Mandulás kenyér

Egy Dr. Oetker sütőpor hátulján láttam meg a receptet, és amint két nappal ezelőtt néhány fokkal lejjebb ment a hőmérséklet, azonnal gondoskodtam arról, hogy legalább a konyhámban tartsam a 30 fokot:) A sütemény különösebben nem dekoratív, viszont reggeli kávé mellé egyenesen isteni!

 

Hozzávalók:

15 dkg vaj

15 dkg cukor

4 db tojássárgája

20 dkg liszt

2 csapott teáskanál sütőpor

15 dkg őrölt mandula

1-2 csepp mandulakivonat

4 tojásfehérje

 

 

Elkészítés:

A vajat a cukorral és a tojássárgájával simára keverjük. A masszába óvatosan beleszitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, majd az őrölt mandulát és az aromát/kivonatot is. A tojásfehérjét kemény habbá verjük és a szokásos módon, lazán, nagy mozdulatokkal a tésztába keverjük. Kivajazunk egy cake-formát, a masszát beletöltjük. Előmelegített sütőben 180-200 fokon (légkeverésen 160 fok) kb. 55 percig sütjük.

 

Nehézségi fok:

Zöldborsós, bacon-ös frittata

Tegnap bár mindenféle remek terveim voltak a vacsorára nézvést, kissé elúsztam az idővel (no meg a lámpakészítéssel), úgyhogy egy gyors frittatát dobtam össze. Az eredetit Nigellánál láttam a múlt heti Spectrum-sorozatában, egyedül cheddar sajtom nem volt itthon, "kénytelen" voltam parmazánnal helyettesíteni, amitől az állaga biztosan más lett, de hogy nem rosszabb, az tuti:) Fotó nincs, éhesek voltunk nagyon.

 

Hozzávalók:

6 tojás

egy marék mirelit zöldborsó megpárolva

4-5 szem diónyi újkrumpli

két csomag újhagyma

5-6 szelet hajszálvékony bacon

parmezán

só, bors

egy marék friss petrezselyem

olaj

 

Elkészítés:

A borsót és a krumplit a mikróban megfőztem (kb. 3-4 perc). Közben felszeleteltem a hagymákat, felvagdostam a bacont. Az olajat megmelegítettem a kedvenc serpenyőmben, beledobáltam a hagymát, bacont, addigra elkészült a borsó és a krumpli is, azok is becuppantak az edénybe. Néhány perc sütés után sóztam, borsoztam, majd a habosra felvert tojásokat ráöntöttem, megszórtam a petrezselyemmel. Nem úgy sül, mint a rántotta, hogy óvatosan kavargatjuk, hanem hagyjuk, hogy az alja szép pirosra süljön, majd egy lapátkanál és némi kézügyességgel megfordítjuk az egész lepényt, és a másik oldalát is megsütjük. A sajtot most a tetejére szórtam, de a felvert tojásba is belereszelhetjük nyugodtan.

 

Nehézségi fok:

 

Tojáslikőr fagylalt

Tikkasztó a meleg, és ilyenkor mi másra vágyna az ember jobban, mint hideg ásványvízre és jóféle fagylaltra? Az elmúlt egy-két hétben készítettem már vaníliát, epret, most eljött az ideje, hogy ez a likőrös csoda is sorra kerüljön. Sajnos a mélyhűtőmbe nemigen fér el, legfeljebb két doboz fagyi (no meg maga a gép persze!), úgyhogy ennél nagyobb gyakorisággal nem készíthetek fagylaltot, pedig Vicki Smallwood könyvében reeeeeeeengeteg isteni recept van!

