Paradicsomos-tejszínes csirke spagettivel

Unokahugaim látogatása konyhai szempontokat figyelembe véve nagy kihívás elé állított, a két hölgyemény ugyanis meglehetősen válogatós (ebben hasonlítanak a fiamra, elvégre rokonok, vagy mi...). Olyat kellett főzni, ami nem túlságosan rafinált, de nem is a rántott hús kategória, hamar készen van, hogy a programokat ne nagyon befolyásolja a főzés. A bombabiztos húsleves mellé így került a paradicsomos-tejszínes csirke, és büszkén mondhatom, fotó azért nem készült, mert a család apraja-nagyja "ez isteni!" felkiáltással nanoszekundum alatt eltüntette az egészet. Semmi extra nincs benne, de én már régen tudom: a jó nem feltétlenül bonyolult:)

Hozzávalók:

2 csirkemell filé

1 kis fej hagyma reszelve

1 nagy gerezd fokhagyma

olívaolaj

40 dkg sűrű paradicsomlé (maradt még az olaszhonból menekítettből, fantasztikusan intenzív paradicsom íze van, a legnagyobb része a sikerben bizonyosan ennek volt)

1 dl tejszín

só, bors

szárított oregánó

1 ágacska friss rozmaring

1 teáskanál szárított bazsalikom (azért nem friss, nehogy a tányér szélén végezzék kipiszkálva a levelek)

1 evőkanál liszt

Elkészítés:

A csirkét metéltre vágtam, leszárítottam, majd meghintettem a liszttel, igyekeztem, hogy mindenhol befedje a húst. Felforrósítottam az olajat, rádobtam a reszelt vöröshagymát és az áttört fokhagymát, óvatosan - és főleg gyorsan! - pirítottam rajta valamennyit, majd következett a hús. Nagy lángon sütöttem 2-3 percig, hogy kapjon valami kis színt, majd habozás nélkül ráöntöttem a paradicsomlevet. Sóztam, borsoztam, hozzáadtam a fűszereket, és - ha a serpenyőmnek lenne, akkor fedő alatt - puhára pároltam a húst. Mielőtt elzártam alatta a gázt, belelöttyintettem a tejszínt, megkóstoltam, korrigáltam az ízeket (egy kávéskanál cukorral például, bocsánat a vad ellenzőktől...), majd frissen főtt spagettivel tálaltam. Szívem szerint aprítottam volna bele egy kis olívabogyót, no de majd legközelebb...

Nehézségi fok: