« Szeder fagylalt   Meggyes pite »

Bográcsgulyás

2008. júl. 18. 16:48
10 komment
Kategória: egytálétel

Add a Facebook-hoz Add az iWiW-hez

Főoldalra

Sajnos igen ritkán van érkezésem szabadtűzön főzni, grillezni, ezért aztán különösen büszke vagyok a Fonyódon elkövetett bográcsgulyásomra, tekintve, hogy gyakorlatom zérónulla ebben a témakörben, mégis azt hiszem, emlékezeteset alkottam:) No de majd jönnek - talán - a delikvensek, akik ettek a gulyásból, meghagyom nekik is a lehetőséget, hogy elmondják, milyen volt szőkesége a leves.

 

Hozzávalók:

1,5 kg kockákra vágott marhalábszár (külön köszönet Hajninak, aki darabolta, hártyázta)

6 fej apróra vágott vöröshagyma

1 termetes gerezd fokhagyma

3 szál sárgarépa hasábokra vágva

4 szál fehérrépa hasábokra vágva

60 dkg krumpli kockákra vágva

egy kevés zellerzöld

só

1 teáskanál őrölt kömény

2 babérlevél

pirospaprika

1 tojásból csipetke

olaj vagy zsír (ez utóbbiból 10 dkg)

 

Elkészítés:

Tüzet gyújtunk a bogrács alá, vagy ha erre magunk képtelenek vagyunk, megkeressük a megfelelő embert, aki ellenben álmában is jó kis tüzet tud rakni (valamint rétes sütésben is remek párost alkotunk vele). Megfelelően motiváljuk, gyakorta hangoztatjuk az isteni-lesz-a-leves szavakat, hiúságát is meglegyezzük időnként, valamint sűrűn  hivatkozunk arra, hogy nélküle ez a gulyás soha-az-életben-nem-jöhetne-létre:)

Megmelegítjük a bográcsban a zsírt, rádobjuk az apróra vágott hagymát, és azonnal megsózzuk. Kevergetve pároljuk, amikor üveges, 1 dl vizet öntve alá szinte szétfőzzük.

 

 

Amikor az aláöntött víz elfő, megszórjuk pirospaprikával,

 

 

elkeverjük, rátesszük a húst, és átpirítjuk a paprikás-hagymás zsíron.

 

 

Megvárjuk, míg a hús elveszti a színét, majd kevés vizet alá-aláöntve majdnem puhára főzzük a húst. Eközben kerül a levesbe a babérlevél, az őrölt kömény, a fokhagyma és a zellerlevél, valamint kóstolás után a megfelelő mennyiségű só.

 


 

Amikor a hús félig puha, beletesszük a bográcsba a répákat is, majd 10 perccel később a burgonyát. A folyadék mennyiségét kipótoljuk forró vízzel, hogy annyi levesünk legyen, amennyire szükségünk van. Esetünkben ez a mennyiség kb. 2,5-3 liter víz volt. (Számoljunk a párolgással is!) Ha ügyesek vagyunk - és miért ne lennénk azok? -, egyszerre puhul meg a hús, a répa és a krumpli is. Közben egy tojásból kemény csipetkét gyúrunk, a burgonya után nem sokkal bele is tehetjük a levesbe.

 


 

Kisebb mennyiségű levesnél én egyenesen a fazékba csipkedem a tésztát, de a bográcsgulyásnál volt időm mindet tányérba szaggatni, ezért aztán egyszerre került a levesbe. A csipetke nemcsak finom, de kellően be is sűríti a levest, ha az a hagymától és a hústól nem lenne eléggé sűrű, de megmondom őszintén, régen rossz, ha a csipetke liszttartalmára vagyunk utalva a sűrűség beállításánál:) Nos, amikor a csipetke is megfő, tálalhatunk! Puha kenyeret és csípős paprikát ne felejtsünk el mellé szervírozni!

 


 

 

 

Nehézségi fok:

Kategóriák

egytálétel

Komment

Eddig 10 komment érkezett

  1. grenadine:
    2008. 07. 18. 17:41

    hű ezt most nagyon! de azonnal! ügyesen csigázod az érdeklődést a folyamatábrákkal :)

  2. Éva:
    2008. 07. 18. 17:58

    grenadine, bizony, nekem is jól esne most egy adaggal ebben a hidegben:) bezzeg, amikor főztük, csak úgy füstölt a bőrünk a bogrács mellett, a napon!:)

  3. AquilaNegra:
    2008. 07. 18. 18:43

    Óda a gulyáshoz

    Itt ma mestermű készül, nem vitás.
    Már a hagyma pirulásakor észlelem.
    A pirospaprikával házasodsz,
    Semmi kétség: Te leszel a végzetem.

    Jön a hús, a lábszár (marha),
    S felhördül a sok éhező:
    Vajon lesz-e elég mindenkinek,
    Vagy éhes marad éppen ő?

    Répa, babér, zeller, krumpli,
    Szépen, sorban Beléd hull.
    Várni kell majd egy keveset,
    Amíg minden megpuhul.

    Szól a Mester: az étel már kész,
    Sebbel-lobbal siessetek teríteni,
    És nagyon fontos: legyen idő
    Jó kis csípős paprikát keríteni.

    Oh, mily gyönyörű vagy, oh, mily ízletes!
    A nyálcsorgató, gyomorkorgató döbbenet.
    A testes bográcsban tündökölsz, s hívogatsz.
    Magad vagy a Csoda - megennék Belőled ötvenet!

  4. Éva:
    2008. 07. 18. 18:59

    Jézusom, pedig nadragulyát nem is főztem a levesbe!:))))***

  5. moes:
    2008. 07. 19. 20:38

    hűűű de állat jól néz ki, ezt meg tudnám most enni :) két nagy mélytányérral, friss kenyérrel, belekarikázott friss paradicsommal.

  6. Éva:
    2008. 07. 19. 21:54

    moeske, óvatosan: egy mélytányérnyi adag fél liter volt:))

  7. okina:
    2008. 07. 21. 22:38

    Ha nem csak zsirba tetted volna a hagymát,hanem pld. a Győző-féle füstölt szalonna megpirrantása utáni eredménybe,akkor pont olyat csináltál volna,mint amit mi itt "falun" szoktunk összedobni...

  8. Éva:
    2008. 07. 22. 7:49

    hjakérem, könnyen beszél az, akinek mindig rendelkezésére áll A Győző-féle Szalonna... de például a topikos találkozóra(?) akár főzhetnénk is egy gulyást, hm?

  9. Powerno:
    2008. 07. 23. 21:14

    Füstölt szalonna ide, vagy oda, nekem sikerült három tányérral enni belőle némi erős zöld parikával.
    (úgy gondolom szerencsésnek mondhatom magam)
    Istenuccse nem hiányzott belőle semmi.
    Hmmm... Elmondhatom VILÁGBAJNOK volt! Kulináris orgia!
    Művésznő Drága (itt fakanál)! Milló csók a kacsóira ezért a remekműért.
    (itt megjegyezném a személyes jelenléted valamint AquilaNegráé is sokat jelentett nekem)

  10. Éva:
    2008. 07. 23. 22:57

    E. szivem, a jelenlétem nélkül nincs bográcsgulyás, ugyebár, valamint az élet se ér fabatkát se, ez alapvetés:) Köszönöm a kedves szavakat, és hogy a kedvemért kitaláltad, hogyan is kell itt kommentelni:) Szeptemberben ismétlünk!:)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.





balinto 2006