Hozzávalók:

4 db tojássárgája

7,5 dkg finom kristálycukor

4,5 dl tejszín

3 dl tojáslikőr (vagy más krémlikőr, pl. Bailey's)

 

Elkészítés:

A szokásos módon készül: a tojássárgáját fehéredésig keverem a cukorral, míg a tejszín csendesen igyekszik elérni, de nem túlhaladni a forráspontot. Amint ez megtörténik, a forró tejszínt óvatosan, vékony sugárban, esetleg több részletben, őrült kavarás közepette a cukros tojáshoz adom, majd a keverék visszakerül a lábosba, onnan a tűzre, és további őrült kavarás közepette besűrítődik. Akkor jó az állaga, ha a fakanál hátán lévő krémbe úgy tudunk ujjunkkal csíkot húzni, hogy azután nem nyaljuk le se a fakanalat, se az ujjunkat,  a csík megmarad a kanál hátán. A krémet lehűtjük, a  fagylaltgépbe töltés előtt hozzáöntjük a likőrt, majd pedig hagyjuk, hogy a gép elvégezze az ő dolgát.

 

Nehézségi fok:

Gombás tészta

Mint említettem: pasta forever! Télen is, nyáron is, mindig. A néhány napos esőzés után gyönyörűséges gombák kaphatóak a piacon, vettem is egy kevés rókagombát, valamivel több csiperkét, és előkerült a szárított galambgomba is.

 

 

Hozzávalók 4 személyre:

50 dkg száraztészta (most éppen maccheroni)

5 dkg vaj

3 evőkanál liszt

fél liter tej

25 dkg csiperke

15 dkg rókagomba

2 dkg szárított galambgomba

egy nagy csokor petrezselyem

10 dkg parmezán

olívaolaj

só, bors, szerecsendió, kakukkfű

 

Elkészítés:

A galambgombát forró vízzel leöntöttem, hogy éppen ellepje, egy órát áztattam. Közben a csiperkét és a rókagombát megtisztítottam, nagyobb darabokra vágtam, majd olívaolajon dinsztelni kezdtem őket fedő alatt. 5-6 perc után rádobtam a petrezselyem felét, a friss kakukkfüvet és hozzáadtam a galambgombát az áztatólével együtt, fedő nélkül zsírjára sütöttem őket. Feltettem a tésztavizet, forrás után 8 perc alatt al dente főztem a maccheronit, leszűrtem. Elkészítettem a besamelt: a vajat habzásig hevítettem, a lisztet átkevertem rajta, majd hozzáadtam a tejet. 6-7 percig szelíd tűzön beforraltam, sóztam, borsoztam, adtam hozzá szerecsendiót. Egy tűzálló tálba öntöttem a tésztát, rá a besamelt és a gombát, ekkor került bele a reszelt parmezán is, és két villa segítségével alaposan összeforgattam az elemeket. 180 fokos sütőben 10 perc alatt átsütöttem, megszórtam a maradék petrezselyemmel és tálaltam. El lehet előre is készíteni a tésztát, akkor azonban a hideg tálat hideg sütőbe tegyük, nehogy a hirtelen hőtől elpattanjon. 

 

Nehézségi fok:

Zöld Vadművelet dokumentálva

A tegnapi környezetszépítési akcióhoz néhány kép, amilyen before-after stílusban:

 

 

Csendélet a csapat felvonulása előtt...

 

Aztán megérkeztünk, lecuccoltunk...

Volt nekünk pólónk is az akcióhoz:

Kitaláltuk, melyik ládába mi kerüljön,

aztán be is ültettük a növényeket.

Igazán nem mondhattuk, hogy a kutya se volt kíváncsi rá, mit csinálunk...

A rémálom: egy vízgyűjtő betonteknő, és az ő átalakulása:

A végére pedig minden tiszta és virágos lett:

A képeket mimke készítette.

