Legerősebb jelöltem erre a VKF-fordulóra a polenta volt. Ismeretségünk lassan egy éve tart, ideje volt kissé szélesíteni a spektrumon.
Így aztán ismét Paul Gaylert híva segítségül, elkészült a polenta verde, azaz zöld polenta.
Hozzávalók:
14 dkg kukoricadara
2,5 dl víz
só
25-30 dkg kelkáposzta
1 nagyobb gerezd fokhagyma
2-3 dkg vaj
1 tojássárgája
2-3 dkg reszelt parmezán
5 dkg ementáli sajt
Elkészítés:
Egy serpenyőbe tegyük bele a vajat, adjuk hozzá a fokhagymát és az apró darabokra vágott káposztát. (Nem ajánlom a hosszú csíkokra vágást, mert az jelentősen megnehezíti a későbbieket...) 15 perc alatt kevergetve pároljuk meg. Közben egy lábasban forraljuk fel a vizet, sózzuk meg, majd folyamatos keverés közben adjuk bele a kukoricadarát. Közepes lángon, kevergetve főzzük 10 percig. Amikor megfőtt, keverjük hozzá a káposztát, a reszelt parmezánt, a tojássárgáját, majd borsozzuk meg. Egy lapos tálat borítsunk be folpackkal, erre terítsük el a káposztás polentát, vizes késsel simítsuk el. Tegyük a hűtőbe, hagyjuk megszilárdulni, akár másnapig is ellehet ott. Tálalás előtt vajazzunk meg egy tepsit, majd borítsuk ki a tepsiből a megkötött lepényt a munkalapra, késsel vágjuk tetszés szerinti darabokra. Ezután tegyük a kivajazott tepsire, szórjuk meg az ementálival, és süssük, amíg megpirul.
Elkészíthetjük párolt kelkáposzta helyett úgy is, hogy az elkészült polentába pestot keverünk, az se utolsó ízkombináció!
Nehézségi fok:
És végül egy ötlet, ami nem tartalmi, hanem formai. Egy egyszerű párolt rizst, amibe párolt zöldségeket keverünk (lásd még: magyar étlapokon rizotto néven... no comment), így is tányérra lehet tenni, nemcsak úgy kutyafuttában odahányba... Bár ahogy ezt leírtam, eszembe ötlött, hogy a gasztrobloggerek többsége az én tanácsaim nélkül is sokat ad a tálalásra, úgyhogy gyakorlatilag ez az utolsó bekezdés teljességgel felesleges, de ha már idekörmöltem, beteszem a fotót is.

Én az ilyen karikára formázós dolgokat fánkszaggatóvla szoktam csinálni. Igaz az nem olyan magas, mint a fémgyűrű, ha jól sejtem :(
gabojsza, nem jó helyen könyörögsz:) mondjuk nemiskének se volt zökkenőmentes a beszerzés, de a kedvemért mindenen átverekedte magát, áldassék a neve, remélem, nem olvassa:)
Zsu, hát ez a gondom pont. én is próbálkoztam már a fánkszaggatós megoldással, de hát azt nem erre találták ki. igen hajszás volt pl. a rizst beletuszkolnom a szaggatóba, folyton útban volt a fogantyúja:)
De jó, hogy valaki beírta.
Az összes ötletemet beírta már valaki, de az igazi köret nálam a polenta, puliszka lett volna.
De sajnos, sajnos az Uram nem szereti, ezért levettem az étlapomról.
Akinek van desszertes gyűrűje, az könnyen beszél:-)))
Egyébként régebben Chilinél volt már erről kommentelés, ott ajánlották egy nagyobb konzerves doboz kétoldali kivágását. Ezt egy éve mondogatom a ház urának, mert nekem kellene még egy nagyobb. Igaz, abban sütni nem lehet, de formázni igen:-))
Fakanál, félreértettél. Nem könyörögtem, irigykedtem. Amúgy tudtam, hogy Nemiskétől van:-)Ha lejár a vkf munka, megtennéd, hogy lefényképezed és megméred (átmérő, magasség) nekem, hogy a mérnök úr tudjon végre hozzáfogni? Léccii:-)
félreértésről szó sincs. azt írtad, hónapok óta könyörögsz életed párjának. fénykép és méretek lesznek, persze, esetleg elintézhetnél cserébe még két darabot nekem is a mérnök úrnál:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
De jó Neked, hogy már van fémgyűrűd, amivel rizst is lehet formázni... Irigy kutya vagyok. Hónapok óta könyörgök Életem Párjának, csináljon nekem, de még nem ért rá...