VKF 13. - Az összefoglaló második része

És akkor itt a második rész.

 

Réges régen egy jónevű étteremben ettem zöldséges rétest, arra már nem emlékszem, mi mellé, de a rétes  emléke azóta sem halványul. Örömmel láttam, hogy a Teknősleves blog VKF-es pályaműve ez a remek étel. Éppen annyi variációs lehetőség rejlik benne, ahány zöldségféle akad, amit szeretünk annyira, hogy beletöltsük a ropogós réteslapok közé.

Következő lépésként a sárgaborsót próbálják méltó helyére emelni ismét, szeretnék, ha a mostoha sorsú főzelék kategóriából végre kiragyoghatna. Egy dalt írtak róla készítettek belőle, mellé csapati járt.

Gránátalma pályaműve egy tört, tejföllel rakott burgonya sütőben sütve. A receptet olvasva megint meg kellett állapítanom: a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. És ezt nagyanyáink is jól tudták.

Phzs ezen a fordulón számos ötlete közül csak egyet valósított meg, mégpedig egy rozmaringos mártást. Nem mondom, hogy nem lepődtem meg kissé, mikor elolvastam, de végül is nem nagyon tudnék vitatkozni a koncepcióval, még ha akarnék se. De hát már miért akarnék? Elvégre ez a mártás is színesíti a palettát, márpedig a cél éppen ez volt.

Hogy mennyire jól okoskodott a szósszal Phzs, mi sem mutatja jobban, hogy van még mártásos pályaművünk, mégpedig Cserkéé. Ő gombaszószt tálalt a szűzpecsenye mellé, no meg sajtfelfújtat, ami elég izgalmasan hangzik ahhoz, hogy hamarosan nálam is elkészüljön a prototípus.

Nekem ebbe a sorba kívánkozik az Orient Expressz, Mamma és Kicsi Vú közös blogjának pályaműve is, a zöldcitrom chutney is. Kisebbfajta buktató az elkészítésnél, hogy kezeletlen citrom/lime kell hozzá, amit kis hazánkban nem is olyan könnyű beszerezni.

Kisvirág sajátos módon alkotta meg köretét: egyenként csalogatta elő a hozzávalókat a hűtőből, a fél hagymák és sárgarépák egyesével kerültek elő, s aztán valahogy bele az edénybe. A lavinát persze a zellerszár indította el, amit Kisvirág a maradék zöldségekkel együtt párolt készre.

Következő receptje provanszi alma bundázott zöldségekkel. Ebben a posztban a kedvenc mondatom a következő: "halvásárláshoz nyuszi vagyok":)

Lilahangya három variációval állt elő: egy krumplival, egy rizzsel és egy zöldséggel. Személyes kedvencem a pestos burgonya. Éppen ilyen megoldásra gondoltam, mikor meghirdettem a témát. Egy egyszerű főtt krumpli, ami attól válik különlegessé, hogy meghempergetjük pestoban, és átsütjük. Pazar! És akkor még a borsfüves, grillezett csirkecombról nem is beszéltünk.

A sajtos, kukoricás rizs is egyszerű, a sajtkrémtől lesz nem szokványos. Gombába tölteni pedig roppant jó ötlet. A sherryben pácolt máj alighanem boldog volt, hogy karöltve vándorolhat vele a tányérra.

Végül, de nem utolsó sorban egy francia lecsóhoz hasonló zöldségkörettel állt elő Lilahangya, amit főként grillezett húsok vagy halak mellé ajánl.

Katáék is egyre kevesebb húst esznek mostanában, ezért náluk is előfordul, hogy a köret főétellé avanzsál. Ezúttal rozmaringos sült cukkinit készített édesköménnyel. Cukkini, fenyőmag, rozmaring - nálam nyerő hármas, de a tofut biztosan nem kell félteniük tőlem.

Kölesből majonéz. Nem, nem őrültem meg, valóban van ilyen is. Ha nem hiszed, olvasd el Kata harmadik receptjét. Ha elhiszed, de meg akarsz ismerkedni egy kölesmajonézes krumplisaláta receptjével, akkor is ez a teendőd!

Merci megvalósította egyik pályamű-tervemet - jól is tette, az én időmbe nem fért volna bele -, és supplit készített a VKF-re. A suppliról Lénárt Sándor is értekezik Római konyha című - remek - könyvében, megemlítve többféle tölteléket, amivel a rizsrudacskákat tölteni lehet.  

Partizán Orsi a kalinka blogon zöldségeket sütött, s hogy ne féljenek egyedül a sütőben, melléjük vackolt néhány csirkecombot is.

Remélem, Nana sok jó ötletet kap a VKF aktuális fordulójából, hogy ha már olyan nehéz vegetáriánusként étteremben ennie, legalább otthon jókat főzhessen. Posztja végén kesereg egy sort a vegák kiszolgáltatott helyzetéről az éttermekben, és megmondom őszintén: mélyen egyetértek vele, annak ellenére, hogy magam nem vagyok vegán. Csak remélni lehet, hogy egyszer valamikor, talán a nem túl távoli jövőben nálunk is lehet majd a húsevőkkel egyenlően választani az éttermek étlapjáról nekik is. Hopp, nehogy a recept lemaradjon a nagy szolidaritásban! Kár lenne a fokhagymás felfújtért.

Okostojást jól megfogtam a témaválasztással: a forduló végére kinevezte magát a VKF szégyenének. Húsos szalonnával és petrezselyemzölddel turbózta fel  krumplipüréjét. Sebaj, attól még Maci pürépártjában biztos helye van!:)

Ági főz. Mégpedig krumplit és mángoldot, amit Dalmáciában lépten-nyomon használnak a szakácsok.  Jut eszembe... nálunk miért lehet olyan ritkán mángoldot kapni?

Grenadine arról ír, miért jó, ha az embernek indiai sógornője van. Nem értem a kérdést. Hogyhogy miért? Hát nem kézenfekvő?:) Azért, hogy hozzon sok-sok fűszert, tanítson millió isteni receptet, lehessen gyönyörködni a szárijaiban... és még sorolhatnám. Grenadine nem adott címet köretének, én próbálkoztam a feladattal, jelentem: kudarcot vallottam. Van itt minden: vörös lencse, cukkini, uborka, kecskesajt. Tessék kérem, lehet választani!

Zsu mostanában azért nem jár étterembe, mert ő is unja a köretek egyhangúságát, ugyanúgy, mint én. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a párja nem rajong a rizsért, így aztán nem könnyű változatossá tennie a garnírungokat. (Fujj, de utálom ezt a szót! A végén majd megszámolom, hányor írtam le, hogy "köret", meg hogy "pályamű":) Elsőnek hercegnőkarfiolt készített. Az ötlet zsenialitása éppen egyszerűségében rejlik, az elkészítés módja pedig nagyon hasonlít a burgonyából készült eredetire.