Vanília fagylalt házilag, úgy is, mint a Zöld Vadművelet jutalma

Annyi mindenről szeretnék írni... Például arról, hogy pontosan emlékszem, Ana vitt bűnbe engem, legalábbis ami a fagylaltgépvásárlást illeti. De ez jó, egy percig se bántam meg, hogy megvettem a kis idióta kinézetű masinát, mert bár télen egyáltalán nem használom, nyáron mindig van a mélyhűtőben házi készítésű fagylalt, és ezt gép nélkül nehezen valósítanám meg, mert hogy én nem kavargatnám fél óránként a szuttyot, az zicher. A mai nap sikerét megünneplendő már tegnap megfőztem a vaníliafagyi alapot, ma este csak a géppel kellett megfagyasztatni. És hogy milyen sikert értem el a mai napon? Ó, hát képzeljétek, ma azzal a tudattal fekszem le, hogy tettem valami hasznos dolgot a környezetemben, lett légyen az bármilyen csekélység, ma nem romboltam, hanem építettem. Holnap reggel ennek következtében olyan fájós derékkal fogok ébredni, hogy csillagokat fogok számolni fényes nappal is, de ez most nem számít. Ma volt ugyanis a Zöld Vadművelet 2.0 keretében a Pillangó Hadművelet akciója, melynek keretében nilatakoval, mimkével és nurse-szel rendbe vágtuk a( egyik) Tuskó áruház környékén elterülő közterületet, ahol is összeszedtünk 8-9 zsák szemetet, beültettünk öt virágedényt, amik bár ott árválkodtak az utcán, csak szemét és gaz volt bennük. Mától vinka rózsák, hamvaskák, büdöskék és bokrok díszítik a tartókat, és nagyon reméljük, hogy az arra járók se el nem lopják a virágokat, se nem dobálnak rájuk szemetet. A trolimegállóval kapcsolatban korántsem vagyok ilyen derűlátó, ott már holnap reggelre megint bokáig fog állni a csikk. Szóval ma szemetet szedtünk, ültettünk, gazoltunk, beszélgettünk emberekkel, játszottunk kajla kutyával, aki besegített az akcióba, és mindehhez még az ég is kegyes volt hozzánk: amint nekikezdtünk a munkának, elállt az eső. 7 órán át dolgoztunk keményen, igazán megérdemeltem egy kis kényeztetést estére.

 

 

Hozzávalók:

5 dl tejszín

10 dkg cukor

5 tojás

1 rúd vanília

 

Elkészítés:

Az alapot előző nap főzöm meg, hogy egy napot a hűtőben töltve jó hideg legyen, így a fagyigép könnyebben birkózik meg vele. A tejszínt a félbevágott vaníliarúddal és a kikapart magokkal melegedni teszem, de nem forralom fel. Közben az 5 egész tojást a cukorral fehéredésig kavarom, és a meleg tejszínt folyamatos keverés közben hozzáadom a tojásos cukorhoz. Simára keverem, majd visszateszem a tűzre, és - még mindig kevergetve - besürítem. Itt óvatosan kell eljárni, mert ha túlhevül a folyadék, édes tojásrántotta lesz belőle, ami a célnak nem hogy nem felel meg, de egyenesen gusztustalan látványt nyújt. Szóval figyeljünk, hogy ez ne következzen be. Amikor a krém kicsit besűrűsödött, kihalásszuk belőle a vanília rudakat, kihűtjük, majd egy éjszakára/egy napra a fridzsiderbe tesszük. Aztán a fagylaltkészítőbe öntjük, 20-25 perc alatt isteni, intenzív vanília fagylalt a jutalmunk. A tetejére kerülhet tejszínhab, készen vásárolt csokoládé öntet, de ha más nincs kéznél, egy kis friss eperből készült szószt mindenképpen öntsünk a fagyira, különben nem lesz gusztustalan a róla készült fotó!:)))

 

Nehézségi fok:

VKF 16. - A piknik

Életem során nem sokszor volt részem piknikben, utoljára talán két éve nyáron mentünk ki Tinnyére a barátainkkal és a gyerekeinkkel, de az időjárás nem volt hozzánk túl kegyes, mindazonáltal mindent elpusztítottunk, amit vittünk magunkkal:) A menüre már csak halványan emlékszem (majonézes saláták biztosan voltak, fasírtgolyót a barátnőm sütött, szóval a legszokványosabb, amit csak el lehet képzelni), de ha ma mennénk, biztosan lenne az elemózsia közt calzonetti (és majonézes saláta egyáltalán nem). Mert egyszerű elkészíteni, mert nem kell az elfogyasztásához csak a kezünk, és mert hidegen is, melegen is nagyon finom, ráadásul akár sör, akár fröccs remekül illik hozzá, nem fogja megosztani a társaság férfi tagjait a mit-igyunk-hozzá roppant fontos kérdése.

Hozzávalók kb. 15 darabhoz:

40 dkg liszt

1 tasak szárított élesztő

4 evőkanál olívaolaj

25 ml langyos víz

1 csipet só

1 közepes méretű tojás a kenéshez

A töltelékhez:

15 dkg tehéntúró

5 dkg reszelt parmezán vagy ementáli

1 közepes méretű tojás

1 evőkanál összevagdalt zöldfűszer, ízlés és lehetőség szerint (bazsalikom jó, ha van)

5 dkg apróra vágott szalámi

5 dkg apróra vágott sonka

5 dkg apróra vágott bacon

só

bors

 

Elkészítés:

A tésztához valókat összegyúrjuk, alaposan kidolgozzuk, majd meleg helyen letakarva duplájára kelesztjük. A töltelékhez valókat összekeverjük. A megkelt tésztát átgyúrjuk, 2 mm vastagságúra nyújtjuk, majd fánkszaggatóval - vagy egy méretes pohárral - 10-12 cm átmérőjű korongokat szaggatunk. Teáskanálnyi kupacokat teszünk a töltelékből a tésztakorongokra, kicsit elegyengetjük az egyik felén a tölteléket, a másik oldalát a korongnak ráhajtjuk, a széleket összenyomkodjuk. Az elkészült calzonettiket tepsibe tesszük, tetejüket tojással kenjük meg. Előmelegített sütőben 200 fokon (légkeveréssel 180 fok) 15-20 percig sütjük.

A tölteléket sokféle variációban lehet megalkotni, kizárólag a fantázia szab határt a dolognak. 

 

Nehézségi fok:

Zöldbab főzelék

Lassan teljes lesz a főzelékek sora a blogban: most van itt az ideje ugyanis azöldbab főzelék unásig való főzésének és evésének, tekintve, hogy most zsenge a bab. Ezt legjobban úgy ellenőrizhetjük, ha egy hüvelyt félbetörünk. Ha pattanva, roppanósan törik, akkor jó, ha csak meghajlik, gyorsan hagyjuk ott a pulton! Sajnos ez a főzelék - mint majdnem mindegyik - sokkal kevésbé fotogén, mint amilyen finom...

 

 

 

Hozzávalók:

80 dkg zöldbab

1 kisebb fej vöröshagyma

1 nagy csokor petrezselyemzöld

só, bors, mokkáskanálnyi pirospaprika

fél dl olaj

3-4 evőkanál liszt

1 gerezd fokhagyma

fél liter tejföl

 

Elkészítés:

A zöldbabot többször váltott vízben megmossuk, néhány percre akár be is áztathatjuk, hogy a szennyeződés alaposan lejöjjön róla. Ezután a végeit késsel lecsipkedjük, ha szálkás, azt is lehúzzuk róla, majd 2 centis darabokra várjuk. A magam részéről nem kedvelem, ha nagyobbra hagyják a babot. Ráadásul úgy szeretem, ha ferdén van elvágva, ennek ugyan az égvilágon semmi jelentősége a főzelék szempontjából, de nagyanyámtól így tanultam, tehát nekem ez az etalon. A vöröshagymát apróra vágjuk, és a babbal együtt egy megfelelő nagyságú lábasba tesszük, felöntjük annyi meleg vízzel, amennyi ellepi, és odatesszük főni. Megsózzuk, és fedő alatt puhára főzzük. Amikorra a bab puhává válik, a víznek szinte teljesen el kell főnie róla. (Ez azért fontos, hogy a későbbiekben hozzáadott tejföl képezze a főzelék alapját, ne pedig a víz.) Az olajon a liszttel rántást készítünk, belenyomjuk a fokhagymát, majd hozzáadjuk a pirospaprikát is. Minimális HIDEG vízzel simára keverjük, hozzáöntjük a forrásban lévő babhoz - amin már, mint mondtam, alig van víz -, rottyantunk rajta egyet, és beleöntjük a tejfölt, amivel szintén forráspontig melegítjük a főzeléket. Végül a sok, apróra vágott petrezselyem következik, ha kell, utánasózunk a főzeléket, és már el is készült. Nem több 20 percnél az egész.

