? Híres szakácsok receptjei? Sztárok főzési szokásai? Nyereményjátékok? Újdonságokat mutat a főzéssel kapcsolatban? stb.

Kevés, de jól megírt recept, szép fotók, nekem több nem kell. A sztárok főzési szokásai nem érdekelnek - tudom, tudom, azt se érdemlem meg, hogy a Nap lesüssöm rám, de épp elég sztárral találkozom nap mint nap ahhoz, hogy a főzési szokásaik ne hozzanak lázba. Nyereményjátékra még életemben nem neveztem be, de például praktikus fogások, konyhai eljárások bemutatása határozottan érdekel(ne).

3. És mi az amit hiányolsz belőle, vagy nem tetszik annyira?

Ha hiányolok egy újságból valamit, az elsősorban az, ha nem felel meg a saját maga által kitalált koncepciónak. Nem szeretem továbbá, ha telefecsegik és telereklámolják az újságot.

4. Mindig megveszed vagy előfizetsz rá?

Egyik se. Ha kedvem tartja, megveszem, ha nem, nem. Főleg kreatív újságokat vásároltam évekig, aztán tanúja voltam az elsilányodásuknak, úgyhogy leszoktam arról, hogy minden hónapban megvegyek egy újságot, pusztán megszokásból.

Továbbpasszolnám a kördést moesnek és nemisbékának.

Spagetti baconnel és szarvasgombával

Nehézségi fok:  

Nem tudom, ciki-e vagy sem, de mindezidáig úgy éltem le az életemet, hogy semmilyen viszonyom nem volt a szarvasgombával. Mióta kicsit ráerősítettem az életemben a gasztro vonalra, vágytam rá, hogy megkóstoljam, de mostanáig elkerült a szerencse. Egészen vasárnapig, amikor is az őszi Egészség és Szépség Napja nevet viselő rendezvényen vettem részt, a medáljaimat, dobozaimat árultam ott. Akadt néhány percnyi időm, amikor elhagyhattam a standomat, ez idő alatt feltérképeztem a többi kiállítót. Így találtam rá a gombás standra, ahol egy nagyon kedves párral ismerkedtem meg. Náluk vettem két kis darab szarvasgombát, és már nehezen vártam, hogy valamit alkossak a gombák részvételével. Nem akartam bonyolultat főzni, így erre a receptre esett a választásom.

Hozzávalók:

fél kg spagetti

30 ml olívaolaj 

egy nagy gerezd fokhagyma

15 dkg szeletelt bacon

egy nagy csokor petrezselyem

6-8 dkg parmezán reszelve

szarvasgomba

Elkészítés:

Amíg a spagetti fő, a bacont apró kockákra vágta az uram, amit azután az olívaolajon átsütöttem. Beledobtam az összepréselt fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet, és mikor minden átforrósodott, késznek nyilvánítottam az elegyet. A spagettit leszűrtem, beleforgattam szalonnás, petrezselymes mártásba, adtam hozzá két evőkanálnyit a tészta főzővizéből, majd tányérra halmoztam a tésztát. Ráreszeltem a szarvasgombát. Egyszerű, nagyszerű, remek étel kerekedett belőle.

Sajtos csirke párolt brokkolival

Nehézségi fok:  

Elsőként azt szeretném elmondani, hogy nagyon jól esik a sok érdeklődés, kérdés, hogy miért vagyok viszonylag passzív a konyhában, és hogy nincs-e valami baj, hogy nem főzök. Köszönöm, hogy észreveszitek a változást. Nem, egyáltalán nincs baj, sőt! Nyakunkon a karácsony, az én teendőim ilyenkor - hála istennek - mindig megsokadosnak, hogy azt ne mondjam, az extremitás határát kezdik súrolni.  Most is vár rám lámpakészítés, üvegfal festése, képek várják, hogy megszülessenek és karácsonyi ajándékokká váljanak, ilyenkor kevesebb (úgy látom, ma a költői túlzások napja van nálam) időm van főzni. Ha meg mégis, akkor egy-egy gyors főzelék, tészta kerül az asztalra a semmi extra kategóriából. Izgalomtól remegő térdekkel mondhatom: nem valószínű. hogy mostanában a helyzet javulni fog konyha téren, de ha összejön az a feladat, amiben nagyon reménykedem, átmenetileg még a blogot is boldogan fogom hanyagolni. Erről ennyit, most álljon itt egy csirke recept, amivel az estiskola novemberi fordulóján fogok indulni.

