Krumplis smarni - házi használatban: smolni

Nehézségi fok:

A smolnival való ismeretségemet valamikor 1979-re datálom, ekkor történt ugyanis, hogy a leendő apósom megkínált vele. (Konkrétan emlékszem az első ételre is, amit náluk ettem, ez rántott löncshús volt. De ez egy külön történet, majd egyszer, ha apropó adódik rá, azt is elmesélem.) Csodálkozva bámultam a tányérba, hogy nicsak, ilyen étel is létezik? Nos, létezik, közhasználatú terminológiában smarni névre hallgat, azon belül is krumplis smarni. De hát ők smolninak mondják, én is így tanultam meg, és a gyerekeim is így nevezik. Apósom hónapról hónapra nekiáll, elkészíti nekünk, a férjem elhozza, a gyerekek meg jóízűen megeszik. Én bevallom, nem tudtam megszeretni az elmúlt csaknem három évtized alatt sem. A gánicát, apósom másik remekét ellenben igen, de ez természetes is, mert ha lehet, az még a smolninál is sokkal egészségtelenebb étel:) Én soha az életben nem csináltam smolnit, úgyhogy ez a mostani adag is apósom keze munkáját dícséri.

Fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

1 kg héjában főtt krumpli

kb. 15 dkg liszt

sertészsír

só

Elkészítés:

A krumplit még melegen meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük. Amikor kihűlt, megszórjuk a liszttel, megsózzuk, és tenyerünk közt összemorzsoljuk a krumplival. Felforrósítjuk a zsírt, és a már eleve morzsalékos lisztes krumplit a forró zsírban megpirítjuk, miközben folyamatosan keverjük. Minél kitartóbbak vagyunk, a morzsák annál kisebbek lesznek. Lehetőség szerint legyen szép színe a smolninak, de ne szárítsuk ki. Aludttejjel, joghurttal, annak hiányában egy pohár hideg tejjel fogyasszuk.

Gyors gyümölcstorta

Nehézségi fok:

Van néhány olyan recept a tarsolyomban, amit bármikor, bármilyen alkalommal elővehetek, mindig sikert aratok velük. Ez például levesek esetében a tejszínes pórékrémleves, főételeknél mondjuk az olasz húsgombócomat nevezném meg, és a desszertek terén a Hófehérke mellett ez a gyümölcstorta is adu ász. Ritkán sütöm magam a piskótát hozzá, bár az se nagy truváj. De ma már olyan jóízű késztermékeket lehet kapni, hogy nem érdemes bíbelődni vele. Variálhatósága igen nagy, mert a puding ízét is, a gyümölcsök fajtáját is kedvünkre cserélgethetjük. Nagy kedvenc nálunk az őszibarack(konzerves)-vanília pudingos például, de a málnás, ribizlis, epres is tuti siker. Ezen a hétvégén kiwis-ribizlis készült vanília pudinggal.

Hozzávalók:

egy gyümölcstortának való piskótalap

egy csomag (vanília) puding előírásszerűen elkészítve

3 db kiwi karikákra vágva

25 dkg fagyasztott ribizli

egy tasak színtelen tortazselé előírásszerűen elkészítve

opcionális: a piskóta meglocsolásához egy kevés rum, tálaláshoz tejszínhab

Elkészítés:

A piskótát szolídan meglocsolom rummal (limoncelloval, amarettoval, Grand Marnier-val, Triple Sec-kel), ha gyerekek is esznek belőle, akkor ez a lépés természetesen, ámde fájdalmasan kimarad. A megfőzött pudingot még melegen a piskótára öntöm, amikor kicsit lehűlt, kirakom a rendelkezésre álló gyümölccsel. A tortazselét rákanalazom, és néhány órára a hűtőben érlelem a tortát. Tálaláskor súlyosbíthatjuk az amúgy se könnyű helyzetet tejszínhabbal:)

Szerintem tovább tartott ezt a posztot leírnom, mint hétvégén elkészítenem a képen látható tortát.