 

Nehézségi fok:

Pasta forever!

 

 

Ezzel a nyelvileg kissé eklektikus címmel tudnám szemléltetni, mit gondolok én a tésztákról. Tésztát bármikor, bárhol, bárhányszor, kis megszorításokkal bármilyet (tengeri herkentyűk soha!) tudok enni és főzni is. Volt egy időszak az életemben, amikor azt gondoltam, hogy a paradicsomos spagettimet a családom egyrészt halálra unja, másrészt már a gondolatát is utálja, annyiszor főztem, de be kellett lássam, a félelmem alaptalan. Azért igyekszem jobban variálni a sugokat, hogy ne érjen az egysíkúság vádja, de nálunk gyakran van tészta. Édesen, sósan, olaszosan, néha keletiesen. Most is felcsillant a szemem, amikor Zsófinál olvastam a zöldborsópestos tésztát, és türelmetlenül vártam, hogy én is megvalósíthassam. Nem késlekedtem túl sokat, tegnap megszületett az én variációm, amiben gyakorlatilag csak a malloreddust cseréltem fel kényszerűségből orechiettére, de így is isteni volt, köszi Zsófi a tippet!

 

Fantasztikus harmóniában keveredett a zsenge borsó édes íze a bazsalikoméval, maradtak a krémben apró kis mandula darabok, amik kellemesen haraphatóvá tették a tészta állagát, szóval isteni volt!  És hogy illendően megháláljam a receptet, én is közreadok egyet. Tudjátok: one for me, one for you!:)

Hozzávalók:

30 dkg kagylótészta
20 dkg olajos szárított paradicsom
15 dkg juhtúró
1 evőkanál kapribogyó 
egy marék bazsalikomlevél
1 gerezd fokhagyma
3 evőkanál olívaolaj
só

 

Elkészítés:
Az olajos paradicsomot lecsöpögtetem, a kapribogyót átmosom, hogy ne legyen túl sós. Összeturmixolom a paradicsomot a fokhagymával, a bazsalikomlevelekkel, kevés sóval és az olívaolajjal. A szószt egy tálba öntöm, és belekeverem a kapribogyót. Kifőzöm a tésztát, majd ráöntöm a szószt és néhány kanálnyit a főzővízből. A tetejére kerül a darabokra morzsolt juhtúró és a maradék bazsalikom. Forrón tálalom.

 

Tollhouse Cookie

Kicsit túlsúlyba kerültek mostanában a sütemények a blogon, de meg tudom magyarázni!:) Ez a süti azért készült, mert a nyári napsütésben erkélyen kávézáshoz egyszerűen muszáj volt kitalálnom valamit, ezt bárki készséggel beláthatja. És bár nem tudom, mit takar a név: Tollhouse Cookie, a jó kis szakácskönyvemből tegnap ezt választottam, mert a hozzávalók közül minden rendelkezésemre állt, és már a recept olvasásakor lehetett tudni, hogy 20 percnél több időt akkor se igényel az elkészítése, ha az egyik kezemet a khm... hátsómba dugom:)

Hozzávalók:

12 dkg szobahőmérsékletű vaj

5 dkg kristálycukor

7,5 dkg világos barnacukor

1 tojás

egy teáskanál vaníliakivonat

12,5 dkg liszt

egy teáskanál szódabikarbóna

egy csipet só

17,5 dkg csokichips

5 dkg mogyoró/mandula apróra vágva

 

Elkészítés:

A vajat habosra kevertem a kétféle cukorral, majd hozzáadtam a tojást és a vaníliát. Amikor egyneművé váltak, apránként hozzámixelem a szódabikarbónával elkevert lisztet is, majd félretéve az elektromos keverőt, fakanállal belevegyítem a csokichipset és a mandulát. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatom a kis golyócskákat, amiket formálok a masszából, nekem úgy 30 db lett. Jó távol rakosgassuk le egymástól a golyókat, mert igencsak elfekszenek a sütőben. 10-12 percnél több nem is kell nekik 180 fokon.

