Szubjektív élménybeszámoló 1.

Az alábbi poszt teljességgel felesleges mások számára, ezt előre kell bocsátanom. Semmi világrengetőt nem fogok írni a Hollandiában tett látogatásomról, vagyis annak gasztrovonatkozásáról. Úgyhogy aki hasznosítható információra vágyik, egész bátran lapozzon tovább. Aki azonban arról akar olvasni, hogy milyen szerencsés vagyok, amiért az alábbi két éttermet meglátogathattam, haladjon tovább. Három napot töltöttem a tulipánok országában, meglátogattam Amszterdamot, Hágát, Keukenhofot és Delftet. Az első gasztroimpulzus nemzeti légitársaságunk gépének fedélzetén ért egy vegetáriánus szendvics képében, magunk között szólva a felejthető kategóriából sikerült egyet prezentálniuk, a visszafelé úton ugyanezt produkálták, de hát az ember nem azért ül repülőre, hogy ott megrengető kulináris élmények érjék. Azt viszont elég gáznak tartom, hogy egy Hollandiából felszálló gépen Soproni sört szolgálnak fel, amikor vannak remek holland sörök is. No, de beszéljünk akkor az első helyről, ahol szombat este vacsoráztunk. Kedves vendéglátóm ebbe az étterembe foglalt asztalt hetekkel érkezésem előtt. Őszintén szólva felesleges óvatosságnak tartottam ezt a lépést, később azonban bebizonyosodott, hogy bizony szükség volt erre. Egy vegyes ízelítőt rendelt a barátném, hogy sokfélét kóstolhassunk az étlapról. Előételként homárral indítottunk, várakozással vegyes érdeklődéssel néztem a találkozásunk elé, lévén ez az első. Nos, konklúzióként azt vonhatom le, hogy a homár finom, ha egy kicsit kevésbé gumis lenne az állaga, esküszöm, folyton ezt vágynék enni. De mivel egy hajszálnyival rugalmasabb a húsa, mint ahogy én azt elképzeltem, viszonyunk tehát némiképpen távolságtartó lesz a jövőben is. A mártásról mindenképpen szót kell ejteni, amivel a homárt kísérték a derék indonézek: bársonyos, kókuszos, picit csípős lével öntötték nyakon a homárt, remek aláfestésül a fém homárbontó készséggel való küzdelemhez:) A magam részéről végig attól rettegtem, hogy homárom ollója egyszer csak szószostul barátnőm világoskék pulóverjén landol, de szerencsére megúsztam a dolgot. A kóstolóban szerepelt még kétféle ízesítésű bárány (kitűnőek), csirkesatay, csípős marhahús, csirkecomb, kétféle rizs, némi kis garnéla (közfelkiáltással megkegyelmeztünk neki:), és néhány féle saláta zöldbabból, káposztából. Bár a kétszemélyes adag maradványaiból egy harmadik ember is jóllakott volna, mégis úgy éreztük, hogy degeszre ettük magunkat. A magam részéről száraz pezsgővel öblögettem a torkomat, de fogyott az ásványvíz is derekasan a fűszeres ételek után. És nézzétek, milyen gyönyörű a belső tere az Indrapurának:

Nem véletlen, de azonnal feltűntek az ablakban a színes üvegek, amik bár nem míves ólomüveg munkák, csak egyszerű üvegtáblák, mégis elmondhatjuk, hogy különleges hangulatot kölcsönöznek az étteremnek.  Készítettem képeket a menüről, természetesen csapnivalóak lettek, de azért megmutatom.

folyt.köv.