A második receptben egy céklatornyot kreált, amit maga nem tart különlegesnek, ámde téved. Ilyenkor sajnálom, hogy mi nem szeretjük a céklát sütve - pedig isten látja sznob lelkem, megpróbáltam megszeretni, ha már ekkora divat blogszerte:) -, gyönyörű a látvány. Elkészíthető talán sült tökből, édesburgonyából, lilakrumpliból, zellerből.

Harmadikra pedig a gerslikedvelők nyomába ered Zsu, egészen különleges hagymás, mazsolás, borral főzött változatot készített, amit pisztáciával díszített.

Cookingstar újévi fogadalmat tett, ami még így március táján is kitart nála, konditerembe jár, és készül a strandszezonra. Ennek megfelelően natúr csirkemellhez ajánlja ezt a fetás, fenyőmagos zöldbab köretet.

Második pályaműve irdatlanul jól hangzik, nem fenyegetésképpen, de hamarosan ki lészen próbálva, remélhetőleg a családom nagy megelégedésére. Kukoricalepényt sütött a fiatalember, amit tejföllel és lilahagymával koronázott meg. Kicsit ugyan hiányoltam, hogy egy szó nem esett magáról a főételről.

Zsófi ezt a roppanós brokkoli köretet a VKF miatt próbálta ki, de ahogy írását olvasom, az az érzésem, hogy gyakori vendég lesz nála ez az étel. Melissa Clark receptjét használta inspirációul. Kövessük a példát, a brokkolinak most van szezonja!

Moha és sáfrány nem nagyolta el a pályázatot, első olvasatra elég idő- és munkaigényes ez a morzsás lazac szarvasgombás, szív alakú raviolival. Felhő legyen a talpán, akinek a kedvéért én ennek nekiveselkednék!:)

Nemisbékám is hasonlóan hajszás receptet készített el a kedvünkért: narancsos csirkét zöldségtoronnyal. Szinte látom (és hallom:) magam előtt a küzdelmet, amint formákba önti a levet, az meg alul csorog kifelé a tányérra. No de ahogy a népmesékben megtanultuk, a jó mindig elnyeri méltó büntetését jutalmát, amikor a zselatinos matéria kötni kezd, a folyamat könnyebbé válik, az eredmény pedig egy színpompás, dekoratív köret lesz. Nemisbékám, nem akarlak elkeseríteni, de arra, hogy az urad áttérjen a vegán életmódra, nagyjából annyi esély van, mint arra, hogy én a hét hét napján polipot egyek, úgyhogy ne reménykedj:)

Annak ellenére, hgy Fűszeres Eszter ennek a fordulónak örült legjobban (én is!:), bevallom, nincs vele könnyű dolga a VKF-háziasszonynak. Csak szemfülességemnek köszönhető, hogy pályázatát észrevettem, ám elfoglalt Eszterünk a reklamáló e-mailre sem válaszol. Úgyhogy ráutaló magatartását alapul véve közzéteszem ezt a gyönyörűséges zöldborsós palacsintát, hátha nem haragszik meg érte:) Update: levelezésünkbe sötét, gonosz erők avatkoztak be: úgy tűnik, Eszter megkapja az én leveleimet, én azonban az övéit nem, érthetetlen konstelláció.

Moes a Gundelbe jár okulni, ami azért jó nekünk, mert legalább azok is megismerkedhetnek néhány ottani recepttel, akik az élet kevésbé napos oldalán élnek:) Aszalt gyümölcsös pappardelléje - amit szinténn gundeles gesztenyés pulykatekercs mellé szervírozott - méltó fogás egy jeles évfordulóra, melyhez innen is meleg szívvel gratulálok!:)

Baba Floyd mester indiai ihletésű receptjével pályázott, és bár nem szokta önmagát dícsérni - vajon miért? -, most azt állítja, istenit főzött. A látvány alapján simán elhiszem neki.

Anna számára nem kezdődött túl jól a forduló: késő este jutott hozzá az alapanyagokhoz, amikor már nem volt kedve nekiállni a főzésnek. Másnap azonban  barna rizst  főzött, amit kelkáposztával és póréhagymával "színezett" zöldre. Sült csirkecomb köreteként ették, de ez az a köret, ami tulajdonképpen bármihez megfelel.

Zsúrkenyér receptjei láttán felszaladt a szemöldököm, néhány percig elég bután nézhettem a képernyőre. Valószínűleg úgy éreztem magam, mint Chili és vanília érezhette volna magát az első fordulóban, ha kalóriaszegény desszert kiírására somlói galuskával töltött palacsintát kap. De végül is győzött liberális énem, hisz nem vagyunk egyformák: Zsúrkenyér úgy vélekedik, hogy a köret abszolút másodhegedűs a főétel mellett, számára a krumpli önmagában is éppen elég izgalmas zöldség, nem érzi szükségét annak, hogy túlságosan feldíszítse. Nem is tette, tehát hajában főtt krumplit, krumplinyomón áteresztett krumplit, sült krumplit, tejszínben főtt krumplit, petrezselymes krumplit, krumplisalátát, zöldborsós krumplit és krumplikrokettet készített.

És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban álljanak itt gabojsza receptjei, akitől a VKF-stafétát átvettem. Elsőként lilahagymát sütött balzsamecettel és duci gerezd fokhagymákkal, amivel akár a sült hús-krumplipüré egyhangúságát is sikerrel töri meg.

Második pályaművéből sem maradhat ki a balzsamecet, most éppen krumplit bolondított meg vele úgy, ahogy Jamie süti a kerti medencében. Mondom én, hogy kihívásokkal küzdök az olvasás terén, na! Az a medence természetesen kemence, bár Jamie-n én a medencében való sütögetés esetén sem lepődnék meg:)

Gabojsza most kötött szorosabb ismeretséget a vajrépával/vajretekkel, kinek hogyan tetszik az elnevezés (tessék mondani, mi kerül három fej retekben 450 forintba?), és úgy döntött, viszonyuk tartós lesz. Készített belőle egy tejszínben párolt, póréhagymás változatot és egy salátát is.

           

No kérem, ez itt a vég! 56 blog szerepelt ebben a fordulóban, mindnek külön köszönöm, hogy időt, fáradságot és kreativitást áldozott az ügy oltárán! Amikor hozzákezdtem az összefoglaló megírásához, készítettem egy mérhetetlenül primitív grafikont az eddigi fordulók részvételi aktivitásáról, ezt most ide jól be is applikálom.

A görbe remekül mutatja, hogy két viszonylag "nehezebb" téma volt, amire kevésbé mozdultunk meg, egyébként folyamatosan nő a bloggerek aktivitása. És ez nagyon jó! Ennek fényében adom át a stafétát Macinak, akinek blogját mindig élvezettel "lapozgatom", receptjeit pedig majd egy boldogabb, ráérősebb korszakban mind-mind el is fogom készíteni.

Véget ért a móka mára,

zárul Miki mókatára.