 

Nehézségi fok:

Sacher torta

Lajos Mari utasításait nagyjából követve, itt-ott picit módosítva készült az alábbi torta. Ezzel is úgy jártam, hogy azt gondoltam: én nem szeretem a Sacher tortát, aztán amikor először kóstoltam ezt a verziót a barátnőmnél, rá kellett döbbennem, hogy - már megint:) - tévedtem. Igenis szeretem a Sacher tortát, de nemcsak én szeretem, hanem a családom férfi tagjai is - a nőit még nem sikerült teszteltetni:( -, a barátnőim is szeretik, sőt, tegnap Melinda azt találta mondani, hogy erre a tortára bármelyik profi cukrász is büszke lehetne. A többiek nem mondtak ilyen szépeket, ellenben mérhetetlen sebességgel tüntették el a szeleteket:)

Fotók: Pingu

Hozzávalók:

15 dkg étcsokoládé

12,5 dkg margarin vagy vaj

6 tojás

12,5 dkg cukor

5 dkg liszt

egy csipet só

1 csomag sütőpor

15 dkg darált dió

1 csomag vaníliás cukor

20 dkg étcsokoládé a tetejére

0,5 dl olaj

baracklekvár a töltéshez

 

 

Elkészítés:

A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. A fehérjéket kemény habbá verem. A vajat a csokoládéval vízgőz fölött felolvasztom, kihűtöm. Ha kihült, belekeverem a cukros tojássárgába, hozzászitálom a sütőporral elkevert lisztet, beleteszem a diót, könnyedén elkeverem. A felvert habot utoljára adom hozzá, könnyed, nagy mozdulatokkal - hogy a hab ne törjön össze . Kilisztezek egy 26 centis kapcsos tortaformát, 200 fokon 35-40 percig - és tűpróbáig - sütöm a tésztát. Ha elkészült, néhány percig a formában hagyom pihenni, de ennek elteltével leveszem a forma oldalát, és tálra csúsztatom a süteményt. Amikor teljesen kihült, a 2 tábla étcsokoládét (jó minőségűt!) vízgőz fölött felolvasztom, adok hozzá fél dl olajat, hogy szép fényes legyen. A tortát félbevágom,  baracklekvárral megkenem, ismét összeillesztem, és a csokoládé bevonóval megkenem a tetejét, valamint az oldalát is. Ezt a lépést még gyakorolnom kell, hogy szép legyen a torta, de bízom benne, hogy előbb-utóbb ez is menni fog.

 

Nehézségi fok:

 

Grissini

 

A grissini több szempontból is remek étel. Remekül alkalmazható mindenféle mártogatóshoz, legyen az tapenade, kőrözött, fokhagymás krém, cukkinikrém, vagy bármi egyéb. Ráadásul roppant könnyű elkészíteni, amiből persze logikailag nem következik, hogy remek étel, hiszen sok nagyon egyszerűen főzhető étel van, ami egyáltalán nem remek, és most nem szívesen említenék konkrét ételneveket, nehogy kitörjön itt az olvasókkal az ízlésháború:)

Hozzávalók:

50 dkg kenyérliszt

7 gr porélesztő

2 teáskanál só

1 teáskanál cukor

2,5-3 dl langyos víz 

egy-két evőkanál olívaolaj

opcionálisan különféle ízesítők: szárított oregánó, szárított rozmaring, stb.

 

Elkészítés:

Egy pohárban a langyos vízben elkeverem a cukrot és az élesztőt. Nem kell felfuttatni, csak feloldani. A lisztbe belekeverem a sót. hozzáöntöm az élesztős vizet, az olajat, és alaposan kidolgozom a kenyértésztát: legalább 10 percig gyúrom, dagasztom, csapkodom, remek alkalom a heti bosszúságadag kiadására:) Aztán letakarva addig kelesztem, míg legalább duplájára nem nő. Ekkor átgyúrom, pingping labdányi darabokat tépek ki a tésztából, azokat nem túl vékony hurkákká sodrom, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatom óket. Megint letakarom őket konyharuhával, és 10-15 percet ismét kelhet. Ekkor megspriccelem a tetejét olajjal, kicsit bevagdosom őket, és 180 fokos sütőbe tolom a tepsit. Akkor jó, ha van már színe, és az alja kicsit kongó hangot ad. Figyeljünk oda, hogy ne száradjanak ki sütés közben, ez a vékony rudaknál sajnos reális veszély.

 

Nehézségi fok:

Kőrözött liptói

Vendégségbe vagyok ma hivatalos, ahová a meghívottak mindegyike visz magával valamit az asztalra. Ha nem lenne ilyen ócska idő, még pikniknek is nevezném, vagy inkább kerti parti, de nem grillezős, na de végül is teljesen mindegy, milyen kategóriába tuszkoljuk be a rendezvényt, minden bizonnyal pont olyan jó lesz, mint az eddigiek. Az én egyik darabom, amit viszek - a másikat még nem árulom el, mert a csajok is olvassák a blogot, és meglepetésnek szánom... -, az kőrözött liptói, azaz juhtúró. A kőrözöttet sokféleképpen elő lehet adni, én azt a variációt, amelyikben nincs juhtúró, kevéssé preferálom. Az én változatom így készül:

 

Hozzávalók:

20 dkg juhtúró (lehetőleg ne legyen nagyon csípős, a Fehérvári úti csarnokban az emeleten van egy tejes, aki házi tejet is árul, fantasztikus juhtúrója van. Lehet egy kevés tehéntúróval dúsítani a krémet, ha sok embernek készül, de azért nekem a tisztán juhtúrós az igazi)

10 dkg vaj, éspedig szigorúan vaj, nem margarin (egyre nagyobb teret hódít a főzésemben a vaj megint)

egy csokor zsenge újhagyma

egy mokkáskanálnyi mustár, tényleg elég egy mokkáskanálnyi, nem több, mert elviszi az ízét, pedig nem az a cél

őrölt köménymag, ezt sokan nem szeretik, szerintem mértékkel nagyon kell a kőrözöttbe

pirospaprika, jóféle, nem gagyi

bors

só, de csak akkor, ha tényleg kell

szükség esetén sűrű tejföl

Elkészítés:

Nem túl bonyolult: a hozzávalókat habosra-krémesre keverjük. Először a túrót a vajjal és mustárral, aztán mehetnek hozzá az ízesítők-színesítők, végül pedig eldöntjük, van-e szükség a tejfölre. Legjobban rozskenyérre kenve szeretem, vagy ellenkezőleg: pihekönnyű, ropogós héjú fehérkenyérre. Ma grissinit sütök mellé, azzal jól lehet majd tunkolni. És a friss zöldséget, paradicsomot, paprikát ne felejtsük le mellőle az asztalról!

 

Nehézségi fok: Hát nem is tudom... talán egy fél

Epres, sajtkrémes torta

Ez a második recept, amit a Gyors édességek című könyvből kipróbáltam. Magam sajnos nem kóstoltam meg - mire szétnéztem, egy morzsa sem volt belőle -, azonban éppen ezt a tényt alapul véve azt mondhatom, hogy mindenki tetszését elnyerte a tortácska.

Hozzávalók a piskótához:

4 tojás

10 dkg cukor

1/2 kávéskanál sütőpor

10 dkg liszt

1,5 evőkanál olaj

A krémhez:

2x12,5 dkg Philadelphia krémsajt

15 dkg porcukor

1 citrom leve

plusz néhány evőkanál likőr (legjobb a Cointreau vagy a Grand Magnier)

egy kis üveg eperlekvár

friss eper a torta tetejére szükség szerinti mennyiségben

 

Elkészítés:

A piskóta hozzávalóiból - micsoda meglepetés! - piskótát sütünk, de nem variáljuk túl a dolgot: robotgéppel fehéredésig keverjük az egész tojásokat a cukorral, ezt követően a sütőporos lisztet adagoljuk hozzá óvatosan a tésztához, de ezt már nem robotgéppel, hanem fakanállal tesszük, végül belekeverjük az olajat is. Egy sütőpapírral bélelt tepsibe kb. egy centi magasan, lehetőség szerint téglalap alakban elkenjük a masszát, és a 190 fokra előmelegített sütőben néhány perc alatt megsütjük. Ha elkészült, konyharuhára borítjuk, a sütőpapírt pedig eltávolítjuk róla. Megkenjük vékonyan eperlekvárral (én most elkövettem azt a "hibát", hogy saját készítésű eperdzsemet használtam, és az egész eperszemekkel nem volt könnyű bánni, itt-ott ki is türemkedtek a későbbiekben, szóval jobb a lekvár, de hát nekem ez volt az utolsó üveg eprem, megyek is a héten a piacra, hogy beszerezzem az utánpótlásnak valót.), majd a jó esetben téglalap alakú piskótát egyenlő szélességű csíkokra szabdaljuk. Fontos a csíkok szélessége, ugyanis ha nem sikerül egyformára vágnunk, csúnya hepehupás lesz a torta. Judit erről nagyvonalúan úgy nyilatkozik, hogy ezt a krém majd eltakarja, és hát igaza is van, de miért slendriánkodjuk el a dolgot, ha nem muszáj? Az első csíkot szorosan feltekerjük és elfektetve a tortástál közepére fektetjük. A második csíkot ott kezdjük el feltapasztani rá, ahol az előzőnek vége van, szépen körétekerjük a középnek, és ezt tesszük egészen addig, amíg tart a csíkokból. Nekem ebből a mennyiségből 5 csík lett. Ekkor ott van a félig kész torta a tálon, itt az ideje, hogy elkészítsük a krémet, ami az egyszerűnél is egyszerűbb. A krémsajtot a cukorral habosra keverjük, adunk hozzá annyi citromlevet, amitől pikánssá válik a krém, és ezzel megkenjük a torta tetejét, oldalát egyenletesen. Egy egész éjszakát pihent a hűtőben, de ez nem feltétlenül szükséges, akár azonnal is tálalhatjuk, gazdagon megrakva eperrel/szederrel/málnával/barackkal/meggyel.

 

Nehézségi fok:

 

Paradicsomsaláta

Tudom, hogy az alábbi recept nem kifinomult, csúcsgasztronómiát képviselő ételt takar. Azt is tudom, hogy aki legalább alapfokon jártas a főzésben, álmában is elkészíti ezt a salátát. De azt tapasztalom, hogy egyre többen vannak, akik alapfokon sem jártasak a főzésben, nekik szól az alábbi recept. No meg a lányomnak, akinek az egész blog íródik. Cseppet sem mellékesen a legeslegnagyobb kedvencem, ezt előre kell bocsátanom. Vetekszik a tzatzikivel, nagyon szívesen készítem egész nyáron bármilyen étel kísérőjeként, ami savanyúságot kíván. Természetesen a friss kovászos uborkával együtt hárman osztoznak a dobogón, de a versenynek nincs is több indulója, csak ők hárman!:)

 

Hozzávalók:

érett, piros paradicsom

néhány szál újhagyma, esetleg salotta hagyma, végszükség esetén megteszi a vöröshagyma is

ecet

só

cukor

olívaolaj

bors

 

Elkészítés:

A paradicsomokat felkarikázom, tálba rendezem, a rétegek közé szórom a szintén karikákra vágott hagymát. Készítek egy kevés ecetes-cukros salátalevet, azzal megöntözöm, de nem sokkal, nem kell, hogy tocsogjon, mert a paradicsom maga is ereszt majd levet. Tálalás előtt frissen tekerek rá borsot, és megöntözöm egy kis olívaolajjal. Nem árt, ha áll egy-két órát szervírozás előtt, de sokat ne hagyjuk a paradicsomokat az ecetes lében szuttyongani.

 

Nehézségi fok: