Nigella citromos sütije

 

Ha az ember szomorú, jól teszi, ha süteményt süt (és eszik). Ha pedig nincs ötlete, hogy mivel űzze el a bánatot, Nigellához kell fordulni, abból még baj sose volt. Én is azt tettem ma, az eredmény pedig egy remek citromos süti lett. Nem, nem diétás, viszont finom. Most már csak a bánatnak kéne szólni, hogy a süti eredményesen vette fel vele a harcot...

 

Nehézségi fok:

Parmezános-bazsalikomos burgonyatorta

Már magam is unom, hogy semmi érdekeset nem főzök - sőt, vannak napok, amikor nemérdekeset sem főzök -, úgyhogy ma kézbe vettem a hozzám éppen legközelebb eső szaklapot, nomen est omen alapon a Fakanál egy számát. Egyszerű receptet kerestem, mert tudtam, hogy ma sem lesz nagyon nagy kedvem főzni - ennek okával nem terhelnék senkit -, és nem is csalódtam: ez a burgonyatorta nem túl bonyolult, ámde ízletes fogás akár - mint ma nálunk - egy bableves után is. Fotót sajnos most nem tudok mellékelni, a tálalás nem sikerült valami látványosra:)

 

Hozzávalók 4 személyre:

60-70 dkg burgonya

15 dkg parmezán vékonyra forgácsolva

néhány levél friss bazsalikom

egy kis ágacska friss rozmaring

só, bors

5 dkg vaj

 

Elkészítés:

A burgonyát meghámoztam, megmostam, majd egy vízzel telt tálba reszeltem. Ízlés dolga, hogy a sajtreszelőt vagy az almareszelőt használjuk-e, én most az utóbbin toltam át a krumplikat. Utána a parmezánt a sajtszeletelővel vékony lapkákra metéltem. A krumplit egy jó nedvszívó konyharuhára szedtem a vízből, alaposan kifacsartam. (Hihetetlen mennyisgű keményítő maradt a tál alján...) A vaj felét egy magasfalú serpenyőben felforrósítottam, majd a kicsavart krumpliból egy réteget nyomkodtam bele. Megsóztam, megborsoztam, majd a parmezánforgácsokból is szórtam rá, tépkedtem rá bazsalikomot, rozmaringot, majd újra egy sor krumpli következett, végül sózás, borsozás. Az én serpenyőmbe két rétegben fért el a fenti mennyiség. Jól lenyomkodtam, összetömörítettem a matériát és közepes lángon, fedő alatt 10 percig sütöttem a "tortát", majd egy lapos porcelántálat tettem a fedő helyére, kifordítottam rá a cuccot. Szolídan szentségeltem, mert persze a szépen megpirult darabok a serpenyőben maradtak, ahelyett, hogy engedelmesen kicsusszantak volna a tálra. A vaj másik felét a serpenyőben szintén megolvasztottam, és a tányérról visszacsúsztattam a lepényt a sületlen felével. Ez is kapott tíz percet. Végső mozzanatként egy jó marék reszelt trappistát szórtam a tetejére, ha nincs kéznél, ez simán elhagyható. Salátával, savanyúsággal tökéletes vacsora.

Nehézségi fok:

 

Mivel családtagjaim körében nem aratott elsöprő sikert a cucc (megették, de nem láttam a szemükben az "ilyet-csinálj-máskor-is" sürgetését), nekem viszont módfelett ízlett, agyalok a továbbfejlesztett változatokon, úgymint bacon pörcöket keverni a krumpli közé, vagy egy kis főtt-füstölt-darált húst, szóval valami markánsabb ízt belevinni. És akkor a tetejére egy kis tejföl tálaláskor például szintén dob rajta valamennyit.

Hollandia

 

Ha már semmi közölhetőt nem művelek a konyhában, legalább nézegessetek képeket Hollandiáról itt: http://www.uvegmadar.hu/index.php?module=keptar&category_id=18

 

Utolsó pár nap medvehagyma ügyben

A medvehagyma nem gyűjthető felvirágzás után, úgyhogy aki még friss levélhez akar jutni a héten, 280 Ft/csomag áron hozzájuthat, ha felhívja Pávkovics Zoltánt a ..-..-...-...-as * telefonszámon. Házhoz is szállítják a leveleket, a legkisebb mennyiség 10 csomag, amit rendelésre kihoznak. Hajrá, hajrá, lehet eltenni olajban is akár, szerintem fagyasztva is jó, úgyhogy ha gondoljátok, csapjatok le a lehetőségre.