Kenyérpuding

Nehézségi fok:

Fotó: Kandikó Judit, külön köszönet, ez nagyon tetszik:)

Régen szemeztem már ezzel a recepttel, de természetesen a diéta kellős közepén érkezett el a pillanat, hogy elkészítsem. Hihetetlenül egyszerű elkészíteni, és véleményem szerint bármilyen főétel után megállja a helyét desszertként is, de egy tartalmasabb leves után főételnek is jó. Lehet variálni cukrozott narancs- vagy citromhéjjal, dióval, mandulával.

Hozzávalók:

30 dkg szeletelt kenyér, akár szikkadt is lehet

fél liter tej

10 dkg porcukor

3 egész tojás

5 dkg mazsola

egy marék durvára vágott dió

3-4 dkg vaj

1 vaníliarúd (érdemes igazit használni, nem kivonatot, sokkal intenzívebb vanília ízt érünk el)

Elkészítés:

A kenyereket átlósan félbevágtam. A tojásokat kikevertem a cukorral, és az időközben a vanília magokkal felforralt tejet vékony sugárban, folytonos keverés mellett hozzáadom. Egy tűzálló tálba öntöm a folyadékot, és a háromszögletű kenyereket beleállítgatom. Azonmód el is kezdik a kenyeret magukba szívni a tojásos tejet. Megszórom mazsolával a tetejüket, rátördelem a vajdarabokat, majd az edényt egy meleg vízzel töltött tepsibe teszem (úgy derékig érjen az edénynek a víz), és 220 fokos sütőben fél órát sütöm.

Előétel parádé

Nehézségi fok:

Vasárnap ebéddel egybekötött társasjáték parti volt nálunk. Hosszas tipródás után úgy döntöttem, hogy a pestos csirkéhez és a Hófehérkéhez nem levest adok fel első fogásként, hanem hideg előétel lesz. Sokféle remek receptet találtam, mégis amellett maradtam, hogy falatkákat készítek. Ilyenek lettek:

Juhtúrós kosárka

Juhtúrót kikeverek natúr krémsajttal, sűrű tejföllel, ízesítem borssal, fokhagymával, leveles tésztából készült kosárkákba töltöm, koktélparadicsommal dekorálom

Chorizos, paradicsomsalsás pirítós

A karikákra vágott chorizot teflon serpenyőben hirtelen megpirítom. A paradicsomoknak eltávolítom a magját, húsukat apró kockákra vágom, gondolatnyi olívaolajon pár perc alatt átforrósítom, sózom, borsozom. A pirítóskorongokra először a kihűtött salsából rakok egy adagot, ráültetem a chorizot, megszórom snidlinggel.

Kaviáros pirítós

Sok magyarázatot nem igényel. A megpirított, háromszögre vágott kenyérkéket megvajaztam, fekete, illetve vöröskaviárt halmoztam rájuk.

Kecskesajtos-körtés falatok

Ezúttal a pirítós kornspitzből készült, rá pedig krémes kecskesajt és egy szelet körte került.

A fürjtojással díszített háromszögekre juhtúrós krémet kentem, a tonhalas kosárkákba Rio Mare tonhalkrémet nyomtam, fekete olajbogyóval díszítettem.

Ugyanezen a képen paradicsommal díszítve az egyik legfinomabb falatka látható: kornspitz karamellizált hagymával, baconnel. A szálasra vágott vöröshagymát két evőkanál olívaolajon 40 percig sütöttem, vigyázva, nehogy megégjen. Ennyi idő alatt fantasztikusan édes íze lett, amit a ropogósra sütött sós bacondarabka remekül kiegészített. Paradicsommal isteni volt.

A kukoricás darab pedig tormás lazackrémes volt: a füstölt lazacszeleteket aprítóba tettem egy evőkanál ecetes tormával és egy darabka vajjal, krémesre kevertem, kenyérre halmoztam, kukoricával dekoráltam.