Hozzávalók 4 személyre:

csirkemell filé a szükséges mennyiségben (kb. 2 mell)

reszelt sajt, úgy 15 deka, nem árt, ha van benne füstölt is

2 tojás

4-5 evőkanálnyi liszt

1 dl tejszín

só, bors, szerecsendió

brokkoli

Elkészítés:

A húsdarabokat lehetőség szerint egyforma darabokra - általában tenyérnyiekre - vágom, majd bepanírozom, azaz gyengén megmártom lisztben, tojásban, utolsó állomásként pedig a reszelt sajtban.  Egy tűzálló tálba rakosgatom a húsdarabokat. Ha tehetjük, akkora tálat használjunk, amekkorában a húsok egy rétegben elférnek. Amikor minden darabot bepaníroztunk és a tálba raktunk, az esetleges maradék tojást öntsük rá a csirkére, tegyük ugyanezt az esetleges sajtmaradékkal, szórjuk meg szerecsendióval, majd egyenletesen csorgassuk rá a tejszínt is. 180 fokon süssük 30-35 percig, de a sajtot a tetején mindenképpen pirítsuk meg egy kicsit. Ha ügyesen rakosgattuk a hússzeleteket az edénybe, szépen tudjuk majd szeletelni a kész sültet. Párolt brokkolit, egyéb zöldségeket, rizst adhatunk köretnek mellé. Attól függően, hogy milyen sajtokat használunk ehhez az ételhez, változtathatunk az ízén, természetesen más ízvilág jön létre ementálival, cheddarral, füstölt sajttal.

Karácsonyi ajándék

Kedveseim, jön a karácsony, remélhetőleg sok embert szeretnénk/szeretnétek megajándékozni, ebben szeretnék - nem teljesen önzetlenül:) - segíteni ezzel a két fotóval. Részleteket a a honlapomon találtok.

Golden szelet - sütőtökös kísérlet

Nehézségi fok:  

Kata barátnőmnél jártam ma, aki éppen tököt sütött. Becsomagolt nekem három darabot, ami a hazafelé úton jótékonyan melegítette a kezemet, alig vártam, hogy hazaérjek és megkóstoljam. Csalódnom kellett, a tök meglehetősen ízetlen volt, amire persze halványsárga színe is utalt. Törtem a fejem, mi legyen vele, kidobni semmiképp se akartam, Kata olyan szeretettel csomagolta. Íme a kísérlet végeredménye.

Hozzávalók:

kb. 20 dkg sült tök pépesítve (elég villával megdolgozni)

2 tojás

3 evőkanál tejföl

fél dl tej

80 ml olaj

3 evőkanál juharszirup, nekem most Golden

25 dkg liszt

2 teáskanál sütőpor

3 evőkanál cukor 

pici só

1-1 teáskanálnyi őrölt fahéj és szegfűszeg

Elkészítés:

A folyékony hozzávalókat összekeverjük egy edényben, egy másikban a szárazakat, majd egy laza mozdulattal összevegyítjük a két edény tartalmát, egy fakanállal elkeverjük. Kis szilikonformába vagy muffinpapírba töltjük, 180 fokon 25 percig sütjük. Tűpróba! Elég szaftos, halvány sütőtökös ízt felmutató sütemény lesz a végeredmény. Tálaláskor egy kis juharszirupot locsolhatunk rá.

Túróval töltött zsemle

Nehézségi fok:  

Az Ana játékában való részvétel olyannyira leterhel (nem), hogy időközben lemondtam a kiállításomat (nem), összetörtem a képeimet (nem), felhagytam a medálfestéssel (nem), valamint nem főzök, nem takarítok, nem lovagolok  (ez utóbbit valóban nem:). Így aztán tegnap egy túróval töltött zsemlével igyekeztem befogni a morgolódók száját. Fotó ezúttal nincs, mert olyan botrányosan sikerültek, hogy az már az én fájdalomküszöbömet is átlépi.

