Pizzás csiga

Nehézségi fok:

 Fotó: Kandikó Judit

A receptet évekkel ezelőtt pizzatekercs néven kaptam egy netes ismerősömtől. Most jött el az idő, hogy mindenféle gyűjteményemben átírjam ezt a nevet, a csiga ugyanis nem pizzatésztából készül. Lajos Marinál mintha olvastam-láttam volna valami hasonlót, de annak valóban egyszerű pizzatészta volt az alapja. Ez az étel egy fokkal bonyolultabb összetételű, mégis gyorsan elkészíthető, és remek vacsora, de partifalatnak is simán el tudom képzelni mondjuk a miniatűr változatát. A töltésével kapcsolatban annyi jótanácsot adnék, hogy nagyon híg paradicsomszósszal ne kísérletezzünk, mert akkor egy életre elmegy a kedvünk ettől a csigától, ugyanis orrán-száján dőlni fog a szutty, nekem elhihetitek, tudom, miről beszélek;-)

Hozzávalók 4 főre:

50 dkg liszt

1,5-2 dkg friss élesztő

fél dl tej 

25 dkg margarin

1 kisméretű tojás

4-5 evőkanál kefír vagy joghurt

só

morzsolt oregano

A töltelékhez:

10 dkg jó minőségű sonka csíkokra vágva

2 dl sűrű, ízesített  paradicsomszósz (a tubusos pizzaszószt most felejtsük el!),

vagy egy üveg piros pesto

opcionálisan olajban eltett szárított paradicsom 

olívabogyó

parmezán a tetejére

Elkészítés:

A tejet meglangyosítjuk, és egy csipet cukor segítségével felfuttatjuk az élesztőt. Ha felhabosodott, tálba öntjük az összes hozzávalót, és tésztát gyúrunk belőle. Érdemes a joghurtot/kefírt a végére hagyni, és annak mennyiségével szabályozni a tészta lágyságát. Ha szeretjük, gyúrhatunk a tésztába szárított oreganot, el nem fogja rontani, ezért kezeskedem. Ha készen van a tészta, letakarva egy tálban a hűtőbe tesszük. Én erre egy Tupperware kelesztőtálat használok. Ne érjen senkit csalódás, a tészta nem fog buborékosra, szálasra megkelni, mint egy kenyértészta. Néhány óra (de ez lehet akár 8-10  is) pihentetés után a tésztát átgyúrjuk, majd téglalap alakúra, kb. 4 mm vastagra nyújtjuk. Innentől kezdve lehet variálni a töltelékkel. Nálam az alap az, hogy a szokásos paradicsomos tésztaszószomat rákenem, majd megszórom az apróra vágott sonkával, olívabogyóval, esetleg szárított paradicsomot is lehet aprítani rá, kap egy kevés összevágott, friss rozmaringot, oreganót, egy leheletnyi reszelt parmezánt, és kész. Ekkor a téglalap hosszabbik oldala mentén szorosan feltekerem a tésztalapot, de előtte a két végét bejgliszerűen betűröm, hogy a töltelék ne folyhasson ki. Ne legyenek illúzióink, valamennyi így is, úgy is a gyúródeszkán fog kikötni, a gyakorlat azt mutatja, hogy ez elkerülhetetlen. Amikor ott a kis pizzás "bejgli" előttünk, éles késsel vágjuk olyan kétujjnyi széles csigákra. Ezeket helyezzük sütőpapírral bélelt tepsire, olyan távolságra egymástól, hogy ne nagyon keljenek össze a sütőben, aztán előmelegített, 180 fokos sütőben süssük pirosra. Ne szárítsuk ki, mert hiába a nagy zsírtartalom, azért ha nagyon erőlködünk, ki tud száradni ez a tészta is. A sütés vége előtt néhány perccel szórjuk meg a csigák tetejét parmezánnal, olvasszuk rá akkurátusan.