Lajos Mari utasításait nagyjából követve, itt-ott picit módosítva készült az alábbi torta. Ezzel is úgy jártam, hogy azt gondoltam: én nem szeretem a Sacher tortát, aztán amikor először kóstoltam ezt a verziót a barátnőmnél, rá kellett döbbennem, hogy - már megint:) - tévedtem. Igenis szeretem a Sacher tortát, de nemcsak én szeretem, hanem a családom férfi tagjai is - a nőit még nem sikerült teszteltetni:( -, a barátnőim is szeretik, sőt, tegnap Melinda azt találta mondani, hogy erre a tortára bármelyik profi cukrász is büszke lehetne. A többiek nem mondtak ilyen szépeket, ellenben mérhetetlen sebességgel tüntették el a szeleteket:)
Fotók: Pingu
Hozzávalók:
15 dkg étcsokoládé
12,5 dkg margarin vagy vaj
6 tojás
12,5 dkg cukor
5 dkg liszt
egy csipet só
1 csomag sütőpor
15 dkg darált dió
1 csomag vaníliás cukor
20 dkg étcsokoládé a tetejére
0,5 dl olaj
baracklekvár a töltéshez
Elkészítés:
A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem. A fehérjéket kemény habbá verem. A vajat a csokoládéval vízgőz fölött felolvasztom, kihűtöm. Ha kihült, belekeverem a cukros tojássárgába, hozzászitálom a sütőporral elkevert lisztet, beleteszem a diót, könnyedén elkeverem. A felvert habot utoljára adom hozzá, könnyed, nagy mozdulatokkal - hogy a hab ne törjön össze . Kilisztezek egy 26 centis kapcsos tortaformát, 200 fokon 35-40 percig - és tűpróbáig - sütöm a tésztát. Ha elkészült, néhány percig a formában hagyom pihenni, de ennek elteltével leveszem a forma oldalát, és tálra csúsztatom a süteményt. Amikor teljesen kihült, a 2 tábla étcsokoládét (jó minőségűt!) vízgőz fölött felolvasztom, adok hozzá fél dl olajat, hogy szép fényes legyen. A tortát félbevágom, baracklekvárral megkenem, ismét összeillesztem, és a csokoládé bevonóval megkenem a tetejét, valamint az oldalát is. Ezt a lépést még gyakorolnom kell, hogy szép legyen a torta, de bízom benne, hogy előbb-utóbb ez is menni fog.
Nehézségi fok: 

Hát komolyan nem tudom hányas fokozatú áradozással lennél végre elégedett :))
Nehéz zabállás közben beszélni :)
Ez a többi cuccosra is vonatkozik, a körözöttől a grissiniig (már rájöttem, zsírfölösleges olyanokat mondanom, hogy "alkaromadtán majd megcsinálom", mert sose lesz eléggé diszponált az alkarom. De jóvót.
Ez a családom kedvenc tortája!!!! Remekül sikerült a tied is!
Idén januárban fellázadtam és Joanne Harris Francia konyha könyvéből Lawrence csokitortáját sütöttem meg, ami majdnem ugyanez, de nincs benne liszt és dió, csupán finomra őrölt mandula. Extázis volt a köbön! Az akkor készült fotók elég rossz megvilágításban készültek (még nem blogoltam), ezért nem posztoltam. Kénytelen leszek mégegyszer megcsinálni :-D
Millie
Persze, nemcsak a Sacher torta volt profihoz méltó... a liptói túró és a grissini is fényes csillagok a gasztobulink egén. Az "alkalomadtán majd megcsinálom" Thor-szóláshoz pedig csak annyit, amit már szombaton is mondottam neked ...mi eccerű kis földi (konyhai) halandók, csak remegő térdekkel vehetjük fel egyáltalán nagyságoddal a harcot :))
Btw, Pingu: étekfotósi debütálásod full szákszessz!!! :))
Hát egy ilyen fotgén tortával nem volt nehéz dolgom. Persze a remek derítői csapat is sokat segített.. :)))
cicó, nem azt mondtam, hogy tik nem voltatok elég lelkesek, nagyon is azok voltatok, csak Melinda mondásától konkrétan elolvadtam, na!:)
Én mindenért odavagyok, amiben csoki és lekvár van.
Nyamm!
Kitalálhatnák már a letölthető tortaszeleteket!
Nyálát csorgatva balra el...
nilatako, ha sikeresen befejeztük a kertÉSZeti küldetésünket, esetleg süthetek egy ilyen tortát a sikeres csapatnak, hm?:)
IGEEEEEENNNN!!!!!!!
IgenIgenIgenIgen!
:D
Nyammnyamm!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
A többiek azért nem mondtak ilyen szépeket, mert tele volt a szájuk. Ennek a tortának nemcsak a mérhetetlen mennyiségű isssteni csokoládé volt az előnye hanem a ritka finom piskóta is. Asszem én ettem belőle a legtöbbet. :))