Hozzávalók:

személyenként egy szikkadt zsemle

másfél dl tej

40 dkg tehéntúró

2 tojássárgája 

2 dkg vaj 

tejföl

porcukor

citromhéj

mazsola, ez utóbbi négy ízlés szerinti mennyiségben

Elkészítés:

A zsemléket félbevágtam, belsejüket kikapartam. A túrót áttörtem (volna, ha átment volna a krumplinyomón, de nem tette, úgyhogy a piacon többet azon a helyen nem veszek túrót), hozzákevertem a tojássárgákat, a porcukrot, tejfölt, citromhéjat, áztatott mazsolát, zsemlebelet. Kellemesen édesnek kell lennie, mint egy jó palacsintatölteléknek. A zsemléket könnyedén megmártom a tejben - nem eláztatni! -, vajjal kikent jénaiba ültetem őket, és a töltelékkel mindet megtöltöm. Pici vajdarabkákkal megszórom a tetejüket, és forró sütőben átmelegítem. Ne hagyjuk bent addig a sütőben, míg a zsemle szárazra pirul! Én - hedonista lévén - cukros tejföllel még kicsit meglocsoltam a sajátom tetejét.

Korteshadjárat 1.0

Kedveseim! Van itt ez a játék. Szerintem irtó jópofa, legalábbis egyelőre. Kérem, hogy akit érdekel, vonz, szálljon be, még nincs késő. A szabályokat elnézve nem is lesz késő, szóval tessék, tessék, lehet, lehet! Itt a hétvége, az időjárás nem lesz nagyon kellemes, amúgy is sok időt töltötök a gép előtt, legalább legyen értelme. A játék sokkal egyszerűbb, mint amilyennek első olvasatra kinéz. Első lépés: válassz az Ana által összeállított 8 filmcsomagból egy szívednek kedveset, ezt kommented be a poszthoz. Második lépés: keress öt olyan filmet, amit a te ízlésed alapján ebbe a választott csomagba még beletennél. Ezt is kommenteld be a Szerinted mi maradt ki? címre hallgató poszthoz. Harmadszor kezdj el gondolkozni azon, hogyan indokolnád, miért pont azt az ötöt választottad, amit választottál. Kommenteld be. Ugye, hogy nem bonyolult?

Kérem, aki ennek a felhívásnak a hatására, netán szerény személyem ellenállhatatlan varázsa miatt kapcsolódik be a játékba, jelezze azt a megfelelő helyen egy kommentben. Nem árulok zsákbamacskát, bizony, bizony, minden emberért külön pont jár - nekem:) Ismeritek a szlogent: mindenki hozzon magával még egy embert. Na, kik lesznek a bátrak?

VKF X.