De ha tetszett, visszavárhatsz

Tercsi, Fercsi, Kata, Klára,

s valahány név a naptárban,

eljövünk még hozzátok,

viszontlátásra, pajtások!:)

 

Nehézségi fok:

VKF 13. - Az összefoglaló első része

Hogy az egyszeri bácsika szavaival éljek, aki felszállt a repülőre: hát... azért ezt nem gondoltam volna... Nagyon örültem, amikor gabojszától átvehettem a stafétát, megmondom őszintén, rég vágytam már rá. A feladat kitalálása sem okozott nagy fejtörést, hogy úgy mondjam, az ötlet egyszercsak kipattant, mint Pallasz Athéné Zeusz fejéből. (Ezzel a hasonlattal éltem már valamelyik VKF-fordulóban, de dombon ülő fűcsomó legyek, ha most előkeresem.) Később aztán boldogan láttam, hogy legtöbbeteknek tetszik a téma, és kicsit pironkodva konstatáltam, hogy egy fanyalgó sincs, nem úgy, mint az előző fordulóban, amikor magam jártam elöl rossz példával, sajnálom. Szóval a köretek. Mivel nem származom régi statisztikagyártó családból, csak azt számoltam össze, hogy 56 blogger pályázott, a receptek száma közelít a 90-hez. Nézzétek el nekem, hogy a legtöbb posztot áteresztettem saját, szubjektív szűrőmön, némelyikhez malíciózus megjegyzést fűztem, ezeket kezeljétek a maguk súlyával, azaz könnyedén:)

Na de hajrá, ugorjunk neki, különösebb besorolás nélkül - de nagyjából hozzám való beérkezésük szerint - következzenek a remek receptek!

SPP leendő blogger, aki csodás színű burgonyapürét készített, látom, neki is van desszertes gyűrűje. A püré a nálunk megszokott módon készül, különlegességét az alapanyagul szolgáló fekete krumpli adja. Balzsamecettel fényezett kacsamell készült hozzá, amire én csak szomorúan bámulok, tekintve, hogy allergiás vagyok a kacsahúsra - vagy legalábbis elég rosszul leszek tőle -, úgyhogy kipróbálása szóba se jön, de rajtam kívül mindenki másnak szívesen ajánlom!

Gigi a konyhából azt vallja, a köret akkor jó, ha nem kell sok időt és energiát ráfordítani, az eredmény mégis magáért beszél, és ezt a nézetét maximálisan osztom. Első pályaműve fokhagymás, zöldséges köles volt, amivel nemcsak a szimpátiámat vívta ki, de szerintem ő volt az első, aki pályaművét közzétette. Frászt is kaptam, mikor olvastam, hogy úristen, már közeleg a határidő?:)

Második receptje egyik nagy kedvencem, a tejben főtt krumpli. Sváb lelkem örvendezett rendesen!:)

Harmadik pályaműve is illeszkedik hitvallásához, mármint hogy a körettel ne legyen sok macera. Kuszkuszt főzött zöldségekkel Kaldeneker György receptje alapján.

Jucy boszinak nincs könnyű dolga: a családja nem könnyen fogadja el az újdonságokat. Közzétett indiai rizsét azonban még megeszik, úgyhogy örvendjünk együtt, hogy Jucy szekrénypakolás közben megtalálta indiai szakácskönyvét.

Dolce vita karamelles hagymatortát ajánl nekünk rosé kacsamellhez vagy szűzérméhez. Szerinte a tortácska megjelenésén még csiszolni kell, ám én tiltakoznék: ez így gyönyörű, ahogy van!

Tintaleves ezúttal nem papírgaluskát szolgált fel, hanem egy langyos zöldségsalátát, és nem követi Váncsát egy bizonytalan kimenetelű érvelésben a köreteket illetően, ámde készített a saláta mellé egy mézes kacsaragut is. Azt írja ugyan, hogy ezzel a körettel sokat kell dolgozni, én azonban tamáskodva ingatom a fejem... No, a legközelebbi munkaebédünkön ezt is megtárgyaljuk!:)

Mamma igazán kitett magáért ebben a fordulóban: hat recepttel örvendeztetett meg, ahogy írja, örült a köretes témának. El is hiszem neki, másként hogyan támadt volna ennyi brilliáns ötlete? Első receptjét, a sültburgonyát céklával, tojással és fehér majonézzel párja nagymamája ihlette, a végeredmény pedig már-már finomabb lett, mint a nagyié...

Következő alkotása spenót zöldborsóval és mentával. Cajun fűszerezésű csirke mellé kínálta ezt a számomra újszerű köretet.

 

 

 

 

 

Szerencsésnek érezhetjük magunkat, amikor Mamma a gombhoz keresi a kabátot, mert simán előfordulhat, hogy keresgélése remekbe szabott narancsos lencsét eredményez, ezúttal borjútekercs köreteként.

És már itt a következő pályamű, szám szerint a negyedik: sörben párolt hagyma tejes sertésszelet mellé. Én csak kapkodom a fejem: sör, grappa, hagyma... mindegyiket kedvelem önmagában, úgyhogy triójuk is izgalmas lehet.

Ötödik pályaműve majdnem eltűnt a fekete lyukban, és csak messze földön híres precizitásomnak (gúnyos kacaj) köszönhető, hogy nem így történt. A joghurtban pácolt csirkével biztosra ment, amit remekül egészített ki a fokhagymás kenyérmorzsával töltött kaliforniai paprika. Mi más lenne ez, mint a fantasztikus római konyha könnyed lehellete?

Mammánk hatodik, egyben utolsó receptje egy babos rizs köret, egyenesen Kubából. Őszintén szólva olyan érdekes áttekintést kaptam az ország gasztronómiájáról és néhány más vonatkozásáról a posztban, hogy a receptet kis híján elfelejtettem elolvasni. Pedig esküszöm, nem ittam se mojitot, se daiquirit, bár ha jobban belegondolok, lassan szükségem lenne rá:) A tipikus kubai köretet havannai csirkecomb köreteként láthatjuk. Mamma, köszönöm az aktivitásodat, örülök, hogy tetszett a forduló.

Most egy fotó nélküli recept következik T. Évától, aki megengedte, hogy írását a blogomon közzétegyem. Így ismerhettétek meg a tejfölben-tojásban sült tésztaköretet és a túrós galuskát. Elkészíteni sajnos nem volt időm most, hogy fotó is legyen a leírások mellé, de ami késik, nem múlik!

És ha már a saját blogomra linkelek, következzenek a saját pályaműveim, ezekhez különösebb körítést (érted: körítés, haha!:) nem írnék.

Burgonya,

polenta és

köles szerepeltek nálam köretként.

Dulmina szinte szóról szóra azt írja a húst nem evők köreteiről, mint Vera. Tündérkonyhájában egy paradicsomos, zelleres ételt alkotott, amit gerslire ültetett rá, a végeredmény pedig egy átütően zelleres fogás lett. Szinte biztosan ki fogom próbálni, hisz magam is elkötelezett zeller fan vagyok.