Nos, nem biztos, hogy időt és energiát takarítottam meg, alighanem bármelyik leves elkészítése tizedannyi fáradsággal járt volna. Na de ki akar könnyen, gyorsan sikert aratni? Azt akárki tud, hát nem?:)

Inspirációt a Nélkülözhetetlen vendégváró falatok c. könyvből nyertem, de mindegyik elkészült darab végül is saját találmány. Már amennyiben van még új a Nap alatt:)

Maccheroni chorizoval

Nehézségi fok:

Vágytam már egy kis tésztára, ez a mezítelen igazság. Enni nemigen ehetek belőle, de legalább főzni hadd főzzek már! Kevés időm volt, úgyhogy egyszerű receptet kellett választanom, lehetőleg valami újdonságot. Nos, ez lett belőle:

Hozzávalók:

50 dkg macheroni

20 dkg chorizo félkarikákra vágva (special thanks to Gábor:)

1 kis fej (salotta) hagyma szálasra vágva

1 kis sárgarépa vékony csíkokra metélve

8 szelet hajszálvékony bacon felszeletelve

1 hámozott paradicsom konzerv (40 dkg)

2 dkg vaj

2 evőkanál olívaolaj

1 mokkáskanál őrölt babérlevél

1 teáskanál oregano

1 mokkáskanál őrölt rozmaring

Elkészítés:

Az olajat összemelegítettem a vajjal, ebbe szórtam a hagymát és a sárgarépát. Pirítottam 2-3 percig, majd utánadobtam a bacont és a chorizot. Megszórtam a fűszerekkel, sóztam, borsoztam, ráöntöttem a paradicsom konzervet, fakanállal ellapogattam a paradicsomokat, majd csendes tűzön addig pároltam a mártást, amíg a felesleges folyadék el nem párolgott róla. Közben kifőtt a macheroni is. Leszűrtem, ráöntöttem a szószt, összekevertem, és a tányéron parmezánt reszeltem rá. Mit mondhatnék? Bűn az élet... :)

Forrás: Nélkülözhetetlen Tészta könyv

Nehézségi fok:

VKF-minimál - finger food tonhallal és kaviárral

Nehézségi fok: mínusz   :)

Azt mondja a barátnőm, már két hete a csőben sült krumpli receptjét nézi a blogomon.  Ez persze barokkos túlzás (a Plasztik szerelemről írtakat naná, hogy nem olvasta...), de azért én is érzem, hogy egy hét receptnélküliség már a hűtlen elhagyás határait súrolja. Meg aztán VKF is van. Gabojsza kiírása nem töltött el nagy örömmel, mert ahogy már megénekeltem az előzőekben, én nemigen szeretem a halat, az úgynevezett tenger gyümölcseit meg depláne nem. Mi legyen, mi legyen? Bizony, megfordult a fejemben, hogy ezt a fordulót most kihagyom (ha tudtam volna, hogy a háziasszony egymaga nyolc étellel nevez, könnyebben meghoztam volna a döntést), de hát úriember nem csibész, ugyebár. Terveztem is mindenfélét, előtanulmányokat is folytattam afrikai harcsával, és bent hűsöl a mélyhűtőben az arany árban vett vöröstonhal szelet is felhasználásra várva. De az élet rút és kegyetlen, a héten más események foglalták le az energiáimat, nem a halas ételek  megalkotása. Bár megmondom őszintén, sokat adnék érte, ha azok a bizonyos események inkább elmaradtak volna, és én is alkotónapot tarthattam volna, mint ahogy Gabojsza tette. Na, ennyi picsogás elég is lesz, álljunk elő a minimálfarbával.

Fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

mélyhűtött leveles tészta

natúr krémsajt

vörös és/vagy fekete kaviár

tonhalkrém a la Rio Mare

Elkészítés:

A tésztát hagyom felengedni, majd kinyújtom*, és kis fém formákat kibélelek a tésztával. 180 fokra előmelegített sütőben vakon elősütöm őket (lencsét vagy babot szórok beléjük, mielőtt a sütőbe tolnám, ezáltal nem púposodnak fel) úgy 10 percig (ez a forma méretétől függ), majd kiöntöm belőlük a nehezéket, és még anélkül is kapnak néhány percet. Ha szép pirosak, elhagyhatják a sütőt és kihűlhetnek. Később kibélelem őket krémsajttal (én most tubusos Campinget vettem, egy méretes varrótűvel lyukat vágtam a tömlőre, a lyukon át pedig dekoratív csíkban tudtam a sajtot belenyomni a kosárkákba), tetejükbe kanalazom a kaviárt, snidlinggel díszítem. A tonhalas ugyanezzel az eljárással készült, csak ott nem krémsajt, hanem Rio Mare tonhalkrém került a kosárba.

Én kérek elnézést...:)

* már a Tescoban is lehet készre nyújtott tésztát kapni, örülés van!

Csőben sült burgonya

Nehézségi fok:

A mai ebéd mustáros sült karaj volt, ehhez kerestem valami olyan köretet, ami nem unalmas, szokványos. A héten fedeztem fel, hogy megvan énnekem a Francia konyha című könyv (elfeledkeztem róla, pedig igen jó vásár volt féláron), ebben találtam a csőben sült burgonya receptjét. Betűről betűre követtem Joanne Harris útmutatásait, azonban valami homokszem mégis csúszhatott a gépezetbe, mert emlékeim szerint nem először készítettem ilyet - réges régen persze -, és akkor másmilyen lett a végeredmény. Ezzel konkrétan az volt a bajom, hogy ahelyett, hogy a krumpli magába szívta volna az összes folyadékot, bőségesen állt alatta, ami bár csak esztétikai bibi volt, engem mégis zavart. Ha valakinek van écája, mit kéne másként csinálni, mint Harris asszony, kérem, ne kíméljen, ossza meg velem.

Hozzávalók:

1 kg krumpli

fél liter tejszín

10 dkg vaj

só, bors, szerecsendió

10 dkg ementáli vagy cheddar sajt

Elkészítés:

A krumplit meghámoztam, megmostam, majd kb. 2 mm-es szeletekre vágtam, és egy vízzel teli tálba tettem a karikákat. Alaposan kimostam belőle a keményítőt, majd lecsöpögtettem, megtörölgettem a krumplit. Egy edényben felmelegítettem a tejszínt és a vajat, hozzáadtam a krumplit, sóztam, borsoztam, szerecsendiót tettem bele, és 8 percig szelíd tűzön főztem. Közben egy fokhagymagerezddel átkentem egy tűzálló tálat, a 10 dekányiból elvett vajjal kivajaztam, majd a forró krumplit beleöntöttem a tálba. Utánaküldtem a maradék fokhagymát apróra darabolva, és 170 fokra előmelegített sütőben sütöttem másfél óráig. A késszé nyilvánítás előtt 10 perccel rászórtam a reszelt sajtot is. Isteni volt az íze, de mondom, ott álldogált alatta a vajas tejszínes lé.

Borjúpaprikás

Nehézségi fok:

Az a pillanatnyi árhelyzet, hogy a sertéshús mostanság minőségéhez képest elég drága. Ezért úgy döntöttem, inkább borjút veszek, ami bár papírforma szerint drága, de ha azt tekintjük, hogy egy körömnyit se kellett eldobnom belőle - pedig esküdt ellenségei vagyunk a zsíros daraboknak -, akkor mégis jobban megérte ebből pörtköltet készíteni, mint sertéshúsból.

