Krumplis smarni - házi használatban: smolni

Nehézségi fok:

A smolnival való ismeretségemet valamikor 1979-re datálom, ekkor történt ugyanis, hogy a leendő apósom megkínált vele. (Konkrétan emlékszem az első ételre is, amit náluk ettem, ez rántott löncshús volt. De ez egy külön történet, majd egyszer, ha apropó adódik rá, azt is elmesélem.) Csodálkozva bámultam a tányérba, hogy nicsak, ilyen étel is létezik? Nos, létezik, közhasználatú terminológiában smarni névre hallgat, azon belül is krumplis smarni. De hát ők smolninak mondják, én is így tanultam meg, és a gyerekeim is így nevezik. Apósom hónapról hónapra nekiáll, elkészíti nekünk, a férjem elhozza, a gyerekek meg jóízűen megeszik. Én bevallom, nem tudtam megszeretni az elmúlt csaknem három évtized alatt sem. A gánicát, apósom másik remekét ellenben igen, de ez természetes is, mert ha lehet, az még a smolninál is sokkal egészségtelenebb étel:) Én soha az életben nem csináltam smolnit, úgyhogy ez a mostani adag is apósom keze munkáját dícséri.

Fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

1 kg héjában főtt krumpli

kb. 15 dkg liszt

sertészsír

só

Elkészítés:

A krumplit még melegen meghámozzuk és krumplinyomón áttörjük. Amikor kihűlt, megszórjuk a liszttel, megsózzuk, és tenyerünk közt összemorzsoljuk a krumplival. Felforrósítjuk a zsírt, és a már eleve morzsalékos lisztes krumplit a forró zsírban megpirítjuk, miközben folyamatosan keverjük. Minél kitartóbbak vagyunk, a morzsák annál kisebbek lesznek. Lehetőség szerint legyen szép színe a smolninak, de ne szárítsuk ki. Aludttejjel, joghurttal, annak hiányában egy pohár hideg tejjel fogyasszuk.