És ha szóba került a gersli, akkor egyértelmű, hogy Chili és vanília céklás gerslije következik, aminek már a színe is lenyűgöző. Chili aktuálisan gersli-lázban ég, céklaimádata pedig már-már krónikusnak számít:) Kicsit csodálkozva olvastam, hogy el kell döntenem, a pályamű megfelel-e a követelményeknek, de ha már ilyen fontos jogkörrel ruházott fel CV, fontosságom teljes tudatában igennel voksolok. :)

Etti és családja egy emberként utálják a kelbimbót, valami megfoghatatlan okból azonban a VKF fordulóra Etti mégis ezzel pályázott. Sikerült neki borral és szalonnával, no meg a kelbimbóval egy szexi köretet alkotnia. Ahogy a képet elnézem, igaza lehet. Már persze nem abban, hogy nem kedveli a kelbimbót:)

Második köret ötlete a burgonyagratini, amely - tapasztalatból mondom - remek étel, olyannyira, hogy amíg hül, egy hétvégi nagybevásárlás is belefér a Marché du Midin, ahol beugrik a kosárba a főétel, a grillcsirke is.

Max idő hiányában alkotótársa receptjeivel jelentkezett, amelyek alapja a krumpli. A római tálas csirke mellé burgonyafánk és muffinformában sült , reszelt krumpli készült.

Neguilla két receptet küldött, a vadasmarha zsemlegombóccal csak azért töltött el egy csepp szomorúsággal, mert a zsemlegombócot én is meg akartam örökíteni. Ámde mit látok, mikor elolvasom a receptet? Egész másként készíti a gombócot, mint én, úgyhogy megint tanultam valamit:)

Túrósgaluskája pedig állítólag kevés szénhidrátot tartalmaz, úgyhogy akár diétába is beilleszthető, ami a soha el nem múló diéta-divatot figyelembe véve óriási előny. Vörösboros marhapörköltet készített hozzá, és ha számít valamennyit a véleményem, a fotó is nagyon mutatós.

Sütisnéne kis híján kihagyta ezt a fordulót, nem lévén semmi ötlete, amitől én elég szomorú lettem volna, de végül egy remeknek tűnő köleskrokettel járult hozzá a VKF 13. fordulójához. Méltó recept egy blog 100. posztjának:)

Horasz kolléga szűzpecsenyét készített, amit gorgonzolás-zabpelyhes párolt almával bolondított meg. Állítása szerint ezen a VKF-fordulón agyalt és aggodalmaskodott a legtöbbet, de alighanem megérte. Neki is, nekünk is. De mivel Horasz szerint egy köret nem köret - és milyen igaza van! -, szintén szűzpecsenye kísérőjeként dödöllét főzött. Mifelénk gánica néven ismert ez az étel, se nem könnyű, se nem túl egészséges kaja, éppen ezért isteni. Mert ismeritek az örök igazságot ugyebár, hogy az életben ami jó, az vagy hízlal, vagy erkölcstelen...:)

Megmondom őszintén, számomra Beatbull cajun káposztája volt a legnagyobb hatással ebben a forduóban. Egyszer biztosan ki fogom próbálni, milyen ízkombinációt hoz létre a savanyú káposzta, az angol zeller és a mangó, no meg persze az édesburgonya. Nem akarnék kukacoskodni, de talán az elnevezés lehetne inkább cajun csirkecomb (hiszen a csirkét ízesítjük a cajun fűszerrel) savanyú káposztával és mangóval, de nyilván akárhogy is hívjuk az ételt, az összhatás pikáns lehet.

Következő alkotásában ricottás fügét társít vaníliás csirkemell mellé, ami szintén fantáziálásra késztet, és ez így késő este, amikor az összefoglalónak ezt a részét írom, nem túl szerencsés dolog. Abban azt hiszem, mind egyetérthetünk, hogy ez igazán különleges köret.

Utolsó pályaműve pedig teljesen ámulatba ejtett: ha egy puccos étterem étlapján olvasnám, akkor is eltátanám a szám. Nyúlfilé, feketegyökér, édes-savanyú hagyma... Beatbull, te nem vendéglős vagy Ditéddel karöltve, nagy titokban?:)

És ha már a fiúknál tartunk, következzék a sorban Starfokker és az ő első receptje, a pórés sárgarépa. Remek kiegészítője a mézes karajnak, egyszerűségével és színeivel gyönyörködtet

Fokhagymás csicsóka receptjét olvasva megint szentségeltem egy sort, hogy miért is van már éjszaka, mentem volna mindjárt a piacra, hogy beszerezzek egy adagnyit ebből a remek zöldségből, amiről Starfokker tudományos ismertetőt is ad, melyből jómagam egy árva büdös szót sem értettem, tegye fel a kezét, aki eligazodik az oligoszacharidok polimerizációja terén:)

Végül egy taboulet-vel adja meg a kegyelemdöfést a derék Starfokker, lévén magam (is) taboulet-függő. Arról ugyan nyithatnánk egy kisebb vitát, ha lenne hozzá kedvünk, hogy a taboulet köret-e, de kinek van kedve vitatkozni, mikor helyette legalább gondolhat rá, ha már meg nem kóstolhatja? És ha az nem lenne elég, hogy jól főz a fiú, még jól is fotózik!

A következő a férfi szekcióban legyen talán lorien, aki - mi tagadás - zavarba ejtett. Meglehetős részletességgel tudhatjuk meg posztjából, hogyan került a kecskegida az asztalra, a sült elkészítéséről is elárul mindent, de a körettel talán kissé mostohán bánt, hovatovább azt hittem, talán el is feledkezett róla. De nem, a folyamat végén akkurátusan a gida mellé pakolta a tepsibe a krumplit, répát, póréhagymát. lorien nem ezzel az egy recepttel pályázott. Nézzük hát a következőt!

Ami pedig egy spenót-retek saláta, és annak köszönhetően készült el, hogy loriennel - hála istennek - lehet beszélni, így aztán megvette a kupac retket, amit a piacon tukmáltak rá. Remélem, a csuka is jól érezte magát a retek társaságában!:)

Az aktuális VKF-forduló kapcsán eldicsekedhetek azzal, hogy lorien ennek köszönhetően kóstolta meg először a vadrizst. Halpogácsa kísérőjeként debütált konyhájában, ami nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy az úr bolondul a halakért:)

Chilii ugyan az utolsó pillanatban küldte a labdát a hálóba, akarom mondani, a receptet a postaládámba, de hiba lett volna nem befogadnom azt. Gyönyörű ódát ír ugyanis a krumplihoz, képzeletben keblemre ölelem érte a kolleginát, mivel nekem sincs finomabb köret/főétel/leves/saláta annál, mint ami krumpliból készül. Nyilván halálosan unjátok már, mikor svábságomra hivatkozom a krumplival kapcsolatban, de hát ez van, én már csak ilyen unalmasban nyomom:) Szóval chilii egy dordogne-i krumplilepényt készített a kedvünkért, amivel ugyan van egy kis macera, na de ha az megéri a fáradságot, akkor macerára fel, éljen a krumplilepény!