Hozzávalók:

1 kg borjúhús

2 termetes vöröshagyma apróra vágva

só, bors, pirospaprika

1 szem paradicsom

tejföl ízlés szerint (kb. fél liter)

1 kanál liszt

1 dl olaj

Elkészítés:

A vöröshagymát a lehetúő legkisebbre aprítottam, majd a felforrósított olajra dobva megsóztam, üvegesre sütöttem, vigyázva, hogy ne barnuljon meg. Ráöntöttem fél dl vízet, és azt is elfőztem a hagymáról. Így a hagymának már a hússal való találkozás előtt van ideje alaposan elfőni, ami azért fontos, hogy a pörkölt szaftja aztán tartalmas, sűrű legyen. Kevés hagymával ugyanis nem lehet jó pörköltet főzni. A húst egyforma, nem túl nagy kockákra vágtam, és amikor a hagyma zsírjára sült, beletettem az edénybe. Nagy lángon alaposan átsütöttem, majd megszórtam pirospaprikával, beledobtam a negyedelt paradicsomot, annyi vizet adtam hozzá, hogy szűken ellepje, majd lezártam a kukta fedelét. 15 perc múlva megvizsgáltam a hús állapotát, és mivel úgy láttam, hogy már puha, megszórtam a liszttel, elkevertem, majd adtam hozzá kb. fél liter tejfölt. Utánízesítettem sóval, borssal, kihalásztam belőle a paradicsom héját, forraltam egyet rajta, és készen is voltunk.

Afrikai harcsa fóliában

Nehézségi fok:

Az élet nehéz. Gondolom, ezzel sokaknak nem mondok újdonságot. Az élet még nehezebb tud lenni, ha az ember lánya olyan feladatot kap, amit se teste, se lelke nem kíván egy cseppet se. Ugyanis vannak emberek - köztük én is -, akik nem szeretik a halat, se a tengeri herkentyűket. Egyedül a kaviár iránt érzek el nem múló szerelmet, az összes vízi állat felőlem elmehet katonának, ahogy nagyanyám mondaná. Évek hosszú során át próbálkoztam megszeretni a lazacot legalább, hogy sznob helyeken is tudjak mit enni:), de nemigen jártam sikerrel. Én nem esem transzba Párizsban, ha fokhagymás-vajas csigát látok (bár megkóstoltam), nem ereszkedik le elém lila köd, ha hekket sütnek a Balaton partján, tiszta szívből anyázok, ha azt olvasom, hogy a rákokat élve dobják a forró vízbe, eszemben sincs rántott pontyot enni karácsonykor, és képes vagyok a Nagycsarnok alagsorában hányingerrel küszködve elhaladni a halasok előtt. Ez van, ezt kell szeretni! És akkor itt van ez a VKF-forduló... Tudom, tudom, lehetne mindenféle köztes megoldásokat találni a kiírás szerint, de az meg olyan izé... érted...:) Úgyhogy elkezdtem a netet böngészni áthidaló receptek után: vajon mi vel lehetne pályázni, amit ha megfőztem, még tán meg is eszem? Az egyetlen tengeri hal, amit elfogyasztok, vagy ha túlzásba akarnék esni, talán azt mondanám, kedvelek, az a tonhal.  Na de mezítlábas tonhallal pályázni? Eh... Mert ugye én azt a cipőtalp vékony, fehér fagyasztott izét ismerem tonhalként, amit a hűtőpultokban lehet látni jégkristálytól borítottan, ami a többszöri felengedés jele. Nézzük, milyen egyéb lehetőségeket rejt mondjuk a Nagycsarnok alagsora? Viszonylag késő délután értem oda, üres volt a lenti folyosó, volt tehát alkalmam az árusok élcelődéseit hallgatni, mert azt azért látták rajtam, hogy nem a mindent elsöprő szenvedély vitt a halaspultok közelébe. A kérdésre pedig, hogy miben segíthetnének, legfeljebb azt válaszolhattam volna, hogy: innen mielőbb kijutni. Azok az izék a rozsdamentes tálcákban... szörnyű! Aztán egyszer csak megláttam egy olyan halfilét, ami hófehér volt, az árus szerint egyáltalán nincs benne szálka (olyan hal nincs is...), az ára sem volt horrorisztikus - a lazacéval szemben -, és afrikai harcsának nevezte magát. Na mondom, szegény hal, ez se lehet nagyon friss, ha Afrikából hozták... (Még szerencse, hogy ezt a félelmemet nem osztottam meg a derék halassal, szerintem még most is röhögne rajtam.) Üsse kavics, veszek ebből a harcsából egy darabot, aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle... Mire hazaértem, ezt az igen egyszerű megoldást ötlöttem ki, elnézést kérek érte, de semmi gyakorlatom nincs halsütés terén.

Hozzávalók:

kb. 25 dkg afrikai harcsa filé

diónyi vaj

só, bors

citromkarikák

néhány szál friss koriander

Elkészítés:

A halat megmostam, szárazra töröltem, és egy kivajazott fóliára tettem. Sóztam, bőven borsoztam, majd két karika lime-ot és friss koriandert  tettem a tetejére, majd szorosan becsomagoltam a fóliába. Légkeveréssel 180 fokon kb. 20 percig sütöttem. A diétámra való tekintettel rukkolával körítettem mindössze, és nem győztem csodálkozni, milyen gyorsan eltüntettem. So long, honey!:)

Gabojsza, nem fenyegetésképpen, de már alakul fejben a VKF-forduló pályaműve:)

Karfiol indiai módra

Nehézségi fok:

Nagyképűen azt mondhatnám, kreáltam egy ételt, de hát nyilván szó sincs erről. Arról azonban annál inkább, hogy napok óta karfiolt ennék, de mindig találtam valami hibát az aktuális kínálatban: hol drágának ítéltem meg, hol túl nagynak, máskor pedig  túl sok eldobni való levéllel csomagoltnak. Ma végre rábukkantam az igazira, és elkészítettem belőle kedvenc karfiolvagdaltamat. De mivel a diéta napjaiban vágytam már valami fűszeres ízre, indiai fűszereket kevertem bele.

Hozzávalók:

kb. 40 dkg karfiolrózsa

1 nagyobb burgonya

1 tojás

zöldpetrezselyem

só, bors, garam masala, cayenne bors, édeskömény, őrölt koriander

zsemlemorzsa 

joghurt

Elkészítés:

A karfiolt sós vízben puhára főztem, hideg vízzel leöblítettem, kihűtöttem, majd egy tálban villával pépesre törtem. Hozzáreszeltem a nyers burgonyát, beleütöttem a tojást, beleszórtam az apróra vágott petrezselymet (ha lett volna friss korianderem, akkor azt), majd fűszereztem a fent felsoroltakkal. A masszát zsemlemorzsával tettem kezelhetőbbé. Nem kell nagyon betonosra keverni, jobb, ha kicsit lágyabb a massza, de azért lehessen vele dolgozni. Két kanál segítségével nagyobbacska galuskákat formáltam belőle, forró olajban pirosra sütöttem. Ne süssük rögtön nagy lángon, hagyjuk, hogy előbb a belseje átsüljön, utána adjunk csak színt a daraboknak. (Legközelebb, ha nem leszek ennyire éhes, meg fogom próbálni a vékonyan kiolajozott sütőpapírra rakosgatni a vagdaltat, és sütőben megsütni.) Lehet golyó formában sütni, esetleg ellapított pogácsákat gyárthatunk belőle, ahogy tetszik. Hideg joghurttal tálaltam, és mérhetetlen élvezettel fogyasztottam.

Pestos, mozzarellás csirkemell sáfrányos burgonyapürével

Nehézségi fok:

A múlt év utolsó napjaiban ebédmeghívást kaptam egy kedves barátomtól egy étterembe. Nála azonban porszem került a gépezetbe, ugyanis úgy esett, hogy egyedül ültem az üres étteremben - se más vendégek, se a barátom sehol. Nemigen fordul velem elő ilyesmi, de vele se nagyon, szégyelte magát rendesen. Én meg - ha már ott voltam - megebédeltem egyedül. Bár ne tettem volna! Ritka ízetlen, karakter nélküli ételt kaptam, dühödten rakosgattam a villával a számba az ehetőnek mutatkozó darabokat, de hát a fűszer nélküliségen, sótlanságon semmi sem segít. Sietve távoztam a tett helyszínéről, és már akkor tudtam, hogy el fogom készíteni az egyáltalán nem bonyolult fogást. Nos, ma sor került erre is. Felhasználtam hozzá az Uramtól kapott isteni szicíliai pestot is (Villa Reale, valóban isteni, ezt véletlenül valamiért nem dúsítják krumplival, nahát, nahát...).

Hozzávalók 3 főre:

másfél csirkemell filé

3-4 evőkanál pesto

1 csomag mozzarella

só, bors, sült csirke fűszerkeverék (Kotányi)

olívaolaj

2 dkg vaj

Elkészítés:

A húsdarabokat feldarabolom úgy, hogy kb. tenyérnyiek legyenek, ha szükséges, klopfolóval kicsit megkezelem őket. Sót, borsot és csirke fűszerkeveréket kapnak, majd olívaolaj és vaj felforrósított keverékén mindkét oldalukat pirosra sütöm. Nem kell neki sok idő, de legyen szép színe mindkét felének. Amikor elkészül, tűzálló tálba szedem át a húsokat, egy rétegben elterítem, aláöntöm a serpenyőben maradt zsiradékot, és egyenletesen elkenek rajtuk néhány evőkanálnyi pestot, majd a felszeletelt mozzarellával befedem az egészet. 200 fokos sütőben (légkeveréssel) néhány perc alatt átsütöm az ételt.

A burgonyapürét ma úgy készítettem, hogy amíg a krumpli főtt, felforrósítottam a püréhez szükséges tejmennyiséget, beleszórtam sárfányos szeklicét egy nagyobbacska csipettel, majd állni hagytam. A sáfrány gyönyörűen megszínezte a tejet, ezáltal a pürének is adott egy étvágygerjesztő színt. 

Kókuszgolyó

Nehézségi fok:

Anyukám gömbölygetett tegnap az unokáinak kókuszgolyót. Sajnos az egészségi állapota nemigen enged ilyesfajta úri huncutságokat, épp ezért örültem neki sokkal jobban, mint bármi másnak. Mert a kókuszgolyó jelen esetben azzal az üzenettel bír, hogy jól van. Amikor lefotóztam őket, a fiam megkérdezte, hogy én is ugyanazt a receptet csinálom-e, mint a Mama? Nem, én néhanapján, ha arra szánom el magam, hogy kókuszgolyót gyártsak, Bea barátnőm leírását követem. A leírás most itt hever előttem az asztalon, megsárgult A4-es papíron.  1984-ben írtam le az akkor még létező Magyar Ifjúság szerkesztőségében, ahol Beával egymással szemben ültünk az íróasztalunknál, és amilyen vicces a sors, napra pontosan egyszerre vártuk első gyermekünket. Életre szóló barátságot kötöttünk, amit az se zavar meg - csak kicsit nehezebbé tesz -, hogy ő már 20 éve 8000 kilométerrel arrébb él. Időnként meglátogatom, időnként meglátogat, időnként a keresztlányom jön csak, de a köteléket buta 8000 kilométer el nem tépheti.

Hozzávalók:

25 dkg háztartási keksz

10 dkg gríz

2 dl forró tej

12,5 margarin/vaj

ízlés szerint porcukor

2 evőkanál kakaópor

1 zacskó kókuszreszelék

ízlés szerint rum

Elkészítés:

A kekszet ledarálom (vagy eleve daráltat veszek leginkább). A grízt leforrázom a forró tejjel, belekeverem a margarint, a cukrot - nem adtam meg mennyiséget, mindenki más édességi fokon rezeg -, a kakaót, belemegy még a kókuszreszelék és a rum. Ezután kezdődhet a massza összegyúrása, majd gömbölygetése. Legutoljára meghempergethetjük kókusz-, esetleg csokireszelékben, de készíthetjük úgy is, hogy a közepébe nyomunk egy-egy szem meggybefőttet.

Marcipános túrókrém

Nehézségi fok:

A karácsonyi vendégeskedés óta készülök, hogy a receptet bejegyezzem, illetve közreadjam. Ha roppant egyszerű, ámde igen finom desszertet akartok készíteni, esetleg kevés munkával nagy sikert aratni, ez a krém jó választás.

Hozzávalók 6 személyre:

1 üveg magozott meggybefőtt

1-1,5 dl vörösbor

1 evőkanál cukor

1 rúd fahéj

10 g keményítő

2-3 evőkanál cseresznyepálinka vagy vodka

10 dkg marcipánmassza

50 dkg túró

1 zacskó vaníliás cukor

100 g tejszín

Elkészítés: A befőttet csöpögtessük le, levét fogjuk fel egy lábaskában. Forraljuk fel, adjuk hozzá a bort, a cukrot és a fahéjat. Az alkoholban keverjük el a keményítőt, oldjuk fel, adjuk hozzá a boros meggyléhez. A fahéjat dobjuk ki, öntsük bele a meggyet, hűtsük ki. A marcipánt vágjuk apróra, adjunk hozzá 10 dkg túrót és pépesítsük. Ha ez kész, mehet bele a maradék túró, vaníliás cukor, végül pedig a tejszínből vert hab. Végül nincs más dolgunk, mint csinos poharakba rétegezni a marcipános túrókrémet és a meggyet. Díszítéshez citromfüvet, mentát ajánlok.

El tudom képzelni meggy helyett barackkal is, felhasználva a konzerv levét.

Forrás: az Ínyenc magazin decemberi száma

Másfélórás kenyér/zsemle

Nehézségi fok:

Igen, én is megsütöttem, ha már a mai időjárási helyzet (ónoseső) meghiúsította, hogy festési mániámnak hódolhassak. Nem tudom, a hoppon maradt  megrendelő mivel vigasztalódott, én másfélórás zsemlét sütöttem, és magam is csatlakozom a lelkendezőkhöz.

 

Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl)

Rendhagyó módon filmajánló következik. Akit ez a műfaj nem érdekel, nyugodtan be is fejezheti itt az olvasást, ám akit igen, annak hajrá! Az történt, hogy Ana filmes játékát, ami mellett néhány hete kampányoltam is, viszonylag jó eredménnyel végigjátszottam. Ennek folyományaként meghívást kaptam egy bemutató előtti vetítésre, jelesül megnézhettem a Plasztik szerelem című filmet tegnap, köszönet érte.

Ráadásul még nyertem egy remek kis dvd-t, valamint ezt a könyvet, ráadásként pedig Szuperapu rajzait vihettem haza. A film a megnézed! kategóriába tartozik, nagyon emberi, nagyon összetett, nagyon vicces, nagyon szomorú. Még nem döntöttem el, hogy pozitívnak vagy negatívnak értékelem a film legfontosabb vonulatát, miszerint hogy egy téveszme mögé gyakorlatilag egy egész városka lakói becsatlakoznak... Mert igaz, hogy ezt tulajdonképpen a főszereplő kedvéért teszik - nem akarok arra gondolni, hogy erről szó sincs, és csupán azért bólogat mindenki birkaként, hogy ne üssön el a többségtől -, de azért ez mégis riasztó egy bizonyos fokig, hogy nem akad egy embernél több közel s távol, aki nemet mondjon e  téveszmére, őt is rövid úton lehurrogják. A film tempója nekem egy kicsit lassú, de nem vagyunk egyformák, simán elképzelem, hogy másnak ez pont így volt jó.  Nézzétek meg, higgyétek el, nem kidobott pénz a jegy ára.