Szia Mamikám, képzeld, mi történt mostanában! Tudod, meséltem már, hogy bő egy éve amolyan főzős naplót írok, hogy Juditnak legyen majd mihez nyúlnia, ha végre az ő kedve is megjön a főzéshez. No, ezzel a naplózással kapcsolatban kerekedett egy feladat, arról kéne írni, kinek, minek a hatására szerettem meg a főzést. Jó vicc, hát kinek a hatására? Ha Te nem lettél volna, én biztos soha nem tanulok meg főzni. Mert képzeld, megtanultam!:) Szokta is időnként mondani Pisti, hogy eleinte nem gondolta volna, hogy ennyire bele fogok jönni a dologba. Mi tagadás, a kezdetek nem voltak bíztatóak. És persze egy kicsit Te és Anyu is elodáztátok a dolgot, mindig akkor rángattatok volna ki a konyhába, amikor a hátam közepére se kívánkozott, amikor meg mentem volna nézelődni, mindig elzavartatok, hogy útban vagyok. Ezzel együtt még mindig előttem van a kép, ahogy a csőrös paradicsompasszírozón hajtod át a főtt paradicsomot, látom a hétdecis üvegeket, amikbe töltötted, de arra valahogy nem emlékszem, hol dunsztoltad őket? Anyu ágyneműtartójában vajon? Ott jó helyük lehetett az üvegeknek a tollal töltött dunyhákban… Ó, nem is, hirtelen beugrott! Az egyik fotelodban ágyaztál meg nekik, a paplanokra a sötétszürke vasalópokrócot terítetted, ott dunsztolódtak a paradicsomlevek és lecsók. Na, majd megkérdezem Anyut is, ő vajon mit mond. Ma úgyis beszélek vele – persze, persze, minden nap felhívom, ne aggódj! -, hogy megkérdezzem, jól emlékszem-e, hogy főzted a tésztalevest. Mert ma azt főztem, úgymond a fiúknak. De  Neked azért megsúgom, nem az ő kedvükért főztem, hanem csakis a magaméért. Tudod, így halottak napja tájt ha lehet, még gyakrabban jutsz eszembe, gondoltam, ne csak virággal, gyertyával emlékezzek, hanem a levessel is. És ki hinné, 27-én lesz 13 éve, hogy nem vagy velem, de hiszed, vagy se, nem múlt el úgy egy se a 4745 napból, hogy eszembe ne jutottál volna. Néha mondom is Anyunak, a Mami remélem, most büszke rám ott a felhő szélén, ahol nagy kényelmesen lógázza a lábait, ha látja, mit főztem. Erre ő néha azt válaszolja: persze, hogy büszke! Nekem ennél nagyobb dícséret nem kell. Emlékszel, mikor az esküvő után elköltöztünk Újpestre, és még nem volt telefonunk? Ha esett, ha fújt, mindig lerohantam a sarki telefonfülkéhez, hogy felhívjalak, ha megakadtam főzés közben. Szia Mami, épp fő a pörkölt, de most nem tudom, mennyi ideig hagyjam a kuktában, szerinted mikor zárjam le? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombáztalak, persze főleg hétvégén, amikor ráértem főzni. Hét közben meg ettük a sült virslit, a tojásrántottát, a paprikás krumplit, amivel nem volt sok macera. A földszinten lakott Ilonka néni, olyan veledkorú lehetett, és amikor már sokadszor viharzottam le a vaslépcsőn meglehetős zajjal, egyszer megállított: Évike, ha meg nem sértem, hová szalad ilyenkor? Tetszik tudni, Ilonka néni, nem vagyok még nagy ász a főzésben, és ha nem tudom, hogyan folytassam az ételt, felhívom a nagymamámat, és ő megmondja, mit kell csinálni. Elmosolyodott, aztán azt mondta, ha úgy gondolom, nem muszáj mindig elszaladnom a telefonfülkéig, ő is szívesen segít nekem. De én bizony még sokáig futottam le a lépcsőn, fel a lépcsőn. Aztán amikor Juditot vártam és problémás volt a terhesség, visszaköltöztem hozzád, mert azt gondoltam, ha Te vigyázol rám, nem lehet semmi bajunk. És vigyáztál. Halkan jártál a lakásban, nehogy megzavard a szendergést, ami a gyógyszerektől tört rám, hoztad ágyba a kávét, aggódtál, mikor émelygés gyötört, és várakozóan néztél rám, mikor hazaértem az orvostól, de sose kérdeztél, megvártad, míg magamtól mondom el, mi volt a vizsgálat eredménye. Emlékszel, azon a télen volt az a rettenetesen nagy hó, hogy napokig nem tudtunk szinte kimenni a házból, az áruellátás akadozott, kenyér se volt. Akkor sütöttél utoljára kenyeret. Nem volt olyan, mintha kemencében sült volna, de én akkor hálás voltam az időjárásnak ezért a kenyérért. Örültél, mikor megtudtuk, hogy kislányom lesz, de még mennyire örültél! Persze aztán a kicsi fiút is imádtad, bár neki már csak ritkán énekeltél, nem voltál már jól akkortájt. A válogatós kisfiú pedig a főzelékeket csak a Te kezedben ette meg, bohóckodtál, meséltél neki, repülőnek képzeltétek a kanalat, ami valahogy mindig a gyerek szájában kötött ki, aki észre se vette, hogy végül csak belediktáltad az ebédet… Ilyenkor, ha rosszalló tekintettel álltam az ajtóban és néztelek titeket, utánozhatatlan,  sosem felejthető kézmozdulattal hessentettél el, eredj már, nem látod, hogy most legalább eszik? Bizony azóta ez a fiúcska is megtanult enni rendesen, bár válogatósnak még most is nagyon válogatós. És ő is, mint mindannyan, imádja a cérnametéltet. Talán jó is neki, hogy nem emlékszik, milyen volt az általad készített tészta, lehet, a boltit soha meg nem enné. Annyira előttem van, ahogy gyúrtad a tíztojásos tésztát, nyújtottad, szárítottad, aztán vágtad. Sose tudtam megtanulni, hogyan kell a csigának valót a recés üveglepon a kihegyezett hurkapálcával „megsendergetni”, de te ehhez is páratlanul értettél.