Ízbolygó már régen kitört a rizs-krumpli fogságából, a kölest és társait fokozatosan építi be étrendjébe, és velem együtt örül, hogy a gasztroblogoknak köszönhetően egyre több használható receptet talál hozzájuk. Pályaműve batátából, azaz édesburgonyából készült chips, ami amellett, hogy nagyon finom - és ezt a tapasztalatom mondatja velem, nem a fantáziám -, roppant egyszerűen elkészíthető. Sült cékla és kecskesajt méltó körítése volt. És a színe, kérem... a színe!

Következő ötlete egy elsőre bizarrnak ható spenótos-sárgarépás-burgonyás lepényféle, amivel családjában ritka elismerést aratott: még a spenótgyűlölő is jóízűen fogyasztotta a kreációt.

Vera vegán családra főz, és azt mondja - többekkel együtt -, ahogy ami a húsevőknek köret, az egy vegánnak főétel. Ők is annak ették a fűszeres párolt vöröskáposztát, aminek az elkészítése nagyjából megegyezik a húsevők párolt káposztájával, eltérés csupán a mellé tálalt szójajoghurtban van.

Következő pályaművében is találkozhatunk a vöröskáposztával, no meg árpával és krumplival. Ez aztán valóban nem megszokott köret, és a látvány is magáért beszél.

Rossamela időzavarral küzd, úgyhogy nem is kifejezetten erre a fordulóra készült a morzsás-fenyőmagos kelbimbó recept, de ezt elnézzük neki. Irigységünk azonban elkíséri délre, ahol most az emilia-romagnai konyhával mélyíti el viszonyát.

Piszke - állítása szerint - nem sokat törte a fejét különleges recepten, keze alól ez az almapüré került ki, amit sertéshez és szárnyashoz ajánl. Soraiból azt vélem kiolvasni, hogy gyermeke táplálkozási szokásai nem teszik könnyűvé az életét. Bíztatásul csak annyit mondhatok egy kulináris analfabéta anyjaként: lesz ez még így se!:)

Macit gasztronómiai depressziójának sötét verméből rángattam ki a forduló apropóján. Nincs vita köztünk abban - sem -, hogy imádjuk a póriasan egyszerű köreteket, de míg ők nem tudják azokat megunni, nekem időnként sikerül. Pályaműve megalkotásakor sem szakadt el a szeretett krumplipürétől: spenóttal tette még izgalmasabbá azt. És csak szólok: Maci blogján lehet jelezni, ha valaki be szeretne lépni a pürépártba:)

A Kulináris élvezet című blog írója szerint a magyar konyha egyhangú és konzervatív, s noha nem értek ezzel a megállapítással egyet, örömmel olvastam paprikás, paradicsomos bulgurjának, valamint projájának receptjét.

Gourmandula az anyatejjel szívta magába az idővel való hadilábon állás tulajdonságát, amit a magam részéről nagyvonalúan bocsátanék meg, de hogy nem követi napról napra figyelemmel a blogomat, azt nehezen!:) Ha olvasná, nem kerülte volna el a figyelmét, hogy a határidőt meghosszabbítottam, és nem kéne a sor végén éreznie magát. Dícséretére legyen mondva, hogy annak ellenére, hogy blogja maga egy nagy köretgyűjtemény, mégis új opusszal állt elő. Az olasz gríztortácskára névre hallgató gyöngyszem azért nem polentából készült, mert a molyok ezt másként gondolták. (Ó, mennyire ismerős a probléma!) Az pedig az én egyéni szociális problémám, hogy a "daramasszával" szót "damaszttal"-nak olvastam, és hosszan törtem a fejem, minek damaszt egy köret tetejére, no de hát van, aki a határidőkkel, van, aki a betűkkel áll hadilábon:)

A Mamihami blogban citromos-mentás kuszkuszt találtam, és töredelmesen bevallom, hogy a kora reggeli időpont ellenére félrelöktem a klaviatúrát, és kimentem a konyhába, hogy elkészítsem a saját kuszkuszomat ebédre. Ugyan se citrom, se menta nincs benne, de már most várom a delet, amikor eltüntethetem. Mélyen egyetértek Anyamanyával: a kuszkuszból sose szabad maradékot hagyni, és nem elsősorban a menta miatt:)

Fotó: www.klikkide.hu

Kuszkusszal pályázott az Áfonyásborjú blog szerzője is, aki külföldre érkezését követően török boltban fedezte fel a maga számára ezt a remek gabonafélét. A fordulóra paradicsomos cukkinit készített mellé, felvonultatván ezzel a Fakanál-féle Szentháromság minden elemét, köszönet érte:)

És bár bloggerünk úgy határozott, hogy húsvétig nem eszik húst, ezért a sült zöldséges köret mellé nem készítette el a karajt, azért sajtszósszal és sörrel jóízűen elpusztította a Jamie-féle fóliás zöldségeket.

Beck Zsu a hajdináról, és azzal kapcsolatos moszkvai élményeiről mesél nekünk. Posztjából megtudhatjuk, hogy a hajdina főzése nagyon hasonlít a rizséhez, egészséges étel is, de a születésnapi ebéd fő fogása Zsuzsánál mégsem ez lenne:)

Úgy tűnik, a pergelt káposztát jobban szereti, főleg, ha jóféle disznótorost körít.

Juc is savanyúkáposzta köretet készített, ő pezsgővel tette pikánssá. Variációs lehetőséget is kínál: ha a káposztába szalonna helyett ananászt aprítunk, más jellegű ételt kapunk. Szárnyasok mellé ajánlja.

És íme, még egy káposzta, ezúttal Zsuzsától, a Mézesmadzag blog tulajdonosától, aki önmagától plagizálta a receptet, mert amivel igazán készült erre a fordulóra, azt nem jutott idő megfőzni. Hát, ez valahonnan ismerős:)

Újabb pályamű a káposzta szekcióban: Kicsi Vúé, aki remélhetőleg az összefglalót már olvashatja, a kábeltolvajok "kedvessége" folytán ugyanis nethiányban szemved. Együttérzésem. Lilakáposztáját almával társította, málnabalzsammal bolondította, majd disznótoros mellé tálalta.

Folyt.köv.

Kedves kollegák és kolleginák, érdeklődő olvasók, az összefoglalóval kapcsolatban szeretném elmondani, hogy készül. Egyrészt vannak technikai problémák is, másrészt - nem mentegetőzésképpen, de tény - a receptek is rengetegen vannak, harmadrészt, és ez a legfontosabb, a munkahelyemen pont kikaptam egy olyan alkalmi őrületet, amikor reggeltől éjszakáig bent vagyok, hazamenve még dolgozom egy-két órát a posztokkal, de aztán sajnos kidőlök. Ne haragudjatok érte, szégyelem magam eléggé anélkül is.

Hamis stíriai metélt

Sok éve vagyok jelen az index különböző topikjaiban, többek között egy időben sokszor benéztem a Mit főztök holnap? címűbe. Itt tette közzé egy kedves olvtárs a következő hamis stíriai metélt receptjét. Kicsit tamáskodtam is annak idején, hogy működhet-e a száraztésztának eme feldolgozási módja, de régi az elhatározás, hogy egyszer kipróbálom a metódust. A héten került végre rá sor, és mondhatom, igen egyszerű, és igen ízletes vacsora kerekedett belőle.

Nehézségi fok:

Én azt hiszem, az összefoglaló megírásának végére két lehetőség fog előttem állni: vagy baltával aprítom pici kis darabokra a rohadék sablont, vagy harakirit követek el. Jut eszembe: lehet harakirit máson is elkövetni, vagy csak önnön hasunk felmetszésére vonatkozik a kifejezés? Nem, ne válaszolj, kérlek! Vicc volt.

Újabb béranyaság

Bár régóta figyelemmel követem a VKF-kiírásokat és pályaműveket, első ízben nevezek, írja SPP, aki hamarosan útjára indítja blogját. Így folytatja:  Lehet, hogy első hallomásra nem is tűnik olyan különlegesnek a köretem, viszont biztos vagyok benne, hogy a fotót nézve senkinek sem támad
kétsége a felől, hogy a különleges jelző illeti.


Fekete burgonya püré

 

Hozzávalók:

400 g fekete burgonya
50 g vaj
150 ml tej
só

Elkészítés:

A burgonyát meghámozzuk, kis kockákra vágjuk és sós vízben puhára főzzük, leszűrjük. Még forrón, burgonyatörővel pépesítjük a krumplit, hozzáadjuk a tejet, a vajat, sóval ízesítjük és jól összekeverjük.


Balzsamecettel fényezett fiatal kacsamell

 

Hozzávalók:

1 db 230 grammos kacsamell
1 ek durva szemű tengeri só
50 ml balzsamecet
1 ek méz

Elkészítés:

A kacsamellet megmossuk, papírtörlővel szárazra töröljük. A bőrét beirdaljuk és bedörzsöljük a sóval.

Egy serpenyőt közepes lángon felmelegítünk, beletesszük a kacsamellet a bőrös felével lefelé és így sütjük 14 percig (mérsékelt tűzön!). Ez idő alatt a kacsazsír kisül a bőrből, ezt öntsük le. 14 perc elteltével a kacsamell bőr nélküli részét kevés zsírral megkenjük és erre az oldalára fordítva 4 percig sütjük. Félretesszük a húst. A serpenyőbe öntjük a balzsamecetet és a mézet, és lassú tűzön beforraljuk harmadára (ez körülbelül 30 perc alatt történik meg). A kacsamellet bekenjük a balzsamecet redukcióval. Pár percig állni hagyjuk. 3-4 mm-es szeletekre vágjuk és tálaljuk.


A receptek, sok más recepttel együtt, a március elejétől induló, http://www.nosalty.hu/ weboldalamon olvashatók eredetiben.

Polenta verde - VKF XIII.

Legerősebb jelöltem erre a VKF-fordulóra a polenta volt. Ismeretségünk lassan egy éve tart, ideje volt kissé szélesíteni a spektrumon.

Így aztán ismét Paul Gaylert híva segítségül,    elkészült a polenta verde, azaz zöld polenta.

Hozzávalók:

14 dkg kukoricadara

2,5 dl víz

só

25-30 dkg kelkáposzta

1 nagyobb gerezd fokhagyma

2-3 dkg vaj

1 tojássárgája

2-3 dkg reszelt parmezán

5 dkg ementáli sajt

Elkészítés:

Egy serpenyőbe tegyük bele a vajat, adjuk hozzá a fokhagymát és az apró darabokra vágott káposztát. (Nem ajánlom a hosszú csíkokra vágást, mert az jelentősen megnehezíti a későbbieket...) 15 perc alatt kevergetve pároljuk meg. Közben egy lábasban forraljuk fel a vizet, sózzuk meg, majd folyamatos keverés közben adjuk bele a kukoricadarát. Közepes lángon, kevergetve főzzük 10 percig. Amikor megfőtt, keverjük hozzá a káposztát, a reszelt parmezánt, a tojássárgáját, majd borsozzuk meg. Egy lapos tálat borítsunk be folpackkal, erre terítsük el a káposztás polentát, vizes késsel simítsuk el. Tegyük a hűtőbe, hagyjuk megszilárdulni, akár másnapig is ellehet ott. Tálalás előtt vajazzunk meg egy tepsit, majd borítsuk ki a tepsiből a megkötött lepényt a munkalapra, késsel vágjuk tetszés szerinti darabokra. Ezután tegyük a kivajazott tepsire, szórjuk meg az ementálival, és süssük, amíg megpirul.

Elkészíthetjük párolt kelkáposzta helyett úgy is, hogy az elkészült polentába pestot keverünk, az se utolsó ízkombináció!

Nehézségi fok:

 

És végül egy ötlet, ami nem tartalmi, hanem formai. Egy egyszerű párolt rizst, amibe párolt zöldségeket keverünk (lásd még: magyar étlapokon rizotto néven... no comment), így is tányérra lehet tenni, nemcsak úgy kutyafuttában odahányba... Bár ahogy ezt leírtam, eszembe ötlött, hogy a gasztrobloggerek többsége az én tanácsaim nélkül is sokat ad a tálalásra, úgyhogy gyakorlatilag ez az utolsó bekezdés teljességgel felesleges, de ha már idekörmöltem, beteszem a fotót is.

 

Sült zöldségek kölessel - VKF XIII.

Az alábbi étellel úgy jártam, hogy mire kitaláltam volna a receptet, már sok blogon tarolt a köles. Elkészítését végül is azért nem vetettem el, mert a Tibi köles jó, a köles finom, a köles különleges:) Számtalan variációban asztalra adhatjuk, én jobban szeretem, mint a rizst - természetesen a krumplit semmi nem taszíthatja le a trónról -, úgy tapasztalom, kevesebb macera is van vele, mert nem tapad össze, nem lesz ragacsos, és még a családban elbújva rejtőzködő kulináris analfabéták:) is megeszik.  A recept ötletét - bár nem nagy truváj - Paul Gayler: Vegetáriánus ételek című könyve adta.  Még azt elmondanám, hogy főzéskor sokan voltunk a konyhámban: amikor a céklát főztem, Chili és Vanília, a nagy cékla fan járt az eszemben, de a kelbimbó pucolásánál is rá gondoltam, hiszen nála olvastam, hogy a kelbimbó nemcsak főzve jó, hanem sütőben sütve is. Amikor a páclevet állítottam össze, Mammát idéztem, akitől a zseniális balzsamecetet kaptam, és óhatatlanul megelevenedett előttem közös csokizásunk képe is, az emlék még ma is leteper:) A kölest pirongatván Sütisnéne állt mellettem, azt hiszem, gasztroblogban nála olvastam először a kölesről. Amikor pedig a paszternákot hámoztam, a Bosnyák téri fiatalemberre volt muszáj gondolni, aki pult alól nyomja a paszternákot, mert akkora kereslet van rá, amekkorát nem tud kielégíteni, de mikor múltkorjában megláttam a dugi készleteket, kénytelen voltam emlékeztetni, hogy a nyári paradicsomjainak döntő hányadát én vásárolom fel, úgyhogy lesz szíves a repi paszternákból is részeltetni:) Szóval lányok, köszi, hogy nem hagytatok egyedül bíbelődni a konyhában!