*a telefonszám nálam megkapható, hívjatok, vagy írjatok nekem

Szubjektív élménybeszámoló 2.

Vasárnap ebben az étteremben vacsoráztunk, immár hármasban, ennek köszönhetően nem készült saját fotó az ételekről, nem mertem ugyanis megkockáztatni barátnőm férjének rosszalló pillantásait, amik a fényképezőgép használatát kísérték volna:) A hely szintén nagyon hangulatos, csakúgy, mint az Indrapura, de teljesen más feelinget áraszt, mint az. Élettelibb, (sokkal) zajosabb, a pincérek futkosósabbak, hibaszázalékuk (jóval) magasabb, de olyan bájosak, hogy mindent megbocsátunk nekik. Különösen az egyik lány nagyon helyes, egyetlen egyszer nem ment el úgy mellettünk, hogy szemkontaktus felvétele után szélesen rám ne mosolygott volna, nem is értettem a dolgot, de természetesen ugyanolyan széles viszontmosollyal jutalmaztam. Előételnek csirkés tavaszi tekercset ettünk, a kis huncutok  háromszögre hajtogatták a tradícionálisan hengeres tekercset, ez esetben azonban a formával nem törődtünk, pusztán csak befaltuk szempillantás alatt. Fő fogásnak én tésztát kívántam zöldséggel, meg is rendeltem egy vega rizstésztát pirított zöldekkel, hozzá salátát, és némi csalódottsággal konstatáltam, hogy a meleg saláta gyakorlatilag ugyanaz, mint amit a tésztához kevertek, ellenben kaptam bőven tofut is, amivel annyira azért nem vagyunk barik. A desszertként rendelt creme caramell azonban kárpótolt. Érdekességként említem meg, hogy nem karamell szószt locsoltak a krém köré, hanem mintha néhány kanálnyi kávé lett volna. De a legnagyobb meglepetést én okoztam magamnak a két üveg elfogyasztott holland sörrel, ami egyáltalán nem kuriózum, csak az én esetemben, ugyanis a fejadagom alkalmanként egy deci.

Vacsora közben eltanakodtunk azon, hogy vajon helyes-e néhány hónapos gyereket nagy társasággal zajos, cigarettafüstös étterembe hozni, kitéve ezzel a gyereket mindenféle nemkívánatos ingereknek, továbbá az étterem közönségét a szűnni nem akaró gyereksírásnak. A magam részéről arra szavazok, hogy az ember, ha szülővé válik, sajnos bizony átmenetileg le kell mondania néhány dologról, nézetem szerint ezek közé a dolgok közé tartozik az éttermezés is. Ti mit gondoltok erről?

 

Szubjektív élménybeszámoló 1.

Az alábbi poszt teljességgel felesleges mások számára, ezt előre kell bocsátanom. Semmi világrengetőt nem fogok írni a Hollandiában tett látogatásomról, vagyis annak gasztrovonatkozásáról. Úgyhogy aki hasznosítható információra vágyik, egész bátran lapozzon tovább. Aki azonban arról akar olvasni, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért az alábbi két éttermet meglátogathattam, haladjon tovább. Három napot töltöttem a tulipánok országában, meglátogattam Amszterdamot, Hágát, Keukenhofot és Delftet. Az első gasztroimpulzus nemzeti légitársaságunk gépének fedélzetén ért egy vegetáriánus szendvics képében, magunk között szólva a felejthető kategóriából sikerült egyet prezentálniuk, a visszafelé úton ugyanezt produkálták, de hát az ember nem azért ül repülőre, hogy ott megrengető kulináris élmények érjék. Azt viszont elég gáznak tartom, hogy egy Hollandiából felszálló gépen Soproni sört szolgálnak fel, amikor vannak remek holland sörök is. No, de beszéljünk akkor az első helyről, ahol szombat este vacsoráztunk. Kedves vendéglátóm ebbe az étterembe foglalt asztalt hetekkel érkezésem előtt. Őszintén szólva felesleges óvatosságnak tartottam ezt a lépést, később azonban bebizonyosodott, hogy bizony szükség volt erre. Egy vegyes ízelítőt rendelt a barátném, hogy sokfélét kóstolhassunk az étlapról. Előételként homárral indítottunk, várakozással vegyes érdeklődéssel néztem a találkozásunk elé, lévén ez az első. Nos, konklúzióként azt vonhatom le, hogy a homár finom, ha egy kicsit kevésbé gumis lenne az állaga, esküszöm, folyton ezt vágynék enni. De mivel egy hajszálnyival rugalmasabb a húsa, mint ahogy én azt elképzeltem, viszonyunk tehát némiképpen távolságtartó lesz a jövőben is. A mártásról mindenképpen szót kell ejteni, amivel a homárt kísérték a derék indonézek: bársonyos, kókuszos, picit csípős lével öntötték nyakon a homárt, remek aláfestésül a fém homárbontó készséggel való küzdelemhez:) A magam részéről végig attól rettegtem, hogy homárom ollója egyszer csak szószostul barátnőm világoskék pulóverjén landol, de szerencsére megúsztam a dolgot. A kóstolóban szerepelt még kétféle ízesítésű bárány (kitűnőek), csirkesatay, csípős marhahús, csirkecomb, kétféle rizs, némi kis garnéla (közfelkiáltással megkegyelmeztünk neki:), és néhány féle saláta zöldbabból, káposztából. Bár a kétszemélyes adag maradványaiból egy harmadik ember is jóllakott volna, mégis úgy éreztük, hogy degeszre ettük magunkat. A magam részéről száraz pezsgővel öblögettem a torkomat, de fogyott az ásványvíz is derekasan a fűszeres ételek után. És nézzétek, milyen gyönyörű a belső tere az Indrapurának:

Nem véletlen, de azonnal feltűntek az ablakban a színes üvegek, amik bár nem míves ólomüveg munkák, csak egyszerű üvegtáblák, mégis elmondhatjuk, hogy különleges hangulatot kölcsönöznek az étteremnek.  Készítettem képeket a menüről, természetesen csapnivalóak lettek, de azért megmutatom.

 

 

folyt.köv.

 

Hosszú hétvége Hollandiában

Töltött káposzta, a zseniális

Szokásomtól némileg eltérően most egy olyan ételről fogok írni, amit nem én főztem. És szintén szokásomtól némileg eltérően nem morgós, szájhúzós poszt lesz ez, hanem egekbe magasztaló. Történt ugyanis, hogy meghívást kaptam egy művész klub és étterem megnyitójára, amely megnyitón a tulajdonos - Bajor Imre - mutatta meg barátainak az ő szeme fényét, de nemcsak hogy megmutatta az éttermet, hanem vendégül is látta a népeket egy vacsorára. A klubról magáról legyen elég annyi, hogy érdemes elmenni megnézni (VII., Dob u. 56-58.), kellemes, hangulatos hely egy perc járásra például a Madách Színháztól, de a pesti Broadwaytől is csak egy kisebb ugrás, úgyhogy színház előtt éppen megfelelő vacsorázóhely. Színház után azonban a terep a művészeké lesz, akik ebben a klubban találkozhatnak egymással, hogy megvitassák az élet(ük) nagy dolgait. Nos tehát tegnap este 9 tájban leballagtam a lépcsőn, megölelgettem a házigazdát, és feleségét, Ildikót, majd belevetettem magam a barackpálinka és a bárzongorista játékának élvezetébe. Amikor a vacsorát elkezdték felszolgálni, még azt gondoltam, csak odamegyek, megnézem, mit rejtenek a fém tárolóedények, elvégre úrinő este 10 után már nem eszik. No és persze nemigen pálinkázik, de ez akkor nem jutott eszembe:) Meg is néztem a kínálatot, és már akkor szemet szúrt, hogy a libacomb párolt káposztával és hagymás tört krumplival igencsak jól néz ki, de hát mint említettem volt, úrinő este 10 után... blablabla... A szűzpecsenye rizibizivel nem hozott lázba (nem volt elég rózsaszín a közepe sajnos), azonban megakadt a szemem a töltött káposztán. Ami gyönyörű volt. Felért egy markáns esztétikai élménnyel: gyönyörű színe volt a fűszerpaprikától, nem tocsogott alatta holmi ilyen-olyan lé, és az egyforma nagyságúra tekert káposztarolók pedig... hát... jól van, nem szépítem, azon mód jelentkeztem az adagomért, kaptam rá az elképesztően készséges és udvarias pincértől jócskán tejfölt, puha kenyeret, úgyhogy már csak megfelelő társaságot kellett találnom a káposzta elfogyasztásához. Ezt a feladatot is gyorsan abszolváltam: Hajós Andrásra esett a választásom, aki éppen a libacombot küzdötte le elegánsan. Újfent megtárgyaltuk, hogy úrinő este 10 után nem eszik, ebben mélyen egyetértettünk, ő felvetette, hogy talán én nem is vagyok úrinő, ebben megint csak egyetértettünk, majd én nekiálltam a káposztámnak. És az első falat után megállapítást nyert: életem legjobb töltött káposztáját tolom be éppen az arcomba. Ami persze igencsak merész kijelentés, de úgy döntöttem, megalapozott. Eleddig ezt az előkelő minősítést egy Pécsett fogyasztott káposzta mondhatta magáénak, amit egy roma lagziban ettem, de ez a mostani egy szelíd vállmozdulattal letaszította a trónról amazt. Az aprókáposzta éppen annyira volt savanykás, ahogyan szeretem, a töltelék viszonylag laza szerkezetben helyezkedett el a levélben, fűszerezve remekül volt, és a tejföl - sűrű, zamatos - megkoronázta az ízharmóniát. Nincs mit szépíteni a dolgon: három tölteléket fogyasztottam el, de a vége felé már nyugodt voltam, ugyanis jócskán elmúlt tíz óra, úrinő mivoltommal már nem kellett törődni:) És büszkén mondhatom: Hajóst is bűnbe vittem, mert azt mondta, ha én valamiről ilyen szuperlativuszokban nyilatkozom, azt neki meg kell kóstolnia, hiszen tudvalevő, hogy nem arról vagyok híres, hogy úton-útfélen megdícsérnék bármit is. Úgyhogy ő is megküzdött a káposztával, sőt, mintha ő hozta volna el az utolsó két tölteléket, de erre nem esküszöm meg. Amikor a pincér megjelent a túrós, meggyes és almásrétest tartalmazó tállal, már csak pihegtünk... Én pedig megmentettem az asztaltársaság becsületét a pincér előtt, mert míg a többiek már csak vizet voltak képesek magukba erőltetni, én még záróakkordként magamévá tettem egy unikumot. Végül is ma, amikor kétségbeesetten kutattam a táskámban Algopyrin után - isten tudja miért, de majd széthasadt a fejem:) -, arra az elhatározásra jutottam, hogy én bizony megpróbálok bejutni abba a konyhába, és megpróbálom rávenni a séfet, hogy tanítson meg engem is ilyen töltött káposztát főzni, cserébe megígérem neki, hogy nem nyitok konkurens éttermet:)