De hát mihez nem értettél te, ami a konyhában történt? Mindegy volt, hogy fácánpucolásról van szó, savanyúság eltevéséről vagy vadas marhához való burgonyafánk sütésről, a te kezed alól csak brilliáns dolgok kerültek ki. Érdekes, egyszerűen képtelen vagyok visszaemlékezni akár csak egy olyan ételre is, amit elrontottál volna. Tudod, az a baj, hogy amikor elmennek az olyanok, amilyen te is voltál, elviszik magukkal az ízeket is. Néha szoktam mondani a gyerekeknek, hogy talán a fél karomat is hagynám levágatni, ha csak egyszer az életben olyan lenne a lecsóm, mint amilyen a tiéd volt. De úgy tűnik, egyik karomat se fenyegeti ilyen veszély. Mindazonáltal nagyon igyekszem, hogy legalább ott kullogjak valahol a nyomodban. És mindent, mindent nagyon köszönök.

Tésztaleves

Hozzávalók:

fél kg krumpli

egy kis fej vöröshagyma szinte pépesre aprítva 

egy szál sárgarépa

egy szál fehérrépa

friss zellerzöld, elengedhetetlen

egy szem paradicsom

egy paprika

zsiradék

cérnametélt

Elkészítés:

A vöröshagymát, a karikára vágott répákat megfuttatjuka zsiradékon, amikor a sárgarépa kicsit kieresztette a színét, hozzáadjuk a krumplit, azt is átmelegítjük. Felöntjük vízzel, sózzuk, borsozzuk, beledobjuk a zellerzöldet, a paprikát és a paradicsomot, majd az egészet puhára főzzük. Végezetül belefőzzük a cérnametéltet.

Hot pot

Nehézségi fok:  

Alighanem több időt töltöttem el a fotók átméretezésével és feltöltésével, a recept leírásával, mint magával a hot potnak az ő elkészítésével.

Hozzávalók:

egyforma nagyságú krumplik, leginkább hosszúkásak, személyenként min. 2 db

tejföl

opcionálisan: hagyma, pirított bacon, rokfort

Elkészítés:

A krumplikat alaposan lesikáltam, még vizesen fóliába burkoltam őket, és betettem a sütőbe 200 fokra. Kb. 50 perc múlva tányérra szedtem őket, meglazítottam a fóliát, mélyen bevágtam a sültkrumplikat hosszában, és megtöltöttem tejföllel őket. Az egyik csapatnak a tejfölre került még pirított bacon és reszelt sajt, magamnak pedig rokfort és retekcsíra.

Vargabéles

Nehézségi fok:

Mostanában csak gyors vacsorákra futja az időmből (alig merem leírni: tegnap sült virsli volt majonézes kukoricával, ilyenkor mindig szemlesütve járok egy-két napig:), és ez a vargabéles sem túl macerás, ráadásul több menetben elkészíthető (a tésztát kifőzése után magára lehet hagyni annyi időre, amíg mást csinálunk), úgyhogy ideális alany elfoglalt időszakokra. És természetesen: Horváth Ilona forever!

Hozzávalók:

12,5 dkg cérnametélt

3 dkg vaj

40 dkg túró

5 dkg mazsola

3 tojás szétválasztva

citromhéj

porcukor ízlés szerint

1 csomag réteslap

Elkészítés:

A tésztát sós vízben kifőzöm, majd a 3 deka vajra szedem, összeforgatom, kihűtöm. A túrót simára keverem a tojások sárgájával, a porcukorral, citromhéjjal, mazsolával, majd a habbá vert fehérjével. Amikor a tészta már hideg, óvatosan összevegyítem a túrókrémmel. Egy tepsit kiolajozok, beleterítem a réteslap felét, erre ráöntöm a tésztát, befedem a réteslap másik felével, azt megpötyögtetem olajjal, és 180 fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütöm.

Aranygaluska

Nehézségi fok:

Ha aranygaluska, akkor nekem Horváth Ilona szakácskönyve az etalon. Emígyen:

Hozzávalók a tésztához:

1/2 kg liszt

2 dkg élesztő

2 tojássárgája

3 dl tej

6 dkg margarin

5 dkg porcukor

só

A szóráshoz: 

20 dkg darált dió, 10 dkg cukor, 8-10 dkg vaj

A vaníliasodóhoz:

2 dl tej

1 mokkáskanál liszt

10 dkg cukor

2 tojás

Elkészítés:

Mióta megvan a kenyérsütő gépem, ilyen tésztákat azzal dagasztatok meg. Beteszem a gépbe a hozzávalókat, másfél óra múlva pedig kiveszem belőle a tökéletes állagú, megkelt tésztát. Amíg nem volt gépem, akkor kovászt készítettem, gyúrtam, dagasztottam. Az is jó volt, sőt, manapság se mindent a géppel dagasztatok, de a kényelem nagy úr!:) Nos tehát, amikor elkészült a tészta, egyforma darabokat szaggatok a tésztából (gyakorlatlanabbak használhatnak pogácsaszaggatót), és kivajazott tortaformába ültetem őket. Minden sor galuskát meglocsolok olvasztott vajjal, és minden sort meghintek bőven cukros darált dióval. Fél órán át újra kelesztem, majd 170 fokon készre sütöm.  Ha megsült, a tortakarimát leoperálom róla, tálra csúsztatom és melegen tálalom. Vaníliasodó jár hozzá.

Szolgálati közlemény meghívóval

Paszternákleves

Nehézségi fok:  

Régen vadásztam már paszternákra, hogy leteszteljem az ízét, múlt héten végre sikerült hozzájutnom két emberes példányhoz. Így készült belőle a leves:

Hozzávalók:

40 dkg paszternák apróra vágva

5 dkg vaj 

1 kis fej vöröshagyma apróra vágva

1 gerezd fokhagyma összezúzva

fél teáskanál kurkuma

2 evőkanál currypor

1,5 liter zöldség alaplé

2 dl kókusztej

4 evőkanál friss koriander vagy petrezselyem

só, bors

Elkészítés:

Némileg eltértem Gayler mester receptjétől, ő a paszternák mellé zöldalmát is főzött, nekem ez kissé idegen párosításnak tűnt, emellett épp nem tartózkodott itthon egyetlen zöldalma sem. Az én verzióm szerint a vajon megdinszteltem a kétféle hagymát, hozzáadtam a paszternákot és megszórtam a kurkumával és a curryvel. Néhány percig kevergettem, amíg a fűszerek illatozni nem kezdtek, akkor felöntöttem a zöldség alaplével (bio leveskockát használtam), és lassú tűzön a paszternák puhulásáig főztem a levest. Turmixban pépesítettem, visszaöntöttem a főzőedénybe, majd hozzáadtam a kókusztejet, sóztam, borsoztam. Felforrósítottam, de nem forraltam a levest már. Tálalás előtt beleszórtam a petrezselymet és a londoni koriander szállítmány magam szárította maradékát. Az eredeti recept vadrizst ajánl hozzá levesbetétként, nekem az most nem volt itthon, úgyhogy egyszerű kerekszemű rizst főztem hozzá sós vízben betétként, úgy is finom volt.

Forrás: Paul Gayler: Vegetáriánus ételek, Mérték Kiadó