 

Hozzávalók:

15 dkg köles

3 dl zöldség alaplé (fájdalom, nálam ez most leveskockából készült)

egy gerezd fokhagyma

zöldségek vegyesen: kelbimbó, sárgarépa, paszternák, főtt, hámozott bébicékla, póréhagyma, zeller)

fél dl olívaolaj

2-3 evőkanál balzsamecet

1 babérlevél

csapott mokkáskanál őrölt kömény

só, bors

 

Elkészítés:

A kölest megmostam, kicsit megszikkasztottam, majd száraz serpenyőben néhány percig pirongattam. Amikor átforrósodott, felöntöttem az alaplével (miután leveskockából készült, nem kellett sózni), beledobtam a fokhagyma gerezdet, kislángra tettem a tűzhelyet, és fedő alatt 20 perc alatt puhára pároltam. Közben a zöldségeket meghámoztam, feldaraboltam (a céklát előtte héjában megfőztem, majd kihűtöttem, meghámoztam), és ráöntöttem a balzsamecetből, olajból, fűszerekből álló páclevet. Ekkor a céklát még nem tettem bele, mert mindent bordóra színezett volna, ez pedig nem volt cél. Egy órácskát feredőztek a zöldségek a pácban, ezen a ponton csatlakozott hozzájuk a feldarabolt cékla, s amikor már mind együtt voltak, akkor beküldtem őket a 180 fokra előmelegített sütőbe, ahol 20 percet töltöttek. Ennyi idő elég volt, hogy a zöldségek puhák, de roppanósak legyenek. Tálaláskor a kölesre halmoztam a zöldségeket. Ez az étel vegetáriánusoknak abszolút főétel, de például sült csirke- vagy kacsacombhoz remekül el tudom képzelni.

Nehézségi fok:

Burgonyatortácska - VKF XIII.

Egy VKF-háziasszony élete nem könnyű, több okból sem, de most csak a legfontosabbat említem. Ahogy érkeznek sorra az e-mailek a jobbnál jobb receptekkel, időről időre azzal szembesülök, hogy egyik ötletemet is megvalósította előttem valaki, a másikat is megfőzte egy másik, és akkor már nincs értelme nekem is elkészíteni. Így jártam a burgonyafánkkal, a supplival, a kölessel, és ha törném a fejem, találnék még többet is szerintem. Úgyhogy most gyorsan-gyorsan (haha, percekkel a határidő lejárta előtt szinte) beposztolom ezt a burgonyatortácskát, nehogy ezt is lelője valaki. Nemisbékánál már hetek óta komissióztam, hogy szerezzen be nekem rozsdamentes gyűrűket (most jobb elnevezés nem jut eszembe, késő van), amiben ezt a tortát elkészíthetem. Imáim meghallgatásra találtak, kaptam tőle néhány darabot, szépet, jót, köszönet érte! Segítségével  készült el az első recept. A fotóért elnézést kérek, egy olyan reggelen készült, amikor rohantam dolgozni, a lányom meg nem volt itthon, szóval bocs:)

 

 

Hozzávalók:

személyenként egy nagyobb burgonya

személyenként egy tojássárgája (használhatunk egész tojást is)

személyenként 3 evőkanál tejszín

só, bors, őrölt szerecsendió

vaj a forma kikenéséhez

 

Elkészítés:

A burgonyát meghámozom, és nagyon vékony (gyakorlatilag egymilliméteres) karikákra vágom. A sütőformát kivajazom, sütőpapírral bélelt, kicsit megvajazott tepsibe teszem. A tojássárgákat összekeverem a tejszínnel, a fűszerekkel, és elkezdem megtölteni a formákat. Alulra krumplikarikák kerülnek úgy, hogy kitöltsék a forma alját, ennek érdekében ne legyünk restek akár formára vágni a krumplit. Ha megtelt az első sor, öntözzük meg a tejszínes-fűszeres tojással (vagy tojásos-fűszeres tejszín?), ültessük rá a második réteg krumplit, ez is kapjon a léből, és így tovább, amíg tart a hozzávalókból. A tetejére krumpli kerüljön. 180 fokos sütőben süssük 20 percig. Ha jól vajaztuk ki a formát, viszonylag könnyen lehúzhatjuk  a "tortáról", ha viszont ezt elbénáztuk - lásd a képet:) -, akkor kicsit nehezebb dolgunk lesz, és a végeredmény sem lesz annyira gusztusos, mint amilyen akár lehetne is.

Bármilyen grillezett húshoz ajánlom, a saláta ne maradjon el mellőle! 

Nehézségi fok:

Béranyaság

Levelet kaptam T. Évától, aki az alábbi receptekkel szeretne pályázni a VKF-en. Mivel blogja nincs - még:) -, így felajánlottam, hogy itt, az Ahogy esziken közzéteszem a receptet. Íme:

VKF XIII.

 

Ne feledjétek, közeleg a VKF-forduló határideje. Kaptam néhány jelzést, hogy talán a péntek kicsit korai, úgyhogy 24-én, vasárnap estig várom a pályázati posztotok URL-jét tartalmazó  e-mailjeiteket az ahogyeszik kukac gmail pont com-ra.

Adddig is jó munkát!:)

 

Mini Pavlova

Nigellát kedvelem, ha másért nem kedvelném, azért mindenképpen leborulnék előtte, hogy megismertetett a Pavlova tortával. Gyakorta készítem a vendégeimnek, még mindenkinél sikert arattam vele. Ma mini változatban kapták a vendégeim. Akarom mondani: kapták volna, de hát fogyókúráznak. Így aztán kénytelen voltam feláldozni magam, nehogy megpunnyadjon a tejszínhab a hűtőben:)

 

Hozzávalók:

4 db tojásfehérje

18-20 dkg finom kristálycukor

1 kávéskanál kukoricaliszt vagy étkezési keményítő

1 kávéskanál borecet

néhány csepp vaníliakivonat

egy csipet só

5 dl tejszín

3-4 evőkanál porcukor 

friss gyümölcs

 

Elkészítés:

A fehérjéket a sóval és robotgéppel habbá verjük. Részletekben adagoljuk hozzá a cukrot, és amikor már a hab megtartja a formáját, de még nem kőkemény, belekeverjük a lisztet és az ecetet, valamint a vaníliakivonatot. A kész habnak fényesnek kell lennie, és képezzen kis csúcsokat, amikor kiemeljük belőle a habverőt. Egy sütőpapírral bélelt tepsire kenjünk egyforma átmérőjű félgömböket a habból, de a tetejüket kicsit egyengessük el, hogy később a tejszínhab ne folyjon le róla. 120 fokos sütőben süssük a habcsókokat addig, amíg kívülről már szilárdak, de belül még krémesek. Ez tapasztalatom szerint olyan 30-40 perc. (Ha nagy tortát készítek, akkor egy nagy gömböt formálok a habból, azt 120 fokon bő egy órát kell sütni.) Amikor késznek nyilvánítom az alapot, kiveszem a sütőből, hagyom kihülni. Időközben egy kis porcukorral kemény habbá verem a tejszínt. Tálaláskor a habcsókok közepében képzett mélyedésbe halmozom a tejszínhabot és megrakom gyümölccsel. Isteni eperrel, málnával, ribizlivel, szederrel is.

