Tombol a padlizsán szezon, a piacon már 250 forintos kilónkénti áron csodaszép darabokra lehet szert tenni. Emlékszem, gyerekkori nagy kedvencem a rántott padlizsán volt, alighanem azért, mert roppant nehéz volt a 70-es évek végén, 80-as évek elején padlizsánhoz jutni, sznob énem már akkor is hajtott a különlegességekre:) Megmondom a frankót, próbáltam megszeretni a padlizsánt, mélyen a szívembe zárni, ahogy valamire való gasztroblogger teszi, de nem ment. Nem szeretem grillezve, nem szeretem francia lecsóba, szóval finnyás egy nőszemély vagyok. De krém formájában bármikor szívesen megeszem. Úgyhogy szombaton, amikor megláttam a fényes, sötétlila héjú zöldségeket, egyúttal örömmel állapítottam meg, hogy végre nincs 30 fokos hőség, úgyhogy jöhet a padlizsán, nem gond a sütő begyújtása. Tudom, hogy megvan mindenkinek a tuti padlizsánkrém receptje, azt is tudom, hogy a legtöbben a parázson sütésre esküsznek, de sajnos városi "jány" lévén nekem ez a megoldás nem áll rendelkezésemre, kénytelen vagyok beérni a sütőben sült variációval, ráadásul majonéz nélkül. De mi így szeretjük.
Hozzávalók:
4 db padlizsán
fél dl olaj
2 kis fej lilahagyma
1 nagy gerezd fokhagyma
só
bors
1 kávéskanál mustár
fél lime leve
Elkészítés:
A padlizsánokat megmostam, hústűvel megwoodooztam őket, majd fóliával bélelt tepsiben 40-45 percig sütöttem őket 200 fokon. Amikor puhák lettek és egy kicsit kihültek, egy késsel felhasítottam a héjukat, villával kikapartam a belsejüket egy szűrőbe, majd hagytam, hogy a levük lecsöpögjön. Ekkor pépesre nyomkodtam a padlizsánhúst, majd az olajat vékony sugárban hozzáöntve alaposan elkevertem. Ezután került bele a nagyon apróra vágott lilahagyma, a lereszelt fokhagyma, a mustár, a só, bors. Végül a lime levét adtam hozzá. Hűtőben néhány óra alatt összeérnek az ízei, pirítós kenyérre, héjában sült krumplira isteni! Paradicsomot ne felejtsünk el mellé adni.
Nehézségi fok: 

A wodoozós sütést :-) én is ki fogom próbálni. A teljes ízspektrum előcsalogatása érdekében a padlizsán héját eddig kvázi szenesre sütöttem. (Legtöbbször sikerült lebeszélnem a környék lakóit a tűzoltók riasztásáról.)
Jé, azt hittem, csak én vagyok ilyen elvadult gasztroblogger, hogy nem szeretem a padlizsánkrémet! Pedig minden formájában próbáltam én is megkedvelni, de valahogy nem. Padlizsánkrémmel is csak ritkán próbálkozom (na én magam nem, csak ha más csinálja), időnként ízlik, időnként nem. Mondjuk ha van hozzá sok lilahagyma :)
igazából persze azt akartam mondani, hogy nem szeretem a padlizsánt sehogyse, esetleg padlizsánkrémnek, ha jó a csillagok együttállása. elkezdődött a szellemi leépülésem :)
igen, én is így szeretem, majonéz nélkül és kell bele egy kis mustár! :D mondjuk a megsütéshez teljesítési segédet szoktam alkalmazni, aki (valahol félúton a faszén és a sütő között) egy a gázlángra helyezett vaslapon szokta sütögetni a padlizsánokat, így a füstös íz is megvan.
Héjában sült krumplival még sose próbáltam :) jó 5let, következik.
A vaslapot esetleg megkockáztathatnád, bár elismerem, hogy rémes dzsuvával jár, de sokunk szerint megéri. Parázsra én se vagyok hitelesítve.
Thor szivem, olyan isten nem van, hogy én a panel lakásomban vaslappal büdösítsek, a sütőben is épp elég szagos a cucc, úgyhogy inkább nem akarok autentik lenni:))) Annyira biztos voltam benne, hogy a padlizsánhoz hozzá fox szólni:) És a tied is nagyon finom!
Tsokolom, Nagyasszony!
Van itten Onnek valami:)
horasz.blog.hu/2008/07/22/egy_kedves_mosoly_yum_yum_blog_award
Joghurtos padlizsán, ahogy a török kajáldákban készítik. Iiisteni! :) Otthon sosem sikerült még úgy elkészíteni, szerintem a joghurt lehet a bűnös.
A padlizsánkrémet is imádom. Meg mindent, ami padlizsán. :)
Eszter, örülök, hogy tudok újat nyújtani:)
Hobbiszakács: tűzoltók:)))))
moes: hiába, egy család:)
Mandulaszemű: olyan sok helyről hallottam már a török kajáldák padlizsánjáról, hogy ideje lesz kipróbálnom.
1. Csorog a nyálam
2. Kallódik otthon pár padlizsán :)
Ergo vineta lesz a vacsi.
3. Meg lehet bolondítani pár csepp szezámolajjal
A családom fele erdélyi, és mindig így csinálták, mi is így csináljuk, szigorúan majonéz nélkül.
Ja-ja, igazad lehet, nekem is tele a hócipőm a vaslapos disznólkodással, igazából, majd ha gazdag leszek, kéne egy jó nagyteljesítményű villanyrezsó, vagy kőlapos grill az erkélyre, aztán ott süljön s füstölögjön bátran, egyik rokonyom így bánik a fritőzzel is, és mondhatom, szimpi megoldás.
Tudtam, hogy engem vársz, erre volt az előzetes hárítás a bevezetőben, hát nem akartam csalódást okozni :)
Meglepetés:
href.hu/x/6fm5
Ó, Zsuzsi:) Köszönöm!
Én egyenként becsomagolom őket fóliába, woodozás után. A céklát is így sütöm.
Ízesítésnél pedig a római kömény, olívaolaj, csipet fokhagyma, egy gondolat bors vonalat képviselem.
Majonéz bele? Pfuj! Ellenben görög barátaim némelyike finom puha kenyérbelet szokott beleapritani a p.krémbe,én is igy szokom,szaporitja és javitja állagát,tök jó vele!!
okina, sokan vannak, akik majonézt tesznek bele. Kinek a pap, kinek a papné:)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
balinto 2006
Minden formában imádom a padlizsánt, még télen is képes vagyok érte ezer forintot adni. Ennek ellenére hasonló padlizsánkrém a kedvencem nekem is. Mindig citrommal csináltam, de most ahogy olvasom a limeot, összefutott a nyál a számban. A padlizsánnak is van egy enyhe kesernyés íze, és a limenak is. Zseniális ötlet!