Hozzávalók:

 Elkészítés:

 Az élesztőt a langyos cukros tejben felfuttatom, közben a lisztet eldörzsölöm a margarinnal, hozzáadom a sajtot, a sót, végül hozzáöntöm az élesztős tejet és a két tojást. Elkezdem tésztává gyúrni, és attól függően, van-e szükség a tejfölre, illetőleg hogy mennyi kell belőle, hozzáadom azt is. (Legközelebb meg fogom próbálni, hogy ezt a tésztát meghajtogatom háromszor, ez most nem így készült.) Lisztezett deszkán kinyújtom, de nem vékonyra, mert különösebben nem emelkedik majd meg a sütőben. Lekenem tojássárgájával (esetleg tejföllel), megszórom mákkal, szezámmal, lenmaggal (hogy az új esztendőben ne szűkölködjünk az anyagi javakban), majd a legapróbb pogácsaszaggatóval kiszaggatom. 180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben sülnek. Vigyázzunk, ne barnítsuk meg, mert ha már barna, akkor ki is száradt, ezt pedig nyilván nem akarjuk.

  ...valamint Mamma-féle majonézes burgonyasaláta fürjtojással.

Hozzávalók:

a majonézhez:

Elkészítés:

Elsőnek a salátalevet készítem el, kb. egy liter vízbe sót, cukrot és annyi ecetet teszek, hogy kellemes ízű salátalevet kapjak. Ebbe a lébe szeletelem bele a vöröshagymát, valamint még forrón a karikákra vágott burgonyát, majd jó hosszú időre magára hagyom a salátát. Az se gond, ha egy egész éjszakát tölt a hűtőben. Amikor készre akarom csinálni, leszűröm a hagymát és a krumplit (a levet még nem öntöm ki, hátha kell az utóízesítéshez), majd az ügyesen, pillanatok alatt megkevert majonézbe forgatom. Megkóstolom, és ha szükséges, még sózom, esetleg pici cukrot adok hozzá, mikor mire van szükség. Innentől a saláta alakításának csak a fantázia szab határt. Most főtt fürjtojással fogom gazdagítani, és ha olyan kedvem lesz, talán apró almakockákat is adok hozzá. El tudom képzelni még apró ementáli kockákkal is, de valószínűleg most csak tojás és alma kerül bele.

Végül pedig lencsefőzeléket is főztem, ez sose maradhat el nálunk az újévi asztalról, de ahogy elnézem, nem azért esszük, hogy gazdagok legyünk, hanem azért, hogy szépek:)

 Hozzávalók:

Elkészítés:

 A lencsét átnézem, hogy ne legyen benne kavics, törmelék, vagy ilyesmi - bár az utóbbi időben igazán szép, tiszta lencséket lehet már kapni, de az ördög nem alszik: szedtem én már ki apró kavicsot a lencséből, csúnya baleset lett volna, ha valaki ráharap... -, megmosom, majd annyi vízbe teszem oda főni, amennyi ellepi. Ebbe a vízbe kerül aztán az apróra vágott vöröshagyma, a babérlevél, só, és ha van a háznál éppen, akkor füstölt hús, vagy csont, esetleg egy darab kolbász, de csúfoskodtunk (Nagyanyám szóhasználata... csak hogy ebből az évvégi, utolsó posztból se maradjon ki) már egyszerű szalonnabőrrel is, akkor éppen az volt itthon... Amikor a lencse megpuhuhult, az olajból, lisztből, pirospaprikából  és fokhagymából készült rántással besürítem a főzeléket. Kihalászom belőle a babérlevelet (nem elsősorban azért, mert nem csinos, hanem azért, mert állás közben megkeseredhet), majd beleöntöm a tejfölt, adok hozzá egy evőkanálnyi mustárt, esetleg egy gondolatnyi ecetet, alaposan elkeverem a főzelékben, egyet forralok rajta, és készen is van.