Nehézségi fok:

Füstölt sajtos-chorizós lasagnette

Nehézségi fok:  

 

Azért szeretem a Nélkülözhetetlen Tészta könyvet, mert sok élethelyzetre kínál megoldást. Akkor is találok benne receptet, ha csak 30 percem van főzni (gyors tészták c. fejezet), vagy ha hússal akarom kombinálni a tésztát, akkor is, ha desszertként akarom alkalmazni, de levesként is főzhetem, akkor is bátran nyúlhatok ehhez a könyvhöz. Ez történt ma is. Viszonylag késő este tartottam hazafelé, otthon két éhes "gyerek", a párom öreg este várható a munkából, nyilván farkas éhesen (de remélhetőleg még nem fejfájással), ötletem semmi. (Mentségemre szolgáljon, a barátnőm, aki Mosonmagyaróvárról jött, ígért nekem házi krumplit és zöldséget, ám otthon felejtette a "szállítmányt", pedig jófajta tejfeles krumpli főzeléket készültem rittyenteni az adományból.) Betértem a Sparba, vettem bazsalikomot, tejszínt, prágai sonkát, bacont, gondoltam, ennyiből már királyi lakomát állíthatok össze. Amíg forrt a víz, fellapoztam a könyvet, és nicsak, ez kerekedett ki belőle:

 

Fotó: Kandikó Judit

Hozzávalók:

50 dkg paradicsomos olasz tészta (most éppen egy veronai látogatásom eredményeként egyszerű lasagnette)

20 dkg olajban eltett szárított paradicsom

15 dkg csípős vagy paprikás szalámi, nekem még volt chorizom (tudom, tudom, az nem olasz...)

3 szelet szalonna

6 dkg reszelt füstölt sajt

1 nagyobb fej lilahagyma

2 gerezd fokhagyma

2 teáskanál liszt, én csak egyet használtam fel

1 kis doboz sürített paradicsom

3,5 dl tejszín

cayenne bors

só

2 teáskanál friss petrezselyem

parmezán forgács

 

Elkészítés:

A paradicsomról 2-3 evőkanál olajat egy serpenyőbe öntöttem, amin párolni kezdtem a szálasra vágott hagymát. 3-4 perc után mehet bele a finomra vágott fokhagyma, további egy perc múlva a paradicsom, szalonna és a felaprított szalámi. 2-3 percig főnek együtt. Ekkor megszórtam a liszttel a cuccot, elkevertem benne a sürített paradicsomot, majd állandó keverés mellett hozzáöntöttem a tejszínt. Forrás után beledobtam a reszelt sajtot, a cayenne borsot, és a petrezselymet. Utánsóztam, és amikor a sajt teljesen elolvadt, eloltottam a mártás alatt a lángot. Eközben a tészta is kifőtt, ráöntöttem a mártást, átkevertem, parmezán forgácsokkal és bazsalikomlevélkékkel tálaltam.

Annyi hozzáfűzni valóm van, hogy talán a lasagnette kicsit túl testes tészta ehhez, fettucine jobb lesz legközelebb.

 

Forrás: Nélkülözhetetlen Tészta könyv

Valentin nap, ha valakit érdekel

 

Ezt találtam ma, szívesen neveznék, ha a nyelvi korlátokat át tudnám hágni, de sajna ez nem megy. Ellenben hátha közületek valaki...?

http://kochtopf.twoday.net/stories/4625274/

Csirke tikka masala

Nehézségi fok:

 

Mint az köztudott - olyannyira, hogy  már paródia tárgya is volt -, meglehetősen vonzódom az indiai ételekhez. Nemrégiben vacsoravendégeim egyike megkérdezte: szereti-e a család is az indiai ízeket? Azt válaszoltam: nem tehetnek mást, kénytelenek szeretni. A valóság azonban az, hogy igen, szeretik, nemcsak kényszerből eszik meg.  Egyedül a leánykám áll hadilábon velük, de csak azért, mert egészen alacsonyan van a csípősíz küszöbe sajnos. Ez a tikka masala alaprecept, meglehetősen egyszerűen készül, ha nem félnék, hogy kövek repülnek felém az Orient Expresszről, azt mondanám, hogy tulajdonképpen ez egy indiai pörkölt. Nagyon nem nyúlnék mellé, hiszen minden jelen van benne, ami a magyar pörkölthöz kell: zsiradék, vöröshagyma, paradicsom, pirospaprika, hús.  

 

A fotó az uram műve:)

Hozzávalók:

2 csirkemell filé

fél dl olaj

5 kardamom hüvely

egy darabka fahéjrúd

1 nagy fej vöröshagyma

2 teáskanál reszelt gyömbér

2 teáskanál reszelt fokhagyma

1 teáskanál őrölt kömény

1 teáskanál őrölt koriander

1/2 mokkáskanál kurkuma

1/2 teáskanál cayenne bors

1 teáskanál pirospaprika

1 teáskanál garam masala

1 nagy paradicsom

1,5 dl víz

1 pohár natúr joghurt vagy kókusztej

1 teáskanál só

Elkészítés:

Felmelegítem az olajat, és egy percre beleteszem a kardamomot és a fahéjat. Ügyesen kihalászom mindkettőt, elég, hogy csak az ízüket engedték az olajba. Ezután az apróra vágott hagyma kerül a serpenyőbe, néhány percig kevergetem, míg megbarnul, természetesen ne égessük meg, csak szép színt kapjon. Ha ez megvan, az összes fűszert tegyük az edénybe - előzőleg egy tálkában össze is keverhetjük mindet, ha kedvünk van hozzá -, pirítsuk néhány másodpercig, de ügyeljünk erre is, meg ne égjen. Utolsó előttiként a paradicsomkockák csatlakoznak a társasághoz, végül pedig a kockákra vágott hús is csatlakozik. Átforgatjuk-átmelegítjük a fűszeres olajban a darabokat, majd ráöntjük a vizet, és puhára pároljuk a húst. Ekkor megkóstoljuk, utánaízesítjük, ha szükségesnek ítéljük, és ráöntjük a joghurtot. Ezzel már éppen csak forralunk az ételen egyet, és lehet tálalni. Rizzsel is jó, de a legjobb pitával vagy naannal tunkolni.