Csokoládés-kakaós muffin

Amikor se ihletem, se időm, se kedvem főzni, olyankor mindig megjelenik a blogon egy muffin recept:) Nincs ez másként most sem. Már húsvétkor is úgy éreztem, hogy ez a főzésizé olyan nyűg nekem, de nem voltam megijedve, volt már máskor is ilyen. Csak most kicsit hosszúra nyúlik ez az időszak, de biztosan nem tart örökké. A mai rántott csirke-krumplipüré (mint különleges köret;-) után vágytam valami édességre, de komoly receptnek nem akartam nekifogni, így aztán éppen kapóra jött a Zsófitól, alias Manócska barátnémtól, vagyis a mamájától kapott muffin recept. Örökös tag lesz nálunk, ez már biztos. Ráadásul a húsvéti "csokoládék" eltüntetésére is alkalmas. Viszont megállapítottam: nagyon itt az ideje, hogy elinduljon velem a repülő Amsterdamba, ugyanis az utolsó néhány deka holland kakaót tettem a muffinba:)

Hozzávalók:

15 dkg liszt

fél csomag sütőpor

15 dkg cukor (kristály is jó)

2 egész tojás

3 evőkanál baracklekvár

15 dkg vaj

5 dkg kakaópor

5 dkg csokoládé apróra tördelve

 

Elkészítés:

A vajat kikeverjük a tojásokkal (én ilyenkor a mikróban megolvasztom a vajat, a fene se kínlódik vele...), a cukorral és hozzáadjuk a lekvárt. Egy másik tálban összekeverjük a lisztet a sütőporral és a kakaóporral, majd hozzáadjuk a vajas-tojásos keverékhez. Végül beleszórjuk az apróra tördelt csokoládét is. Papírral kibélelt muffin formába töltjük a forma kétharmadáig, 180 fokra előmelegített sütőben 20-22 perc alatt készre sütjük. Amikor belekanalaztam a formába, szórtam a tetejére oranzsát kockákat is, de az nem süllyedt bele a tésztába, hanem viszonylag keményre sült a sütemény tetején, legközelebb majd belenyomkodom a masszába  a cuccot, mert egyébként nagyon kellemes volt benne az enyhe narancs íz.

Nehézségi fok:

The Great Strudel Story - VKF XIV.

We had been planning it for months before the occasion. The idea came from my friend E. but telling the truth he didn’t need to force me either to bake some strudels. You know, some real ones pulled by hands until they get as thin as pieces of paper and then filled with real sour-cherry and walnut or cottage-cheese. Of course strudels can be bought in shops as well but they are full of grits which make them economic and completely uneatable. It took a while to organize the place of the occasion – at your place or at mine J - but finally, exactly on the International Women’s Day (8^th March), The Great Strudel Project started. We are going to make it a tradition and repeat it on every 8^th March so that we will become strudel experts in 5-6 years time. J We were 8 together and 2 cats to assure our success. I started with cooking some Goulash Soup just to make sure that nobody is going to die of hunger until the strudels are getting ready. After the Goulash we were relaxed enough to face the challenge and fun waiting for us during the rest of the day.  

E. made the pastry from 3 kg of flour. This amount made me think that strudels will keep coming out of my oven for days, weeks, even years or simply they will never end. I wondered how E. felt, who was doing the bulk of the work.

The pastry:

1kg flour (that type of white flour which is similar to semolina) passed through a sieve

5 dl lukewarm water + 3 teaspoon salt melted in + 2 tablespoon vinegar

1 tablespoon gluten

Slowly add the water-mix to the flour and make the pastry by your hands.

 

 

The pastry shouldn’t be too hard or too soft either. After a long and tiring kneading when it is blistered and comes off your hands and the dish, the pastry is getting ready.

 

Hold on, it’s almost done…

 

When the pastry is ready, divide it into two loaves.

 

Form the pastry carefully without making any crumpling on it neither on the top, nor on the bottom. Spread some melted pork fat on the top of the loaves.

 

Each loaf should be covered with a pre-heated pot or pan for 20 minutes; meanwhile we can drink a cup of coffee or some liqueur to gain power for the rest of the work which is going to make us sweat for sure.

 

 

Put a cotton table-cloth on a big table and cover the cloth smoothly with some flour.

 

After 20 minutes, take one of the loaves and start loosening and spinning it on the back of your hands (just like the pastry of pizza) for a while. Then put it onto the table and start pulling it by your floured hands, starting from the middle towards the edges, thinner and thinner…

 

And even more, thinner and thinner…

 

It is getting ready...

 

It is almost done.

 

When it becomes impossible to pull it any further, tear off the thick sides and you can start filling the strudel. 

Cottage-cheese stuffing:

½ kg cottage-cheese

1 egg yolk

Some powdered sugar

Grated lemon peel (it is very important!)

Some raisins

Some sour creame, about 2 dl

Mix the ingredients smoothly and fill the strudel with it. 

Cabbage stuffing:

1.5 kg cabbage

0.5 dl oil

Salt and pepper

Put the grated cabbage into a ball, put some salt on it and wait 20 minutes, then press it out. Heat the oil in a pan , put the cabbage into it and steam it until it becomes soft and begin to brown. Put some salt and lot of pepper into it.

Apple stuffing:

1.5 kg apple

0.1 kg sugar

1 teaspoon grinded cinnamon

0.5 teaspoon grinded clove

Grated lemon peel

Peel the apples, grate them, add the spices and the lemon peel. After a few minutes press the apple juice out so it won’t soften the pastry. Before you fill the strudel with the apple stuffing, spread some grinded walnut or biscuit onto the pastry. The stuffing should be placed in a line, onto the side of the pastry and then with the help of the cloth you can roll it up.

Put the strudels onto a greased baking pan (or a baking pan covered with grease-proof paper), spread some melted pork fat onto the top of the strudels.

 

Bake them in hot oven, until they become gold and crispy. After a few minutes, slice them.

Well, as I said earlier, we started the Great Strudel Project at about 2 o’clock in the afternoon and the last baked strudel came out of the oven at about 9 o’clock in the evening. What shall I say? It was great fun but hard work as well!

 

Thanks to my friend Anna, who helped me translate this text. Anna, kisses to you! 

Csendháborítás

Akkora itt a csend mostanság, hogy talán azt hiszitek, elbujdokoltam. Pedig nem. Csak mostanában mindent betölt a saját műhely varázsa, a kirakat feltöltése - lehetőleg lámpákkal -, a képeim felapplikálása a falra. Egyszóval mostanában főzés helyett is a kuckómban vagyok, rámosolygok mindenkire, aki arra jár és megnézi a kirakatot. Akit esetleg érdekelne az élmény személyesen is, dobjon meg egy levéllel, és elmondom, hol talál meg. Azok pedig, akik régóta tartoznak nekem e-maillel, legyenek olyan jók, és ragadjanak végre klaviatúrát. Köszönöm!:)